Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-04 / 194. szám

B£SaBBlB& XIII. EYF. 194. SZÁM. m Anarchikus állapotok Kaiotaszegen Kétszáz főnyi fejszékkel és vasviEláfckal felfegyverkezett tömeg akadályozta meg a birtokbahelyezést — Hol van a közrend, közbiztonság? — Ki szerez érvényt a bírói Ítéletnek ? Az agfrárretorm a gyakorlatban (Bánffyhunyad, szeptember 2.) A Kalota partján terül el Kalotaszentkirály, Kalotaszeg legszebb faluja, amelynek békés, méltóságos magyar népét Ady Endre is megénekelte. Dolgos, szorgalmas, igyekvő magyar nép lakja a falut, akik az évszázadok során az ott­lakó birtokosoktól lassan-lassan mind összevásárolták a földeket. Pedig valamikor népes volt a birtokosok száma is itten: itt laktak a kalotaszentkirályi Zámbók, az Endesek, itt éltek a Gyarmathyak, Csathók, Kiszelyek. A végén csak Bánffy grófoknak maradt itt birtoka, de már 1912-ben mintegy 40 magyar kisgazda megvette Bánffy György gróftól a falu határában fekvő 270 hold erdejét, legelőjét és erdei kaszálóját a „Laposbércen“. Az agrárreform azonban 170 holdat ki­sajátított ebből a területből és azt a székelyói román lakosság között osztotta szét. A felebbezések folyamán az év tavaszán a Comitetul Agrar, az utolsó fórum ezt a terü­letet visszaitélte a régi tulajdonosoknak és el­rendelte azonnali birtokhahelyezésüket. A járási agronóm a jegyzői irodában vissza is adta ezt a területet, de ezt a székelyói lakosók nem ismerték el és állatjaikat ezután is kihajtották legelni és a kalota­szentkirályi gazdákat, akik a földjüket használni akar­ták, megfenyegették és elkergették. Júniusban a kalotaszentkirályi gazdák birtokbábo- ritási pert indítottak ellenük és azt meg is nyerték, a székelyóiak azonban a jogerős ítélet ellenére sem men­tek ki a területről, liánom az ötven hold kaszálót le­kaszálták és az állatjaikat továbbra is ott legeltették. A járásbíróság erre elrendelte a helyi portărel utján a helyszínén való birtokbahelyezést. A végrehajtó, a felperesek ügyvédjének, dr. Kabdebó Szilárdnak az A z uj kényszer« eggyezségptorvény pontos magyar fordítása kapható Dr. Man­del fordító irodájában, Cluj-Kolozsvár, Str. Memorandului 12 szám. — Ára 30’— Lei. Vidékre portóval 40-— Lei. irodavezetőjével együtt meg is jelent aug. 28-án Székelvén, magukkal vive legmódosabb felperes gaz­dát, Lovász Mártont is. A félrevert harangok. Amint a székelyóiak a közeledő autót meglátták, félreverték a harangokat és amikor az autó a faluba ért, már több mint 400 embeT, férfiak fejszével, vas­villával az asszonyok, fiatal gyerekek botok­kal és kapákkal felfegyverkezve, várt. reájuk. Amikor meglátták, hogy az egyik tulajdonos is az autóban ül, reátámadtak és csak Coroi végrehajtó és Lakatos irodavezető ügyességének köszönhető, hogy agyon nem verték. Valahogy bemenekitették Lovászt a jegyzői irodába, ahol azt gondolták, hogy biztonság­ban lesz, de a tömeg ide is betört, botokkal ütlegelni kezdték ó3 csak a falusbiró segítségével lehetett nagynehezen kimenteni és hazaküldeni az autóval. Coroi portărel és Lakatos irodavezető mintegy két­száz főnyi fejszés, vasvillás tömegtől követve elindul­tak a helyszínére. Amikor megérkeztek a visszaitélt terület egyik széléhez és ott a végrehajtó megkezdte a birtokbahelyezést, a tömeg felzudult: „Nem engedjük. Ezt sohasem adjuk vissza a magyaroknak. 48-ban itt meghalt tiz román, most meghalhat ugyanannyi magyar is“. A tömeg fenyegető magatartása miatt.félbe kellett szakítani a birtokbahelyezést. Azonban a székclyóiak- nak ez sem volt elég. Embervadászat az erdőben Otthagyva a végrehajtót, elindult a kétszáz főnyi tömeg Szentkirály felé, a szentkirályi gazdák terüle­tére, ahol mintegy 10 szentkirályi gazda várt a végre­hajtóra. Ezeket üldözőbe vették, a szentkirályiak bemenekültek az erdőbe, a tömeg utánukrohant és formális embervadá­szat játszódott le az erdőben. Egy szentkiráyi gazdát megfogtak, azt véresre verték, alig tudott élve megmenekülni, a többiek egérutat nyertek és valahogy haza tudtak jutni. Volt közöttük két hatvanéves ember is, akiket ez a hajsza és mene­külés annyira megviselt, hogy komoly betegség be­következésétől is lehet tartani. A székelyóiak csak este 10 óra felé szállingóztak haza a falujokba, addig mind tartott az emberüldözés. Kinn voltak a kolozsvári urak. Megizenték a székelyóiak Szentkirályra, hogy még a szentkirályiaknak eddig meghagyott területre se mer­jenek menni, a fájukért se merjenek jönni, mert úgy sem engedik, hogy elvigyék. „Jöhet száz csendőr is, ezt a területet vissza nem adjuk, mert megmondták nekünk az illetékes helyen, hogy csak maradjunk benn a területben, mert nem lesz semmi bántódásunk.“ Vasárnap kolozsvári urak jártak kinn Székelyón, nagy mépgyülést tartottak, a nemzeti párti képviselők beszámolni jöttek. Vájjon nem-e ők voltak az „illeté­kesek“? Hanem ne gyanúsítsunk. így is szomorú és megdöbbentő, ami történt, ha a nép egyszerű fejéből is pattant ki az igazságszolgáltatásnak ez az önkényes módja. Jellemző ez a viszonyokra az igazságszolgálta­tás tekintélyére. Megtörténhetik az ilyesmi jogállam­ban? Nem hisszük. A nép előtt, a megfontolatlan, vé­res kortesbeszédek és demagóg szólamok miatt teljesen lejáratták a tekintélyt. Pedig Székelyó a szentkirályi határban fekvő Bánffy birtokból, a Gál János és a Tischler Mórtól ki­sajátított földekből több mint kétezer holdat kapott, a szentkirályi gazdák pedig — holott a község lakos­sága háromezer lélekszámon felül van, — a grófi bir­tokból csak 220 holdat kaptak. A szentkirályiaknak úr­béres erdejük és legelőjük alig van és a „Laposbérc“ 270 holdja nélkül sem fa, som szénaszükséglctüket fe­dezni nem tudják. így fest az agrárreform demokrá­ciája és egyenlősége a gyakorlatban. A kalotaszcnt- királyiak pedig állhatnak a kezükben a jogerős bírói ítélettel, — ki szerez annak érvényt? — és azzal vi­gasztalják magukat, hogy jobban jártak, mint 49-ben, amikor az albáki mócok felgyújtották a falu jókat és 4 ház kivételével az egész falu leégett, d.) ^VWVWWVWWWVWVA/WVWWWWV^ Peking ben ellenkormány alakult (London, szeptember 2.) A Press Association sanghayi jelentése szerint Észak- ás Délkina közötti viszonyban újabb fordulat állott be. Pekingben Yen tábornok és Peng Hju Hsziang marsall rész­vételével ellenkormány alakult, amelyhez Mand­zsúria kormányzója, Csang Hszu Liang tábornok, a meggyilkolt Csang Cső Lin fia is csatlakozott. Ezzel Mandzsúria feladta semlegességét és nyíltan az északi felkelők mellé állott. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (20.) •Az autó megállt Norryék palotája eló'tt. Morley felsietett Norryval. — Te csak menj fel Zo! — mondta Lovely a má­sik palotánál. A kapitány búcsúzott. Lovely a neki szóló jelen­téseket fogadta: Lady Grysil háza a North Side-on, melyben Gennali törzskara van, teljesen alá van ak­názva, csak a parancsot várják az underworld műszaki emberei; a spanyolborok gyárában tűz ütött ki, de már sikerült elfojtani; Gennali hat portugáljának vége van megint. A szőke szépség cigarettára gyújtott s az elszálló füstben Grysil házára gondolt, a kedves termekre, me­lyekben olyan jó volt áttáncolni az éjjeleket... Grysil ál­cát is látta a fehér karikákban, ezt a szenvtelen bakfis- arcot, mely annyi érdekes és hihető változat tudott lenini. A cigaretta végétért. Lovely egypár billentyűn babrált kis fehér Íróasztalán erre. A következő percben felvillant az egész égbolt a város felett. Mintha az éjszaka közepén megjelent vol­na pár pillanatra a nap. Majd rettenetes dörrenés hal­latszott többször egymásután. A tűzoltók szirénái már búgtak az utakon. Ren­dőrautók rohantak, a polgárok százezrei ugrottak autó­ba maguk is. Riadt kérdezősködések és bizonytalan fe­leletek szaladtak ki nem bogozható összevisszaságban a telefonvonalakon. Lovely asztalán lepattant egy kis aranylapocska. A szőke lány felemelte a telefonkagylót. — Yes! — mondta bele kisvártával hosszan, el­nyújtottam Aztán kifutott a palotából.. Egyedül, bele a dzsungelnál rejtelmesebb és ba- lálthozóbb chicagói éjszakába. XIV. A megölhetetlen ember. Norreya d'Ayalas nagyon jól tudta, miért mondta megölheteien embernek Lovelyék előtt Ras Zoliart. Magaszerezte bizonyítékai voltak erre; mig a hindu fogságában élt, uem egyszer próbált a legvégső eszkö­zök utján menekülni. Nem sikerült soha. Az alvó Ras Zobar felült és rámosolygott, mikor hozzá közcli- tett, pontosan tudta, hol a kés és előkereste. Megtette azt is Norryval, hogy ilyenkor halálosnak látszó sebe­ket ejtett a talált késsel magán; azután végigtörölte testét valami szivaccsal és nem volt semmi baja megint. Norry tudta már régebbről, hogy a yoghik különleges szuggesztiv mutatványa az egész, érzékelése azonban mégis volt, a látvány eliszonyito és félelmet keltő ké­pét nem lehetett többé eltörölnie önmagában. Meg­győződése alakult ki benne arról, hogy Ras Zobar ki- kutatlan és meg nem érthető ereje az élettelen tár­gyakra is kiterjed. Amióta itt volt Parraghynál a táncosnő, kissé el­homályosultak ezek a régi képek. Morley-Parraghy ha­talmas volt, intésére felhőkarcolók omlottak össze és a gangstereknek alkalmatlan életeket egyszerűen fél­resöpörték itt. Fegyvernek és elpusztító akaratinak si­kerrel ellenszegülő rejtelmes erők nem mutatkoztak Chicagóban. Most feléledt Norryban minden. Nemcsak magá­ért remegett, Morleyt még jobban féltette sajátmagá­nál. Bizonyosra vette, hogy valamely ismeretlen, tá- volbaható módon .elpusztítja. Morley kisebb mértékig hajlamos volt a Ras Zohar által kifejtett különös ha­tások befogadására; ez még az artista-korszakban tör­tént közös működés és nagy barátság alatt kiviláglott. Ellene tud-e majd állni most a hindu ártó szándékai­nak? Morley nevetett ezeken az aggodalmakon. Kitűnő testőrségét azonban, mely az alvilág legelszántabb em­bereiből állott, mégis maga mellé rendelte. Kiadta azn az utasitást is, hogy minden hindut, vagy annak látszó embert kíméletlenül el kell tenni láb alól Chicagó­ban. „Grysil házának felrobbantása megnyugtatóan ha­tott a közvéleményre“ — hirdették az újságok félkar- nyi nagyságú betűkkel, „Chicago lakossága örül a rablófészek alapos elintézésének, az a kár, amely együtt járt a robbantással, elenyészően csekély ahhoz, amit a Grysil-paloítájában meghúzódó Gemnali-banda okozott eddig is és okozna még ezután, lia kiheverné a csapást“. Gennali tábora meglehetős veszteségeit szenvedett a felrobbantással. Ötvenkét olasz és tizennégy spanyol rabló pusztult el, a sikeres háborúhoz szükséges javak nagy bőségével egyetemben. Az olasz vezér olyan mér­hetetlen haragot mutatott, hogy emberei alig tudták megfékezni. Mcgesküdött, hogy két napon belül vége Lovelynek és az alvilág minden olyan tagjának, aki vele tart. Fenyegető parancsot kaptak az alvilág kültagjai mind, politikusok, bírák, ügyészek és rendőrök. Az volt a parancsokban, íiogy válasszanak az undcrwold ketté­szakadásával előállott pártok között, különben nem ad a vezér irgalmat. Aki megkapta ezt a parancsot, bólintott rá: — Majd, előbb megvárjuk, melyik az erősebb?! Addig csak öljétek egymást, az a mi legnagyobb örömünk! Morley és a vele szövetkezett szeszcsempészek csapataiban Gennali ügyesen kezdte terjeszteni a le­győzhetetlen, a megölhetetlen ember hírét. — Gennali bandáiban egy megölhetetlen ember van! Ez mindem gangsfterrel végez és ő marad felül a végső küzdelemben! Álljon át ezért mindenki hama­rosan ! A propaganda hatott, de még jobban dolgozott a pénz. Ezt pedig Morleyék adták. Lovely, a háború ve­zetője szórta mostan a pénzt. Banditái úsztak valóság­gal a tobzódásban és ez minden babonánál, vagy í’éle- lemterjesztésnél jobban hatott. Még a Gennali emberei is, akik pénzért ostromolták mindig a vezért. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom