Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-13 / 227. szám

Jill. ÄFF. 227. SZÁM, A bukaresti sajtó szerint az uj kormány 30.000 tisztviselő leépítését tervezi A kiüfségvetés leépítésén dolgozik egy bizottság — Különösen a közoktatás terén akarnak spórolni (Kolozsvár, október 11.) A nemzeti parasztpárt­ban nyíltan beszélik, hogy a Mironescu kormánynak legfőbb feladata less, leépíteni a költségvetést har- mincszázalékkal. »A budget megnyirbálása csak a sze­mélyi kiadások csökkentésével érhető el, ami az álla­mi tisztviselők széleskörű menesztését jelenti. A bu­karesti sajtó biztos információkra hivatkozva, már tervezeteket közöl a tisztviselők leépítéséről. A terve­zet szerint, amit állítólag a költségvetési bizottság maga állított össze, 8 közhivatalokból az alábbi kategóriája tisztviselőket menesztenék: akik az 67 életévet betöltötték és mint specialisták működnek.; akik 1930 október 1-ig az 54 életévet betöltötték; akik 1980 október 1-ig 25 évi szolgálatot teljesítettek; akik 1930 október 1-ig 5 évnél kevesebbet szol­gáltak az államnál. Azok az 57 évesek és 30 évi- szolgálattal birók, akik nyugdijjogosultak; mindazok, akiknek a házas- társa állami fizetést élvez; korra való tekintet nélkül azok, akiket mint speciálistákat szerződés köt az ál­lamhoz; akik többféle javadalmazást élveznek; akiket 1930 év folyamán neveztek ki és végül a szabálytala­nul előléptetett tisztviselőket fogják leépíteni. Hozzá­vetőleges számítás szerint 30.000 tisztviselő tartozik a felsorolt ka­tegóriákba. A tervezetre vonatkozólag több szakminisztérium adott felvilágosítást, s azokból kiderült, hogy a tiszt­viselő leépítésekre ilyen formában nem fog sor kerül­ni. Az állítólagos tervezet tizenkét kategóriája felöleli az állam majdnem mindén tisztviselőjét, s ha őket mc~ nesztenék, az állami hivatalok fennakadnának a mun­kában. Annyi bizonyos, hogy a költségvetésben első­sorban a személyi kiadások csökkentésével akarnak spórolni, tehát bizonyos kategóriákat meneszteni fog­nak, csak nem akkora mértékben. Egy bizottság máris dolgozik a budget-lcépités tervén, s munkájának eddigi eredménye szerint főként a közoktatásban lesznek nagyobb spórolások; gimnáziumokat fognak beszün­tetni, összevonni és az adminisztrációjukat egyszerűsíteni. A bizottság titokban tartja javaslatait, nehogy a külön­böző leépítések körül meginduljanak az intervenciók és küldöttségek s ezâlţal akadályozzák a tervek végrehaj­tását. A képviselők és szenátorok körében mozgalom in­dult meg annak az elvnek a kiharcolására, hogy a költ­ségvetés redukálását inkább magasraugu tisztviselői fi­zetések leszállításával, a tétlenkedő bizottságok beszün­tetésével hajtsák végre és no a nélkülözhetetlen, tényleg munkálkodó alsóbbrendű tisztviselők feláldozásával. Az angol Thomas, a magyar Tamás s a román Tamasíu Magy ar kisebbségi sérelem angol megvilágításban — Decemberre kedvező döntést várnak a magyar gyermekeket idegen iskolába kényszerítő névelemzés ügyében Getifben humbugnak tartják a névelemzést, mert nem tudják megérteni ezt a balkáni kitalálást — A Keled Újság állandó svájci munkatársától — (Genf, október 11.) Pcntmarm ur, a fürge angol távirati riporter elragadó ember, mert nemcsak az ak- tuálitások, hanem a humor iránt is kitűnő érzéke van. Hunyorít kissé a félszemére, rendszerint folyéko­nyan dadog, de a kedélyét nem veszti el még a legna­gyobb tumultusban sem. Kipécéztc magának, mint „anyagot“, a névelem­zést. — Szellemes történettel találkoztam a magyar memorandumban. Csomó magyar leány és fi.u mitsern sejtve elmegy az iskolába és amikor hazatérnek, nem tudják ki az apjuk, ki az anyjuk, szépen átkeresztel­ték őket idegen névre. Elő is hoz egy példát: Tamás Ida és Tamás Éva székely leánykák (régi nemesi család sarja) váratla­nul románná változtak — felsőbb parancsra. Csakhogy az angol sajtónak is szava volna a do­loghoz. És tudtomra adja, hogy a „Tamás ereiben an­gol vér csörgedez“ és a nobilis ős nyilván ugv kerül­hetett a Székelyföldre, amint a madár szállítja olykor szárnyán, vagy karmain távoli világrészbe a virág himporát. Kétkedőn csóválom fejem, mire Pentmann ur áb­rázata széles mosolyra húzódik: — Vagy azt hiszi, hogy az angol Thomasok és a magyar Tamások is a román Tamásiuból származtak? Tény, hogy a névelemzés hullámokat csap. Eddig úgy jellemezték Genfben Középeurópát, hogy a föld­terület lakói többet csevegnek, mint amennyit csele­kednek és hogy bemutatkozásnál katonásan ütik ösz- sze a bokájukat. Néhány nap óta ez a bemutatkozás járja: — X. Y. az államilag elemezett becsületes nevem .. És kedélyes bokaösszeverés következik. Végre ti­zenegy esztendő után egy kisebbségi panasz — divat­ban van. En vogue — ahogy mondják. Frissen föltá­lalva. Forr mint a nehéz zamatu must. Őszi desszert az Assemblée után. Tudni kell, hogy Svájcban csodálatosan el van­nak keveredve a nevek és fajok. Egy Ízben mindenáron kihallgatásra szerettem volna jelentkezni a svájci köztársasági elnöknél. Egy Blau nevű ur kisert el a berni szövetségi palotához.. A derék ember hamar feltalálta magát a kényes szituá­cióban : — Jelentsen be az elnök urnák, — szólt az ajtón- állóboz, — hogy a Blau ur óhajtja látni... És napoleoni pózba vágta magát. De csak szern- liunyásig tartott a dolog, mert az államfő visszaüzent, hogy szívesen vár bennünket.. Pedig Blau Ernő szőkésvöröses bajuszával és vi­lágos fejével nem berni patrícius, mint ezt a köztár­sasági elnök méltán feltételezte, hanem temesvári származású magyar zsidó, aki a háború alatt saját ha-, tárai mögött nyugtalanul fészkelődő svájci hadsereg fotografálásával kezdte karrierjét, ma pedig becsült, jómódú svájci kereskedő. És Blau urnák nemcsak a szive, hanem a neve is aranyakat ér. Hát azért hat a humor erejével ilyen népnél, amely annyira tiszteli a gondolat szabadságát, hogy valami harmadik személy állapítsa meg: ki milyen nyelven imádja Istenét. A sajtóteremben pedig a nyelvelem­zési vitával kapcsolatban azt indítványozta egy má­sik angol kartárs, hogy a Tamás-csemetéket, akik a Magyarországtól elvett területen élnek, neveljék föl angol szellemben ... — Őszintén szólva — humbugnak látszik a doiog, — mondta előttem egy népszövetségi tisztviselő az er­délyi magyar memorandumról. Hol létezne ma olyan állam, ahol fittyet hánynak a szülők akaratára és ahol a gyermek lelkét úgy próbálják ki, ahogy az üvegpo­harat szokás megcsenditeni, vájjon milyen hangot ad? Jaj, dehát a genfi nép boldog. Nincs annyi fan- táztája sem, hogy belássa, a XX. században is akadnak gyermekek, akik nem édes anyanyelvükön és nem ab­ban az iskolában szívják magukba a kultúra első. i»É€I EK IIJ NEM FÉR ŐSZE ! Cserélje ki készülékében lámpáit eg\j sorozat YALYO esősei! cs egy elavult készülék helyett egy modern készülék tulajdonosa lesz! Képviselet Erdély és Bánát részére: n* * # f I CLUJ-KOLOZSVAR, Strada T. Vladinoirescu No.6. üdítő életnedvét, amelyben akarják, hanem olykor az ellenkezőjében ... Megnehezíti a bizonyítást, hogy a népszövetségi tényezők maguk is teljesen tájékozatlanok a magyar nevek tekintetében. Ezért legelőször a magyar név- eredetet tanulmányozzák az illetékesek. Mintha ezúttal komolyan fogná föl a dolgát a Népszövetségi Tanács is. legalább erre vall az a kö­rülmény, amelyre nincs példa a Nemzetek Szövetsége történetében, hogy nem hármas, hanem ötös bizottságot kreáltak valamely kisebbségi sérelem letárgyalására. Ez a komisszió Francia- Nemet- és Spanyolország, Perzsia és Venezuela tanáeskikiildötteiből tevődött össze cs .bár titkos a határozata, azt mutatják a je­lek hogy a romániai Magyar Párt peticióját kedve­zően intézik el. Döntés különben decemberre várható. Az egész név- elemzési história főleg azért érdekel bennünket, mert ragyogó példáját szolgáltatja annak, hogy a kisebbsé­gek konkrét panasstevéssel többet használnak maguk­nak. de az egyetemes magyar kérdésnek is, mintha odahaza békésen zúgolódnak. Akinek szája van, ki­tátja a száját, amikor ütik. Ez a jobbaíakarás elemi követelménye. Aki hallgat „türhető“-nek találja az életet. Az utódállamok kormányai szívesen hivatkoznak arra Genfben, hogy a magyar kisebbségek szépen vi­selkednek, mert nem keresik föl panaszaikkal a Nem­zetek Szövetségét. Ez meg is felel a valóságnak, mert 1925. óta a magyar minoritások egyetlen eset­ben sem fordultak panasszal a Népszövet­séghez. „Hiába is volna minden sóhaj a nagy Sóhivatal­hoz“ — legyintenek otthon, ám Genfben úgy tudják, hogy a magyar kisebbségek megelégedettek. Ezért ha­tott itt a meglepetés frissességével a magyar névelem­zési memorandum. Seidner Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom