Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-01 / 192. szám
XIII. fiVF. 112. SZÁM. Seherezade Irta: Szabó Mária Píroi fez« alól sötéten féflylett fürkésző szeme. Rekedtes hangja kivált az neea sokrétű zajából. A já. rókelőket magához vonzotta ez az élő reklám, mint a német mese Patkányfogója. Főképpen gyermekeket állított meg exó tikos megjelenése. Az iskolából jövőket még csak továbblódi- totta az éhség. De az apróbbak mozdulni sem akartak mellőle. Bonne-ok rimánkodásától és szigora nevelőnők esatakiáltá'sától vált vigyorgóvá az necagyerekek arca. A városi parknak ezen a részén csak gyermekekkel foglalkozó felnőttek jártak. Rendőr is alig figyelt erre, hiszen a babás ember még csak belépti dijat sem szedett, ö csak reklámot akart a babának, — el nem ad belőlük egyet sem. Most, megjelenése harmadik napján, mintha belefáradt volna a gyermekek mulattatásába. Dühhöz közeljáró türelmetlenséggel táncoltatta keleti ruhába öltöztetett babáit. De kutató pillantása messze járt az előtte zsibongó kis seregtől. A távolból közeledőket figyelte. És sötét szeme megvillant, mikor az egyik nt lombos fái közül egy piroskabátos kis leány kanyarodott elő. Furcsa füttyentés szabadult ajkai közül, mintha kigyószisszenés vegyült volna egy madár halk pittyegé- 8ébe. Erre az egyik pádon megmozdult egy újságot olvasó nr. Megtörülgette kifáradt szemét. A török felé forduló nézésében kérdés lappangott. A fürkésző szemek feleltek neki. S most az nr is a bámuló gyermekek közé vegyült. Üde hangocska ujjongása árulta el, hogy a piroskabátos kis leány már észrevette a táncoló babákat. Csak lebbenő ruháját érinthette a bonne utána nyúló keze. Pihegve, örömtől pirosán furakodott a nagyobb gyermekek között. S a babás ember türelmetlenül, tolta el legelső körben állókat, hogy helyet szorítson a kicsi leánynak. A bonne könyörgő hangja nem bírta kiosalní. Háromszori felszólításra is ott maradt. Mintha jó barátok lettek volna már ők ketten, — beszélgetni kezdett a törökkel: — De ma mutasd meg a királyleánybabát is! Diadalmas mosoly suhant át a sötét arcon. — Megmutatom!... De vigyáznod kell! Annie nem engedne el velem... Magadnak kell elindulnod. Erre kimész, végigmész azon az utón... Látod?... Megvársz ott, a nagy kék autó mellett... Megértetted? A kis leány máris indult volna. De az ember intése még visszatartotta. A rekedt hang újra csalogatni kezdte a gyermekeket: — Ki akarja látni Ezeregyéjszaka tündéri babáit? A legszebb babák! A legelőbb babák!... Kérjen minden gyermek török babákat névnapjára, születésnapjára, a Mikulástól és a Jéznskától. Szines reklámoédulákat szórt a gyermekek közé. Azok kapdostak utána, mintha óriási lepkéket fognának. A bonne-ig is eljutott egy. ösztönösen utána nyúlt, de nem tudta elfogni. Az újságot olvasó férfi udvariasan hajolt érte a földre. — Parancsoljon! A francia leány meglepetve nézett reá. Hazája nyelvén szaladt ki a köszöneté: — Merci, monsieur! — Étes-vous francaise? Felszabadult sóhajtás emelgette a finomareu barnaleány fehér szvetterét. Belesodródott a társalgásba, mint egy szabadult fogoly az otthon varázslatába. Pár pillanat uralva a bokor alatt megbújó pádon sírta e! honvágya* sóvárgását az idegennek. A babás ember most intett a kis Klárinak A kék ■autó felé mutatott. A gyermek megindult, A török még néhány percig kiabálta babái dicséretét. S ekkor egy nagyobb suhanó feléje hajolt. Kikapott egyet a babák közül. Szaladni kezdett vele a kis Klárival ellentétes irányba. A török jajveszékeive utána. Most igazán a Patt kányfogóhoz hasonlított. Utána tapadva, melléje szegődve, előtte fntva rohant a megbabonázott gyermeksereg. Kicsi Ki ári már elérte a kék autót. Megfordult, hogy török barátját megvárja. De a kis téren már nem volt senki, csak a rohanó gyenneksereg zsivaját hozta idáig a szél. A gyermek tétován nézett körül. Sirósra hajló száján az elhagyatottság panaszkodott. Indulni akart volna vissza. De félt. S a félésből csengő kiáltás szabadult: — Annie!... Annie! Az autó ajtaja megnyílt. Egy magas férfi nyúlt ki. belőle a gyermek után-. Mielőtt Klári újra kiálthatott volna, már bent ült a puha ülésen. S az autó megindult. Egyre