Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-11 / 175. szám

'XIII. VTV. 17S. SZÁM. 5 Nem értettem a dolgot. Megismételtem a kér­dést erélyesebben: Ki az. ilyenkor nem szokták az émbereket zavarni. Mondja meg legalább, hogy mit akar. Odasiettem az ajtóhoz. Az iroda fali órája éppen két órát ütött. — Nyissa ki. nyissa kJ. ismételte a hang, nyissa ki. Use vagyok. Gyorsan kinyitottam az ajtót. Egyik női munkatársunk, Rollenberg grófnő bukott be rajta és anélkül, hogy rámnézett volna, az asztalhoz sietett, egy revolvert helyezett rá. amelyet eddig a corsage-ába rejtett. Néhány töltényt tett mellé egy zacskóban, amelyet eddig övén hordott szoknyája alatt. Ezután felém fordult: — Meneküljön, egy pillanat vesztenivalója sincs. Mielőtt feljön a nap, a német rendőrség már itt lesz és nem engedi többé távozni. Látva az én nagy bámulatomat, a grófnő meg­magyarázta: — Reussens. Richardson, De Roel és mások Hasseltben börtönben ülnek. A német kémelháritó had a nyomukban van. Tudják, hogyha önt itt le­tartóztatják. Pierre Desgranges kerül a kezükbe. Meneküljön, amig nem késő. Annak ellenére, hogy nem értettem, miként sejthette meg a német rendőrség, hogy Pierre Desgranges és Joseph Oozier ugyanaz, nem sokáig I haboztam. Készen volt a tervem, miután Düssel­dorfot, hála útlevelemnek, minden baj nélkül el­hagyhatom és Belgiumba is szabad a bemenet, csak a holland határt kell csempészuton átlépnem. [ Közben a grófnő már az ajtó felé lökött: Holnap- jután a holland határon várjuk. Az első vonat Antwerpen felé két órával ké­sőbb indult . De óvatosságból nem Düsseldorfban, j hanem Neussban. a legközelebbi állomáson akar­jam felszállni rá. Futottam és minden energiá­mat összeszedtem, hogy a több kilométeres utat. njinél gyarsabban megtegyen. Alig maradt néhány pillanatom, hogy összeszedjem és rendbehozzam magam, s hogy tiszteletreméltó külsővel foglaljak helyet azon a helyen.amelynck elfoglalására utleve- I lem felhatalmazott. A legfontosabb az volt. hogy j ne hagyjam meglepni magam a belga-német hatá- !ron szokásos szigorú vizsgálatnál. A revolver ott volt a zsebemben, de eszem ágában sem volt ez- í zel a veszélyes fegyverrel utazgatni, hiszen ha ezt megtalálják nálam, akkor hiába bizonyítgatom ár­tatlanságomat. Sokkal jobban szerettem ennél a fegyvernél az ásót. Eldobtam a revolvert és mi­kor a holland határ előtti állomáson leszálltam a vonatról, az első faluban vásároltam egy ásót. A határ drótsövénnyel volt elzárva és a drótba a né­metek villamos áramot vezettek. Aki hozzáért, meghalt. Én azonban tudtam ezt. Nappal elha­gyott árkokban, csűrökben húzódtam meg és éj­szaka vándoroltam a határ felé. A második nap hajnalán értem erre a helyre, ahol a holland ol­dalon a grófnő és barátai vártak rám. A bajnál első sugarainál vizsgálgattam a drótsövényt, ke­resgélve azt a helyet, amely alatt a legészreve- hetetlenebbül áshatom meg azt a lyukat, amelyen a drót érintése nélkül átjuthatok a drótsövények alatt. Még mielőtt munkába kezdhettem volna, felfedeztem egy csoport embert a drótsővény me! lett meghúzódva. A vastag sárréteg és piszok el­lenére, amely ruhájukat és arcukat fedte, nem volt nehéz megismernem, hogy szökevény orosz foglyok. Nagyon megijedtem erre a találkozásra. . ijedelmem még fokozódott, amikor a derék oroszok I kézzel lábbal, mert sem franciául, sem németül nem tudták, magyarázgatták, hogy velem tárta­inak. Amikor a német őr hátat frordiíott nekünk, ásni kezdtünk. Alig kezdtük meg az ásást, golyó­zápor csapott le ránk. Földrevágódva vártuk, mi lesz. ösztönszerüen az oroszok hozzám simultak. Nem sebesültem meg. hiszen elég sötét volt ah­hoz. hogy az' őrök csak úgy vaktába lövöldözhes­senek. Â golyózápor szünetlenül tartott, amikor egyszerre csak egy hatalmas fénycsóvát pillantot­tunk meg. Egy fényszóró. Végünk van. gondol­tam. Elfognak és könyörtelenül főbe lőnek ben­nünket. A lövöldözés még hevesebb lett, már több fényszóró vizsgálta a terepet, mikor egyszer­re. mint valami üdvharsona, megszólaltak a mi Winch estereink. Megérkeztek azok. akiket vár­tam." Barátaink Hollandiából lőtték a fényszóró­ikat. Azok hirtelen kialudtak és a puskatüz meg­szűnt. A csendben világosan kivettem egy autó­motor zakatolását. Tudtam, ki ül a volánnál. Az én barátaim. Azután a drótsövényvágó ollók kel - ilemes zöreje hallatszott, azután felhangzott a mi szokott pacsirta füttyünk, nekirugaszkodtam és a keresztülvágott dróton holland területre zuhantam Boldog nevetés fogadott, társaim azt se tudták hova legyenek az örömtől. Az oroszok egymás után jöttek utánam, amikor megszámláltuk őket. csak heten jelentkeztek. Négy eltűnt. Minket pe­dig rövidesen visszahívtak Párizsba. ■*- -r'"" ............— Aigner László. Ha az autózás minden kelle­metességét kiakarja élvezni úgy gondoskodjék a helyes ke­néséről és használjon mindég VACUUM OIL COMPANY S. A. A. R. BUCUREŞTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom