Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-20 / 207. szám

Till. ZYV. 20V. SZÁM. 7 Viharos tanácsülésre készültek fel a kolozsvári városháza pártjai Obstrukciós ellenzéki taktikával állanak szemben a kartell csoportjai A költségvetés a mult kiadásait foglalja magában s már javítani nem lehet rajta (Kolozsvár, szeptember 18.) A máreiusi választás óta ma, pénteken másodszor ül össze Kolozsvár város választott tanácsa, hogy befejezze azt az alakulást, amit egy felcbbezés megakasztott és hónapokra vissza­vetett. A másik fontos problémája a tanácsnak, amit rendeznie kell, az idei költségvetés. Választás, amit meg akarnak zavarni. Az alakulás nem lehetett teljes és ezért nem In­dulhatott meg a városházi munka, mert az alpolgár­mesterek választásának kérdése mostanig elhúzódott. A felebbezéa sok hónapra kitolta az interimár.rezsi- met, majd azt az ideiglenes vezetést, amely a választ­mányt, mint tanácskozó testületet állította az ügyek élére. A felebbviteli fórumok jóváhagyták a négy he­lyettes polgármesteri állást, de uj választást rendel­tek el s ezt a választást, a múltkori alakulás kiegészí­téseképpen ma kell megejteni. Az Av-erescu-párt és cu- zisták blokkja minden lehetséges eszközt fel akar használni ennek a választásnak a megzavarására, mert a pártok kartelljének megállapodásait) igyekszik fel­borítani. A tanácsülés ismét viharosnak Ígérkezik már ebben a résizében is és általában a cuzista-blokk olyan obstrukciót tervez, ami a városházi békés munkát igyekszik megakadályozni. Amint értesülünk, éppen ezért már a gyűlés megnyitása után zajos napirendi vitáit terveznek. A költségvetésen már nem lehet segíteni. A tanácsülésnek gondoskodnia kell az idei költ­ségvetésről, aminek megszavazása nélkül az uj tanács ex-lcxes munkája a legnagyobb nehézségek elé kerül­ne. Különben, is arról van szó, hogy az év folyamán már elköltött kiadási és beszedett bevételi tételek utó­lagos rubrikázásából áll a költségvetésnek legnagyobb z uj kényszer- egryezséglforvény pontos magyar fordítása kapható Dr. Man- del fordító irodájában, Cluj-Kolozsvár, Str. Memorandului 12 szám. — Ára 30‘— Lei. Vidékre portóval 40-— Lei. része, mert az esztendőnek háromnegyed része eltelt s a deficit már akuttá vált helyzetnek a képe. Ezen a költségvetésen utólagosan már lényegesen javítani nem volna lehetséges. A magyar tanácsosok sokat vitatták ezt a kérdést s az az álláspont alakult ki, hogy a már előrehaladott tényleges helyzeten erre az esztendőre ko­moly változtatást hiába kísérelnének meg s minél mé­lyebben merülnek bele a költségvetés összeállításának munkájába, annál több felelősség hárulna reájuk olyan pénzügyi esztendőért, ami mondhatni, már a múlté s aminek olyan — amilyen kialakulása rajtuk nem mú­lott. A magyar csoportnak az az elhatározása, hogy a költségvetést általánosságban, a felelősség elhárításá­val megszavazza s a jövő évi költségvetés összeállítá­sába igyekszik intenziven befolyni. Ennek a jövő évi' költségvetésnek a munkáját a törvény szerint már eb­ben a hónapban meg kell kezdeni s október 15-ére az első' tervezetet el kell készíteni. Nem járulnak hozzá a magyar tanácsosok már most sem a közoktatásügyi költségek tételéhez, hanem a kisebbségi iskolák ará­nyos segélyezését követelik. Obstrukciós vita a polgármesteri fizetések körül. A tanácsülésnek még hosszú tárgysorozata van, amelynek rendjén az alpolgármesterek fizetésénél is külön vihar Ígérkezik. A blokk ugyanis a Mihali pol­gármesternek, akit liberális pártinak tartanak, a fize­tését akarja felemelni a mostaninál jóval magasabbra s az alpolgármesterekét a legalacsonyabbra leszállíta­ni. A tanácsválasztmány hatáskörének megállapítása, kisajátítási tervek, bizottságok összeállítása és még több tárgya van a gyűlésnek, amelyeknek minden pontjánál éles vita ígérkezik. Morganék képviselői váratlanul megjelentek a kolozsvári postán Rövid tájékozódó szemle, riadalom a tisztviselők között Cuibus postabonok nyilatkozata (Kolozsvár, szeptember 18.) Ma délelőtt meg­szólalt Cuibus János kolozsvári postafőnök tele­fonja. Pár perc múlva a portás jelentette, hogy idegen urak szeretnének beszélni a postafőnök úr­ral. Rövid idő múlva az „idegen urak“ már az iro­dában voltak. A négy férfi közül egyik románul is beszélt, s elmondta, hogy a kíséretében lévő urak angol mérnökök, akik a Morgan-csoport képvisele­tében jöttek Kolozsvárra, hogy az itteni telefonköz­pontot megtekintsék. Az angol mérnökök megérkezésének hire vil­lámcsapásként terjedt el a kolozsvári postán és a tisztviselők találgatni kezdték, hogy vájjon mi lesz most? A mérnök urak pedig a postafőnök kalauzo­lása mellett bejárták a telefonközpontot és mindent alaposan megtekintettek, közben jegyzeteket is készítettek. Miután a mérnökök eltávoztak a központból, a tisztviselők között az a hir kapott lábra, hogy Morgánék elbocsátják azokat a hivatalnokokat, akik nek még nincs meg az öt évi szolgálatuk és azokat, akik 25 éve vannak állásban, nyugdíjazzák. Ez a Ţhir a kérdéses kategóriákba tartozó tisztviselőket nem a legkellemesebben érintette. Munkatársunk beszélgetést folytatott Cuibus János postaíőnökkel és felvilágosítást kért a Mor- gan-csoport megbizottainak látogatása felől. __ Az angol mérnökök megjelenése — mon­dotta Cuibus postafőnök — arra a körülményre vezethető vissza, hogy Morganék, mielőtt átvennék a telefonközpontot, meg akarták ismerni az intéz­ményt. Az átvételre azonban január elsejéig még nem kerül sor. — A Morgan csoport képviselői meddig tar­tózkodnak Kolozsváron? __Tudomásom szerint _ kaptuk a választ___ már el is utaztak vidékre. Állítólag Tordára. Elmondjuk a postafőnöknek, hogy a tisztvise­lők között milyen hirek járnak. __A tisztviselőknek nincs miért aggódniok,__ jelentette ki __ szó sincs arról, hogy a telefonköz­pont átadásával kapcsolatban bárkit is elbocsátaná­nak állásából. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (33) Gitus megállt az olvasásban: — Mi az a bootlegger? Egy hosszú cikk minid ró­luk szól. — Meghiszem azt. Itt ez a legfontosabb kérdés. Bootlegger szeszcsempészt jelent. — És olyan sokan vannak? — Többen, mint gondolnád. Közéjük tartozom én is. Gitns kezéből kiesett az újság: — Te, Zoltán? — Ém. Ez még a legkevesebb. A szeszcsempészet azonban szoros összefüggésben van a banditasággal. Modern betyárvilág alakult itt ki, melyet alvilágnak liivnak. Morley-Parmghy az egyik feje ennek. Az asszony halálrasápadtan remegett: — Zoltán, miket beszélsz! — Ne ijedezz, Gitus. Itt más felfogás van min deli­ről, mint otthon. A rendőrség szövetségben van az alvilággal, rendes havi fizetésit kapnak a rendőrtisztek Morleyéktől. — Azért a rabló rabló marad itt is! — Nem, a rabló itt businessman. Morley pedig hü­bérur. Adót fizetnek neki a gazdagok, hogy béliében maradhassanak. ' x — Szóval a mi pénzünk is?! — Tőlük ered, de megdolgoztam érte. Először egy bőrgyárban voltam, később máshol... — Hogy maradhattál náluk?! — Mikor kihoztak,' nem láttam meg azonnal a dolgokat. Amire megláttam, már bennük éltem. El­tompult az érzékem, noha személy szerint semilyen büncselekedetben miem vettem részt. Te, mit tettél volna? Gitus hallgatott. — Felelj, szivem! Ha pénz és eredmény nélkül hazamegyek, lehetetlenné teszem magamat örökre, mindenki nevetett volna rajtam. Itt viszont Morleyék­től függetlenül nem boldogulhattam, bezártak és ké­sőbb deportáltak volna. Most pénzünk van, melyet minden bűn nélkül szereztem; otthon, mélységes tisz­telet lesz a mienk. Amit személyünk nem tudott ki­érdemelni az emberek előtt, azt a pénzünk azonnal megkapja. Vagy visszaadjuk a pénzt? — Nem! — mondta Gitus sietve. — Azért te meg­dolgoztál. Azt is tudom, hogy igazad vara, édesem, te csak okosan -tudsz cselekedni. Ez az ország is más, mint a mienk. Ezekkel a dolgokkal én nem foglalko­zom, az életünk irányítását rád bizom egészen. Azt azonban nagyon kérem, hogy menjünk haza, amint jár­hatsz már! És egyre felelj még: ki az a szőke nő? — Lovelynek hivják, az alvilág királynője. Van egy nőkből álló nagy csapata. — Jó, Zoli, a többit ne mondd! Elfelejtem és nem szólok róla soha. Éra voltam a hibás, hogy egyedül út­nak eresztettelek. Hazamegyünk cs minden a régiben lesz. — Haza? — mondta lassan, tépelődőn a kapi­tány. — Én már messzebbre jutottam az életépiitésben, mint te, kis fiam! Most fogom meg a karriert, a vi­lághírt! Jóváteszem azt a vétkemet, hogy közéjük áll­tam! Az életem nagy munkája jön most... Kockázat, az igaz... De már megszerettem a kozkázatot én is és a nagy arányok embere akarok lenni! A gazdagságába be- tokozott embernek menjek haza most? — Ne beszélj igy! Minden lehetsz otthon, ami csak akarsz! — Kicsiben. Otthon kicsiben megy csak a játék, igaza van, Palinak... Nekem a nagy arány kell már! — Mit akarsz? — Letörni azt \a banditavilágot! — Te?! Mhgyar létedre?! — Hát nem szép feladait? — Szépnek szép, de hagyd csak azért másra. Ame­rikai ember végezze el, hiszen az ő bajuk az egész. — De látod, nem bírnak vele! Gitus átölelte urát. Csókolgatta. — Ejtsd el ezeket a .terveket, édeském. Ránk gon­dolj, ne a nagy feladatokra! Szeress minket, hidd el nekem, hogy ennél nagyobb feladat és szebb nincs a világon! — Nőnek! —-felelte Derécey Zoltán. — Eddig én is férfiatlan voltam. Megalkuvó, 6Őt gyáva. Kicsinyes körülmények közé szorultam és nem mertem feltörésre hiva-tottságot érezni magamban. Itt megváltoztam. Azt* ért nem kisebb szeretettel szeretlek benneteket. Gitus kétségbeesetten tördelte a kezét: — Megölnek, kis uram! Elpusztulunk! Gondolj az üregccskókrc! Zoltán elhárította siró felesége ölelését: — Sohasem tegyek semmi nagyot?! Mindig csak nézzem mások telteit és tűrjem, hogy hogyan intéz­kednek velem?! Ha rendőrnek teremtett a sors, az le­szek most egészen! Az élén akarok lenni, Gituskám. Az élén, egészen fent ! Beleverem a nevemet a világ tuda­tába. Egy ápolónő jöitt be: — Miss Lovtly van itt. — Kéretem, — felelte a kapitány. Gitusnak elszorult a torka Lovely láttám. Derécey felülemelkedett a helyzeten. — Miss Lovely... Mistress Derécey... — mutatta be a nőket egymásnak. Lovely bólintott. — Howo do you do, Mrs Derécey? — mondta Gi­tusnak. Zoltán sietve szólt közbe angolul: — Nem tud angolul. Mi újság? Lovely megsimogatta a kicsi fejét. — Gyönyörű gyermek! — mosolygott Gitusra. Majd a kapitány felé fordult. — Már nem haragszom rád, Zo! Paul megmondta, hogy Gén hozatta ki a mis- iresst. Az a gonosz Paul tudta már régebben és nem szólt neked. Nökcm se. — Gén? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom