Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-22 / 183. szám
Chj-Koloxsvár. 1930 aagtnitas 22 JPéüích f ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN; X évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGUK MAG VARR AKII LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 04. XiH. évfolyam 153-lk szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. \ li. dénziliyüiiiiszler mm A miniszter urak veszekednek: Madgearu Manoileseu iránt érzett személyes antipátiáját memorandumba önti, de Manoileseu sem marad adós a válasszal, fenyegetően kijelenti, hogy ő is nyilvánosságra hozza propozicióit és ellenérveit, hadd lássa az ország népe, hogy milyen helytelen vágányra vitték. Mindenesetre szivderitő látvány, amikor a miniszter urak egymás fejéhez vagdossák a hozzá nem értés és az ország javaival való köny- nyelmü hazárdirozás vádját, csakhogy az adófizető polgárnak elment már akedve attól, hogy az úgynevezett „nagypolitika“ .eseményei iránt érdeklődjék. A polgárt sokkal közelebbről érinti és érdekli az a szűkszavú rendelet, amellyel a pénzügy- miniszteri polcról letaszított és kereskedelmi miniszterré degradált Madgearu, mint helyettes pénzügyminiszter igyekszik megrontani a parlamenti szünetben és a minisztériumok nyári pihenője alatt valamennyire fellélegzett adóalany kánikulai örömeit. Madgearu ur ugyanis, aki ugylátszik a pénzügyigazgatókat irgalmas barátoknak és vajszivü lényeknek ismeri, a pénzügyminiszter helyetteseként újólag megtiltja nekik, hogy bármilyen cimen adóhaladékot adjanak és hogy utasításának nagyobb nyomatékot adjon, személyileg teszi felelőssé őket, nem felejtkezvén meg arról sem, hogy minden adóhaladékért felfüggesztés jár ki. Nem is tudunk kellő szavakat találni ennek a brutális és exisztenciagyilkos rendeletnek a megbélyegzésére. Hol él ez a Madgearu, valahol Kis- ázsiában, vagy Taszmániában, ahol azt sem tudják, a világnak melyik pontján van Románia? Nem tudja azt a hatalmi tultengésben szenvedő helyettes pénzügyminiszter ur, hogy az ország olyan gazdasági katasztrófa napjait éli, amely puszta véletlen, hogy úgy el nem söpörte még az adófizetők tömött sorait, mint egy váratlan földrengés, vagy tornádó ? Nem tudja azt Madgearu ur, hogy Romániának egyetlen olyan vállalata sincs, amelyet a gazdasági .válság forgószele szinte alapjában ingatott meg és még csoda, hogy eltengődik valahogy? Nem tudja azt a helyettes pénzügyminiszter, hogy ezeknek a vállalatoknak csak egy újabb goromba lökés kell és úgy pusztulnak el, úgy hullanak, mint ősszel a legyek? Vagy talán azt ambicionálja a kormánynak ez a szabadalmazott pénzügyi zsenije, hogy éppen az adóguillotin végezze el ezt a császármetszést ? Nem tudja Madgearu, hogy az adóprés hajszolt kíméletlensége csak pillanatnyi előnyöket jelent az államkassza szempontjából s azok az adóalanyok, akiktől elveszik az utolsó párnát, többé már sohasem lesznek adófizetők. Az államnak ilyen körülmények között nem az engesztelhetetlenség és a dolgok figyelembe nem vevése, hanem a mindent mérlegelő kiméletesség, a segítségnyújtás a kötelessége. Egy adóhalasztási kérés teljesítése megmenthet egy adófizető polgárt a családjának, de ugyanekkor az állam számára is megtart egy adóalanyt. A pénzügyigazgatók dolga nem lehet a válogatás nélküli hóhérmunka, az exisztencia lerombolás, hanem épen ellenkezőleg, a helyszíni tapasztalatok alapján mérlegelése az egyéni viszonyoknak, a segélynyújtás, a támogatás részletfizetési kedvezménnyel, szükség esetén megfelelő adóhaladékkal. A legbornirtabb és legészszerütlenebb rendelkezés volt az, amely az adóhaladék megadásának jogát kivette a helyi viszonyokat ismerő pénzügyigazgatók kezéből és a központi büróban bóbiskoló miniszteri főtisztviselőnek kezébe helyezte le. Ezzel a metódussal mit sem fognak szaporodni az állam bevételei, de egy bizonyos: az adófizetők gárdája jegyre kisebb, egyre fizetőképtelenebb lesz. Térjen haza a pénzügyminiszter és huzza keresztül rövidlátó helyettesének kegyetlen rendelkezését. Madgearu egyszer már megbukott, mint pénzügyminiszter, meg kell buknia, mint a pénzügyminiszter helyettese is. A vasutlgazgatók sokmilliós fizetéseket húznak, de a vasút pénzügyi csődjét nem állították meg ..............—qggm——~ t A külföldi ellenőr meg van elégedve a lakosságtól kipréselt adók nagyságával — A vasútnál azonban csak nehány ember vagyonosodéit meg — A két miniszter memoranduma foglalkoztatja a kormányt (Bukarest, augusztus 20.) Á Nemzeti Bank külföldi ellenőrző szakértője Auboin, nyilvánosságra hozta legújabb jelentését, amelyben megálla pit ja, hogy a Nemzeti Bank eleget tett stabilizációs kötelezettségeinek és hogy a - költségvetési egyensúlyt sikerült megtartani. Megfelelőnek találja az állam eddigi inkasszóját. Konstatálja a magánvagyon krízisét, de azt az előző évek inflációja következményének tudja be. Azi éj reményét fejezi ki, hogy az ország a gazdasági l#izist jelentősebb megrázkódtatások nálkül fogja átélni. így mondja a bankszakértő, de e kijelentések nem enyhítik a krízis tényleges nyomorát. A vasút pénzügyi csődben. Ezzel a kedvező helyzetképpé.; ‘s.zrro/'r úgy politikai, mint gazdasági körökben nagy feltűnést keltett a jelentésnek az a része, amely a vasút helyzetével foglalkozik. A szakértő ebben megállapítja, hogy a vasút nem mindenben tartotta be azt a programmot, amit a stabilizációs tervezet számára előír • és éppen ezért a vasút pénzügyi helyzete jelenleg a legkevésbé sem kielégítő. A vasút vezetősége nem járt el elég erős kézzel a tisztviselői leépítéseknél és a költekezés rendszere, amely a vasút bevételeit túlhaladó mértékben érvényesül, még ma is tart. Az igazgatók vagyonokat raknak zsebre. A francia szakértő megállapításainak első következményeként Manoileseu közlekedésügyi miniszter részletes kimutatást kért he a vasút vezérigazgatóságától azokról a fizetésekről, amelyeket a főhivatalnokok és az igazgatósági tagok élveznek. A közlekedésügyi miniszter a legerélyesebben kiván eljárni ebben az ügyben. A miniszter már ezelőtt kijelentette, hogy Vidrighin további működését nem tartja kívánatosnak, másfelől pedig tiszta képet akar szerezni a vasút vezetőinek önzetlenségéről, akik amikor száz számra bocsátották el a kisfizetésű vasúti alkalmazottakat, ők maguk áldási fizetéseket húztak s pár órai munkájuk fejében súlyos tételekkel terhelték meg a vasút költségvetését. Ismeretes, hogy Vidrighin a járulékokkal együtt majdnem négymillió lejes évi fizetést húz s még ezenkívül minden ülésért ezer lej megjelenési dijat kap. Az igazgatótanács elnöke, Pretorián havi százezer lejt kap azért, hogy hetenként egy- egy ülésen megjelenik, neki is kijár ülésenként az ezer lej megjelenési dij. Három igazgatósági tag egyenkénti havi fizetése hetvenezer lej, a többbieké havonta negyvenezer. A bukaresti sajtó élesen foglalkozik a kérdéssel s megállapítja, hogy a vasútnál ezek a személyzeti kiadások milyen nagy tételekre rúgnak. Fölteszik a kérdést, hogy mi szükség van Vidrighin évi ötmillió lejjel dotált további működésére, amikor a vasút eddigi deficitje erélyesen rácáfol a volt temesvári vizmüigazgató annyit emlegetett nagy képességeire. A két miniszteri memorandum A kormány gazdasági tanácsa szerda este tovább folytatta a kedden megkezdett tanácskozásokat. A tanács tárgyalásainak fő anyagát Manoileseu és Madgearu miniszterek memoranduma képezte. Ismeretes, hogy Manoileseu és Madgearu külön-kü- | lön hatalmas memorandumokban dolgozták fel a gazdasági krízis problémáját és tették meg javaslataikat, meglehetősen ellentétes irányokban, a helyzet szanálására. Most azután az îndreptarea, az Averescu-párt lapja azt irja, hogy ezek a memorandumok Averescu tábornoktól vették az inspirációt, Averescunak egy áprilisban irt cikkéből, amelyben a mezőgazdasági adósságok amortizációs pénztárának gondolatát vetette fel. Ennyi erővel azonban minden lap hivatkozhatik e kérdésben irt hasonló cikkeinek sorozatára. Vissza a stabilizációval. A Cuvântul egyszerűen akarja elintézni a gazdasági krízist. Legutóbbi számának Restabilizáció cimü cikkében azt fejtegeti, hogy minden rossz abból származik, mert a stabilizálás alkalmával a lej kurzusát igen magas nivón állapították meg. Szerinte lehetséges és szükséges volna az, hogy erre a megállapításra visszatérjenek s uj stabilizálást vigyenek keresztül alacsonyabb árfolyamon. A gazdasági problémák komplexumát túlságosan egyszerűnek látó eikkiró szerint egy ilyen eljárás könnyen lehetséges volna és mindenkinek csak hasznot okozna, legfeljebb az állam kellene felemelje a tisztviselők fizetését. Szóval most a pénz értékét akarja utólagosan leszállítani. Az állampolgársági törvényjavaslat. Az őszi ülésszak alkalmával előreláthatólag a parlament elé kerül az uj állampolgársági törvény is. Törvényjavaslat előkészítésével Zárié dr. bánsági képviselőt bizták meg, aki tervezetéről nyilatkozott egyes lapokban. Kijelentette, hogy az állampolgársági jog megadásának decentralizálását javasolja. Legjobb lenne szerinte, ha ezt a jogot községek, megyék gyakorolhatnák s határozataikat a biróság hagyná jóvá. A törvényjavaslat szerint mindenki román állampolgár, aki a törvényes határidőn belül ezt az állampolgárságot optálta. Az országból kivándorolt és oda visszatérő egyéneit azonnal visszakapják állampolgárságukat. Naturalizá- lásoknál a törvényesen előirt idő nem a kérés beadásának napjától, hanem az illetőnek az országban való letelepedésétől számítanák. Végül javasolja, hogy mindazokat automatikusan állampolgároknak nyilvánítsák, akik a román hadseregben stziolgálta'k, vagy akik a hadsereg kötelékébe, mint tartalékos tisztek, vagy altisztek vannak felvéve. Mai számunk 12 oldal
