Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-24 / 185. szám
2 XIII. 'ÉYF. 183. SZÁM. Xcutrimute Mit mondott Vaida belügyminiszter a Zsidó Világszövetség delegátusának ? (Bukarest, augusztus 22.) Az amerikai zsidó kongresszus megbízásából rövid idó're Romániába érkezett dr. Salo Baron, a newyorki „Columbia“ egyetem professzora. A professzort Zimmerman-Grosz, az S. D. Yewish Ageneie Newyoiki távirati iroda munkatársa kiséri és vele együtt jelent meg Vaida belügyminiszternél, majd Gafencu miniszterelnökségi államtitkárnál. Bukarestbe érkezése előtt pedig Văleni de Huniéban látogatta meg Jorga professzort. Az előkelő' amerikai vendég és a három vezctőpolitikus között lefolyt beszélgetés a különös szenzáció erejével hat, tekintve, hogy ezzel megoldódott Vaida belügyminiszter rejtélyes szerepe az antiszemita mozgalmakban. „Nem vagyok sem bankár, sem fezőr“. Baron professzor éppen Jasiba készült, amikor felkersetem s indulása előtt még fogadott Zimnier- m-annak, az amerikai újságírónak társaságában. — Figyelmeztetni kívánom, mielőtt még bármit is mondanék —• igy kezdett beszélni — hogy nem vagyok sem bankár, sem pedig fezőr. Nem tranzakciókat kötni jöttem Romániába. Engem a newyorki Zsidó kongresszus küldött ki azzal a szigorú megbízatással, hogy adatokat gyűjtsék a romániai zsidóság helyzetéről. Baron professzor ezután nagy vonásokban elmondja a Vaida belügyminiszterrel lefolytatott beszélgetést. A belügyminiszter többek között ezeket mondotta az amerikai megbízottnak: — Ki kell jelentenem, hogy a kormány nem antiszemita, valamint én sem vagyok antiszemita érzelmű, mint ahogy azt egyesek rám fogták. A kormány minden erejével azon volt, hogy az országban biztosítsa a nyugalmat és rendet. — Bizonyára a külföld is tudja, hogy Románia gazdasági élet© súlyos krízisen megy keresztül. Amig Cuza professzort be nem választották a parlamentbe, addig az országban nyugalom volt. — Cuza professzor mandátumhoz jutása után azonban felelőtlen uszitók és gyanús eredetű agitátorok izgatni kezdtek a nép között. Mi áll Vaida szerint az antisze- mitamozgalom hátterében? — A romániai antiszemita mozgolamnak kimondottan csak gazdasági alapja van: és ez a krizis, amelyet lelketlen agitátorok a zsidók elleni izgatás örvc alatt arra használtak fel, hogy izgassanak a kormány és az államrend ellen. Ez tehát általános szimptoma és nem kimondottan antiszemitizmus. Baros professzor ezeket ismételte a Vaida belügyminiszter szavaiból. Majd folytatta: — A belügyminiszter ur igen sok hasznos adatot bocsátott rendelkezésemre. Többek között kimutatta, hogy a mozgalom folytán a keresztény bankok és vállalatok ugyanúgy károsodtak, mint a zsidó érdekeltségű pénzintézetek. — Ez az úgynevezett antiszemita mozgalom tehát keresztényt és zsidót egyaránt érint. Végül pedig igazolni próbálta azt, hogy a kormány a legszélesebbkörü intézkedéseket foganatositobta a zavargókkal szemben és nagyrészüket sikerült is bíróság kezére juttatni. A professzortól az amerikai újságíró veszi át a szót: — Igen érdekes volt a belügyminiszternek az az elgondolása, ahogy ő a romániai diákságot meg akarta nyerni a könyvek és a tanulás számára. Milyen céljai voltak Vaidának Tă'lăoanuval? — Belügyminiszterségem első napjaiban — mondotta a belügyminiszter, — elhatároztam, hogy a diákságot magam köré vonom és ara antiszemita mozgalmak helyett a tanulás jobb útjára terelem őket. Ezért magamhoz vettem Tăslăoanut, aki a romániai diákság mozgalmaiban szintén vezetőszerepet játszott és valóban sikerült az antiszemitizmust megszüntetni és a diákságot kordában tartani mindaddig, amig Cuzát be nem választották a parlamentbe. — Az ellenzék engem vádol az eseményekért, holott bebizonyított tény, hogy Cuzát a liberálisok juttatták mandátumhoz csak azért, hogy ezzel gyengítsék a nemzeti parasztpárt esélyeit és nehézségeket okozzanak a kormánynak. Miután sikerült a tervük, előbb kikezdték engemet, majd Tăslăoanut. Nem tagadom, fenntartottam a kapcsolatot a diákok között, de mindezt csak azért, hogy fel tudjam világosítani őket annak helytelenségéről, hogy nem szabad belevegvülniök a politikai harcokba. Azok, akik mégis az antiszemitizmus mellett maradtak, csak elenyésző részét képezik az összdiák. ságnak és ezeknek nagyrésze felelőtlen, tanulni nem akaró, komolytalan agitátor, akikkel szemben a legnagyobb szigorral jártunk el. A Lelcplezésszerü közlés után megint Baron pro-" fesszor veszi át a szót: — Vaida belügyminiszter kijelentette, hogy a legnagyobb készséggel áll rendelkezésünkre ebben az adatgyűjtésben, mert a kormánynak érdeke, hogy a külföld tisztán lásson a kérdésben. — A mai nap folyamán felkerestem Gafencu alminisztert, aki különösen gazdasági szempontból adott) értékes információkat a zsidóság helyzetére vonatkozólag. Sajnos, Romániában 1912-ben volt az utolsó népszámlálás és igy statisztikai adatok nem állanak rendelkezésére, hanem csak hozzávetőleges számok. Gafencu alminiszter annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a külföldi tőkére szüksége van Romániának és éppen ezért a külföld objektiv felvilágosítása nagyon! hasznos Romániára nézve. | — Rámutatott arra, hogy Románia nemzetgazdaságában a zsidóság mint gazdasági középosztály nagy- fontosságú szerepet játszik és annak eddigi hasznos munkássága a jövőben is nélkülözhetetlen az államgazdaság prosperitása szempontjából. Így tehát semmi ok sem mutatkozik az antiszemitizmusra, amely szerinte is nem más, mint lelketlen agitátorok munkája, akik a földmüvesség súlyos helyzetét akarják kihasználni aljas politikai érdekeik érvényesítéséért. Báron professzor látogatása horgánál — Mielőtt Bukarestbe jöttem volna — mondja az amerikai professzor — meglátogattam Jorga profesz- szort Văleni de Munteban. Kimondottan baráti látogatás volt ez, tekintve, hogy Jorga professzor régi ismerősöm és amerikai látogatása alkalmával a Columbia egyetem, illetve a® egyetem történelmi fakultásának volt vendége, amely fakultásnak most a vezetője én vagyok. El merem mondani, hogy Jorga professzor nem antiszemita és minden szempontból elitéli az utóbbi hónapok antiszemita mozgalmait. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az eddigi benyomásai alapján a romániai zsidóság helyzetéről, az amerikai professzor ezeket mondotta: — Egyelőre csak adatokat gyűjtök, amiket beterjesztek a zsidó kongresszusnak. Véleményt majd csak akkor mondhatok, amikor már elhagytam az országot, amelynek e pillanatban igen szívélyesen fogadott vendége vagyok. — És a külföldi tőkével mi van? Erről nem beszéltek a miniszteri szobákban? — Ez nem rám, az egyetemi tanárra, hanem a bankárokra tartozik — mondja az amerikai — akiknek joguk van úgy vélekedni, ahogy éppen nekik tetszik. Interjú közben kiérünk a Gara de Nordra, ahol a professzor beszáll a jasi gyors hálókocsijába: — Most megyek. Jasiba, majd ellátogatok Kise- nevbe, Bălteobe, Csernovitzba, Szuceavaba, Rădăuo- ba, Borsára és Máraiharosszigetre. Ezeken a helyeken személyesen fogom a helyzetet • tanulmányozni és Vaida belügyminiszter ur utasításához hiven, e hatóságok mindenütt a legteljesebb segédkezet fogják nekem nyújtani. Még visszacseng a professzor utolsó kijelentése: — A külföldi tőke úgy vélekedik a® eseményekről, ahogy épen neki tetszik. (s.) AMERIKA HÜBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (10.) Mintha az ország valamely igen nagy emberét te- mették volna, olyan volt e temetés minden mozzanata. Lady Grysil képe lógott gyászkeretekben az utakon, egy zenekar mindig a legkedvesebb dalát játszotta. — Millian Dollar Funeral! Egymillió dolláros temetés! — járt szájról-szájra a nép között. — A bűn hübérurai megbecsülték „harcban“ elesett társnőjüket! — sóhajtott fel Deréeey Zoltán az elmondhatatlan gyászpompa láttán. Ott volt ő is, Norry és Lovely között a menetben. Lady Grysil ártatlan gyermekarca mosolygott le rájuk a falakról és utak közepén lógó nagy kéregpapirlapok- ról. Egy kedves bakfisé, akivel olyan jó volt táncolni abbaii a Michigan-tó partján ragyogó nagy szállóban. .. Morley mellett ott ment Croxton, az ügyészség vezetője is. Chicago polgárai, a bűn szövetségén kivüliek, össze- szoritot't ököllel nézték a bűnnek halálban való fel- magasztal ását. Le szerették volna tépni a falakról és az utakról Lady Grysil angyalaidba bujt képét, ezót a bakíis-szömyetegét, háromszáz rablógyilkos vezetőjét, aki egymaga negyvenegy embert ölt meg. Angol imádatok drága pasztellje. Aranyhaj. Kékszem. Angyali tekintet... Ki meri azonban felemei ni e szörnyű leányt ábrázoló szép képek ellen a kezét? Ki akar meghalni a más temetésén ? — Million Dollár Funeral! — ennyit mertek csak mondani az ajkak és a szemek gyűlölettel néztek az erejével hivalkodó bűnt. Yalaki azonban mégi$ mert tenni vatenut. .Wilbur Robbins volt ez az ember, ügyész, Croxton egyik segédje. Letépte Lady Grysil képeit és hangosan ezt kiáltotta: — A törvény erejével ebből a sok fekete drapériából kötelet fogok fonni a nyakatokra! Este sem meinit el arra a nagy bankettre, melyet Lady Grysil árván maradt tábora rendezett; az ügyészség tagjainak tiszteletére. Ehelyett azon a beadványán dolgozott otthon, melyet a washingtoni szövetségi kormányhoz akart intézni Amerika hübérurai ellen és amelyben a rendőrség embereinek, valamimit a vezető politikai férfiaknak adotít gyémántokat és automobilokat mind megemlítette, az általuk élvezett rendes havi fizetésről nem is beszélve. Wilbür iR-obbins-t elveszett embernek tartotta ezok- után Chicago minden polgára. Élete közelii befejezésére még fogadások sem történtek, bizonyos dologra minek fogadna. * Wilbur Robbins pár barátjával beszélgetett az uceasarkon. Lent az úttesten mentek örök kigyózó vonalakban az aaitók. Egy autó állt meg most hirtelen a beszélgető kis csoporti előtt; gépfegyvertüz... az autó elszálguldott. Wilbur Robbins már nem kötött burkot senki nyakára -többé a törvény szállaiból. Temetésén alig jelenít meg valaki. Két sort Írtak róla a lapok, eggyel kevesebbet, mint Brennan defektiv végtisztességéről. Nam volt érdekes. A bűnt üldözte csak. * Ezt az uccasark.i- gépfegyverezésk jelentette Morley- nek és Gennalinak az a sportruhás fiatalember, ott Deréeey szobájában akkor, midőn a két vezér Úgy kirohant. Robbins temetése napján Deréeey Zoltán egész éjszaka nem aludt. Hánykolódásában- egy örökké ihletet nélkül maradó kérdés marta -a torkát, égette a szemét: — Miért) érdekesebb és figyelmet keltőbb maga a bűn, mint az üldözése?! Elméleteket talált rá, régi bünügylélektani olvasmányaiból állított össze magyarázatokat; minden ember többé-kevésbé bűnös maga is, valamit feltétlenül elkövetett valamikor. Csak a büntetőtörvénykönyvet. kerülte el. A bün-tetlerai előéletű emberek közül sokan csak -azért büntetlenek, mert, aki törvény elé juttathatná őket, hallgat. És a hallgató embernek is oka van hallgatni. Ezért rokonszenveznek az emberek a bűnösökkel és ezért közömbösek a bűnösök üldözői iránt. Az emberi lélek lobogása mindig, a Lady Grysileké, meg a törvényes formák között iwagyra nőtt bűnözőké, akik látszólag nem, valóságban azonban annál többet vétenek az isteni és emberi törvények ellen. * Motoros verseny volt a Michigaim tükrén. Norry is benevezett, meg Lovely is. Drága hajóiknak csodájára jártak az emberek betek óta. Csak hölgyek vezethettek ezem a versenyen. Minden vezető hölgy egy férfi kísérőt vihetett. Norreya d'Ayalas természetesen Parraghyt akarta, Lovely utasának Gennali ajánlkozott. A szőke leány azonban Deréeey Zoltáné volt már egészen. Gennalival cs-a-k itt—ott beszélt, Zoltánnál napokat töltött a gyárban, ahonnan -többször elvitte autó- száguldásokra a messzeségbe. Parraghy jóslata, amit még Budapesten mondott Norrynak, igazán nem teljesedett be. Lovely Chicagóban sem látott nagyobb ügyeket már, mint a magyar kapitány iránt való szerelmét. A bűntől irtózó Deréoey-t Lovely vitte át a rettegett határon, ő hitette el v-ele, hogy önmaga és családja irányában egyetlen- kötelessége van csak, vagyonhoz jutni. Nem kell nézni a pénz eredetéti, meg kell szerezni, amikor meg van, ezernyi jót lehet vele tenni. Ki- egyenlítődik, sőt jobbra billen a mérleg akkor már. — Budapest messze van, itt csak Ghioaga 41 és éű vagyok veled! — súgta fülébe a leány. — Nem akarlak: örökre! Az örök szerelem nem nekem való! Más volt a tegnap, más lesz a jövő, de ma te vagy az enyém, itt tartalak a karomban, ma te vagy az élet! Szeress Zöl Szeress nagyon! A