Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-24 / 185. szám

XIII. ÉVF. 185. SZÁM. Költő a taxaméter mellett (Kolozsvár, augusztus 22.) Napfényes délután, pompázó uccák s az izzó járdán alig egy-két em­ber. A kisleány, akivel sétáltam, intellektuális fruska volt, akinek nyelvtudása és sok szabad ideje hozzájárult ahhoz, hogy tudjon fecsegni szép és komolyabb dolgokról. Paul Bourget-ról beszélt né­hány szót a Tanítvány alapján, aztán csicseregve ugrott át Géraldy-ra. Én azt ajánlottam neki, hogy menjünk ki valahova, ahol hűvösebb van és fák. Taxiba ültünk. Elegáns, a standon talán a leg- szemrevalóbb Steyer-kocsiba ültünk, mely halk zúgással siklott velünk a sétatéren át a Rákóczy útra. __ Olvasta? __ kérdezte eközben kis társnőm __ olvasta azt a drámát? __ megakadt és szakga­tottan folytatta _ a cime az Árnyhalász, de a szerző neve most nem jut eszembe, Jean, Jean... S ekkor hátraszólt az előttünk ülő soff őr: _ Jean Şarmant. Elcsodálkozva néztünk össze. Szokatlan dolog, hogy egy soffőr meglehetős aktuális irodalmi témá­hoz szól hozzá. Kissé meglassitotta a gépet és udvariasan hátraszólt: __ Bocsánatot kérek, hogy közbeszóltam, de épp tegnap olvastam az Árnyhalászt. Nagyon tet­szett. Nem tudtam megállani, hogy közbe ne szól­jak. _ Nincs miért bocsánatot kérnie, __ szóltam. A Törökvágásnál megállott a géppel. Mikor fizetni akartam, jobban szemügyre vet­tem. Fekete glott-ruhában volt, arcán kétnapos szakáll, erősen napbarnitotta arcából fénylőén és okosan csillant elő a szeme. Nem lehetett több húsz évesnél. — Szeretnék beszélni magával _ mondtam neki. — Kérem szépen — felelte készségesen és a taxiórát megállította. Jé be érdekes __kiáltotta kis barátnőm___ maga most riportot fog csinálni. A soffőr mindkettőnknek bemutatkozott: — Farkas Sándor. — Sokat szokott olvasni? — kérdeztem. — Mostanában, kevesebbet. Reggeltől estig stand­ban vagyok, vagy az utakat járom. Este törődött és álmos vagyok rendszerint. Egy-két verset, vagy néhány lap regényt bírok csak elolvasni, mert elnyom az álom. Mikor^ árnyékos helyen állomásozom, többet olvasok. Az ülés alatt mindig tartok néhány könyvet. Most in­kább Edgar Wallace-t olvasok, de nem szeretem, mert igen felületes, nem elég mély. Franciául szeretnék meg­tanulni. Egy volt osztálytársam, aki most tanárjelölt, Marcel Proust-ra hivta fel a figyelmemet. Da a Proust regényei még nincsenek lefordítva magyarra. Nagyon szeretnék megismerkedni velük. Okosan és udvariasan magyaráz. Mikor az élete után kérdezősködünk, elgondolkozva és szomorúan mond el egy sablonosnak lászó, tipikus kisebbségi tör­ténetet. —- Református pap volt az apám. A gyermekko­rom boldog volt. A nagy háború után apám' beteges­kedni kezdett. Mikor a kollégium nyolcadik osztályát jártam, akkor halt meg tragikus körülmények között. A bakkalaureátus, a gyász és a szegénység ugyszólva, egyszerre jöttek. Én nem akartam anyámat Peer Gynt- höz illő mondatokkal bolonditani, minden előitélctct félretettem és elmentem mechanikusnak. Barátaim köz­ben szetosizlottak. Ivet eve letettem a soffőr vizsgát. Csak akkor láttam, hogy a gyakorlati pályán lévő fiú­nak sem fenékig tejfel az élete. Az a körülmény, hogy középiskolát járt ember vagyok, sehol sem volt "jó ajánló levél. Végül taxisoffőr lettem. Közben sokáig voltam munkanélküli. Most Birieseu ügyész kocsiját vezetem. — Milyen viszonyban van soffőr társaival? — Van köztük néhány kedves és csendes fiú, aki­ket lehetetlen nem szeretni, de legnagyobb része kö­zömbös és frivol. A kolozsvári taxisoffőrök között én vagyok az egyedüli, akinek érettségije van, de vidéken többekről tudok. Mikor egy versemet . . . — Hát verseket is szokott írni? — kérdezte köz­be a kislány elámuiva. Restelkedve süti le a szemét Farkas Sándor. — Szégyenlem magamat, hogy eljárt a szám — mondja — rossz verseket írok kérem, szépen. Versengve kapacitáljuk a kislánnyal, hogy mutas­son meg^legalább egyet. Tovább szabadkozott, majd szégyenlősen, keserűen mosolyogva noteszéből papírla­pot vett elő. — Ezekkel is csak növelem a szomorúságomat — mondta, miközben átnyújtott egy verset — Még se­hova sem küldtem be belőlük. Csak néhány barátom látta őket. A kislány a vállamon át hajolva, olvasta a verset. ÖRÖK IDEGENBEN Ök is szeretik a hajnalt, nyáron a fát, ha árnyat enged, az őszi szellőt, ha melenget. Fölöttük is vannak felhők, érzik fényét ők is a napnak, mégis, Uram, én megkérdem: miért harapnak? A sors velük is csak fösvény, kevés gyeplőz, sok hámban reszket, kevésnek ut, sokunknak ösvény, s a végén mindig sírkeresztek jönnek felénk lassan, hidegen, mégis, Uram, én megkérdem: miért vagyok olyan idegen? Az utolsó sorokban a ritmus ütődve botlik s a versben, bár egész valójában eredetien fogja fel Far­kas benne az ember idegenségét, van valami fegyelme­zetlenség. A két versszak tartalmi zártsága és párhu­zamos szerepe az általános emberi sors Súlyosságát próbálja elővetiteni, melynek nem idegeneket, de test­véreket kellene nevelnie. Engem ezek az esztétikai szempontból Meglehetős ügyetlen sorok meghatottak. Ezalatt megszólalt az én intellektuális barátnőm. — Nagyon szépek. — — Szép — mondtam én is kurtán. És bántam, hogy nem fedezhettem fel benne valami robusztus te­hetséget. A zöld színeiben pompázó Csillag hegyet néz­tem, mely alatt lassan kanyargott egy vonat nyugat felől. (Kownó, aug. 22.) Tegnapi számunkban röviden je­lentettük, hogy Rusteika ezredes, a titkos rendőrség fő­nöke ellen merényletet követtek cl. A nyomozás megin­dult és megállapítást nyert, hogy Rustcikát Woldemaras hívei akarták eltenni láb alól. A rendőrség megállapí­totta azt is, hogy Woldemaras hívei általános zendülést készítet­tek elő és a merényletek egész sorozatát akar­ták elkövetni. A merénylők fekete listára tették a köztársasági elnök személyét is és mindazokat a minisztereket, akik Wol­demaras politikájának ellenzői voltak. A mai nap folya­mán számos letartóztatás történt. A Woldemaras-féle merénylet-tervek bonyodalmát feszült érdeklődéssel nézik Lengyelországban. Amikor Woldemarast internálták, a lengyel sajtó elégtétellel ál­lapította meg, hogy Litvánia is „internálta“ eddigi po­litikáját Lengyelországgal szemben. Woldemaras inter­nálása után a lengyel-litván tárgyalások is megkezdőd­tek — Franciaország cs a Vatikán támogatása mellett. A feszültség enyhülésére jellemző, hogy Litvániát is meghívták a varsói ngrárkonferenciáfa. Lengyelország most meglepetéssel látja, hogy a Woldemaras-párt, ame­lyet erőszakkal némitottak el, meglehetősen erős és nem 3 Ő törte meg a csendet. — Nem akarom, hogy tudják rólam, hogy verseket írok. A soffőrnek ébernek kell lenni. A költő álmodozó s a volán mellett nem szabad költőnek lennünk. — Ne­vettünk mind a hárman az elmésségén. Ő folytatta. — Én szerencsére, még egyszer sem voltam büntetve. Komolyabbra fogta a 6zót. — Az ember nagy harcokat vív önmagával. A ke­nyér és a vágyak versengése minden. Vájjon, a® egész világon igy megy? Aztán lassan beszél arról, hogy szeretne olyan pályára menni, ahol a tanulásra és olvasásra több időt fordíthat. — Talán bankhivatalnoknak . . . Búcsúzunk. Hív, hogy menjünk vele, elvisz az ő költségén és a taxi órát is be akarja már kapcsolni, hogy ne csalja meg a „gazdáját“. Nem — mondjuk — mi még maradunk. A kocsi berreg, a csendes berregését és a benzin finom illatát már el is nyelték a lombok s aztán Far­kas Sándor is eltűnik a kanyarodónál. „A szépségekre és a kenyérre bajos egyszerre vágyakozni“, — motosz­kál a fejemben a fiatal fiú mondása, aki, ha nem is jó költő, de érző, gondolkozó ember s mint ilyennek, eleve magasabban van a helye a világban . . . Vájjon az egész világon igy van ez? . . . így van . . . riad vissza terrorcselekményektől sem, hogy a diktátor^ ismét a hatalom élére juttassa. A kownói rendőrséget természetesen a leleplezett merényletekkel kapcsolatosan a vidéken internált Woldemarast is kihallgatta, de nem tudott ellene terhelő bizonyítékokat ta­lálni. De ha lennének is terhelő bizonyítékok Woldemaras ex- professzor és exdiktátor ellen akkor is kétséges, hogy mernék-e Woldemarast biróság elé állítani és börtönbe vetni, mert a mai izgatott atmoszférában egyszerre föí- tüzclnc a polgárháború. A hatóságok most megkerülik Woldemaras börtön utján való teljes ártalmatlanná tó- telét és elhatározták Woldemaras elmebeli állapotának megvizsgálását. Egyes kownói lapok közlése szerint Wol- demarasnak cezaromaniája, amelyről már Gcnfben is, a Népszövetségi ülésszak alkalmával a külföldi államok delegátusai meggyőződtek, önmagába véve beteges tünet. Elmeállapota azóta még jobban távozott; a normalitás- tól, bizonysága ölnek, hogy röpirätaiban állandóan a „haza megmentő jenek“ tünteti föl magát. Újabb jelentések szerint Rusteika ezredes merény­lőit nem katonai biróság, hanem rendes biróság elé ál­lítják és a kormánynak az a célja, hogy a főtárgyaiba a teljes nyüvánosság mellett történjen. Példátlan hevességű orkán dühöng a La Manche csatornában, Anglia és Franciaország partvidékén Zátonyra irtott egy jacht, nyolc pusztultak — Délbajorországbam (London, aug. 22.) Az angol keleti part­vidéken csaknem harminc, a La Manche csa­tornán, az ír tengertől délre a Szent György csatornán több, mint tizenhat órája példátlan hevességű orkán dühöng. Anglia délnyugati partvidékén és ti cormvalli partoktól északra számos halászhajó elsüllyedt a viharban. Az ír tenger partjain 17 halászhajót hiába várnak vissza. A lakosság a partokon kétség­beesve kémleli a hajók után a tengert. A na­gyobb oceánjárók is a kikötőbe igyekeznek, liogy védelmet találjanak az orkán elől. A ke­leti partok közelében a királyi yachtok cso­portjához tartozó Islander 22 tonnás yacht a viharban zátonyra futott és a parti sziklákon teljesen összezuzódott. utasa, köztük egy volt miniszter, el- is katasztrofális hatású vihar volt vativ bányaügyi miniszter is. Londonban villámgyorsan terjedt el a sze­rencsétlenség hire és mindenütt mély meg­döbbenést keltett. Hasonló jelentést közölnek Párisból is, Az északfranciaországi partvidéken óriási vi­har tombol. Az orkán következtében a hajó­közlekedés úgyszólván teljesen besziint. A vi­harnak itt is több halálos áldozata van. (München, aug. 22.) Dóibajorországban hatalmas vihar dühöngött. Az orkán fákat csavart ki tövestől és utakat torlaszolt el ki- clöntött táviropoznákkal. Kaufbeurenben a felhőszakadás nyomán féhnéter magasságban állott a viz a főutcákon is s a pályaudvaron az érkező utasok mezítláb, térden felül gázol­tak a vízben a várakozó jármüvekig. Az Isar felső folyásának vidékén jégverések pusztí­tották el a gyümölcstermést. A károk óriá­siak. Utasai, hat férfi és két nő, életüket vesztették. A halálos áldozatok kö­zött van King kapitány, volt konzer­Woldemaras hívei a köztársasági elnököt és a miniszterek egy részét is elakarták tenni láb aíól

Next

/
Oldalképek
Tartalom