Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-27 / 187. szám

2 XIII. EVF. 187. SZÁM. Végrehajtók szállották meg a falvakat (Kolozsvár, augusztus 25.) A tegnap jóformán Erdély minden községében megperdült a dob, ki­dobolták, hogy végrehajtók érkeztek a faluba, akik házról-házra járva az adót szigorúan be fogják haj­tani, tekintet nélkül arra, hogy vasárnap van, aki pedig nem fizet, azt kíméletlenül elárverezik. Min­denki meghökkent a váratlan bejelentésre, de tilta­kozásnak nem volt helye, a kiszállott végrehajtók felmutatták a 241884 __930 számú pénzügyminisz­teri táviratot, amely felfüggesztéssel fenyegeti meg a tisztviselőket, ha a rendeletet azonnal végre nem hajtják. A felmutatott miniszteri rendelet utasítja a pénzügyi személyzetet, hogy csoportokba szerveződve szánjanak ki a köz­ségekbe és haladéktalanul kezdjék meg az inkasszálást. Mindenkit mozgósit a pénzügyminiszteri távirat, nemcsak a végrehajtó, hanem az ellenőrző személy­zetet is, megparancsolja, hogy a hivatalban ne maradjon senki a nélkülözhetetlen tisztviselőkön kívül. „A csoportok jelenjenek meg a jegyzőségeken .— mondja a rendelet _ és vizsgálják felül, hogy mindenütt pontosan végrehajtották-e a foglaláso­kat, árveréseket és azonnal lássanak hozzá a lefoglalt tárgyak elszállításához, ha elmaradt volna a végre­hajtás, azt eszközölni kell sürgősen. Szükség esetén _ Írja elő a rendelet _ fordidjanak a csendőr parancsnoksághoz, amely teljes támogatást fog nyújtani. Ha az árverést nem tűzték ki a lefoglalt tárgyakra, tűzzék ki Önök a megállapított határidőn belül, a jegyzőségen, vagy közeli vásárközpontban, egyúttal gondoskodjanak arról, hogy az elárverezendő dolgo­kat feltétlenül az árverés helyére szállítsák.“ Majd igy folytatódik a parancs: „Tudomá­sukra hozzuk, hogy interveniáltunk az állandó megyei bizottság elnökénél és a csendőrkerület parancsnokságánál, hogy rendeljék el a bíróknak, jegyzőknek és csendőröknek az önök legmesszebb­menő támogatását, ha nemtörődömséggel, vagy rosszakarattal találkoznának. A behajtás szüntelenül folytatandó, tekin­tet nélkül arra, hogy ünnep vagy vasárnap van." A távirat sürgős volt, mert a szabadságon levő tisztviselőket vissza­rendelték a hivatalba, a nyári pihenőre készülő tisztviselőket meg vissza­tartották. Több pénzügyi tisztviselő épp a napok­ban indult vidékre, külföldre, megromlott egészsé­gét helyreállítani, de a határon várta őket a pénz­ügyigazgató távirata, amely 221883_930 számú miniszteri rendelet értelmében visszarendeli a tiszt­viselőket a hivatalba. A rendeletet augusztus 22-én kapták kézhez, még az nap megalakultak a végre­hajtócsoportok, ki is szállottak a községekbe. A be­hajtás uj intézkedése az egész országra vonatkozik, a végrehajtók minden községbe kiszállottak, azt lehetne mondani, megszállották a falvakat. Mikor a vendégeket dobbal bejelentették, a falusiak nagyon lehangolódtak. A pénzinség az ősz óta állandóan tart, a cséplés most folyik, az uj gabonát nem értékesítették, a legtöbben még kép­telenek adót fizetni. Amellett neheztelték, hogy épp vasárnap történik a behajtás. A végrehajtók a kontrolor vezérlete alatt, két községi tanácsos kíséretében elindul­tak házról-házra, összeírták a bútorokat, ökröket, a foglalt dolgokra nézve adtak egynapos haladékot, ha addig nem fizet­nek, az árverés következik. Sérelmek ezidáig nem történtek, megindító jelene­tek ezrével játszódtak le. Szemtanúja voltunk, amint egy öreg gazda siránkozott a bizottság előtt, elpanaszolta, hogy annyi pénze nincs, hogy csizmát vásároljon, egyetlen gummibocskora van, amiben egyszer ő jár, máskor a veje. Nincs kímélet, le­foglalták a tehenét. Egy gazdatiszt 18 ezer lej adó­hátralékért kapott felszólitást, alkudozni akart, tíz­ezer lejt elő tudott volna teremteni, de a bizottság ragaszkodott az egész összeghez, végre is a tiszt becsület szavát Ígérte, hogy másnapra megszerzi a tizennyolcezer lejt. A bizottságok mindennap jelentést tesznek a VWWNA/WWVWWWWWWWWW/W/V Egy uj élet Az asztmatikusok, akiknek az életük csu­pán egy hosszú mártirium. használják habozás nélkül a Poudre Louis Legras port Csaknem egy perc alatt enyhíti ez a csodálatos szer, mely az 1900 évi világkiállításon a legmagasabb ki­tüntetésben részesült, a leghevesebb asztmati­kus rohamot is, továbbá katharust, fulladást, régi bronchitiszből származó köhögést. — Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában — Képviselő: I. Lieuze Bucureşti, Cal. Moşilor 137. AMERIKA HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (13.) Derécey kezdte már érteni, mennyire nagy igazsá­got mondott ez a rejtelmes életű és erejű Morley-Par- raghy Pál odaát Budapesten, amikor ezt állította magá­ról: — Amerika hübérura vagyok! Modem hűbériség, szörnyű erejű. A középkor hü- bérura gyengébb volt, mert csak erejével, kiváltságá­val uralkodott az embereken, de az üzlet, a pénzszer- zés messze volt tőle. Ezek az üzlethez, is értenek, az erő egybegyűjtéséhez is. Bűntettesek, de tenyésztik és óvják, buzgón gondozzák a tisztességes emberis meg a társadalmat konzerváló erőket. A jog és a törvény külső uralmára szükségük van; nem azért, mintha ad­nának rá valamit, hanem ezzel védik a létük alapját, a fogyasztó és megnyirásra szolgáló piacot. Parraghy sokszor beszélt Deréceynck az utóbbi idők magyar beszélgetéseiben ezekről a dolgokról: — Azok a kriminálisták és szociológusok, akik a crime wave-el, a bűn hullámmal foglalkoznak, a mi pén­zünkön híznak nagyra. Dijakat tűztünk ki a bűn le­küzdésére, nagyképü jogászokat szólaltattunk meg, a ren­dőrlétszám felemeltetését követeljük, ijesztő bűnözési statisztikákat adatunk közre. Remegtetünk, amikor ér­dekeink úgy kívánják; ellanyhitunk viszont mindent, amikor nagyobb akcióra készülünk, Orgona ez. Zoli­kám, úgy dudái minden rajta, ahogy mi akarjuk. Olyan dolog ez, mint amikor otthon, Magyarországon, a mi­niszterelnök valamely kormányakció tüntető elismerése­képpen jó tőzsdét, nagy hoszt rendel meg maga mel­lett. íme, emberek, a csalhatatlan pénzügyi világ tün­tet a kormány mellett! Játék a naivakkal; a mi játé­kunk azonban nagy. Arányaitól még olykar magam is megdöbbenek... — Állam vagytok az államban! — Ez a megjelölés kevés. Mi vagyunk az állam maga. A közvélemény, a sajtó, a kormány, az ellenzék, a politikai pártok... amit akarsz.... A rendőrséget nem felejtem ki szántszándékkal, csak jelentéktelennek tar­tom, azért nem említettem a többi között. Persze, ilyen pehelysúly a mi szemünkben az egész úgynevezett bün­tető igazságszolgáltatás is. Pihe. Nem is fujunk rá. — Hogyan fejlődhetett ide a rendes dolgozó embe­rek társadalma?! — csóválta meg fejét Derécey. — El kell hinnem, amit mondasz. Megvallom azt is, fáj elhiinmen. Ti azonban tényekkel jöttök és ez minden hitetlenkedést lever. Hogyan jutott azonban ide ez az egészséges társadalom? Az okokat keresem. — Romantikus okokat is mondhatnék, de hagyjuk! Az amerikai geeng-eknek nagy múltjuk van. Annyi bi­zonyos, hogy a mi időnkben minden tényező elragadóan összejátszott a nekünk való kedvezésre. Hinnéd-e jám­bor európai rendőr például, hogy többek között Wilson is oka ennek az állapotnak. Az a Wilson, aki ott volt Magyarország megnyomoritói között. — Ugyan? — De mennyire! A háború ellenzői annakidején üldözött vadak voltak ebben az országban, mindenki1 azt tehetett velük, amit csak akart az elvadulásában. Wit- son környezetében szívesen látták ezeket az erőszakos­ságokat. Az elnöknek csak egyetlen szavába került volna, hogy a némétellewes hecceknek véget vessen. Ez az egyetlen elitélő szó azonban kimondatlan ma­radt. — Sajnos! — Ahogy vesszük! A háborúéi lenesek ütlegelésében kitűnő eszközét látták a háborús hangulat lángrarob- bantásának. A háborús jó modor megkivánta, hogy minden emberélet elleni erőszakosságot szépiltgessenek és magától értődőnek tartsanak. Aki ilyen tettek miatt panaszt emelt, nem talált meghallgatásra. Amit Wilsomék vetettek, most mi learatjuk! — nevetett fel a modern hübérur. A kapitány nem nevetett vele. •— Furcsa az életsors! — sóhajtott. — Ha nem cserélem el az ügyeletet akkor a mulatóban, sohasem találkozom veled! És sohasem keveredem bele a dol­gaidba ! — Would you be milling to back’ out? — kérdezte pénzügyigazgatónak az adóbehajtás menetéről «8 beinkasszált összegről. A minisztérium nap-nap után táviratot meneszt a megyékbe, azokat másolatban azonnal továbbítják a vidéken működő bizottságoknak. Az egyik ilyen rendelet figyelmezteti a végrehajtó­kat arra, hogy lelkiismeretesen, az előző rendeletek szerint járjanak el, különben azonnal felfüggesztik őket, továbbá ezer meg ezer állástalan tisztviselő bármikor kész helyettük hivatalba lépni. Az adóbehajtásnak ez az újabb megszigorítása mindenfelé nagy megdöbbenést váltott ki. Meghalt Vértes Adolf dr., a temesvári zsidó hitközség elnöke (Temesvár, augusztus 25.) Vasárnap délben pilla­natok alatt futott szét a szomorú hir Temesváron, hogy Budapesten, a János szanatóriumban hosszas betegség után meghalt Vértes Adolf temesvári ügyvéd, a te­mesvári belvárosi zsidó hitközség elnöke. Vértes dr. egyik legnagyobb tekintélye volt a temesvári zsidóság­nak, aki a város életében is élénk szerepet játszott, de élén volt minden zsidó megmozdulásnak, nem csak a saját hitközsége keretében, hanem mindenütt, ahol jó szívre, észre, vagy áldozatos munkára volt szükség. Polyhisztor volt, főként elsőrendű jogász és filozófus, de mindenekfölött ember, akit minden érdekelt és aki nem elégedett meg az emberiséget érdeklő tények kon* statálásával, hanem a problémák mélyére igyekezett hatolni. Nemcsak Temesváron, hanem országszerte is­merték nevét és mint az egyik legjobb jogász emleget­ték. Az utolsó évtizedben a Bánságban alig volt fon­tosabb terv, amelyben ne játszott volna fontos szerepet, rengetegen keresték fel a legbonyolultabb jogászi problémákkal. Különösen a Lloyd bíróságnál fejtett ki pótolhatatlan tevékenységet. Sok emberbaráti intéz­mény megteremtésében és fenntartásában volt vezető szerepe. Rengeteget dolgozott, Temesvár városának irá­nyításában is tevékeny részt vett, különösen Telbisz polgármestersége idején, amely, amint ismeretes, a vá­ros virágzásának egyik jelentős szakasza. A temesvári zsidó hitközség és szentegylet elöljárósága hétfő dél­előtt Nyíri Jenő vezérigazgató elnökletével gyászülést tartott. Az elnök meghatott szavakkal méltatta az el* hunyt halhatatlan érdemeit. Vértes dr. emlékére és né­vére létesített zsidó kórházalapot a hitközség újabb félmilliós adománnyal gyarapította. A holttestet a hitközség dísztermében ravatalozták fel. Temetése ked­den délelőtt 10 órakor lesz. kis gúnnyal Parraghy igazi amerikanizmussal. — Visz- sza akarsz futni?! Wait a bit! Várj egy harapást! Edd tele magad, amig a tálnál ülsz! Tanuld meg ezt az eléggé nem hangsúlyozható életszabályt: a mult meghalt! Amerika azért «nagy ország, mert csak azzal törődik: mii lesz? Az az elégtételed pedig megleheti, bogy a tizeim egypontos nagyember nemcsak Magyarországnak ártott, hanem a szabványos morál szempontjából a sa­ját hazájának is... Mi pedig akár szobrot állíthatnánk neki, ha tisztelnek a múltat! Deréceyt kicsit bosszantotta ez a fölényes, nagy magabizásu hang. — Mi lesz a Gennali-ügyben ? — kérdezte csen­desen. — Semmi nagy dolog, szivem! Gennali meghal. He­lyét pedig mellettem máris átvette Lovely. — Lovely?! — Igen, Lovely. Csodálatos nő ez. Kedve telik az életre-hailálra szóló nagy küzdelmekben és emellett olyan bájoslelkü sokszor, mimt egy bakfis az old coun­try egy kisvárosában. — Azt hiszed, lehetséges együtt ez a kétféleség? —I Tudom, pajtáskám! Lovely műkedvelő büntet* á'cs, de abszolút tehetséggel. Mint barátod, Parraghy Pál. Játszunk, nagy pakli nekünk az élet! — Lovely azonban... — Gyengéd! Szerelmes! Persze. Ha másik kor­ban, más viszonyok között él, esetleg leányiskolát ne­veznek el róla. Hasonlithatatlan szervező. Kímélet­len, ha kell. Tervek kieszelésében fáradhatatlan. Szí­vós, minit a jó angol bulldog. Try again! Próbáld újra! ez a jelszava. Próbáld... addig próbáld, mig sikerül! Férfinak is csodálatos volna. Nőben rekord! — És te mégis Norryt szereted! — Látod! Norryt, hozzá még nagyon. Lovelyt csak, mint bajtársat. Hiába is szeretném, Lovely női tnilajdonságait csak azoknak mutatja, akiket nőként megszeret. Másnak más értékeit mutatja. Például ne­kem. Ilyen ő, érdemes szeretni! De nem mindenkinek lehet... Grysil kerületeit mohón szétosztották maguk kö­zölt az alvilág vezetői. A megölt leány emberei azon­ban hittek Gennalinak az olaszokkal együtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom