Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-14 / 202. szám
XIII. ÉVF. 202. SZÁM. Látogatás a magyar idegenforgalom főhadiszállásán Bécsés Prága idegenforgalma csökkent. Budapest idegen- forgalma emelkedett — A magyar idegenforgalmi szervek Európa nagyobb városaiban a „Magyar-ház“ köntösében turisztikai propaganda szerveket akarnak létesíteni — Mit kapott és mit vár Magyarország az utódállamoktól ? (Budapest, szeptember 12.) Ha egy ország kicsöppen régi mesterségéből és elszegényedik, úgy csinál, mint más szegényemben: uj állások, uj mesterség után néz. Magyarország a trianoni szerződések óta mindig a legnagyobb nehézségekkel küzdött, de ezek a nehézségek az általános világgazdasági válság hatása alatt egyre fokozódtak. Am az iország eleven erejére mutat, hogy nem veszti el a fejét, megpróbálja nyakon csípni a számára kínálkozó gyér lehetőségeket és ezt a célt szolgálja — a Románia számára is megfelelő tanúságképpen — az idegenforgalom. Hat vagy nyolc évvel ezelőtt még a külföldi turisták számára Bécs és Velence jelentette azt a határvonalat, ameddig érdemes elmenni. A mai magyarországi idegenforgalmi propagandának az a lényege, hogy az idegen ne forduljon vissza a bécsi állomáson, de szánjon rá nehányszáz kilométer, és hagyja ott a pénzét Budapesten a Balatonnál, vagy a Hortobágyon. Mellesleg: ha a román vezető uraknak volna egy kis sütnivalója, gondoskodnának arról, hogy az idegen tovább menjen Budapestnél is. Végtére Erdély szépségei állanak olyan színvonalon, hogy az idegen mifelénk is „forogjon.“ Nagyon bölcsen mondotta e sorok Írójának Bársony Oszkár, a MÁV menetjegyirodák vezérigazgatója, a magyar idegenforgalmi propaganda vezérkari főnöke, hogy a Nyugatról érkező embernek nem luxusszállodákra, Párizst lepipáló mondainc életre van szüksége, __ természetesen a rendes elszállásolások, étkezés, kényelem sine qua Ilonja minden propagandának, __ de azok a néprajzi, természeti sajátosságok a vonzóak, amelyek Európa keleti országait a nyugati országoktól megkülönböztetik. A külföldi utazási propagandának legfőbb vonzereje az olcsóság. Budapesten rájött a külföldi, hogy olcsóbban él, mint Berlinben, vagy Madridban, viszont Romániában, húsz százalékkal legalább is, még olcsóbban élhet, mint Magyarországon. Dehát mindezt emlegetni a vízumkényszerek, az nat. Tanár ur, ha a lelkem most szövet lenne, a hatodik emeletről a földszintig érő gyászlobogót lehetne varrni belőle. T>e ezektől az érzésektől meg tudnék halni. Ezek legyöngitik, elbágyasztják az embert. Azonban az irigység... Tanár ur, megmondom őszintén, meggyónom: tudom, hogy a feleségem férjhez fog menni Sándorhoz. Tudom egész bizonyosan. Látom. Ha valaki kérdezné tőlem, hogy kinek kívánom tehát a feleségemet? Nem tudnék rá mást mondani: Sándornak, a legjobb barátomnak. De tanár ur, mégis, én nem tudom, hogyan van, én e miatt nem tudok meghalni. _ A tanár megfogta a beteg kezét, a mellette lévő kendővel letörölte halántékáról a verejtéket, egy percig összeráncolta a homlokát, villogó pápaszeme fölött s atyáskodva kérdezte: _ Zenő Sándorról beszél? __ Igen. — Barátom, épp most operáltam. Hirtelen vakbélrohamot kapott. Átfuródásos vakbélgyuladása volt. Ő nem lesz a maga utódja szegény. Aligha éri meg a reggelt. A beteg két keze egymásba fonódott a döbbenettől. __Tanár ur, kérem, nagyon kérem, ne mondja meg a feleségemnek... __nyöszörögte szaggatottan, mintha Morse-jelekben beszélt volna. És úgy érezte, hogy langyos fürdőszobában fürdő vár rá. A teste fokonkint könnyebb lett. Nem volt már rajta és benne semmi teher, egy nagy szárny volt, aki csak repülni tud. __Halló__Zengő Sándor, te vagy?__szólt a tanár pár pe'rbcel később a telefonkagylóba. __Szegény barátod befejezte. Értesítsd kíméletesen a feA halott arcán még ott fénylett a könnycsepp kanyargó nyoma. Olyan girbe-gurba volt ez a pyom, mint az emberek utjai a földön. idegenadók, a primitív szállodai viszonyok, a katasztrofális autóutak hazájában falrahánytborsó számba megy. Beszédes statisztika. Fenn vagyunk a magyar idegenforgalom főhadiszállásán, abban a világban, amelynek munícióját a plakátok, prospektusok, brosúrák, diórámák, stereoszkopok, filmek, rádió, fényreklámok, menetrendek és más propaganda eszközök óriási készleteit teszik ki. Itt irányítja a magyar idegenforgalmai; a kitűnő Bársony Oszkár, aki szívós munkával és ötleteinek kiapadhatatlan bőségével már évek óta lelke az idegenforgalomnak. A főhadiszálláson megkapjuk a legfrissebb statisztikát. A legutóbbi évek statisztikája szerint. Prága idegenforgalma közel háromszázalékkal, Bécs idegenforgalma pedig három és félszázalékkal esett, Magyarországé ellenben emelkedett. Az 1930. évi statisztikának csak hat hónapra terjedő adatait ismerjük, a lényeges forgalmat a még ismeretlen hat hónap teszi ki. Augusztusban zajlott le ugyanis a Szent István-hét, az ezzel kapcsolatos 'Szent Imre ünnepek, amelyek bizonyára jelentős számot képviselnek majd a statisztikában. Az idegenforgalmi iroda • statisztikai adataiból kitűnik, hogy például 1913-ban 657 olasz látogatott el Budapestre, ennek az évnek első felében már 1857, 678 francia, 1930-ban 1071, 17 görög. 1930-ban 207, 10 ausztráliai ez év 6 hónapjában 135, 1913-ban 610 amerikai, 1930 első felében 3662. E néhány kiragadott statisztikai adat világosan mutatja, hogy Magyarország mind jobban benyomul éppen azoknak az országoknak az érdeklődésébe, amelyek nem csupán gazdaságilag rendkívül erősek, de a magyar nemzet propagandája szempontjából is számottevő. A propaganda rögös útja. Arra a kérdésre, hogy miként tudta Magyar- ország az idegenforgalom terén e letagadhatatlannl tiszteletreméltó eredményeket elérni, kapom a következő választ: — Nekünk általánossá kellett tenni azt a fölfogást, hogy Budapest nélkül minden európai utazás csonka és hiányos. Első nagy intézményünket ezerkilencszáz- huszonötben alakítottuk ki, a magyar idegenforgalom érdekeltség szövetségét, de ezt már jóval megelőzte az idegenforgalmi vállalat, amely most IBUSZ név alatt működik. Az idegenforgalmi vállalatok koncérajébe belekapcsolódott a Budapest fürdővárosegyesület, Székesfővárosi Idegenforgalmi hivatal, a Duna Szövetség, a külügyi társaságnak Idegenforgalmi szakosztálya. A siker egyik titka volt, hogy a külföldről Magyarországra érkezőnek a vasúti menedékkedvezményt és vizumked- vezményt tudtuk biztosítani. Forgalomba hoztuk „Három nap Budapesten“ cimü jegyfüzetünket __ és itt kiváló informátorunk egy vaskos kötetre mutatott _ ebből kitűnik, hogy nyolcvan pengőért a külföldi utas nem csupán a legelőkelőbb szállodákban teljes ellátást kap, de vasutijegy kedvezményt, vizumkedvezményt is, autócarokat, rendkivül kedvezményes színház és fürdő jegyeket, könyveket stb. stb. Ezek az étkezési jegyek úgy vannak ösz- szeállitva, hogy az illető nincs szállodájához kötve, például a Geliért szállodába lakik, de vacsoráját Margitszigeten is elköltheti, f Fájdalom, Magyar- ország még nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olyan idegenforgalmi propagandát fejtsen ki, mint a nyugati államok. A németek csupán newyorki propaganda irodájuk föntartására évente 225.000 dollárt költenek A németeknél egyetemi tanszéke van az idegen propagandának és az idegenforgalmi reklám kifejtéséhez tudományos ankétokon épp úgy „Werbeplan“-t állítanak össze, mint ahogy az építész megcsinálja magának a Bauplanját. Szédületesek azok a számok, amelyeket egyes állam idegenforgalmi téren elér. A svájci szállodákba befektetett tőke nagyságát már 1912-ben egymilliárd svájci frankra becsülték és a szállodák bevételeit pedig 251 millióban állapították meg. Ugyanigy Olaszországban, ahol közel kétmillió lirát ad az állam szubvencióként az Elit-idegenforgalmi irodának. Nem is beszélek azokról a mammut-vállalatokról, mint amilyen a Cook, amelynek csak a londoni Piccadillyn épült palotája kétezer tisztviselőt foglalkoztat. Magyarország ezt egyelőre nem teheti meg. A mi propagandánk más természetű és számol az -anyagi eszközök fogyatékosságával. Az állam maga megértő az idegenforgalmi törekvésekkel szemben, ennek jele, hogy öt állammal szüntette meg a vízumkényszert, a vám és útlevélvizsgálatokat a minimálisra enyhítette és ahol csak lehetséges, olyan hivatalnokokat alkalmaz, akik a külföldiek nyelvét beszélik. A magyar idegenforgalmi propaganda élénkítését célozzák a nemzetközi kongresszusok is, igy például most zajlik le többszáz külföldi előkelőség részvételével az építészek nemzetközi kongresszusa. A mi elvünk, hogy az idegen nagyon jól érezze magát és én tudnék is mutatni önnek igen nagyszámú levelet, melyekben a külföldiek azt Írják nekünk, hogy sehol egész Európában nem érezték olyan jól magukat, mint Budapesten. fl magyar turisztikai propaganda uj utjai — És mi a miagyar idegen szerveknek legközelebbi munkaprogramja? — tettük föl a második kérdést. — Létesítenünk kell Bécsiben., Berlinben, Velencében, Párizsban, az autódét tárnok központjaiban idegen- forgalmi propaganda képviseleteket, aimieíyek, mint egy-egy „magyarház“ már tetszetős magyar építészeti stílusuknál és berendezésüknél fogva szolgálnák az idegenforgalom ügyét. Becs és Budapest között most épül ki az uj aufóut és az » terv, hogy gyors aiutőjárattal, vagy sinautóval, vagy pedig még inkább egy gyorsan közlekedő motorossal. Bécset közelebb hozni Budapesthez. Át kelll építenünk az országutakat és ideális volna egy „autostrada“ létesítése Velence—Budapest—Bécs között a Balaton érintésével. Külföldi diplomáciai szerveink meg kell alapítsák „a magyal-ország barátainak“ egyesületeit és törődnünk kell alzizai, hogy minél olcsóbbá tegyük az utazást belföldi viszonylatban is. Az egész világon fejlődik az idegenforgalom, de nehogy azt higyjük, hogy a gazdag emberek Utaznak. Az utazás demokratizálódott. Például Németországban 1913-ban második osztályú utas volt öt SZálzalék, 1926-ban már csak 1.36 százalék. Harmadik osztályú utas volt 1913-ban 36.12 Százalék, negyedik osztálya utas 59.45 százalék, 1926-ban harmadik osztályú Utas 16.88 százalék, negyedik osztályú utas 81.97 százalék. Ezek szerint az utóbbi években a lakosságnak 80 százaléka negyedik osztályon utazott. Magyarországon nincs negyedik osztály. A budapesti menetjegyirodákban megváltott jegyek 4 gziázaléka volt első osztályú, 42.59 százalék másodosztályú és 53.36 százalék harmadik osztályú utas. A szegény emberek is utazni akarnak és ebből a meggondolásból építettük ki a belföldi turisztikai forgalmat, még pedig olyanformán, hogy az egyes városokban gasztronómiai événementeket készítünk elő aia utas számára. De ez a vándorforgalom szisztématikus kiépítése még csak most kezdődik. A harmadik kérdés: hogy alakul ki a kapcsolat a magyar idegenforgalmi szervek és az utódállamok, jelesen Románia idegenforgalma között? — A menetjegyirodák nem ismerik a politikát. Amikor még a politikai szervek egy lépést sem tettek a loearnói szellem gyakorlatositására, a® európai idegenforgalmi intézmények Inár megkezdették ezt a békés, pacifikáiló munkát. Érintkezésünk a logbarátsá- gosabb az utódállamok szerveivel és namcsak mi, de az egész ország kereskodői közvéleménye állandóan hangoztatja a vízumkényszernek az utódállamokkal való leépítését. — Ami Romániát illeti, az 1930 évi féléves statisztika szerint Erdélyiből közel 8Ó0Ö ember jött föl Budapestre és ez a szám az év végéig jelentékenyen emelkedni fog. A régi magyar területekről ebben az időszakban Budapesten eltöltött éjjeleknek a száma 56.895. Ezzel teimben az ÖssZes különböző külföldiek hat hónap alatt 107.831 éjjelt töltöttek Budapesten. Az utódállamok között Románia fejti ki légkevésbbé az idegenforgäiltoi propagandáját. Pedig Románia turisztikai szempontokból óriási lehetőségek előtt áll, feltéve, ha felismeri azt a princípiumot, amellyel az idegenforgalom áll, avagy bukik. (1. e.)
