Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-04 / 194. szám
Cinj-Kolozsvár, 1930 szeptember 4 CÜSŰtőttők ÍV/ --------- • • 'íi TAXA POŞTALA PLA>.^/ TITnoC242^927HAR Claj-Koíozsvár. 1930 szeptember 4 CsŰtŐPtl 'ÉLETlUrSJÚx ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 04. i XIIL évfolyam 194-lk szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Plírvfis s/ám ám 20 fillér. k át cseh m-ráíei1 szívói I > ţp A prágai kormány közíMatasügyi minisztere egy nyilatkozatában kijelenti,» Hogy a csehszlovákiai iskolákban tanítani kell a’ magyar 'nyelvet is. Nem a kisebbségi iskolákról beszól természetesen, mert azokról beszélt a közelmúltban úgy, hogy az állami költségvetésbe felvett tizmilliárd lejnek megfelelő összeget kisebbségi iskolák létesítésére. Az ottani kisebbségi és nem kisebbségi iskolák fogalmai különben sem fedik a romániai viszonyok megfelelő és hasonló fogalmait. Azonban mindentől eltekintve, tudni kell, hogy ha egy prágai minisz- tar ilyen írijelentést tesz, akkor annak alapja, terve, célja van. Nem vagyunk elragadtatva a csehszlovákiai kisebbségi állapotoktól, amelyekről az ott élő magyarok adják a konkrét felvilágosításokat a mi számunkra. Azonban, amikor ilyen prágai intézkedéseket olvasunk, ha semmi vágy nem is ébred bennünk erről a rajongva szeretett Erdélyünkről az elsóhajtozásra, elsóvárgásra,, mégis felvetődik önmagától a kérdés: hol tartunk mi? Az az atmoszféra, aminek a zavaros kavargásában mi éljük a kisebbségi sorsunkat, még mindig csak egy fenyegető káosz, ahol az okos megfontoltság, az ész- szerüség komoly hangja már azelőtt megkapta a ledorongolást, mielőtt megszólalna. Többek között csak egy kolozsvári városházi közgyűlés nyelvi botrányvitáit hasonlítsuk össze a prágai költségvetés e tételével, aminek ott nincsen elvi ellenzéke, amit ott olyan természetesnek vesznek, mint akármelyik fontos más állami kötelezettséget. Nem vagyunk elragadtatva attól a kisebbségi politikai alapelvtől sem, amit a prágai kormány vezet a kisantant élén, azonban amikor itt minden városban, minden egyes faluban a képviselőtestületeknél a nyelvhasználat jogának meg vannak a legelképesztőbb küzdelmei, mégis csak észre kell venni azt, hogy mennyivel tisztultabb légkörben élik a maguk kisebbségi életét a csehszlovákiai magyarok. Ott a parlamentben beszélnek magyarul, az államfő maga is magyarul válaszol minden magyar beadványra. És nem fél .attól, hogy felborul az állam azért, mert magyarnyelvű iratot ir alá. Itt mindegyre, lépten-nyomon azt hiszi valaki, hogy a hazát védi akkor, amikor igyekszik polgártársának torkára fojtani az anyanyelvén kiejtett szót. A történelem jelenéhez közelebb esik a csehszlovák állami berendezkedések intéző köreinek a gondolkozási székhelye. Mert ott tudják, hogy tenni kell valamit és mutatni kell a cselekedeteket. Nálunk az elméleti Ígéreteknél nem tud tovább jutni a belátás sem. Azt nem kívánhatja senki tőlünk, hogy tényeket letagadjunk, amikor az összebasonlitás feladata önként adódik. Amit itt a kisebbségi iskolák, tanintézetek átéltek a tiz esztendő alatt, amig a költségvetésben is eldugott pár millió lej- nyi államsegélyüket megkapták, az már a kálváriának is szigorított fokozata. Itt ki akarták ölni a kisebbségek anyanyelvct, ahelyett a nyelvi kultúra fejlődésének az állam számára kincsekkel meg sem mérhető jelentőségét felismerték volna. A csehszlovák közoktatásügyi miniszter bizonyára nem akarja elmagyarositani a cseh gyermekeket, de tudja, hogy mit jelent az állam számára, ha a nép nyelvét tudják az állam exponensei is. És valamit tenni akarnak a kisebbségek javára, hogy otthon érezzék magukat a saját hazájukban. Mert erről van szó, amikor kisebbségi politikáról beszélünk: megadni az életlehetőségeket a kisebbségek számára, hogy megbékülhessenek a sorsukkal. Ennek a megértését, belátását várjuk mi s egyelőre az a helyzetünk, hogy aki érzi a cselekedet szükségességét, nem akar, vagy nem mer előállani. Meg vagyunk győződve, hogy a prágai közoktatásügyi miniszter van olyan jó fia a hazájának, mint az a román, aki állandóan a kisebbségek ledorongálá- sával, sanyargatásával, nyelve kicsavarásával gondolja megmenteni Romániát. Bukaresti plakátok CuiÉt ismerik @1 diktátornak (Bukarest, szeptember 2.) Bukarestben kedden ismét óriási plakátok jelentek meg az uccákon, Cuza professzor képével. A plakátokon az antiszemita liga felhívja az ország keresztény lakosságát arra, hogy mögéjük sorakozva vegye fel a harcot a zsidók ellen. Türelmetlen hangon fordul Cuza a politikai pártok ellen, amelyek egymáskö- zött harcolnak és ez a küzdelmük a zsidóság malmára hajtja a vizet. Meg kell valósítani Romániában is azt, hogy ami más országokban már rég nemzeti vívmány és le keli rázni az idegen uralmat. Egyetlen mentségnek: a keresztény nemzetvédelmi ligát tekinti. A felhívás ezután a bábom utáni évek eseményeit Írja le cuzista szempontból. A plakátok előtt nagy csoportokban állottak az emberek egész nap folyamán s különösen a város kereskedői részeiben csakhamar gúnyos megjegyzések kerültek azokra. A plakát Cuzát jelöli meg diktátornak s ugylátszik a Tepes-liga hasonló plakátjai ellen is irányul, amelyek más diktátort kívánnak. összeült a legfőbb katonai tanács. Kedden délelőtt a hadügyminisztériumban a hadsereg legfőbb tanácsa, Miklós herceg elnökletével összeült. A tanácskozásokon részt vettek Con- d-eescu, Cihoski és Rudeanu tábornokok, továbbá Samsonovici, a nagyvezérkar főnöke. A tanácskozás soknak általában nagy jelentőséget tulajdonítanak. Értesüléseink szerint a legfőbb tanács a hadsereg ujjászervezési kérdéseivel foglalkozott, amiket Miklós herceg fog intézni a király útmutatásai szerint. Megbeszélés tárgyát képezték ezenkívül azok a katonai törvények is, amelyek az őszi ülésszakban kerülnek a parlament elé. budapesti tüntetéseden az egész silágsajtó a kommunista intern iGinnalé kezét látja ____ A rendőrség szerint a fegyverhasználatot a tömeg provokálta (Budapest, szeptember 2.) Kedden délelőtt 10 órakor Budapesten a Hunyadi téren, mintegy 150 főnyi fiatalemberekből álló csoport „kenyeret és munkát“ kiáltásokkal tüntetni kezdett. A rendőrség a tüntetést feloszlatta és a fiatal munkások közül 21-et előállított. A hétfői tüntetések elfajulásáért a felelősséget az egész budapesti sajtó a bolsevistákra hárítja. A Népszava egyaránt hibáztatja a bolsevistákat és a rendőrséget„ amely szerinte tidbuzgóan végezte kötelességét. A Pesti Hírlap felveti a kérdést, hogy vájjon az eredmény megérte-e a szociáldemokratáknak a tüntetést? A hétfői nap kétségtelenül a munkásvezérek gyászos vereségének napja volt. A háború folyamán összetört országban elég építeni való munka van a munkanélküliek számára is. A kiontott vér a szociáldemokraták lelkiismeretén szárad, azonban a kormányt sem lehet mentegetni, mivel az ő rossz közgazdasági politikája keseritette el a tömeget. A Budapesti Hírlap szerint a törvényes hatalom szilárd helytállása a józanság és a megnyugvás érzetét kelti. Egyébként a polgári osztályok a mostani példán okulva illúzióktól mentesen láthatják a helyzetet, amely koránt sem olyan vidám, hogy bármiféle kalandos kísérletet megkockáztathatna az ország. Az Uj Nemzedék szerint szigorú felelősségre kell vonni a tüntetések előidézőit, Garamit és Peyert. A Weingruber előtti csata Peyer hibájából történt. A főváros nagy károkat szenvedett, különösen a kertészek. A tüntetők összetaposták és tönkretették a virágokat. A Yárosliget valóságos csatatérhez hasonlít és ide kedd délelőtt a kiváncsiak egész tömege ment ki. A S Órai Újság arról ir, hogy politikai körök komolyan felvetik a felelősség kérdését. Szerintük a zavargásokért csupán a szakszervezeti tanács tehető felelőssé. Előre megszervezett rendszeres rendbontásról van szó, amelyért azoknak kell vállalniok a felelősséget, akik a rendért garanciát vállaltak. A kártérítésről is sok szó esik. Illetékes körök szerint ilyen igény csak a szakszervezeti tanács ellen emelhető. is  világsajtó visszhangja A bécsi sajtó élesen támadja a tüntetés rendezőit. A Neue Freie Presse, a Reichspost, a Neue Wiener Journal megállapítják, hogy a legfőbb ok a gazdasági válság, amit azonban ilyen uccai demonstrációkkal nem lehet megoldani. A tüntetés a kommunista internacionálé kétségbeesett kísérlete volt arra, hogy Magyarországon ismét megvesse a lábát, a kisérlet azonban csúfos kudarccal végződött. A szociáldemokrata párt ezt a vereséget sokáig nem fogja kiheverni. A világsajtó hangulata hasonló. Valamennyien a kommunista internacionálé kezét látják a dolgokban. Megindult a vizsgálat. Budapesten a VI. és VII. kerületi kapitányságon kedden délelőtt ítélkeztek az előállított tüntetők ügyében, akik közül 75 tüntetőt, 2—10 napig terjedő elzárásra Ítéltek. Közülük csak három íe- lebbezett. Az előállítottak számát még nem tudják pontosan. Jórészük fiatalkorú, akiket az illetékes bíróságnak adnak át. Sztranyavszky államtitkár a hétfői eseményekről telefonon tett jelentést Bethlen István miniszterelnöknek. A fegyverhasználat kérdésében a vizsgálat megindult. A rendőrök szerint ezt a tömeg provokálta, mivel a tüntetők több lövést adtak le rájuk. A Weingruber előtti összeütközés úgy keletkezett, hogy egy tüntető a sétatér melleti kis házikó mellé bújva adta le az első lövéseket. Erre a Weingruber terraszán egy fiatalember felugrott az asztalra és revolveréből több lövést adott le a karhatalomra. Felvetették azt a kérdést is, hogy a tűzoltók miért nem használták a tüzifecskendőt ? Erre vonatkozólag a tiizoltófőparancsnok kijelentette, hogy általános tapasztalat szerint ilyen nagymérvű tömegtüntetésnél, amely állandóan egyik helyről tovább hullámzik, a tüzifecskendő használata nem eredményes. Az előáll itotak legnagyobb részét egyszerű kihágásért Ítélik el. Mintegy 45 letartóztatott ügye azonban súlyosabb elbirálás alá esik, mivel az a vád ellenük, hogy ők rendszeres izgatást folytattak a tömegben. Ügyüket áttették az ügyészséghez. Mai számunk 12 oldal
