Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-25 / 186. szám
20 Sin, «VF. 188. SZAK. Anzix a levegőből Végre én is repültem tSzatmár, augusztus 28.) Sző sinoa róla, hogy Tatami nagyjelentőségű eseménnyé lehetne avatni, hogy tiz peroen át röpködtem kedvelt városom fölött — hiteles magasságmérő tanúsága szerint 5—600 méter magasságban. Aki nem hiszi, annak jogában van ellenőrző utánméréseket csinálni. Ma már az emberek uzsonnatájban felszállnak Bukarestben és három óra múltán Kolozsváron megvacsoráznak. — Megjöttél? — Meg! — Vonaton? Nem, repülőgépen. Ea már nem is beszélnek róla többet. ő Felsége, II. Károly király, akit egy egész ország várt és aki egy ország trónja felé igyekezett, haza tudott jönni repülőgépen, akkor egy rongyos alattvalónak nincs joga nagy dolgot csinálni belőle, ha tiz percig magaslati levegőt szívott. Viszont azonban kicsi koromban engem sem kergettek mindig az asztal körül, ha vacsora előtt nem csináltam egy pár kört a falum fölött és végeredményben mégis én állítottam fel a családom repülési rekordját, de meg mifelénk kevés ember repült még — legalább is repülőgépen kevesen repültek — mégis csak kijár erről a kirándulásról egy utilevél. • Mondom: egyáltalában nem nagy dolog, de azért Háry János a neve, aki azt mondja, hogy nem volt egy kis lámpa-láza. Olyanféle, mint párbaj előtt szokott lenni. Nem vagyok babonás, de szerettem volna valami súlyos, főbenjáró, vagy esetleg lejebbjáró tiszteletlenséget elkövetni a női nemmel szemben, amikor egy cigányasszony odaszólt hozzám a gyakorló téren: — Bele ne üljön az ur, mert meghal. Sohasem jósoltattam magamnak cigányasszonnyal, de ezután sem fogok. Annál kevésbé, mert a jóslat nem vált be. Bátácni főhadnagy, a kolozsvári repülőezred tisztje már fent ül a volánnál. Engem felszerszámoznak egy hevederből készült hámfélével, amilyennel a gyerekek lovasdit szoktak játszani. Ehhez a hámhoz jön kapcsolva az ejtőernyő. A fejemre bőr autósapkát, szemüveget adnak. Ez a bandázs. Felkecmergek a gépbe, beülök a főhadnagy háta mögötti mélyedésbe, csak a fejem látszik ki. Egészen kényelmes ülés esik. A hátamra rákapcsolják az ejtőernyőt. Olyanféle csomag, mint a katona hátán a bornyu. Kicsit nehéz a töretlen vállamnak. Megnyugtatnak: ha akármilyen magasan baj történik, az ernyő magától kinyilik. Csak ezt ne mondták volna. Egész utón reszkettem, csak ki ne nyiljék az ernyő. Állandóan az a bolond érzésem volt, hogy az ernyő defektet talál kapni és kinyink magától akkor is, ha a géppel nem történik baj, akkor, aztán a gép is külön fog repülni, én is. Most jön az en garde. Katonák és civilek kötelekkel hozzák mozgásba a légcsavart. Egyszer, kétszer, háromszor... nem tagadom, egy kicsit az Idegeimet is húzzák. A légcsavar megindul, a motor örült zajt csinál, rettenetes szelet csap. Rajta... A gép már döcög a gyakorlórét hepe-hupáin, nagyszerűen szaladunk, a téren összegyűlt tömeget tisztán látom... az ut már Jobb, már nem is döcög, a prezen- ciám kezd visszatérni, már le merek nézni... gyönyörű fekete, sárga és zöld földszőnyeget látok, az egyiken miniatűr marhacsorda... most veszem észre, hogy felemelkedtünk. • Most már abszolút biztonságot érzek. Egy makrancos ló hátán, egy fegyelmezetlen sof- iór gépjén sokkal erősebb a bizonytalanság érzése. Látom a fénylő fehérséggel szaladó országutat. Eszembe jut, hogy 33—40 év előtt, nyári vakációkban sokszor szekereztem errefelé és mekkora élmény volt, ha a dohánypaklival megvesztegetett kocsis rám oizta a két lóerős lőcsösgyártmányu volánját és megnyomva a suhogó pedált, harmadik sebességre kapcsoltam... Most 4—500 lóerővel repülünk fölötte keresztül- fcasul. • Már alattunk van a város. Egy-egy házat, egy-egy uccát is tisztán látok és mégis: halvány sejtelmem sincs róla, hogy Szatmárnak melyik része fölött repülünk. A házaknak felülről nézve egészen más az ábrázat- ]uk, mint a járdáról, de meg az is lehet, hogy még mindig van egy kis lámpalázam — légköri elmezavar — legeslegfőként azonban: mire orientálódni akarok, már a város másik része fölött járunk. Képes-levelezőlapokat szórok le, próbálom a kezemet kinyújtani és zsebkendővel integetni, a légáramlat szinte elkapja a kezemet. Látom a Szamos ragyogó ezüstfényben csillogó szallagját. Az uccákon apró pontokat látok mozogni, de a folyóban fürdőket tisztán látom. • A hely, ahol ülök, felül nyitott, a fejemet majd lesodorja a nyakamról a légáramlat vagy a légcsavar s?e'e — mégis örületes a hőség. Nem mondhatja senki, hogy fázom a repülőgépen Még a saját hidegvéremtől sem. Szemelvények a noteszemből: Végre egy kis tiszta levegőt Sehol a közelben egy madár. Milyen jó repülni! Nehéz lesz megint megszokni a gyalogszerrel való járást. Ne rabi zahoda. / Opasno je van se nagmiti. Az égboltnak is rosszul mehet, sehol egy kutya se, amelyiknek vevőszándéka lenne. Ne tátsa el a száját ott a sarkon, mert belérepülők! Most jut eszembe, hogy délutánra hitelezőket rendeltem a szerkesztőségbe. Jöjjenek utánam, most olyan fizető tendenciát érzek. Ha tudnák az emberek, hogy egyszeriben milyen kicsinyek, ha valaki egy kicsit föléjük tud emelkedni! Az újságírónak tulajdonképpen mindig ilyen magasról kellene nézni a városa közéletét. • Az első zavaró érzés: a gép megáll a levegőben. Egészen bizonyos, hogy nem a közlekedési rendőr állította meg. Mi történhetett? Kérdezni nem lehet, a légcsavar lármájától úgy sem hallani egy szót sem. De meg nem szeretném, hogy a főhadnagy azt higyje: félek. Vagy hogy megharagudjék, amiért zavarom. Még azt mondaná, hogy akinek nem tetszik, — most éppen állunk — kiszállhat. • A gép megindul, ismét visszatér a teljes biztonság kellemes érzése. Az egész instrumentum oldalt fordul. Kanyarodunk. Az autóban éles kanyarnál sokkal bizonytalanabb. Hosszú, hosszú, egyenes országút, a végén a falu... Alattunk cséplőgép... messze a mélyben egy gyárkémény füstöl... • Pompás, Kellemes érzés: hol hirtelen emelkedünk, hol ugyanolyan gyorsan ereszkedünk. Azt mondták, hogy repülőgépen szinte kötelező a tengeri betegség. Semmi hajlandóságot sem érzek rá. Úgy látszik: még nincs elég gyakorlatom a repülésben. Pedig már öreg repülő-motoros vagyok. • Próbálom a lábamat visszaszoktatni a talajhoz. Mégse járhat az ember örökösen aeroplánon, A gép már megint a levegőben van. Megy vissza Kolozsvárra. ötven perc a menet ideje. Kétszáz kilométer. Azaz percenként négy kilóméter. Ha valakinek csak egy kilóméternyire van dolga, annak repülőgéppel hátrafelé kell menni... Dénes Sándor OKOS EMBER aem szenved a hőségtől, mert a mentholos DIflRfl sósborszesszel végzett könnyű bedörzsölő» rögtön lehűti, felfrissíti. V* «w U to N »O fc.§a 1-arS Schulhof Emilné Ifg ORIENT SzöcömáDÉszeti Is fiola ORADEA, ~5 * Strada Ep. Ciorogaríu lí. felvidéki szülök äptaktsi*- gyermekeinek fdzényolal alatt teljes ellátását, valamint akár nyilvános iskolában, akár magánúton végzendő tanulmányaik pedagógiai felügyeletét vállalom Szives tájékozásul közlöm. hogy gyermektelepem amodern hy- giéna minden követelményének megfelelően van berendezve: egészséges, tágas hálótermek, nagy ebédlő, olvasó és tanuló termek, nagy park, tornaszerekkel és játszóterekkel, télen korcsolya és rodii pályával. Vitamindus, egészséges táplálás mellett a gondjaimra bizott gyermekek testi, szellemi, valamint lelki fejlődése felett személyesen őrködöm Dr. Hoilósné Breider Erzsi Oradea, Cheful Crisului (Alsó Körösoldal) 273 sz. — Telefon 425. Gyermektelepem megtekintésére az érdeklődő szülőket bármikor szívesen látom. Mindenféle gyümölcsöt (hullottat is) vesz FARKAS LAJOS ÉS FIA CÉG gyümölcs- és borpárlat főzdéje Cluj, Strada Paris 45. - Telefon 934. MEGJELENT AZ UJ Szeszadó törvény módosított szövegű román és magyar együttes kiadása DR. MIHELFFY és DR. MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ára: 140 lei és porió. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4" I Nyomatott a lapkiadótulajdonos LAPKIADÓ R.-J.s körforgóján Qluj-Ko lozsvác Stc. Universităţii (Egyetem-u.) 3. Telefoni 694. 508.