növekvő sebességgel távolodott. Anniéit feJijetótett* m a®éte*alaffi5 gyernftefceX csibongása. Rémülten ugrott fel beszélgető társa mellől. — Qu eat ee qu ii est amivé monsieur I? — Oh, ri«n mademoiselle... Ezek a gyermekek játszanak... — Mais on esi ma petitet A férfi igyekezett visszatartani. De a leány srér mülése már elhatalmasodott, Lihegve iramodott a gyermekek nyomában. A futó tömegből réges-régen kivált a suhanó. De kivált a babákat táncoltató török is. Egy kanyargós uccában elnyelte egy átjáróház. Ledobált ruháit megtalálhatta volna az, aki figyelte volna az eltűnést. De ez a szalad ás már úgy elfajult, hogy senki sem tudta: kit kerget és miért kergeti. Vadultam rohantak egymás után gyermekek, emberek. Jajveszékeive követte őket a kétségbeesett Annié. A körnt elején egy rendőr megragadta a francia leány karját. —■ Megállni! Nem látja a kisasszony, hogy tilos?! Piros jelzés tiltotta a járókelőket. A leány majdnem két autó közé került. De kétségbeesése olyan nyilvánvaló volt, hogy a rendőr megérezte: itt nem egyszerű rendbontásról van sző. Kihallgatta. A rendőrségre utasította. Onnan telefonom. keresték a Klári anyját. Nem volt otthon. Autóturán volt egy ismerősével, — ahogy ezt Annie előre megmondta. — És az apa? — 6, apa régen nincs Klárinak... Azaz van... De nem itt... Idegen országban... — Elvált szülők gyermeke? — Igen. Madame nagyon kegyetlen volt szegény monsieurhöz... Soha nem engedte látni kicsi lány... Mindig vitte, vagy hazudozott ügyvédje, hogy nem vannak 'itthon. — Hm... Persze a férj hibájából váltak el? — O non, nem is megy... ő szereti szabadság... Szóvolt. Türelmes ur volt... De madame mindig szekálta. Mindenkit szekált. És monsieur három év óta nem látni kis Klárit. — Nem ment férjhez az anya? O, non, nem és megy... ő szereti szabadság... Szereti udvarló... Nem úgy monsieur, izé... Madame nem tartja magának ami... Csak szereti játék... Kicsi fiirt... De mindig csak nappal... ucoán, szalonban... A kapitány mosolygást fojtott el. — Jó, jó. Elmehet. Az ajtó becsukódott a támolygő Annié után, A kapitány egy detektivhez fordult: — Szemmel kell tartani a házat. Főképpen a leányra vigyázzon. De ha feltűnően... Hadd menjen, amerre akar. Annie az uccán volt már. Szédülő fejjel tapogatózott előre. Gépiesen fordult a villanegyed felé, hol ritka itthon tartózkodásaik alatt laktak. De a vasrácsos kerítés előtt megtorpant. Mi lesz, ha madame hazaérkezik? Hogy változik majd fúriák lárvájává a mások számára édes asszonyáról Annie megborzongott. De azért mégis bement a kapun. A cselédség már szétszéledve kereste a gyér- mákét. A leány tehetetlenül ült a maga szobájában. A másik oldalon várakozó detektív még az ablakokban sem látta. Kétségbeesése estére érte el tetőfokát. Most már nem csak asszonya hazajövésétől félt, — iszonyodva gondolt a kis Klári sorsára is. Mi történhetett azzal a szegény gyermekkel? Ki tudja, mit akar vele az a török?! — Jaj! Kiszaladt szivéből a sikoltás. Úgy, ahogy volt, kalap nélkül, a délelőtti ujjatlan szvetterében, íetá- molygott az uccára. A felelősségérzés teljesen megérett benne. Szerette a kisleányt. Ez a szeretet világította be küzdelmes életét. Ezért lépegetett úgy át az nccákon, mintha íeme- tőbe menne. Valami a folyó felé vonta. Hallgatag házakbó! fénylőszemü ablakok figyelték. De azok sem láthat*- ták az Annié szívében érő szörnyű elhatározást. Asz- szonya hazaérkezésének végiggondolása a megsemmisülés felé kergette. A viz csendesen ringatta fényoszlopait, Sötétlő árnyékok aludtak rajba .A levegőben nehéz párák asztak. S a part mellett nagy uszályok pihentek. Anniét tovább sürgette az ösztön. El keli mennie innen, ahol lépésekre van a szabadulás. Csak minél messzebb, le, a viz mentén.., El, odáig, ahol már nincs folyamőrség és nincsenek a folyóban gyönyörköde emberek. Az egyik nagy uszályt tisztogatta valaki. Bősége- j sen zuhogott a viz a fedélzetre. Dúdoló férfihang serkentette a maga munkáját. A leányt egy pillanatra megállította ez a látvány Elfelejtette, hogy milyen útra indult. Nézegetni kezdte a lomba hajót, mely tehetetlenül várja, hogy érte jöjjön a messze utakra felszabadító gőzös. Vájjon hova megy?! Talán éppen Franciaországba? Hiszen tok gőzös ormán leng a francia trikolór. Esek valahol mind beaiklanak basája vizeibe... Az álmodozó leányt visszatérítette az enyészet útjáról a honvágy. El számtan lépett közelebb a parthoz. Könyörgő kiáltás buggyant a szivéből. — Uram! Kérem uram! A fedélzetet súroló férfi felnézett. Arcát egy pillanatra megvilágított« a part fénye. Félrefoxdult, —. de Annié már megismerte. Furcsa sejtés késztette újabb kiáltásra: — Monsieur! Chéne monsieur! N'avea von* pás vue ma petite? A férfi habozott. Aztán ajkára tette a* ujját. Fürgén sietett a hajó oldalán pihenő csónakig. Leoldotta és a parthoz evezett. Besegítette a leányt. Csendre intve vezette a hajó egyetlen kabinjáig. • A detektív autóba «tállá. Száguldott a rendőrségre. A telefon már meghozta ide az anya hazaérkezésének hírét. A detektív érte ment Együtt rohantak vissza a titkokat rejtő uszály felé. A rendőrmotoros vitte a fedélzetre őket. Hiába próbált ellentállni egy villogó szemű matróz. Hiába vetette magát elébük egy franciául beszélő férfi. A rendőrség említés« megnyitotta az érkezők előtt a kabin ajtaját. S a benyitó detektív s az utána nyomuló anya otthonosan berendezett szobába jutottak. Boldog férfiiaro vált elszánttá, mikor meglátta az asszonyt. Annie elsápadása bünrészességet hazudott. Kis Klári sírva könyörgött az anyjának. — Ne vigyél haza anyi!.,. Olyan jó itt nekem! Nézd, api elhozta nekem Seherezádét, amit egyszer karácsonyra Ígért! Ragyogó ruhákba öltöztette babáját, szivéhez szorította. S a napkeleti hercegnő mosolygásában az asz- szony megtalálta a három év előtti karácsonyi ajándékot. .. Ezt a babát akkor visszaküldte az urának... Visszaküldött azóta is mindent, amit a gyermekének szánt... Ügyvédjével válaezoltatott gyermeke után könyörgő leveleire. Betegnek hazudta Klárit, vagy elutaztatta, — féltette az idegeit a viszontlátástól, vagy testét a meghűléstől. Pedig többször látta a nagy utakat megtevő férfit hideg esőben, korai fagyban, hulló hóban és izzó napsütésben a gyermeke után les- kelődni. Eleinte féltette is tőle, — később izgatta éa mulattatta ez is. Most először érzett szégyenkezést kegyetlensége miatt. Intett a detektivnek. — Kérem, nem bűnügy ez... Magunk is elintézzük a dolgot. — De kérem, s jegyzőkönyvi — Igen, igen, mindent aláírunk.., De most beszélnem kell a.., a... A detektív észrevette, hogy az asszony mohó szemmel nézi a folytoa változó férfiarcot. Udvarias köszöntéssel távozott. Az asszony legbájosabb mosolyával nyújtott kezet volt urának: — Csúnya ember, hogy megijesztett!... Hiszen én csak egy kicsit capfliztatni akartam magát! Egyszer csak megengedtem volna, hogy elvigye Klárit! Ezért kár volt végigjátszania ezt a romantikus kalandot! A férfiban még nőtt a három év alatt fokozódó gyűlölködés. Milyen szívtelen ez az asszony, hogy nem is sejti az átszenvedett három év gyötrelmét! Legszívesebben kiutasította volna, de a gyermeke iránti ragaszkodás óvatosságra intette. Mohón kérdezte: — Most elviheíem magammal pár hónapra, ugye? Az asszony szeme gyönyörködve pihent a jól ismert arcon. Olyan volt, mint három évvel ezelőtt és mégis egészen más... Férfiasabb. Akarni tudóbb... Leroskadt egy karosszékbe, Fáradt pillái alól a férfi szemébe villant a nézése: — Nem vinne el engem is? ügy unom már ezt a várost! A férfi majdnem kimondta a szivében harsanó tiltakozást. De talpraugrott óvatossága újra udvarias kitérőre intette: — Nekem most- falun kell töltenem pár hónapot... — Brr... Igazi undorodásbói fakadt az asszony borzongása. — Falun?... Nem, oda még magává! sem men nék... Pedig most... Na, mindegy.,. Vigye Klárival Anniét... Apropos, — persze ez a kisasszony egész idő alatt a kémje volt? — Becsületszavamra mondom: ma beszéltem vele először, — Jó... Jó... Most már mindegy.., Szóval legkö. zeiebfc engem is magával visz valami kellemes helyre... Jó ? A férfi meghajolt, Szivében njra felharsant a tiltakozás. De még visszatartotta. Ölűit, hogy készülődni látta az asszonyt. De a partra kikötő csónak után mégis utána küldte a követelőző szót: — Soha i Azután feizokogva ölelte magáhoa csodálkozó kicsi leányát. n
