Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-29 / 215. szám

gm. «TP. SIS. SZÁM. éljen a király! Zászlódiszbe öltözött házak, az uccákon ün­nepi sokaság fogadja holnap Károly királyt, aki tvónfoglalása óta clsöizbcn látogatja meg Kolozs­várt. Egy nagyszabású, nemzetközi sportünnep adta meg az aktualitást a király napokra. Napok óta boszorkányos gyorsaságú gépkocsik száguldoz­nak a kolozsvári uccákon. amelyeknek hétköznapi csendje mindennél beszédesebben szokta hirdetni, hogy a gazdasági válság, amelyet a kormányzat azzal tart elintézhetőnek, hogy világjelenség és lo­kális intézkedésekkel megszüntetni nem lehet, nyo­masztó súllyal nehezedik erre a történelmi városra, amely nehezebb időket alig ért még. Igaz, nem a legjobb alkalom mindezt a királyi vendég ittartóz- kodása alkalmával elmondani. Még sem hisszük, hogy Károly király ünneprontásnak tekintené az őszinte szavakat. Mert, ha a lojalitás tultengésével csak az ünnepi külsőségek Potemkin falait muto- gatnók, úgy érezzük, nem volnánk méltók, nem nevezhetnők magunkat az erdélyi magyarság szó­szólójának és nem volnánk jóhiszemüek az uralko­dóval szemben sem, aki trónralépése óta minden al­kalmat megragadott annak kihangsulyozására, hogy ennek az országnak, népeinek sebei neki is fájnak és az ö legfőbb gondja az, hogy ezek a se­bek begyógyuljanak. Csak rövid időre lesz vendége Kolozsvárnak Károly király, akinek életútját sok fájdalom és szenvedés kövezte ki odáig, hogy elfoglalhatta édesatyja elárvult trónját, amelyre egy gonosz és korrupt rendszer azért ültetett gyermekkirályt, hogy továbbra is szabad vadászterületének tekint­hesse nem a kiválasztottak, hanem tizenhét millió ember országát. A fényes ünnepségek ceremóniái magától értetődővé teszik, hogy a király nem lát­hatja meg ennek a városnak arculatából azt, ami pedig sokkal inkább jellemzője, mint a rendbe­hozott, tisztára söpört autóutak, a kivasalt sza­lonruhák és fénylő diszegyenruhák, nem láthatja meg a gondok mély redőit tízezrek arcán, a nyo­morúság sötét képét nemcsak a külvárosi viskók­ban, hanem a belső város palotáiban is. Azt tudjuk és ez ad bátorságot az őszinteség- fC, hogy a király jót akar. Ugyanezt azonban nem tudjuk jólélekkel elmondani azokról, akik sor­sunkat közvetlenül intézik. Azzal vádolják a ki­sebbségi sajtót, hogy mindenben csak az árnyol­dalt látja és keresi, nem veszi tekintetbe a világ­szerte jelentkező gazdasági bajokat és a kormányt igazságtalanul állítja bűnbakként a világ elő. Azt mondják, hogy a kisebbségeknek sehol jobb dol­guk nincs, mint Romániában és elégedetlenségünk irredentizmusból táplálkozik, építés helyett destru- álni akarunk. Csakhogy arra nem gondolunk, hogy a panaszokat azonnal le lehet szerelni a korrekt elintézéssel, sőt meg is lehet előzni azo­kat. Ne minket kérdezzen meg a király, hanem kérdezze meg a falu nyomorba süluedt román né pét, kérdezze meg a városok román szellemi prole- táriátusát. azokat tehát, akiket semmiféle kiforga­tott észjárással nem lehet az állam ellenségeinek nevezni. A válasz, amit hallani fog, meg fogja győzni arról, hogy igazán elérkezett az ideje an­nak, amikor az ország népeit elválasztó jelszava-' kát a sutba kell dobni és helyette meg kell kez­deni azt a munkát, amely jólétet, megelégedettsé­get áraszt Románia minden nyelvű polgárára. A királyi szónak nagy ereje van. Ezt a királyi szót várja az ország, ettől reméli azt az uj korszakot, amely a gazdag ország kincseit eljut­tatja legutolsó polgáráig, a gyülőlséget kiirtja a szivekből és a kisebbségieket is bevonja az ország- építés nagy munkájába. Akkor aztán nem lesz szükség Potemkin falakra, akkor az uccákat, a: országutakat nemcsak királylátogatás idején tata­rozzák ki. hanem ha Harun el Rasid, vagy Mátyás király módjára álruhában látogat el Erdély büszke fővárosába a boldog ország boldog királya, min­denütt rendet, mosolygó arcokat, munkájuk mel­lett megelégedett embereket fog látni. Kolozsvár magyarsága nevében tehát hittel és reménység­gel kiáltjuk oda a felséges vendégnek: Éljen a király! Román, angol, francia, né* met, magyar, olasz, cseh­szlovák, szerb, horvát fordítások, gépbediktálás, másolás, sokszoro­sítás DR. MANDEL FORDÍTÓ IRODÁBAN, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului No. 12­A kolozsvári királynap A kisebbségek reprezentánsai Károly király 1 fogadtatásánál (Kolozsvár. szeptember 27.) A tartományi igazgatóságon összeálliloüák azoknak a közéleti előkelőségeknek cs egyesületeknek a névsorát, ame­lyeket hivatalosan is meghívnak az uralkodó ün­nepélyes fogadtatására. A meghívottak soraiban a hatóságok képviselői és a kolozsvári parlamentere­ken kívül ott vannak a kisebbségi kultúrintézmé­nyek és egyesületek is. A magyar nőegyletek repre­zentánsai között meghívást kaptak báró Huszár Pálné, az anya és cseesemővédö egyesület elnöknője, Bocsáncay Lászlóné, az árvalánynevelő otthon kép­viseletében. a házbérsegélyzö egyesületet, valamijét a magyar kisebbségi magyar nők központi titkársá­gát ugyancsak báró Huszár Pálnc, a jótékony nő- egyletet báró Bání'fy Krnőné képviseli. Megjelen­nek még özv. Török Sájidorné, mint a kolozsvári magyar lutheránus egylet és dr. Makkal Sándorné az erdélyi református .Nőszövetség elnöknői. A ki­sebbségi egyházak vezetői közül meghívták dr. Mák­kai Sándor református püspöküt, Hirschlpr József dr. pápai prelátust, Boros György dr. unitárius pjispököt, Albert Richard lutheránus lelkészt, fjlas- ner Ákiba és dr. pisiéi* Mátyás főrabbikat. A ki­sebbségi szenátorok és képviselők közül hivatalosak Sándor József szenátor, Vásárhelyi János. Fischer Tivadar dr., Fischer József c|r- képviselők. Kivo­nulnak a fogadtatásra az összes kisebbségi középis­kolák növendékei, továbbá a hadirokkantak, hadiár­vák és özvegyek kiküldöttjei is. A pályaudvari ünnepségre a tartományi igaz­gatóság küldi szét a meghívókat belépőjegy kísére­tében. A motorbieikli és autóversennyel összefüggő meghívókat gz Automobil Club intézi. Értesüléseink szerint a klub osztja be g tribün helyeit, éppen ezért azoknak, akik meg akarják tekinteni a versenyeket, tanácsos lesz jó előre helyekről gondoskodniok. Miután gz udvari vonat befut a kolozsvári ál­lomásra, a perionon elhelyezkedett hatósági sze­mélyek közül Moldovan Valér cjr. tartományi igaz­gató és Hanzu generális üdvözlik a szalonkocsi aj­tajánál Károly királyt. Dinen a váróterembe megy a király, ahol audienciát tart. Az ünnepségek alkal­mából többezer vidéki földmives érkezik Kolozs­várra. A hatóságok újból azzal a kérelemmel for­dulnak a lakossághoz, hogy minden lehetőséget ak­názzanak ki arra, hogy a királylátogatás fényét emeljék. Zászlókat függesszenek s este világítsák ki a főbb útvonalakat. Pénteken délután egyébként a tartományi igaz­gatóságon értekezletet tartottak az összes hgtósági tényezők, hogy a szokásos közbiztonsági intézkedé­seket megtegyék. A hétfői versenyek. Kilátogattunk az Automobil Clubba is, a? auto- mpbilyersenyen résztvevő összes versenyzők meg­érkeztek már. Von Stuck osztrák versenyző Austro Daimler kocsiját óriási tömeg veszi körül, ^lapo­san megbámulják a gép egyik oldalán elhelyezett negyven érmet, amelyeket Von Stuck az eddigi versenyeken nyert. A versenyre benevezettek ki­rándultak a Feleki hegyre, hogy kipróbálják a pá­lyát. A motorbieikli versepy résztvevői is egymás­után megérkeztek. Kolozsvár egy amerikai gyárvá­ros képét mutatja. Állandó a motorberrogés. A motorbieikli verseny négy csoportra osztott részt­vevőinek nagy része erdélyi és bánáti. Az automobil verseny az európai pekordteljesit- mények elérését esetleg fokozását célozza verseny és sportkocsik számára s ennek folytán külföldről is sok benevezés történt. A verseny illusztris részt­vevője, Hartmann László, aki legutóbb nyolccilinde- res Bugatti kocsiján újabb rekordot állított fel, amennyiben egy kilométeres távlatot 127.188 km. órai átlagos sebességgel sikerült befutnia. Kocsijá­nak kenéséhez kizárólag csak Gargoyle Mobiloil- félc olajat használt. A verseny legjelentősebb dijai: a fclcki rekord- serleg, (a kolozsvári Automobil Club dija) Miklós herceg serleg-dija és a Vacuum Oil Company Ö. Mobiloil dija. Akolozsvári verseny elé a külföld is élőnk ér­deklődéssel tekint s értesüléseink szerint több kül­földi sportbarát is jelen lesz a Felcki versenyen. Egy szerb motorbiciklista halálos szerencsétlensége (Kolozsvár, szeptember 2f.) Amíg a hegyi ver­senyre folynak az előkészületek, a versenyzők pró- bautakaţ tesznek a feleki tető országutján. .Szom­baton borzalmas katasztrófa történt. Egy kül­földi moiorbicikli-verscnyzö az egyik ka­nyarodónál elveszítette az egyensúlyt, el­ütött egy rendőrt és úgy a versenyző, mint a rendőr, élet-halál között lebegnek. A katasztrófa szombaton délután pontosan 5 órakor történt. Torna Jankoviéi szerb mptorbicik- lista versenytempóban száguldott fel a Fcleki-tc- töu. Most másodszor tette meg a hegyi pályát. Az egyik veszedelmes fordulónál, ahol a bükki ut tor­kollik bele az országúiba, J ankoviéi, amint sport- nyelyen mondják, kiengedte kezéből a kanyart. A motorbieikli az alacsony árokban ugyanolyan gyor­sasággal vágtatott tovább. Az árok szélén állott petrti Simion 13-as szárny rendőr, midőn az irtózatos sebességgel száguldó motorbi­cikli elgázolta. A rendőr eszméletlenül rá­gódott az árok szélére és a’ fején sérüléseket szenvedett. Ettől az összeütközéstől Torna Jankovici verseny­ző iş hatalmas ívben röpült le a motorbicikliről és vágódott ki az országúira. Súlyos kö­peny aalet pi törést szenvedett. A szerencsétlenség szinteréről alig húsz métey távolságra állt a mentőkocsi. Azonnal odarohantak a mentők s felhőit an szedték fül a 13-as számú rendőrt és a versenyzőt. Még a helyszínén megálla- pitutták, hagy mindkettőjüknek a scviilcsc sú­lyos. A verseuysebcsséggcl haladó motorbieikli még azután is liiţsz méterre röpült és az ut szélén egy telefanpúznán összelört. A végzetes versenygalopp elölt Torna Janko­vici már egyszer megfutotta a. hegyi pályát. Ez al­kalommal is majdnem szerencsétlenség történi. Az egyik kanyarodénál a motorbieikli jobb pedálja le­tört. A vakmerő versenyző azonban tovább szágul­dott föl a hegyén. Midőn másodszor is el akart in­dulni a barátai figyelmeztették, hogy a megsérült motorbieiklivel életveszélyes a hegyi galopp. Jan­kovici azonban mindezzel nem törődött, semmit, s még nagyobb sebességgel indult neki a második próhaversenynek. A barátok jóslata beteljesedett. A Végzetes katasztrófa megtörtént. T. Jankovici és a kötelességét teljesítő Petru Simion, 13-as számú rendőr élstveszglyes sebekkel a halállal vívódnak a sebészeti klinikán. Az estéli órákban munkatársunk a sebészeti klipikáu meglátogatta a sebesülteket. Radu dr. in- spekciós orvos kalauzolt. Mindkét sebesült, még esz­méletlen állapotban feküdt a kórágyon. Alaposabb orvosi vizsgálat után megállapítást nyert, hogy csak Jankovici sebesülése életveszélyes, még szombaton éjjel, vagy vasárnap fogják operálni. Petru Simion rendőr csak külső sérüléseket szenvedett s felgyógyulása bi­zonyosra vehető. Torna Jankovici régi versenyző, több dijat nyert és most is nagy esélyei voltak, hogy dijat fog nyerni. Még egy szerencsétlenség. Szombaton este 6 órakor történt egy könnyebb kimenetelű szerencsétlenség. Stefancscu soffőr, Miclea csendörszázados kocsiján sebes iramban haj­tott fel a felcki-tetőn és az egyik kanyarodónál a gép nekiszaladt egy telcfonpóznának. Stefanescu soffőr, aki már több autókatasztrófán esett át, ez­úttal is szerencsésen úszta meg a karambolt. A ko­csiból kirepült, de csak könnyebben sebesült meg a fején cs karján. A mentők a katonai kórházba szállították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom