Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-23 / 184. szám

msmmm 9 XIII. ÉVF. 184. SZÁM. JÉMgEOMitdfítV&SBT „Hz uj magyar zene a magyar népdől jön és az idegen lélekhez érkezik“ — mondja Kodály Zoftán, a világhírű magyar zeneszerző------------------------------------­Kodály dizik kenne, Qogy egyszer mégis csak felenged a magyar közönség közönye, kár ma az a Qeíyzet, fjogy ka a külföld érdeklődése nem volna, öngyilkossá kellene lennie az uj magyar zene művelőinek — így óra Kodály Zoltán otifjonádan (Budapest, augusztus 21.) Hosszú házíköntösében, hullámos, fürtös hajával mintha a Délsziget eposzi gyermekének testvérbátyja emelkednék föl előttem a zongorától. Messzenézö, kék szeméből a Vörösmarty kép­zelete szülte örök zsenigyermek mosolyog, aki költö- sipjába szedi a természet hangjait. Kodály Zoltán is igy őrzi és magasztositja föl a magyar föld, falu és tör­ténelem, az örök magyar lélek legmélyebb hangzatait. Sok régi dalt „csuda hangmenettel“ s önmüvészetét, amely nemzetünk leikéből zeng ki, erőt adva, biztatva és jobb jövőre jogosítva. Valamikor a magyar zene ad­ta vissza Széchenyinek hitét fajtánk jövőjében, igy vá­lik napjainkban fiatal magyar lelkek egyik legnagyobb erőforrásává és jövőre acélozó örömévé a Psalmus Hun- garicus alkotójának művészete. Zenei műveltségűnk és a magyar népdal. — Minden müvészvallatásnál — kezdi szavait Ko­dály Zoltán — inkább volna szükség a zenei publikum szociográfiájára. Mert a mi közönségünk egészen ki­számíthatatlan és homokként kicsúszik kezünkből, ha meg akarjuk határozni. — A Liszttől Dohnányiig Ívelő, a Kodály—Bartók- féle, az ősi nép, valamint a népi zene szerinti felosztás korosztályokra bontaná zenei közönségünket, amelyről el lehet mondani, hogy képzőművészeti és zenei Ízlésé­ben időben megrekedt. Irodalmilag nagyon müveit, ze­nében nagyon elmaradt, ez a megállapítás különben nemcsak nálunk specifikus. A magyar irodalom Írói­ban is antimuzsikális, mint például a francia Victor Hugó korában volt, aki szerint a zörejek legkellemet- lenebbike a zene. Nem helyes azonban auditiv, viziuális, stb. típusokra osztani a nemzeteket, mert a századok folyása alatt a nemzet is változik. — A magyar népzene reneszánszától alig várható zenei műveltségünk emelkedése, mert a nemzet nem akar ráeszmélni sajátjára. Van olyan nézet is, amely szerint a népdal nem több, mint a nemzet legmüvelet- lenebb, legdurvább rétegének dala és- annak is való. Tájékozatlanság ez, vagy az idegen lélek ösztönös til­takozása? Pedig a falu őrizte meg, a sajátosan magáé mellett, azt is, amit felülről kapott. Régi költőink nem egy töredéke maradt meg a nép között, dallamukra többnyire nincs is más forrás, mint a népének. Amint­hogy falun még ma is hallani a magyar nyelvnek olyan fordulatait, amelyeknek mását csak föuraink két-há- romszáz év előtti leveleiben találjuk meg. Nem is olyan régen a magyar fő- és közrend nyelvében egy volt. Dalkincsük is közös lehetett. Párhuzaraos-e újabb irodalmi és zenei fejlődésünk? — A zene általában egy generációval elkésve csinálta meg azt a mozgalmat, amit a szellemi élet többi ága már befutott. Néha meg egyáltalában nem csinálja meg, mert hiszen külön fejlödéstörvényei vannak. Ne is iparkodjunk rápréselni a meglévő szellemtörténeti fázisokra a zenét, amely a. maga külön útjait járja. Mégis Thaly „Vitézi énekek" cimü gyűjteményének van egy temperamentumos előszava, amely szerint a XVIII, század óta a magyar irodalom elhagyta a ter­mészetes fejlődés útját s ezért vissza keli térnie a régi nyomokra. Hogy Adynál ez a tudat megvan, azt nem­csak kurucformáju versei bizonyítják. S ebben a mé­lyebb népi réteg keresésében van meg analógiája a mi zenénknek. Mig azonban az irodalom népköltési gyűj­tése már rég be van takarítva, Erdélyi, Kriza, Arany László—Gyulai kiadványaival, addig még reánk ez a feladat is hárul. De ennél alig képzelhető szebb köte­lesség, mert ugy-e, minden nemzet azt tekinti klasz- szikus művészetének, amely a legtöbbet fejez ki a nem­zet leikéből a legtökéletesebb formában. Kik eszerint a mi zenei klasszikusaink? Nincs más zenénk, amely a magyar lélekbe mélyebben világit bele ércnél mara­dandóbb formában, mint a magyar népdal. Ez a par excellence magyar klasszikus zene.. Kikben találja meg az ősi és uj magyar zene közönségét? — Az uj magyar zene a magyar népből jön és Ide­gen lélekhez érkezik. Azokhoz, akikhez szólna, nem is jut el. A formális értékeit megértő adottságok folytán nem érzik magukénak. Majd egykor, igen, helyesen mondja, a magyar parasztból, kurtanemesböl s a mai kö­zéposztály értékesebb elemeiből, akiknek szent köte­lessége ennek a folyamatnak a gyorsítása, képződő uj középosztályunk fog rátalálni. S erre máris van, biz­tató jel. Mintha megszűnne a társadalmilag emelkedő magyar az idegent, amibe érkezik, okvetlenül jobbnak és előkelőbbnek tartani. Segítségére van ebben a ma­gyar paraszt önérzetes büszkesége is. Mégis ma, ha a külföid érdeklődése nem volna, öngyilkossá kellene lenni. Itt kisért csak nemzetére szorítkozó Írónak tra­gikus példája Katona József visszhangtalan elné­mulása. A müveit külföld a magyar faji élet revelációját keresi és szereti elsősorban a zenében ... Ezután a saját pályafutásáról beszélt Kodály Zol­tán. Diákévek Nagyszombatban és a budai Eötvös-kollégiumban. — Kecskemétről, ahol születtem és a Duna melletti Szobról nincsenek gyermekemlékeim. Egész gyermek­koromat Nagyszombatban töltöttem, ahová atyámat, aki vasutas volt, áthelyezték. — Gyermekkorom zenei miliője? A régi invalidus­templomban, ahol egykor Pázmány és Zrínyi imádkoz­tak, bizony sokáig német egyházi dallamokat énekel­tünk, amig egy fiatal tanár meg nem zenditette a Föl­vitetett magas mennyországba és a Boldogasszony Anyánk ősi éneket. Nagyobb zenei élet volt a főtem­plomban, ahová én vasárnaponként nagymisére jártam. Ebben az időben ugyan bizony már egy csomó hang- | szernek nem volt képviselője a zenekarban és a régi kották szétzüllve, gyűrve hevertek. Még élénken em­lékszem, amikor a kórus csendjében egy hányódott, tört fagottot először vettem kézbe s próbálgatni kezdtem, hogyan' is szólhatott ez a hangszer, hogyan is lehetett ebből egykor hangot elöcsalogatni? Szimbolikus dolog volt ez: igy kellett a magyar zenekultúrát is a műit tört darabjaiból életrekeiteni. Primitiv volt a zenekar, de én mégis nagyon hálásan gondolok a nagyszombati Főtemplomra. Hiszen az igazi zeneszerzőnél nem fon- tps az, mit hall, hanem egy bizonyos formális készség elsajátítása, amit azután úgy is ő tölt ki tartalommal. Nem is sajnálom ezért, hogy nem a teljesen német zene- kulturáju Budapesten, vagy Becsben nevelődtem. — Amikor maturáltam, az Eötvös-kollégiumba ke­rültem magyar-németszakos tanárjelöltnek és párhu­zamosan végeztem a zeneakadémiát. Nem mertem ak­kor csak zenésszé lenni. Valami a népdalgyűjtésről, a Háry Já­nos szvitjéről és a gyermekkarokról. — A népdalgyűjtést akkor határoztam el, amikor átnéztem a meglévő gyűjteményeket. De hogy ezek mennyire szegényesek, azt csak kinn a faluban láttam. — A Háry János szvitjét ez, a magyar falu dala inspirálta. En azt hiszem, a mese naiv világában moz­gó szövegének is nagyobb jelentősége van, mint általá­ban vélik. Engem legalább nagyon megkapott az el­pusztíthatatlan, örök magyar optimizmus kifejezője. — A gyermekkarok gondolata — folytatja Kodály; Zoltán és a hallgató lelkében visszhangzani kezd a „Rózsafa bimbója kihajlott az útra...“ bűbájos magyar melódiája — talán onnan származik, hogy én is ilyen gyermekének között nőttem föl falun. Itt, Budapesten, a gyermekek ettől meg vannak fosztva. A nagyváros kövei között a gyermek nem énekel, sőt még egy ének­hangot sem tud kiadni, holott falun régi énekkultura van. Nem véletlen az sem, hogy művészetem tolmácso­lásának egy részét gyermekajkakra bíztam. Az isko­lába csak a legjobb való — hirdetik a pedagógusok és sokszor bizony a legrosszabbat nyújtják. De meg ezek a gyermekkarok is egy szin a kép teljességéhez s azon­felül meggyőződésem, hogy a zenekultúra emelkedése, különösen nálunk, akik oly kevesen áldozhatunk ze­nére, a karkultura. — A Kodály-zenének egész iskolája van, de az Igazi tehetségnek nem a kész stílust kell folytatni. Az még nem érték, hogy valaki népdalokon insplrálódik és a népdalok alapján még egész rossz zenét is lehet Írni. A népdalokkal való foglalkozás azonban igazi te­hetségnek kimondhatatlanul sokat nyújt, hiszen ők őr­zik az ősi, eredeti, elfelejtett magyar lelket. — A magyar ezer év előtt már régi keleti kultúrá­val került ide és hozott magával valami keleti huma­nizmust, ami az európai léleknek egy és más tekintet­ben idegen. Ez az ősi kultúra képesítette rá, hogy aránylag könnyen európaivá legyen s igy a keresztény vallásra való áttérés sem volt számára olyan nagy do­log. Igaza van, a magyarság tulajdonithatatlan hiva­tása nem csupán az, hogy közvetítsen Kelet és Nyugat között, legjobbjainak nagy erőfeszítése nemcsak a nyu­gati kultúrával való szintézis megteremtése. Ez a gon­dolkozás érthető politikai történészeinknél, akik a múltban talán csak ezt, vagy főként ezt látják. De ne­künk hinnünk kell a magyar kultúra öncőluságában Is. A művészetben ilyen közvetítés különben is elgondol- hatatlan. A magyar élet teljessége a zenében is, egyéb­ként is: ez a mi célunk. Azt mondhatnám, hétköznap európaiak vagyunk, hogy életünk vasárnapjain önma­gunk lehessünk. Katona Jenő. (*) A Habsburgok útja Vilmos császártól Brian­dig. Becsből jelentik: Szeptember folyamán szenzációs, a világháború és az azt követő esztendők kulisszatitkait leleplező történelmi-politikai munka kerül a német könyvpiacra, a bécsi Ameltben-Vcrlag kiadásában. Erdődy Tamás gróf, néhai IV. Károly bizalmas barát­ja, akit az utolsó Habsburg-uralkodó nyomban trónra- lépése után maga mellé vett, elhatározta, hogy a ha­talmas, kötetekre rugó naplóját és aktagyüjteményét átadja a nyilvánosságnak. Erdődy Tamás gróf a világ­háború alatt és az azt követő viharos időkben igen nagy szerepet játszott a kulisszák mögött, Mint gyer­mekkori játszópajtására, az uralkodó reá bízta a leg­kényesebb missziókat. Erdődy Tamás grófot az indí­totta memoárjainak kiadására, hogy az összes, eddig megjelent háborús emlékiratok teljesen hamis beállítás­ban ismertetik néhai IV. Károly békeakcióit, valamint a királypuccsok előzményeit. Ezeken kivül azonban Er­dődy gróf naplójegyzetei helyes megvilágításba helye­zik a világháború számos kimagasló eseményét, igy például a német buvárhajóbarc előzményeit, az osztrák­magyar légiflotta tökéletlenségét, Tisza István gróf bukásának körülményeit, Briand seerepét a királypuccs- ban, a nyugatmagyarországi magyar-osztrák harcokat, etb., stb. Kétségtelen, hogy a kíméletlen őszinteséggel megírt és semmit sem elpalástoló munka világpolitikai szenzáció lesz. A könyvet Erdődy Tamás gróf naplói­nak felhasználásával Szemere Pál, a Bécsben működő ismert magyar publicista irta Erich Czech német Író társaságában. (*) Ma alakul meg az aradi szinpártoló egyesület. Aradról jelentik: A Szinpártoló Egyesület ma dél­után alakul meg. Az alakuló ülésen réseit veliet min­den, a szinház boldogulását elősegíteni óhajtó férfi és nő. Megjelenésével legfeljebb az egyesület tagja gya­nánt való elismertetését juttatja kifejezésre. Kötele­zettsége azonban csak a belépésre való kötelező kije­lentés és a bérleti szelvény kiváltásával kezdődik, mert az egyesület rendes tagjait a színház bérlői fogják ké­pezni. A szinpártoló egyesület megalakítása után azon­nal tárgyalásokat fog kezdeni a várossal, amelyben a szinház bérleti dijainak elengedését, fűtést és vilá­gítást kér azokkal az engedményekkel, amelyekkel Nagyvárad városa is megállapodást kötött a mult év­ben Janó vies Jenővel. A KOLOZSVÁRI MOZGOK MŰSORA: m flog. 22. Dacia (Magyar Szinház) Carmen Corse Edison Select 1 i as Urania 1 Előadások ) vasárnap d. e. 11, d. u. 3, 5 órakor Vad, 1/s6, i/s8,*/sl0 órakor Vs4, V26, 1/28, V2IO órakor 3. 5, 7 és 9 órakor 1/34, V26, V28, V2l0-kor 1M, 1/s6, V28, ValOórakorg tezista: j hétköznap 3, 6, 9 órakor Vä4, Va7, Vs9 órakor V26, V28, V2IO órakor , 3, 6, 9 órakor Vä4, V26, V28, VslO-kor V26, V28, V210 órakor Szerda * Nevada A marokkói kémnő Égő határ Lia " ........... ~ ■ ■ " ; Szombatok szombatja Al Jolson Jazz énekese (hangosfilm) Maciste Napoleon futárja Az ucca madonnája A borneoi szökevény A kuruzsló

Next

/
Oldalképek
Tartalom