Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-15 / 203. szám
17 XIII. EVF. 283. SZÁM. Vigyázat! Mindnyájunkat érhet baleset! Vigyázat! MEGÜTHETI Ön is az 1 miül© Lei főnyereményt MEGÜTHETI ha sürgősen megveszi 100 leiért a cluji Mentő Sorsjegyet, melyet minden városban árusítanak, Folyószámla cluji „Albina“ banknál. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében a Központi Sorsjegyiroda Cluj, Str. Memorandului 16 szám, gyorsan szét küldi. Tizenhárom férfi éurópát Ma, midőn minden újságolvasó akarva, nem akarva, foglalkozik Páneurópa gondolatával, különösön érdekes és érdemes kezünkbe venni Dr. Fritz Klein könyvét (13 Männer regieren Europa „Hanseatische Verlagsanstalt“ Hamburg), mely a békeszerződések utáni Európáról kitűnő képet nyújt, amikor a jelenleg vezető államférfiak egyenkénti jellemzését adja. Dr. Klein, ki mint a Deutsche Allgemeine Zeitung főszerkesztője, az elmúlt esztendők minden nagy nemzetközi összejövetelét} részt vett, Európa összeS számottevő politikusát személyes megfigyelései alapján ismeri s arcképeiket olyan megkapó módon, élénk színekkel ecseteli, hogy könyvének olvasása után, ha a napi politika hírei között neveiket látjuk, önkéntelenül úgy állanak előttünk, ahogyan ő az egyes alakokat politikailag, mint emberileg közelebb hozza számunkra. Klein pajkosan eleven karikatúrái pompásan egészítik ki a sziporkázóan szellemes, kevés szóval is sokat mondó szöveget, melynek irásmodora könnyed, de minden sora mély emberismeretről, intuitiv psychológiai megérzésről, politikailag iskolázott éleslátásról és tárgyilagos történelmi értékelésről tesz tanúságot. A 13 között számban 4 névvel a franciák vezetnek. Teljes joggal, hiszen többé-ke- vésbé sikerült is nekik az elmúlt években az Európa feletti hegemóniát kezükben tartani. Klein Poincaré-val kezdi, ki megállapitása szerint az utolsó évtized alatt Németország legveszedelmesebb ellenfele volt. Párhuzamqt von e csupa kötelességtudás ember és Páneurópa genialisan bohém propagálója között, idézve egy szellemes francia elszólást: Poincaré mindent tud és semmihez sem ért, — Briand semmit sem tud és mindenhez ért. Majd összehasonlítja e kettővel az uj nemzedéket és uj politikai typust képviselő Tar- dieu-t. Az angolokat Chamberlain és Snowden képviselik s jellemrajzaik kitünően domborítják ki a régi és uj angol diplomaţia közötti különbséget. Bethlent Mussolini-vel párosítja, a duce-ról markáns képet rajzol, mint aki ősi ösztön erejével újjá teremti és európai nemzetté emeli népét. A Monarchiából alakult kis államok vezető politikusai közül Bethlenen kívül Maniuval, Benesch-sel és Seipellel foglalkozik. Elismeri Maniu erényeit, de kétkedik, hogy megvan-e benne a szükséges erély céljai keresztülvitelére! Benesch-t politikai bonvivantnak rajzolja meg s azt hiszi, hogy Európa ujjáalkotásában nem fog részt venni, mert tragikus tévedése, hogy a jövő e nagy feladata már 1919-ben megoldatott. Büszke lehet a legyőzött Monarchia két megnyirbál tan megmaradt kis állama: Magyarország és Ausztria, hogy egy-egy vezető államférfiok az Európa sorsát ma kezükben tartók között szerepel. Seipel az egyetlen német az egész sorozatban, — jellemzését különösen meleg sympathia sugallja, .— Klein szerint ő ma Európa egyik legszámottevőbb egyénisége, ele Bethlen kiváló qualitásairól is nagy elismeréssel nyilatkozik. Hoover-t európai szereplése miatt érdemesnek véli méltatni, valamint a már elhalt Primo de Rivera-t, ki Mussoliniétól gyökeresen különböző dikţaturâval teremtett rendet hazájában. Végül Paul Boncour-t, — Genf szép féri"iát — ismerteti, szembeállítva e militarista szocialistát Tschitscherin-nel, az arisztokrata származású kommunistával. Az alakok csoportosítása és összetevése mutatja, hogy szerző a modern történetírás módszere szerint, kutatja a körülményeket és visszahatásokat, eszméket és örök törvényeket, melyek a felsorolt államférfiak cselekedeteit okozzák és irányítják. * A jellemrajzok e sorozata, mely a mü ci- mét adja, Klein ezen első könyvének csak mintegy felét képezi, ezt megelőzi egy beszéd, melyet szerzője nagyiparosok előtt tartott s melyet programmbeszédnek nevezhetünk, mert magában foglalja egész politikai hitvallását. E megfontoltan bátor irás minden mondata tömören tartalmas és mélyreszántó s az a politikai jövő, melyet hazája számára nagy vonásokban megrajzol, hatalmas koncepcióról tanúskodik. A könyvnek kétségkívül legértékesebb részét Stresemann emlékének szentelt oldalak követik. Mielőtt a ma kormányzó politikusok arcképsorozatát megkezdi, meleg hangon emlékszik meg az elmúlt esztendők legkiválóbb német államférfiéról, ki erkölcsi bátorsággal vállalta a felelősséget igaz meggyőződéssel választott céljaiért, ki e célokért törhetetlen optimizmussal küzdött, mig az emberfeletti munka életerejét felőrölte. A könyv utolsó 4 fejezete nemzetközi összejövetelek egész sorát tárja elénk: Locar- nótól az idei hágai konferenciáig. Az egész művön vörös fonalként vonul végig a német szempont knegvilágitása, de az utolsó szakaszokban drámai erővel, sokszor elkeseredett kifakadással jellemzi szerző a német kálváriajárás minden egyes stációját, — mig a zárószó emelkedett hangja, fiatal, életerős optimizmusa reményteljes jövőbe vetett hitet hirdet. Reánk nézve a könyv több szempontból érdekes. Elsősorban azért, mert ismételten rá- ánutat arra, hogy Németország jövője keleten van, nagyszabású gazdasági terjeszkedésre csak itt van tér számára: a Duna mentén és Odesszától Szaloniki-ig, — mert e területek igazán felvirágozni csak akkor fognak, ha majd német érdeksphérába tartoznak. Érdekes továbbá számunkra az, hogy minden alkalommal hangoztatja a kisebbségi probléma megoldásának fontosságát, melyet szerinte Stresemann is a Népszövetség próbakövének vallott. De a legérdekesebb e müvet erdélyi szempontból mérlegelni. Szerzője Erdélyből származó szász ember s az általa jellemzett európai jelentőségű politikusok közül kettő erdélyi: Maniu erdélyi román, Bethlen István erdélyi magyar. Mindhárman azon Erdély földjén születtek, melyről Kós utolsó könyvének zárszavában olyan szépen mondja, hogy „ezer esztendő alatt itt megtörténik az a gyönyörű csoda, hogy három nép és három kultúra éli életét úgy egymás mellett, illetve egymás között, hogy mindhárom megőrzi — mert megőrizheti — a maga különváló egyéniségét, de amellett közös és minden környező idegen és rokon néptől és kultúrától elütő karaktert is vészén fel“. Ha gyakran van alkalmunk a legkülönbözőbb pártállásu német politikusok Írásait olvasni, megdöbbenve látjuk, hogy a mindennapi élet praktikus kérdéseit is elvont világnézeti szempontok szerint óhajtják megoldani. Klein beszéde elején pálcát tör e jellegzetesen német hiba felett, s könyvének egyik legnagyobb érdeme: józan objektivitása, — melyet, kimondhatjuk nyugodtan, — erdélyi származásának köszön. Azon speciálisan erdélyi szellemek, mely anno 1557 a kolozsvári szász suszter- és magyar anya fiát a lelkiismereti szabadság igéinek hirdetésére ihlette és amely egy századdal később Lorántffy Zsuzsánnát arra késztette, hogy elrendelje Fogarason egy román felsőbb iskola felállítását... Ha majd magasra ivei Klein politikai pályafutása, reméljük, hogy szivén fogja hordani szülőföldje sorsát, — hiszen e könyvét: „Anyámnak“ ajánlással — tehát hazagondolással bocsátotta útnak. Máté fi Zsuzsánna. MEGJELENT AZ UJ Szeszadí törvény módosított szövegű román és magyar együttes kiadása DR. MIHELFFY és DR. MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ára: 140 lei és portó. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4.
