Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-13 / 227. szám

XIII, ÉYF. 227. UZĂM. &ms£ Csak a miniszterelnök a mindenható pártvezér nem Oukotr meg 71 rövid kormányválság kulisszatitkai Timikor a lelépő kormányelnök kiadja az utasítást a csomagolásra... 71 mame lukok mér Tfíironescut éljerizik (Bukarest, október 11.) Bármily régóta rebes­gették is, hogy Maniu távozása küszöbön áll, mégis bombát dobott elhatározásával a nemzeti paraszt­párt vezére a közvéleménybe és óriási meglepetést okozott, különösen párthívei körében. Az elnökükön fanatikus hittel csüggö erdélyiek, akik hovatovább nem is tudják elképzelni az államéletben való elhe­lyezkedésüket másként, mint Maniu személyén, po­litikai géniuszán keresztül, biztonságukat, ottho- niassági érzésüket kezdték veszíteni a számukra fé­lelmes hir hallatára. Lélekszakadva siettek Buka­restbe és a mélységes aggodalom sáppadtságával arcukon vonták félre a miniszterelnökség csarno­kában a benfenteseket: __Az Istenért, mit csináltok? És csak akkor oszlott el a felhő homlokukról, mikor megkapták a megnyugtató választ: __Nincs semmi veszély... Még nem lehet tud­ni, hogy mi sül, mi fő... De a kanalat Maniu tartja a kezében. S ahogy az események kialakulása során egyre jobban megbizonyosodott, hogy a talaj csakugyan nem rendült meg Maniu alatt, hogy a hatalom bir­toklása és átengedése több, mint ötven százalék­ban az ő elhatározásától függött, szinte áhítattá fokozódott a pártelnök személye iránti ragaszkodás és csodálat. A szinajai csók. Mi, akik ebben az áhítatban a legjobb akarat­tal sem tudunk osztozni, sőt külön véleményt is kénytelenek vagyunk bejelenteni, mégis meg tud­juk érteni a közös munkában összekovácsolódott politikusok meghatódását, amikor a vezér egyszerre kiáll soraikból. A fiatal volt ipar- és kereskedelemügyi minisz­ter, Madgearu, aki a válság hirére külföldről sza­ladt haza, a szinajai állomáson megölelte és meg­csókolta elnökét. Akkor még egészen kialakulatlan volt a helyzet százféle verzió keringett a lemondás okáról s azért sokféleképpen magyarázták ezt a csókot. — Judási cselekedet volt, __ mondták egye­sek, __ Madgearu el fogja árulni, cserben fogja hagyni mesterét, aki legfőképpen az ő személyéhez és gazdasági politikájához való ragaszkodása miatt kénytelen másnak átengedni a vezetést. Viszont a meghatottság, amely a szinajai ta­lálkozásnál mind a két politikus szemét homályosi- totta, mintha a másik felfogás mellett szólott volna. De van egy harmadik felfogás is. Vájjon nem a saját miniszterségétől búcsúzott Madgearu a bu- csucsókkal ? Csomagolás. Ahogy Maniu Bukarestbe megérkezett, kiadta a parancsot kabinetfőnökeinek, titkárjainak: __ Csomagoljatok. És a jóképű fiatal fiuk, akik közel két éve már elválaszthatatlan tartozékaivá váltak a Cantacuzino palotának, a miniszterelnök hivatali helyiségeinek, elnehezedett szívvel kezdték el a csomagolást. — Nem baj, __rakosgatta a leveleket, aktákat Pop-Cicio Sándor, a kamara ősz elnökének fia, ___ júniusban is éppen igy csomagoltunk. S szedték össze a megszámlálhatatlan sokaságu magánleveleket, amelyeket a hivatalos kérvényekkel párhuzamosan szoktak intézni Maniuhoz régi barát­ság, vagy valami régi szolgálat jussán... Anyagi tá­mogatást, birtokper-reviziót, állást,' iskolát, erdőt, kegyelmet, igazságtevést __ a jó Ég tudná felsorol­ni, mi mindent kérnek ezek a levelek, amelyekre rendesen Íratott Maniu valami jóindulatú választ valamelyik kabinetfőnökével. Ott van közöttük egy erdélyi magyar földbirtokos levele is, aki végkép­pen eladósodva, az államnak kinálja fel megvételre megmaradt kis birtokát: úgy sem él már soká, hadd legyen még egy pár nyugalmas esztendeje... Egy magyar pap panaszkodik iskola-zaklatás miatt... Esküt nem tett tisztviselő nyugdija sürgetését kéri... Szilágymegyei földműves igény jogosultságát jelenti be. Sok a panasz, sok a baj és gond s min­denki attól vár segítséget, megváltást, felemelést, akinek a kezében van a hatalom. ... Maniu kedvesen megválaszoltatta ezeket a leveleket s talán boldogan sóhajtott fel. Egyelőre nem kell leveleznie. A távozók. Csomagoltak bizony a miniszterelnökségi állam­titkárok és szedték eók-mókjaikat a kiB kabinet- főnökök is. Külön látványosság volt, amint Oa- fencu jobb kabátja zsebébe gyűrt néhány iratot a könnyű léptekkel, bohém nemtörődömséget színlelve lesietett az elnökségi palota lépcsőjén. Lugojeanu az éj homályát választotta ki a szomorú aktus végrehajtására... Egy órával annak a vonat­nak érkezése előtt, amellyel az uj dezignált minisz­terelnök érkezését várták, eloltotta a villanyt dol­gozószobájában és két vaskos dossziét kapott a hó­na alá. Az előcsarnokban még tréfásan visszaszólt a kabinetfőnöknek, aki az utolsó percig ott gubbasz­tott Íróasztala mellett s aztán kissé fanyar mosollyal lépett ki a holdfénybe, amelynek világítása mellett egy csodakastély kísérteties ragyogásával ékeskedik Bukarest legszebb építészeti remeke: az elnökségi rezidenciául szolgáló Cantacuzino palota. Mikor Mironescu vonata megérkezett az északi pályaudvarra, az utolsó fényforrás is kialudt a mi­niszterelnökségi palotában. Magára maradt az őrt- álló két oroszlán a bejárat mellett és fénytelen szemmel kémlelve az éjszakába várták az uj urat... Éljen Mironescu« Késéssel robogott be Mironescu vonata, de a parlamentárok, akik fogadtatására kivonultak, nagy türelmet mutattak a várakozásban. Majdnem mind erdélyiek voltak. Mintha tüntetni akartak volna lojalitásukkal az erdélyi főnököt felváltó re- gáti főnök mellett... Jávor Béla. Tíioíbooan tartományi igazgató 'Bukarest izgalmas napjairól TUaniu rebivious — három hőnap múlva ? (Kolozsvár, október 11.) Moldován Valér dr. erdélyi tartományi igazgatót Maniu lemondása Bu­karestben érte, és résztvett mindazokon a minisz­tertanácsi üléseken és bizalmas pártértekezleteken, amelyeken a kormányalakítás kérdése megérett a megoldásra. Moldován dr. pénteken érkezett vissza Bukarestből és fogadta a Keleti Újság munkatár­sát. __Két minisztertanácsi ülésen vettem részt,___ kezdte nyilatkozatát Moldován tartományi igazgató __igaz ugyan, hogy az egyiken nem voltak jelen az összes miniszterek, de azért mind a kettőn na- gjron fontos, kérdésekről tárgyaltunk. __Mind a két alkalommal Maniu miniszterel­nök tartott hosszabb expozét. Megtudtuk, hogy a kormányelnök még junius folyamán kérte az ural­kodót, menise fel, mert az utóbbi időben egészség- ügyi állapota megrongálódott és nyugodt pihe­nésre van szüksége, nehogy betegsége katasztrofá­lissá váljon. Tehát Maniu saját személyében mon­dott le s nem a pártban ingott meg a király bizal­ma. őfelsége arra kérte Maniu miniszterelnököt, hogy szabadsága iránti tervének megvalósítását ha­lassza el szeptemberig. így került sor most Maniu miniszterelnök ur lemondására. __Maniu nost rövid ideig Badacsonyban fog tartózkodni, onnan viszont külföldre utazik. Első­sorban, amint említettem, azért, hogy kipihenje a kormányzással járó fáradalmait. Maniu külföldi út­ját arra is felhasználja, hogy Románia érdekében kedvező légkört teremtsen az ország határain túl. Mindenekelőtt pénzügyi téren fog összeköttetéseket keresni, hogy ilyen utón is előmozdítsa a romániai pénzügyi állapotok konszolidációját. Természete­sen politikailag is igyekezni fog az országnak több barátot szerezni. __ Tehát Maniu fontos megbízatásokkal távo­zik a külföldre? __kérdezzük a nyilatkozó minisz­tert. _ Ismétlem, először is egészségügyi állapota helyreállítása a célja, ez azonban nem zárja ki azt, hogy más irányú munkát is kifejtsen. A király és Maniu. __ Az ellenzéki sajtó hangoztatja, hogy őfel­sége és Maniu között egyes kérdésekben nézeteltéré­sek támadtak különösen a Stewart-üggyel és a koronázással kapcsolatban. Ezek szerint nem is a betegség, hanem ez a körülmény késztette Maniut lemondásra. __ Őfelsége és Maniu. között minden tekintet­ben a legtökéletesebb egyetértés állt és áll fenn ma is. Nem felel meg a valóságnak az a beállítás, mint­ha a király a Stewart-szerződéssel kapcsolatban helytelenítette volna a kormány eljárását. Ennek eklatáns példája Madgearunak a jelenlegi minisz­tersége is. Az útépítési szerződés kérdése a kormány jogügyi osztályához tartozik és semmilyen befolyás­sal sem lehetett Maniu elhatározására. A koronázás kérdése még kevésbé zavarhatta meg az uralkodó és Maniu közötti egyetértést. Egyébként is nagyon barátságosan vált el Ká­roly király Maniu miniszterelnöktől. Sőt! — s itt elhallgat Moldovan igazgató. Lehetetlen észre nem venni, hogy a megakadt beszélgetés mögött valami politikai titok lappang. Egy benfentes kormányzó­sági főtisztviselő aztán diszkrétül elárulja, hogy az utolsó audiencián Őfelsége arra kérte Maniut, hogy három hónap múlva, hazatérése után vegye revízió alá a poli­tikai álláspontját. Ez a revizió pedig informátorunk szerint nem je­lent kevesebbet, mint Maniunak újbóli kormányel­nökké dezignálását. Azt már Moldován mondja, hogy Őfelsége azt szerette volna, ha Maniu nem mond le, hanem Mironescut nevezik ki helyettes miniszterelnökké. Maniu ezt a megoldási formulát nem fogadta el, mert nem akarta ilyen hosszú időre az országot kormányelnök nélkül hagyni. A parlament megnyitása. __ Mikor nyitják meg a parlamentet? — te­szünk fel egy újabb kérdést. __November 15-én. Teljesen alaptalanok azok a hiresztelések, hogy a parlamentet hosszabb időre elnapolják. Ilyen intézkedést az alkotmány sem enged meg, amely szerint mindössze egy hónapig lehet kitolni a parlament megnyitását. S még ha nem is hivnák egybe, a parlament önmagától össze­ül. Különben még júliusban el volt határozva a parlament megnyitásának elhalasztása. Ez a kö­rülmény kereken 18 millió lej megtakarítást jelent az államnak. Gyermek hintőporban ne válogassál: Hőfer az igazi 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom