Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-01 / 192. szám

Királyi igére! hangzott el az iparosság sérelmeinek az orvoslására

„Őfelsége ismeri az iparosság fájdalmait, őszig tanulmányozza az ügyet és az iparos sérelmeket orvosolni akarja“

bukaresti központi ipartestület elnökségéhez, amely a memorandumot küidöttségileg nyújtotta át Kái'oly királynak. Valósággal a szenzáció erejével hatott, hogy néhány nappal ezelőtt a legfelsőbb fórumtól hivatalos válasz érkezett, amelyet itt közlünk:

(Déva, augusztus 30.) Annak idején megemlékeztünk arról, hogy a petrosényi ipartestület behatóan foglalkozott a kisiparosság sérelmeivel, különösen pedig a forgalmiadéval s annak a kirovása és behajtása körül mutatkozó anomáliákkal, Az ipartestület hatalmas memorandumot szerkesztett, azt felterjesztette a

Őfelsége ismeri az iparossá" fájdalmait és ismeri különösen a forgalmiadét, amely a kisiparosságot igazságtalanul sújtja. Biztosítja a küldöttséget, hogy őszig a/, ügyet tanulmányozni fogja s a felhozott sérelmeket szándékában van orv osolni, nemcsak a petrosényi ipar testületnél, hanem általában az egész országban.

A petrosényi iparosok körében és általában az ország egész iparossága körében nagyon jó hatást fog kelteni a memorandumra kapott és legfelsőbb helyről jövő válasz, amely bizonyítéka annak, hogy Károly király az ország minden társadalmi rétegének a sérel- »eeAeA«oftA^Awwvvvwvvvi(/vvvwvvvvwvvvsvwvvwwvvwvwvvvw«\A«AÄe^ev

meivel, panaszaival, ügyes-bajos dolgaival törődik és remény van arra, bogy a katasztrofális helyzetbe került iparosság a királyi kegy fényénél és jóindulatánál egy jobb jövő elé néz.

Miért van szükség az ipartestületekre?

Felelet egy tanácsadó cikkre Irta: Szabó Béni sziicsmesier, országg'y. képviselő

A „Brassói Lapok“ 1930 augusztus 29-én megjelent 188. számának Közgazdasági rovatában „Le a felesleges hivatalokkal“ cimen egy cikk jelent meg, amely két múmiáról »zól s amelyek egyikéül az 1884. évi XVII. törvénycikk alapján létesített Ipartestületeket nevezi meg.

Tekintettel arra, hogy tendenciózusabb rosszakaratú cikket megrendelésre sem lehetett volna ivni azok ellen az ipartestületek ellen, amelyek utolsó fellegvárai a hajdan erős erdélyi kisiparos intézményeknek s egyúttal az egykor világhírű és ma romjaiban heverő kisiparnak, mindazok részére, akik nem ismerik ezen iparos intézményeket és ezeknek működését, egy tárgyilagos cikk keretében kívánom azt bemutatni.

Az ipartestületi intézmények létesítésére a magyar törvényhozó testületek, az 1884. évi XVII. törvénycikk utján adták meg a lehetőséget azon bölcs és hozzáértő belátással, hogy a mintegy félezer éves legyengült céh- rendszer egy újabb keretbe áttéve a kor szellemeinek megfelelően tovább élhessen és az alkotó, összetartó tevékenységet fokozottabb mértékben végezhesse.

Ezen törvény a testületeknek két-irányu munkakört szabott meg. Felerészben egyesületi jellegüt és felerészben hatósági jellegüt. Az egyesületi jellegű munkakörnél elrendelte a különböző szakosztályok megalakulását, melyek a testület felügyelete mellett a saját szakmai kérdéseikkel foglalkoznak. Utasította a testületeket segély-pénztárak és szövetkezetek alakítására, stb.

Ezeknél elég, ha utalok arra, hogy Erdélyben százakra megy, azon iparos-, gazdasági-, jóléti- és segélyező intézményeknek a száma, amelyek az ipartestületek kebelében keletkeztek és amelyek sok milliós ösz- Bzegekkel dolgoznak és hihetetlen küzdelmet fejtenek ki, hogy a végromlásba jutott iparosságon tollúk tel- hetőleg segítsenek. Ezen intézmények nélkül az iparosság nyomora tetemesen nagyobb volna, sokaknál pedig elviselhetetlen.

A hatósági jellegű munkaköre a testületnek a ta- nonc-szerződések kötése, — a tanoncok felszabadítása, a szakmai képzettségük megállapítása alapján, — a segédek iparhatóság! be. és lejelentése cs végül a mesterek, segédek és tanoncok között felmerülő vitás kérdések elbírálására létesített békéltető bizottságok létesítése.

Hogy mit jelent az. ha az a sok ezer szülő az ipari pályára adandó gyerekével és annak leendő mesterével az ipartestületen végezheti el egy életpálya alapját képező különféle hatósági teendőit, ahol vele elősző:' megértéssel és szeretettel az édes anyanyelvén beszélnek, másodszor, minden az iparral kapcsolatos és neki szükséges felvilágosítást díjtalanul megadnak, harmadszor, hogy minden iratot, okmányt az állam nyelvén kivül az anyanyelvén is kiállítanak, negyedszer, hogy a szülői felügyelet egy részét a testületre bízhatja, ötödször, hogy a testület felügyel arra, hogy a gyerek megfelelő szakképzettségre tegyen szert, én mindezeknek az elbírálását és megfelelő értékelését a nagyközönségre bizom.

Hogy ezen okmányok elkészítéséért bizonyos mértékeit «dologi dijak fizetendők, az csak természetes, hiszen ezekből kell a fizetéses tisztviselőket fizetni. Különben ezen dijak fizetését át lehet hárítani a szülőkre, (legtöbb esetben ők is fizetik), annális inkább, mert ezen kivül a legtöbb esetben alig van kiadásuk a gyerekre, aki 16—17 éves korában már kenyérkeresővá válik.

A segédek be- és lejelentése egyszerű, gyors és díjtalan.

A testületek kebelében működő békéltető bíróságok óriási értékét meglehet állapítani az alábbiakból:

A mesterek, segédek és tanoncok között előforduló panasz, sérelem, a testületi titkárnál lesz bejelentve, aki a fél bemondása alapján jegyzőkönyvet vesz fel, beidézi a bepanaszolt felet, annak a védekezéseit is jegyzőkönyvre veszi s azután megpróbálja a feleket békés megegyezésre bírni, amely 50—60 százalékban sikerül is rendesen. Ha nem sikerül a békés megegyezés, akkor a jegyzőkönyveket átteszi a békéltető-bírósághoz, amely áll: az I-ső fokú iparhatóságtól kinevezett biztosból, (akinek a testület miniszteri rendeletben megállapított fizetést ad), két iparosmesterből, két iparossegédből, vagyis 5 tagból. Szavazatnélküli tagja a bíróságnak a testületi titkár, aki a jegyzőkönyvet vezeti.

Ez a bíróság a felek és a tanuk kihallgatása alapján, I-ső fokú jogérvényes ítéletet hoz, amely a járásbírósághoz megfellebbezhető. Az összes eljárás gyorsan, sürgős esetekben azonnal történik, úgyszólván teljesen díjtalanul s a felekre nézve majdnem minden esetben megnyugtató, amit igazol az, hogy éveken át alig fordul elő fellebbezés. Nagyobb testületeknél ilyen békéltetési ügy évente 100—120 szokott előfordulni.

Ez a békéltető-bíróság nem az I-ső fokú iparhatóság kebelében, hanem, az ipartestület kebelében működik a fenti módon.

Itt említem meg, hogy az ipartestület teljesen autonom intézmény. Vezetőségét az iparosok saját kebelükből válasszák és az összes tisztségek díjtalanok, ki véve a rendes hivatalnokokat, akiket a vezetőség alkalmaz a hivatalos teendők elvégzésére.

A testület a felsőbb hatóságokkal közvetve vagy közvetlenül érintkezik. Az ipartestületeknek aradi székhellyel Országos Szövetsége van, amely 5 év óta áll fenn és úgy ennek, mint a nagyobb testületeknek n véleményét a kormányhatóságok több kisipari kérdésben kikérik.

Ügy a testületek, mint azok szövetsége minden sérelem, túlkapás ellen a megfelelő szervei utján tiltakozik mindég és sok esetben jelentékeny eredménnyel melyek részletes ismertetésére más alkalommal visszatérek.

Tehát Így néz ki valóságban ama két mumia közii, az egyik, az ipartestület, amely az iparosoknak csak pénzébe kerül és nem látják semmi hasznát, az igen tisztelt cikkíró szerint.

Hogy .íz iparos mit kap az ipartestülettől, azt bemutatom, mert valamivel több, mint a befizetésekről szóló nyugták. Az adókivetések, mérsékelésére, igenis eredményes intézkedéseket tettek a testületek és azok szervei. A kontárok ellen is lehet védekezni, ha nemis teljes eredménnyel. .Ugyanis miniszteri rendelet intézkedik, hogy az ipartörvényben lévő korona összegű

büntetések aranyértékben számíthatók, miáltal sok ezer lejes büntetések rovathatok ki. Brassóban ezt évek óta alkalmazzák, azonban a kontárok üldözése, kiku- tátása, feljelentése az egyes iparosok és szakosztályok dolga, a testület csak ezek után tud intézkedni.

Ami a dijakat illeti, a tanonc-szerződésnél, illetve a felszabadulásnál és az iparjog kiváltásánál fizetendő 30—300—500 lejes dijakat a betegsegélyzöhöz ipari oktatás cimén kel! fizetni s ezen dijakat nem lehet a testület terhére Írni. Úgyszintén az iparjog kiváltásánál, az iparhatóság által szedett dijat sem lehet a testület számlájára írni. Ugyanis az ipartestiiletok iparjogot nem adhatnak, ezt az I-ső foka iparhatóság adja.

Továbbá az összes dologi dijak a másik szerződő félre hárithatók át. Marad a beiratási dij, mely cgy- szersmindenkorra szól és az évi tagsági dij, amely egy 3 segéddel dolgozó iparosnál országos átlagban évente eirca 200 lejre megy, akkor, amikor egy egyszerű ipari munkás, aki az ő (intézményeivel szemben sokkal több öntudattal rendelkezik mint mi iparosok, havonta többet fizet ezen összegnél.

Az ipartestületi intézményt az összes külföldi államokban nem csak hogy meghagyták, hanem jogkörlét lényegesen kiterjesztették. Erdély minden komoly gondolkozásu kisiparosa azért küzd, hogy a közelgő nj ipartörvény megalkotásánál, az iparosság ezen ősi várait nehogy lerombolják, hanem inkább az egész ország területére kiterjesszék. Ebben egyetértenek velünk azon iparos társaink, akik olyan területeken laknak, ahol ipartestületi intézmény nincs, azonkívül sok megértést tapasztaltunk egyes kormánytényezők részéről is.

Nem tudom, bogy a cikk Írója iparos-e 1 Ha igen,

úgy végtelenül fáj, hogy akadt erdélyi iparos, aki ezt a kis szigetet, ahová mi iparosok még meghúzódhatunk, kész elsülyeszteni. Egy önálló autonom intézményt, amelyhez hasonlóért mérhetetlen harcokat kellett folytatni, kész feláldozni azért, mert a sokszorosan megtérülő évi 200 lej (napi cea. 60 bani) dijat sokalja. Ha iparos e cikk Írója, az iparostársi szeretet őszinte hangján kérem, máskor gondolja meg jobban, hogy mit cselekszik.

Ha pedig nem iparos e cikk Írója, akkor arra kérem, hogy máskor ilyen életbevágóan fontos kérdésben ne írjon egyoldalú információ alapján, mert «zo- moru dolog, ha a sajtó képviselője, aki alkotásra kell tanítsa az embereket, (tán öntudatlanul) maga áll be lerombolni olyan évszázados autonom intézményeket, amelyekben a tagok szabad akarata, a vallás és nemzetiség különbsége nélkül való testvéri szeretet az nr és amely intézmények áldást hozó tevékenysége kizárólag az iparosság egyetértésétől függ.

A kalapos é3 módista iparosok gyűlése. Ugyancsak vasárnap 11 órakor tartották az ipartestület helyiségében a kolozsvári kalaposok és módisták gyűlésüket azzal a céllal, hogy anyagbeszerző szövetkezetét alapítanak. Ezen a gyűlésen azonban végleges határozat még nem történt, csak a kérdést alaposan meg- hányták-vetették. Újabb gyűlésre fognak összeülni s ott végleg fognak dönteni az anyagbeszerző szövetkezet felállítására vonatkozólag.

A női-szabó iparosok kontárellenes akciója. Már többizben foglalkoztunk azzal, hogy Kolozsváron a női- szabó iparban is nagyon elszaporodtak a kontárok. A hivatásos női szabók már többizben értekezletet tartottak, egyik legutóbbi összejövetelükön határozatilag mondották ki, hogy nyilvántartást fektetnek fel az összes kontárokról és felhívást intéznek hozzájuk, amely szerint folyó év október elsejéig, vagy megszerzik a legális iparigazolványukat, vagy pedig a legkönyörtelenebb módon járnak el ellenük és fel fogják őket jelenteni az illetékes hatóságoknál.

Országos iparosszövetség megalakítása. A kézmii- iparosok hivatalos szervezetei, a regáti ipartársulatok s az erdélyi és bukovinai ipartestületek szeptember 28-án és 29-én Bukarestben országos kongresszust akarnak tartani. Ezen a kongresszuson az összes kéz- müiparosságot érdeklő sérelmek is tárgyalás alá kerülnek. Amint értesülünk,- itt fogják felvetni egy országos szövetség megalapításának a gondolatát is, amelynek az volna a hivatása, hogy a Romániában élő és körülbelül egymillió kézmüiparos érdekeit megvédelmezze.

A kézmüiparosok nemzetközi kongresszusa Rómában. Már megírtuk, hogy a kézmüiparosok nemzetközi kongresszusát, folyó év szeptember 20—23-ika között fogják megtartani Rómában. Most érkezett meg a kongresszus tárgysorozata, amelyet az alábbiakban közlünk: szeptember 20-án az egyes országok képviselőinek a jelentése, 21-én a francia és olasz megbízottak javaslata arról, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal mellett a kézmüiparosok állandó képviseletet nyerjenek és ergevonatkozólag készíttessék egy szabályzat. Szeptember 22-éa pedig egy nemzetközi szerv megalakítása s végül szeptember 23-án kirándulás.