Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-01 / 192. szám

A Montessori nevelési rendszer Irta: Hamburg Szerén, a kolozsvári Montessori rendszerű, német nyelvű magánóvoda vezetőnője ▲ cikk Írója állami óvónői diplo­máját Bécsben szerezte, gyakorlati ta­nulmányéveit a bécsi Montessori óvo­dában, a bécsi pedagógiai intézetben és a bécsi gyermekklinika gyógypedagó­giai osztályán töltötte. (Kolozsvár, augusztus 30.) A nevelés nem akkor kezdődik, mikor a gyermeket az iskolába beíratják, sem amikor óvodába adják, hanem a gyermek születé­sekor. Ezt tudja ma minden szülő. Minden figyelmes anya ismeri a nevelési nehézségeket, melyek már a két éves gyereknél felmerülnek. Nem felesleges túlzás a kis kétéves gyermek szokásain elgondolkozni. Sokat le­het épp ebben a korban javítani, sokat rontani is. Nagy pszihologusok mondják, hogy a harmadik életkor sokkal sorsdöntőbb a karekter kialakulása szempontjából, mint a pubertás kora, vagy a huszadik év. Többet is fejlődik ebben az évben az ember, mint bármely más életkor­ban. Megtanul például beszélni. Mindegyik kétéves meg­tanul és ml mint valami magától értetődőt elfogadjuk. De gondolkozzunk csak rajta, milyen nagy szellemi mun­kát végez eközben a gyermek kis agya. Nem lehet azzal összehasonlítani, amit mi, felnőttek, valamely idegen nyelv megtanulásánál végzünk. Nem véletlen tehát, hogy épp a kis gyermek pe­dagógiával, azaz az iskola előtti kor nevelésével foglal­koztak az utóbbi időben a legtöbbet és épp ebben, a pedagógia legújabb ágában valósult meg először az a rendszer, amely felé az egész modern pedagógia gra- vitál. Ez a Selbsttätige Erziehung, mely alatt a gyer­mek önálló autonom tevékenységére épülő pedagógiát értjük. Megalapítója dr. Mária Montessori, olasz orvos­nő. Ideggyógyászati klinikán dolgozott, szellemileg visz- szamaradt gyermekek lntelligenciavizsgálatán. A Bin- net-féle testeket, melyeket az ilyen intelligenciavizsgák­ra használnak, tökéletesítette és a gyermek tanítására is felhasználta. Munkája várakozáson felül eredményes volt, különösen, amikor normális gyerekekkel is pró­bálkozott és tapasztalataiból építette fel a Selbsttätige Erziehung reális formáját. A nevelés Montessori szerint nem abban áll. hogy a tanító tudásával együtt életfelfogását is beleoltja a gyerekekbe, megtanítja őket, hogy mi jó, mi rossz, mit kell követni, mit kell gyűlölni. A nevelő feladata sze­rinte egészen más. A gyermekben levő erő kibontako­zását elősegíteni, a külvilágot felfogó érzékszerveit erő­síteni, előkészíteni arra, hogy minél előbb szembeszáll­hasson az élet nehézségeivel és saját maga alkossa meg magának a jó, a rossz, a szép, a rut fogalmát. A neve­lés csoportokban történjék, a gyermek testi és szellemi szükségleteinek megfelelő környezetében. A tanitó nem az egyedüli nevelési faktor, mint ed­dig általában hitték, hanem maga az élet nevel szám­talan tényezőivel: a kisgyermek esetében gyermektár- sal környezetének minden tárgya és a játékok, amit kezébe adunk. Nemcsak a felnőtt, a kicsi ember is társas lény és vágyódik társak után. Ezek értik meg legjobban, ezek­től tud legjobban tanulni és velük együtt fejlődve ta­nulja meg legtermészetesebben a közösség törvényeit. Sok példa van arra, hogy erőszakkal elkülönített, meg­óvott gyerekek mennyit kell szenvedjenek, amikor mé­gis keresik helyüket a társadalomban, mert ezt kike­rülni végül mégsem lebet. A gyermek játéka sohasem volt csak időtöltés, vágy- felesleges energiák levezetése, hanem annál több, je­lentöségteljesebb. A játszó ösztön a fejlődés rugója. A gyermek látszólag egész céltalanul tesz-vesz széjjel és rak össze dolgokat és ezek az apró kis gyakorlatok mind arra szolgáinak, hogy ismereteit bővítsék, ügyes­ségét növeljék, Montessori rendszerének egyik nagy ér­teke, hogy a játszó ösztönt raciónáliasan használja fel a gyermek fejlesztésére. Eszköze az úgynevezett Mon­tessori anyag, ami nyelvünkön Montessori játék. Min­den egyes érzékszerv intenzív kifejlesztésére, az Írás- számolás, praktikus munkák (mint öltözködés, takarí­tás) elögyakorlására. De nemcsak a társaság és a játékok, az egész kör­nyezet a gyermek szükségleteinek és méreteinek meg­felelően legyen berendezett. Tudjuk, hogy a környezet mennyire neveli a gyermeket és objektiven neveli, mert tényeket ad és nem beállítást, nézetet. Milyen a Montessori-féle Haus der Kinder, gyer­mekháza. Végre egy hely, ahol ök érzik magukat ott­hon, kényelemben, ahol a nagyok vannak hátrányban. A nagy, világos, tágas, levegős szobában kicsi, köny- nyen tolható székek, asztalkák, alacsony szekrények, virággal, játékkal frissen, jókedvűen. A gyermek ren­dezgethet, kedve kényelme szrint, a nagyok segítsége nélkül, mert mindent fel tud emelni, mindent elér. Jól­eső ellentét ez a kép, az eddigi iskolákkal szemben, ahol a gyermek padokba zsúfolva meg se mukkant, a tanitó pálcájától való félelmében. A nagy szabadság el­lenére az uj iskolában csendesek a gyerekek. Csende­sek, mert mindegyiket kielégíti az önként választott munka. Elmélyülnek foglalkozásukba, csak a céltuda­tos munka zaja hallszik. Ha az óvónő kimegy, nem változik semmi, Milyen ordítás tört ki a régi iskolában, ha a tanitó egy percre eltávozott! A megkönnyebbülés orditása volt ez. Itt továbbra is csend van, mert nem az óvónő tekintélye irányítja a csoportot, hanem a gyermekek belső szüksége. A lárma, az úgynevezett rosszaság mindig a gyermek egészséges, ösztönös til­takozása az elnyomatás ellen. Itt nem rosszalkodik, mert nem érez elnyomást, megkapja azt, amire szük­sége van. A gyermekek maguk takarítják kis otthonu­kat. Maguk adnak a virágoknak friss vizet, a kanári madárnak, vagy aranyhalaknak eledelt. Fejetlenségről, mulasztásról szó sincs. A gyermek épp úgy megszokja, hogy mindent helyre tegyen, mint másutt azt, hogy mindent rendetlenül otthagy. Es ezt minden parancsol­gatás és kiabálás nélkül. Látja, hogy a többiek, hogyan csinálják és játszva ő is velük tart. A gyerekek közö­sen 'étkeznek és az ezzel járó munkák nagy részét is ök végzik. Terítik az asztalt, kenik a vajas kenyeret, tálalnak, leszednek, mosogatnak. Nem kell féltsék kis ruhájukat, mert azt munltaköppeny védi, a lányoké rózsaszínű, a fiuké kék. A konyhában felváltva segíte­nek a szakácsnőnek. Milyen öröm, a kis darálóval da­rálni, a zöldséget vágni, a tésztát seritenl. Emlékszünk, milyen szívesen segítettünk mi is a konyhában! Es mindez nem is nehéz, mert rendelkezésre állanak a ki­csi felszerelések. Es pontosan és részletesen meg is mu­tatták, hogyan kell csinálni. Ez leckeóra formájában szokott történni és lényeges része a tanításnak. A gyermeknek később soha olyan odaadással nem lenne ideje ezekkel a dolgokkal foglalkozni, most játszva el­sajátítja azt, aminek felnőtt korában jó hasznát veszi. A gyerekek maguk öltözködnek. Mindegyiknek külön fogasa, külön kis fiókja van. Mosakodnak, fésülköd- nek, fogat mosnak, cipőt takarítanak, mindezt bámula­tosan rendesen csinálják. Ezt el sem tudja képzelni az anya, aki naponta néhányszor eredménytelenül figyel­XIII. 8VF. 112. 8zm mezteti gyermekét: vigyázz ruhácskádra, a sokaid lóg) hogy áll a masnid! Itt Igyekszik mindegyik épp ugjj csinálni, ahogy megmutatták. Es ha valamelyik nem úgy csinálja, mindjárt figyelmezteti a szomszéd, nem azért, hogy kifogásolja, hanem, hogy segítsen neki a ház szokását és rendjét megtanulni. A Montessori anyag között rámák is vannak, m6- lyeken a gyermek a gombolást, kapcsolást, fűzést, csa­tolást, bekötést gyakorolhatja. A cipő takarításhoz szükséges anyag csinos kis ládában van elhelyezve, nem kell semmit sem keresni. A cipőkrém felkenése éa a kefélés élvezet a gyermeknek. Mindegyikük hajke­féje, fésűje, külön kis zacskóban lóg a tükör mellett. Az előtte levő háromlábú székre ülni is már érdekes, hát még a tükörbe nézni és fésülködni. Nem kell hozzá erélyesebb felszólítás, mint: Borzas vagy! A kis mos­dón tál, kancsó, jószagu szappan, kefe, szivacs, minden kedves és kecsegtető. Különben is szívesen játszanak vízzel a gyermekek és az óvónő beavatkozására csak akkor van szükség, ha túlzásba viszik a mosdást. Ezek a kis apró könnyítések, — bármily lényegteleneknek la látszanak, — titkai a Montessori rendszer eredmé­nyeinek! Ezért van az, hogy itt önként végzik a gyer­mekek azt, amit otthon több figyelmeztetés árán sem sikerül elérni. A praktikusságra való szoktatás & lényege Mon­tessori rendszerének. Célja, tulajdonképpen nem a munka megtakarítása a nagyok javára, hanem az ön­állóság, felelősségérzet, ügyesség, amit a gyermekben kifejleszt. Harmadik jellegzetessége: az érzékszervek rendszeres kifejlesztése, az erre szolgáló Montessori tananyaggal, amelyet külön cikkben fogok ismertetni. Találkozások Mélybe hanyatlott vágyakozások, el nem suttogott gyengéd szavak. 1Azokra gondolok, akiket egyszer láttam s szerettem volna szeretni. Az eltemetett gyengédségek őértük ömölnek most a zsibongó csendbe, mind visszatérnek a gazdátlan szavak. Nyugtalanítanak. Szeretnének valaki öröme lenni s nincs, akit magamhoz szorítsak velük. Akik meghallgatnak, önmagamba löknek, s a csonka jelekből vem ismernek rám .., Félek az embertől, aki másokban született belőlem, mert nem találok sehol magamra ... csak búsan emlékszem egy találkozásra, valakire, akit szerettem volna szeretni. Kolozsvári-Grandpierre* IZZADÁS ELLEN | mentbolo8 > ,* JWrSÓSBOMZl AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (18). — Anburn hol szerezte ezt az Orangc-otT — kér­dezte egyszer tőle a kapitány. Anburn felvigyorgott: — Egy narancsfa alatt találtam..,. — Ne bolondozzon! * — Pedig úgy van, captain Zo! Kaliforniában csa­varogtam, Pasadcmában narancsot szedtem napszámba és egyszercsak ott leltem egy narancsfa alatt. Nem ismerte senki, ő pedig nem mondta meg a nevét. Ekkor neveztem el Orange-nek. Szeszélyes volt és kiszámít­hatatlan. Ez tetszett nekem. Hajszol a veszedelembe, de amikor benne vagyok, emberfeletti erővel kiment be­lőle. Nem kérdez soha semmit. Csak kijelentései van­nak. Nem bizonytalan semmiben, — Szóval, teljesen Lovelynek való! — Teljesen nekem, kapitány. Az is igaz, hogy Lovelyért él-hal Orange. Finom nyugtalanság áradt el a nézőtéren Orange éneke és tánca nyomán. Orchideák illata érződött., az őserdők éjjeli nesze. Vele énekek a közönség. Forró volt mindenki torka. Lovely ekkor lépett be Deréceyhcz. Orange énekét dúdolta ő is, Zoltán fejéhez szorította fejét és derekát a néger lány táncára mozgatta finoman. Zoltán lehunyta szemét. Szaladni szeretett volna ismeretlen világokba, uj szinekbe és uj Okitokba. Min­denkit elhagyni és csak szaladni, szaladni... Lent a földszinten örjöngeni látszottak az embe­rek. A világ legkozmopolitább városának legmozgal­masabb életű emberei gyulladtak ki; Orange éneke mindent kifejezett, ami bennük élt: rohanni, nyugta­lankodni, győzni és mindent merni'. — Ezek az én testvéreim! mutatott le Lovely. *— Száguldó féktelen emberállatok! Oerócey csak sokára szólt: — Az lesz az ember, aki ezeket legyőzi! — mondta halkan, inkább magának. Lovely nem felelt rá. Csak azt a finom piros aj­kát nyalogatta. Ezután Norry jött. Norreya d’Ayalas, Európa hi­res csodálkoztatója. Vakmerőségre vállalkozott, ezt azonban őmaga akarta. Kikötötte, hogy OraDge után jöjjön a száma. Fokozza a hatást. Minden határon túl vigye az embereket. Parraghy is igy akarta. Norry ma a kultúra szépségmámorát akarta adni Orango őserdei üdesége után. A kifinomodás virága óhajtott lenni, élén járni az uj zenének a tömeget el­hullató nagy magasságokban. Alig mozogva kezdte. Minden fázison átment, vo­nalai édesek voltak és lágyak. Évezredek utján ki­választódott testfinomságok raffinált egybegyűjtése volt ez a játék, tudatos, kidolgozott, számitó. Mégis gyönyörű. Egy szem és egy fül a szinház. Norry már viszi valamennyi nézőt.... A szépség áhitata most minden le­helet. Egyszer csak megbénul azonban Norry tánca. A zene tovább szól, majd elakad. Norry felsikolt. — Nem tudok mozdulni! — kiáltja kétségbeeset­ten. Felugrik a néőtér. összevissza kiabálnak férfiak és nők. Morley a szitudon terem. Int. & nézők elcsende­sülnek. — Mi történt — kérdi Norryt. A táncosnő rca fájdalmasan megvonaglik: — Nem tudm. Minden tagom béna. Lezuhantam... Karomat és lábmat nem tudom mozgatni... A közönségt nyugalomra kérik, Norryt kiviszik, Orvosokat íoznak rohanó autók. Mindenki /ár. Charwithi, a bénító mérgek felől faggatják. Morley j^euik meg ismét a függöny előtt. — Az ötösök nem értik. Feltevéseik többfélék és előttem clfoadbatatlanok. Már a próbákon is érezte egy pillanata ezt. — Mérg! — kiáltják a nézőtéren. — Gennali megmérgez:! Morlejint, hogy szólni akar. A csedben azonban hirtelen végigsüvit Derécey kapitány angja: — Rs Zohar van itt valahol a közelben, Pali, — kiáltja irgyarul. Mory elsápadt egy kissé: — bs Zohar! — mondja ő is. — Visszajött Norryér.. A Izönség felkiabál a színpadra Morleyliez. Nem értik a: idegen beszédet. A ezer azonban megfordul. Szalad a kulisszák mögé. (Folyt, köy.Ji *

Next

/
Oldalképek
Tartalom