Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-10 / 174. szám

mu. WTW, m. busám, mrnmmsifG Az uj állampolgársági törvény szeptember hó folyamán kerül a törvényhozó házak elé Paleologu államtitkár, lunlan ígazságügyosmiszier helyettese nyilat« kozik az uj állampolgársági törvényről — Báró Szentkereszthy kép« viselő ujságirőküldöitség élén sürgette az uj törvény megvalósítását „Az uj állampolgársági törvény széleskörű, igazságos és modern intézkedéseivel a régi igazságtalanságokat kiküszöböli“ — A Keleti Újság kiküldött munkatársunktól —■ '(Bukarest, augusztus 8.) Ä román főváros az ígéretek városa. Talán sehol a világon olyan köny- nyedén nem röppen el az Ígéret a miniszterek, ál­lamtitkárok szájából, mint a bukaresti miniszté­riumokban. íme egy újabb ígéret __ felelős helyről. Ezút­tal az uj állampolgársági törvényről van szó. Báró Szentkereszthy képviselő egy magyar újságírói kül­döttséget vezetett Mihail Paleologu igazságügyi ál­lamtitkár elé, aki abban a pillanatban a beteg Ju- nian minisztert helyettesítette. A báró ur előtt Bu­karestben nincs csukott ajtó. Nemcsak imponáló alakja, hanem nagy tekintélye előtt még a legszi­gorúbban elzárt miniszteri ajtók is azonnal meg­nyílnak. Pillanatok alatt Paleologu államtitkár szobájában vagyunk. t Előbb francia nyelven indul meg a beszélgetés. —_ Báró ur, mi történt Csikmegyében, _ kérdezi az államtitkár és úgy mosolyog, mintha egy garden parthieről volna szó, mert Bukarestben ma két szenzáció van: Titulescu hazatérése és a .,szé­kely forradalom.“ Szentkereszthy báró legyint a kezével.- _ Semmi, .— feleli, ugyancsak nevetve. — De igen, ott forradalom van _ és a hang­jában ott vibrál a kedves évődés, mert tudja ő is, hogy az egész forradalom nem egyéb, mint a buka­resti szenzációt hajhásző lapok _nyári kacsája. — Onnan jövök, államtitkár ur. Nem történt Ott semmi. Gyűlés volt, egyszerű gyűlés, ahol a székely nép fájó sebeit tárta fel. Odalent nálunk, szegénység és munkanélküliség van államtitkár ur, amin gyorsan és radikálsan segíteni kell... A kis intermezzo után Szentkereszthy a tu­lajdonképpeni tárgyra tér. Az állampolgárság kér­désének égbekiáltó sérelmeire. Frappáns szavakkal ecseteli, hogy Erdélyiéit és Bánátban ezrével szaladgál­nak a hontalanok. _Nekem mindenki gyanús Erdélyben, aki az állampolgársági okmányát a zsebében hordja, _ mondja Szentkereszthy képviselő és csillogó monok­liját megtörli. — Miért? — kérdi megijedve az államtitkár. — Mindjárt megmagyarázom. A magyar vi­lágban a bennszülött erdélyi nem törődött az állam- polgársággal, az olyan természetes jog volt, amit senki el nem vehetett. Mindenk azt hitte, hogy Ro­mániában is igy lesz. Az összeírásnál alig jelentke­zett valaki. Senkisem gondolt arra, hogy az uj or­szágnak csak a föld kell, de nincs szüksége azokra, akik azt megművelik és adót'fizetnek. _Ilyen körülmények között csak az szerezte meg az állampolgársági bizonyítványát az utolsó tiz esztendő alatt, akinek nem volt rendben a szé­nája. __ Hogyan, képviselő ur? _ Ahogyan mondom. Ügynökök és kijárok meghatározott árfolyam szerint megszerezték bár­kinek az állampolgársági bizonyítványt. Ez az oka annak, hogy éppen azoknak nincs meg a bizonyit- yányuk, akik ténylegesen és jogszerint állampol­gárok. Ekkor az egyik újságíró veszi át a szót: _ Az összeírások teljesen önkényesen történ­itek. Nem mondok sokat, államtitkár ur, ha azt állí­tom, hogy több, mint a fele az állampolgároknak ki­maradt a jegyzékből. Sőt még azok ellen'is, akik felvétettek a jegyzékbe, a helyi szigurancák és ad hoc bizottságok1, felebbezést jelentettek be, nem volt fontos' a jogcím, mert a felebbezések végső fokon a semmitőszék elé kerültek, amely formai okokból az állampolgárt a legtöbb eset­ben elutasította. _Lehetséges volna ez?__kérdezte Paleologu. Ekkor az újságíró számtalan példa felsorolásá­val igazolta az állításait. A végén pedig kijelen­tett#: _ Államtitkár ur, ezen sürgősen segíteni kell, mert modefn 'államéléti berendezkedés mellett tűr­hetetlen, hogy az újonnan kapcsolt területeken ép­pen azoknak nincs rendezve az állampolgárságuk, akik a törzslakossághoz tartoznak és még az ükap­juk is ugyanabban a városban vagy községben tar­tózkodott. Pillanatig feszült csönd. Az államtitkár, mint­ha szégyenkeznék a történtek miatt. _ Mikor terjesztik be a kamarába az uj ál­lampolgársági törvényt? _ törjük meg a csendet. Paleologu államtitkárnak felderü! az arca, Nyugod­tan és határozottan beszél: _. Az uj állampolgársági törvény készen áll. Egy bizottság már áttanulmányozta, jelenleg Junian miniszter ur asztalán fekszik. Ismerem Junian mi­niszter ur intencióit. Pontról-pontra revideálja a törvényt, mert az a célja, hogy az uj törvényalkotás széles­körű, igazságos és modern intézkedéseivel a régi igazságtalanságokat teljesen kiküszöbölje. _Már ez év szeptember havában a törvény & kamara és a szenátus elé kerül. Minden jogos sé­relmet orvosolni fog és hiszem, hogy azzal az egész ország közvéleménye meg lesz elégedve. Az uj tör­vény szerint mindazok, akik indokolatlanul kimaradtak a» áTlarrt ■ polgársági jegyzékből, pótlólag felvétet­nek és teljes jogú állampolgárok lesznek. _Szeptember utolsó dátum?__kockáztattuk meg az utolsó kérdést. _ Szeptemberben biztosra tető alá hozzuk az uj törvényt. Az eddigi késedelemnek is az volt a tulajdonképpeni oka, hogy a törvény mindenre ki­terjedőig, minden sérelmet orvosolva, széleskörű, modern alkotás legyen. _ Aki a törvény megjelenése után nem érvé­nyesti az állampolgárságát, később csak naturalizá- lás utján lehet román állampolgár. ' íme egy újabb nyilatkozat, amely szerint szeptemberbe érik be az uj törvény. Kívánatos volna, ha az állampolgársági ügyekben ez volna az utolsó intervju és már valóban jönne az az uj tör­vény, amely sokezer hontalannak visszaadná _ Romániát. Eddig a kisebbségi polgároknak a vál- laira a közterhek súlya kétszeresen nehezedett, de ezzel szemben sokaknak még azt a jogot sem adták meg, hogy az állampolgároknak kijáró kedvezmé­nyekben részesüljenek. Több mint tiz évi kisebb­ségi sors után teljes joggal kérhetjük, hogy a jövő­ben több jogot és arányos közteherviselést ad­janak. Olajos Domokos. Einstein a legszóilanahb, Painlevé francia kormányelltek a legélénkebb tagja veit a Szellemi Együltsniikodés Főbizottságának Irodaim! közeledésről tárgyaltak Géniben — Ezentúl évemkint négyszer fi! össze az uj testület — A Keled Újság állatidó svájci munkatársától — és hasonlóképpen megbeszélték a természet szépségeinek védelmére szolgáló eljáráso­kat is. Esztendők’ múltak’ el azóta, hogy a Pen- Klub indítványozta a kis népek szellemi mű­remekeinek világnyelvekre való lefordítását. Ez a terv még mindig messze van a valóság­tól, de a Szellemi Együttműködés Főbizott­sága— mint a legutóbbi ülésszakán kitűnt — legalább is állandóan napirenden tartja az irodalmi alkotások'világnyelven való megis­mertetésének lehetőségeit. Persze attól is sok függ: miképpen fogadják majd az irodalmi közeledés ötletét a különböző kormányok. A bizottság üléseinek legszorgalmasabb látogatója kétségtelenül Einstein volt, aki bár egész szivével jelen volt az üléseken, a felmerült kérdések vitájában nem vett részt. Ő hallgat a legtöbbször és mégis az ő hallga­tásának van a legnagyobb jelentősége. Vele szemben a legélénkebb tagja a bizottságnak Painlavé, a volt francia miniszterelnök, aki komolyan hisz abban, hogy a testület „szolga­latjára lehet” még az emberiségnek. A Szellemi Együttműködés Főbizottsá­gának uj igazgatója, Henry Bonnet, 10 esz­tendeje áll a Népszövetség szolgálatában, amelynek egyik legképzettebb tisztviselője. Nyilván helyesen cselekedett a bizottság, amidőn a semlegesség elvének kihangsulvo- zása kedvéért népszövetségi emberrel töltöt­te be Julien Luchaire helyét, aki különben a következő év januárjáig elvégzi továbbra is a munkáját. Seidner Imre (Genf, augusztus 8). Miután lezárult a Szellemi Együttműködés Főbizottságának idei ülésszaka, talán nem lesz érdektelen egy pilantást vetni ennek a jellegzetes intellek­tuális testületnek jöyőbeni munkájára. A Szellemi Együttműködés Főbizottsága teljes újjászervezés előtt áll, amelynek segít ségével akarják élénkebbé tenni az intellek­tuális közeledés müvének megalkotását. A bizottság összetételében olyan változások lesznek, hogy a jövőben pozitiv és természet- tudományok reprezentánsai egyensúlyban legyenek a többi tudományágak, az irodalom és a művészet képviselőivel. Nyiltan leszö­gezték, bogy az évenként egyszer összeülő Szellemi Együttműködés Főbizottsága néni rendelkezik elég rugalmassággal a népek szellemi téren való megbarátkozásának elő­mozdítására és ezért nyolctagú végrehajtó bizottságot alakítottak (a többi között Ma­dame Curie, Gilbert Murray, Paul Painlevé és Rocco olasz igazságügyminiszter lettek a tagjai), akik évenként négyszer fognak talál­kozni Genfben. Az eddigi albizottságokat megszüntetik, tagjaikat pedig beosztják az újonnan kreált szakbizottságokba. A különböző országok egyetemi hivata­lait és a felsőbbfoku oktatás igazgatóit a ta­nítási módszerek összehasonlítása céljából gyűlésre hivják össze. Ezeknek az úgyneve­zett népek közötti eszmecseréknek az előké­szítésére a Párizsban székelő Szellemi Együttműködési Intézetet bízták meg, amely voltaképpen titkári hivatala a genfi szerve­zetnek. Foglalkoztak még a különböző albizott­ságok jelentéseivel kapcsolatban a különböző országokbeli könyvtárak együttműködését célzó indítványokkal, a levéltárak könnyebb hozzáférhetésének ügyével, a tudományos kutatásokat tápláló források kérdésével, a latin betűnek az összes országokba való beve­zetésével, a népművészet eredeti termékeinek erkölcsi és anyagi támogatásával ^sg^áraei központjában lekvő legrégibb elsőrendű étterem*, a legjutányosabb feltételek mellett — csa­ládi okok miatt — sürgősen eladó* vagy kiadó. — Érdeklődések daái«nál ©râdea Mara, Strada Vlahuţa No. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom