Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-14 / 202. szám
6 XIII. ÉVF. SOS. SZÁM. nagyszabású da!osversen\j keretében ünnepük meg a szilágysomlyói dalárda ju- biieumát s zászfószentelését A romániai magyar dalkultura ma olyan magas fokon áll, hogy csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg rola. S a magyar dal eljutott a legutolsó kis faluba is, ott él a szivekben és az ajkakon. Egymás után alakulnak meg a dalárdák, amelyek gyönyörű munkát végeznek. Fölösleges kihangsúlyoznunk, hogy a nép erkölcsi és kulturális világának, művészi készségének nevelése szempontjából milyen rendkívüli nagy jelentőségű az a munka, amelyet a romániai magyar dalosszövetség vezetése alatt ezek a dalárdák végeztek. Az utóbbi években egymást érték a szebbnél-szebb sikerű országos és kerületi dalosversenyek, amelyek nemcsak a magyar, hanem az cgyüttélő román és s-ász népek figyelmét is felhívták, sőt külföldön is dicsőséget szereztek az erdélyi magyar dalkulturá- nak. Ebben a céltudatos munkában egy újabb láncszem az a kerületi dalosverseny és dalünnepély, amelyet a romániai magyar dálosszövetság szatmári kerülete rendez a szilágysomlyói daloskor húsz éves jubileuma és zászlószentelése alkalmából Szi- lágySomlyón, szeptember 13. és lí-ik napjain. Egy nagy vidéknek lesz ez az ünnepe, amelynek védnökei, vezetősége és rendezősége között ott találjuk a helyi lelkes magyarságon kívül az erdélyi magyarság igen sok reprezentánsát is. Kétségtelen, hogy a szilágysomlyói ünnep jelentős eseménye lesz az erdélyi magyar kultúrának. A kettős dalosünnepélyt a Báthory várkerti dalcsarnokban tartják meg. Szombaton érkeznek meg a versenyre benevezett dalárdák és vendégek. Este fél 8 órakor e dalárdák hivatalos üdvözlése, zászlóik megkoszorúzása adja az ünnep első napi programját. VasárA„JóBarát“és,Jábortőz“* I liilpíM, f 40'— lei beküldése ellenében azonnal |§ megkaphatja a „Minerva“ könyvkeres- ím kedéstől Ciuj-Kolozsvár, Strada Regina || Maria (volt Deák Perene ucca) 1 szám |j§ €1* @ Éf lem tudok meghalni i Irta: Falu Tamás Ha végigtekintett az élete során, nem lehetett oka panaszra. Ezt maga is belátta. Belátta az or- vosszagu szanatóriumi szobában, habfehér párnán, könnyű takaróval a térdén. Belátta fájdalmas sebbel a tanár kése nyomán, biztos tudatában a közeli elmúlásnak. Szép volt az élet és jó volt. Hálát kellett adni az Istennek, hogy eddig kegyelmes volt hozzá. Nem tartozott a követelő emberek közé. Tudta, hogy a boldogságot csak egy módon lehet elérni és csak egy módon lehet megőrizni. Ha nem tartjuk természetesnek. Ha ajándéknak érezzük, mindennap elővesszük s megragyogtatjuk a nap fényében, mint a drágakövet. Még csak negyven éves volt. Amig a betegség le nem vette lábáról, harminckettőnek látszott. Vagyonos családból származott, örökölt, de már megduplázta az örökséget. Amihez nyúlt, arannyá változott. Minden sikerült neki, ha nem is a tombolá- sig, de a belső fényt adó örömig. Az övé lett a legszebb leány s a legszebb feleség, a legszebb két gyerekkel ajándékozta meg. Oh, mily jó lett volna még élni! Dolgozni, tervezni, pihengetni, utazni, elfáradni, szépen öregedni s karbatett kézzel nézni farkasszemet a halállal. De a sors másként rendelkezett. Harmadik csengetést hallott a másvilágról. A felesége könnyes szemmel állt fölötte s hihetetlenül akart bizalmat önteni beléje. Nem sikerült. A beteg már annyira át volt finomulva, hogy több érzékszerve volt, mint az egészséges embernek. Süketen is hallott, behunyt szemmel is látott s meg tudta tapintani egy másik világ nap 9 órakor a különböző templomokban tartott istentiszteletekkel veszi kezdetét a tulajdonképpeni zászlószentelés. Istentisztelet után díszközgyűlés lesz, amelyen a bevezető beszédet Boros Jenő, a szatmári daloskerület elnöke mondja. A megnyitó beszédet dr. Inezédy Joksman Ödön, az országos da- losszövetscg elnöke tartja. A jubiláns szilágysomlyói daloskor nevében üdvözlő beszédet mond dr. Udvary József elnök. A dalárda éneke és a daloskor történetének ismertetése után pedig gróf Béldy Kálmánná zászlóanya szalaggal feldíszíti a zászlót. A zászlókeresztanyák képviselője és a koszorús lányok képviselője pedig megkoszorúzzák a fölszentelt zászlót. A zászlószegek beverése után a bezáró beszédet Boros Jenő tartja. A dalosverseny délután három órakor kezdődik, amelyre több dalárda nevezett be. Este 9 órai kezdettel díszhangverseny lesz, szintén a Báthory várkerti dalesarnokban, amelyen dr. Inezédy Joksman Ödön, Siífbek András és a dalárdák szerepelnek. Ezen osztják ki a versenyen nyertes dalárdák részére a dijakat. Hogyan szeretne kiforgatni a mezőőrnek alkalmazott havasi pásztor két szegény árvát minden vagyonából? Egyszerűen az őrizetére ibszoít birtok kisajátítását kérte az agrár- hatőságoktói — As fógybezs ma dönt a bánffybuiayadi járásbíróság (Bájiffybunyad, szeptember 12.) A bánffylmnyadi járásbíróság mellett működő elsőfokú agrárhatpság érdekes ügyben hoz a mai napon határozatot. Az ügy előzményei visszanyúlnak a forradalmi évekbe. Még 1919-ben történt, hogy Beta Gheorghc, kolozsmegyei havasi pásztor elhatározta a jobb vidékre való távozását. Úgy gondolta, az országhatárok megváltoztatásával óriási perspektívák nyitnak előtte a gyors meggazdagodás felé. Nomád életének első állomása Kalotaujfalu község határa volt. A falu havasi legelőjén telepedett le Bota Gehorghc családjával együtt, még 1919 tavaszán. Az uj földesur azonban úgy viselte magát, hogy a a emberek a szó-szoros értelmében még ugyan az év októberében elkergették. Bota Gehorghenak uj életlehetőségeket kellett tehát keresnie. Ilyen körülmények között jutott el Ma- gyarvalkó községbe, ahol összeköttetésbe’ lépett özvegy Kovács* Budai Istvánnóval, Kovács István és János hadiárvák gyámjával, akinek éppen szüksége lett volna rövid időre egy mezőőrre» A mezőőri tisztség teendőit özvegy Kovács Budai Istvánná azzal akarta honorálni Bote Gehorghenak, hogy megengedte az árvák tulajdonát képező réten egy kicsiny kunyhónak az összeálitását. 1924-ben a> szerződés szerint aiaonban el kellett költöznie a kunyhóból. El is költözött, tekintve, hogy időközben annyi pénzt tudott szerezni, hogy kertet vásárolt magának, ahol később házlat épi- tet't. Bote Gheorghe tehát eltávozott, de Péter nevű fiát ott hagyta a kunyhóban és amikor az árvák gyámja távozásra szólította fel, a Bota-familia azzal felelt, hogy igényt formált a birtokra és kérte az agrárhatóságokat, hogy sajátítsák ki részükre nemcsak azt a területet, ahol ők rövid ideig laktak, hanem az árvák tulajdonát képező mind a 13 katasztrális hold rétet is. Özvegy Kovács Budai Istvánná semmiképpen seni akart belenyugodni aa árvák kis vagyonának elvételébe, Ezért szintén az igazságügyi fórumokhoz fordult, hogy az árvák jogait megvédje. Azóta közel 0 év telt el s atz ügy végleges likvidálása eddig még ki nem derített okokból késett. Egy alkalommal azonban helyszíni szemlét is tartottak az illetékes hatóságok. Nemrégen a bíróság napirendre tüdte az ügyet és kihallgatott több tanút. A tanuk egyhangúan eskü alatt bizonyitotátk, hogy atz alatt az idő alatt is, amig Bota Gheorghe a kérdéses földterületen lakott, a birtokot a hadiárvák, illetve azoknak gyámja használta, s a kérdéses ember csak mint alkalmazott szerepelt. A tanuk vallomására Bota Gheorgíheék azzal felettek, hogy más tanuk kihallgatását kérték, akik állítólag éppen az ellenkezőről foginak tanúskodni. Ezeknek az embereknek a kihallgatását és a» ügy tárgyalását a mai napra tűzte ki a bánffyhunyadi agrárbizotbság. Óriási felhőszakadás Francia- ország oáii részében Párizsból jelentik: Franciaország délkeleti részéi péntekre virradó éjjel súlyos vihar dühöngött. Mar- seillesben olyan erős volt a felhőszakadás, hogy a villamos közlekedést be kellett szüntetni. A víz több házat elborított. Marseilles és a környező városok között megszűnt minden összeköttetés, minthogy a táviró és távbeszélő huzalok elszakadtak és a viz a vasúti töltést elmosta. tárgyait is. Határozott bizonyossággal érezte, hogy legjobb barátja és háziorvosa, dr. Zengő Sándor, szereti a feleségét. Határozott bizonyossággal tudta, hogy a felesége sem idegenkedik tőle. Nem abban az értelemben, hogy akár a legkisebb szemrehányással is illethette volna az asszonyt, de látta a jövendőt s látta, hogy a felesége a doktor felesége lesz, amikor egészen felszáll majd szivéről a gyász fekete köde. Mintha egy túl világi mozgószinház operatőrje lett volna, túl a saját földi életén pergetve a filmet, az úgynevezett „második részben” már a doktor ült az ő helyén, a kert imbolygó fái alatt a doktor sétált karonfogva a feleségével, kis gyerekkocsit tolva maguk előtt. Ehhez az érzéshez nem volt semmi perrend- szerü adat. A doktor ép olyan korú volt, mint ő, az agle- génység dicséretével szavaiban, távol zajosabb kalandoktól, bizonyos nyárspolgári felfogással a házassággal szemben. __ Nem, nem, __ mondta egyszer __ én már nem nősülök. Egyetlen asszony lehetne a feleségem, a te feleséged. De elvetted előlem. A doktor úgyis mint jóbarát, úgyis mint háziorvos, naponta meglátogatta a beteget a szanatóriumban. Vizsgálgatta, vigasztalta, suttogott a tanárral a folyosón, a pulzust tapogatta, a receptek hieroglifái fölött tűnődött. __ Az utódom leszel, __ sugárzott a beteg könnybe borult szeme az orvos szemébe. __Tudom, az utódom leszel. Boldogok lesztek, elfeledtek, kihullok a feleségem és a gyermekeim imáiból. A másvilágon sem karolhatok többé az asszonyom karjába. Akit az ember az égben elveszít, azt újra megtalálja, de akit a földön vészit el, azzal sohasem találkozik. Délután öt óra volt. A látogatók lassacskán elhagyták a szanatóriumot. A nagy fehér épület, fehér ápolónőivel, fehér köpenyes orvosaival, a beléje zárt jajokkal, kétségbeesésekkel és reményekkel, magára maradt. A szobák ajtajai ritkán nyíltak, hogy mint leragasztott sebek gyorsítsák a gyógyulást. __ A tanár ur benn van még? — kérdezte a beteg az ápolónőt. __Úgy hiszem, még itt van. Sürgős operációja volt» __Behívná egy percre, ha megkérném? 1 _? Kérem. Majd szólok neki. De az ápolónő csak a küszöbig ment, nem volt szabad magára hagynia a beteget. Épp az egyik segédorvos állt az ajtó előtt, azzal közvetítette az üzenetet. Nem telt bele öt perc, frissen, az élet reklámjaként, belépett a tanár. A beteg felemelte kezét, felfelé fordított tenyere tele volt hangtalan kérelemmel az ápolónő felé. Az ápolónő megértette a néma mozdulatot, kiment. A beszélő kéz most egy székre mutatott alázatos esedezéssel. __Nem tudok meghalni, tanár ur,__törtek elő a sápadt ajkon a remegő szavak. __Úgy beszélek most, tanár ur, mintha gyóntatóatyához beszélnék. __ Ki mondta magának, hogy meg fog halni? __ kérdezte a tanár, egy kis vidámságot keverve hangjába. — Én mondom magának, hogy nem fog meghalni. A beteg legyintett, nem akart udvariatlan lenni. — Azért nem tudok meghalni, tanár ur, __ mert egy soha nem érzett érzés lett úrrá fölöttem. Az irigység. Van bennem kétségbeesés, a gyermekeim sorsa fölötti aggodalom, a feleségem utáni bá<
