Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-28 / 163. szám
' XIII, ÉVF. IM. SZÁM IS Nagyváradi Zsidó Fíuinternátus Oradea, Str. Delavrancea 17 (Ritook Zs. u.) A nagyváradi társulati kereskedelmi, az Orth. Gimnázium és a zsidó Líceum Igazgatóságaiktól ajánlva. Elsőrendű kóser ellátás. A növendékeknek szaktanárok által való előkészítése. Minden iskolai és internátusi ügyben felvilágosítással szolgál az internátus Igazgatója Szilágyi Adolf zsidó liceumi tanár. Prospektust kívánatra díjtalanul küldünk. ALGÍRI UTJJEGYZETEK Aziza hajlékában Éjféli látogatás az oázis „uled nail“ táncosnőjénél — Arab mese acetilénlámpa mellett — Aziza velünk jön Párisba — Miért jár a házas arab táncosnőhöz? írógép kattog a pihenő oázis csendjében Bou Sanda, julius hó. (A Keleti Újság kiküldött tudósitójától.) Achmed ben Achmed, a francia hatóságok által engedélyezett és diplomázott idegenvezetőnkkel megindulunk az oázis uccáin. Az első pillantásunk egy Kodak-boltra esik, a másik egy nagy simafalu fehér épületre, amin ez a felirat áll: Prison. Ugyan miért zárják be a sivatagba, fehér falu börtönbe az oázis lakóit? Lopásért, gyilkolásért, meséli Achmed. Mesél a fehSrbnmnszos arab Áthaladunk a vásártéren, a szaharai szállítóvállalat autógarázsa előtt. Közben besötétedik. A nagy térségen vagy 200 ember üldögél körben. A középen egy kidülledt szemű, fehér humuszos dobot ver és kétségbeesetten kiáltoz. A többiek figyelik heverészve, üldögélve, fához támaszkodva, mozdulatlanul, hangtalanul. Az egész csoportot egyetlen acetilénlámpa világítja. A középen pedig a fehér- burnuszos emelt hangon darál s a szüneteket dob- yeréssel tölti ki. Ez az arab mesemondó. Achmed ismeri a meséit mind könyv nélkül. El is mond egyet belőle mutatóba. Hosszú mese. Egész este amerre csak jártunk, folyton újból belekezdett és órák hosszat nem jutott a végére. Egy hősről szól, aki elindult a próféta zászlója alatt Tlemcenből, messze idegen földekre, rómaiak ellen. „Három megoldást ajánlott nekik“ _meséli Achmed. Vagy mohamedánok lesznek, vagy meghódolnak és adót fizetnek, vagy pedig harc lesz közöttük és a próféta hadvezére között. Azután egy városról szól a mese, egy római városparancsnokról és a lányáról, aki halálosan szerelmes a hősbe és aki vállalja, hogy belopja őt a várba. Be is lopja, a hős álmában rátör a szakállas öregre, felzavarja, kardot ad kezébe. Vivnak. Legyőzi, megöli, de közben ő is megsebesül, ő is meghal. ő feljut a paradicsomba, az öreg pedig a pokolba. Addig kuncsorog ott, addig ténfereng, addig szomorkodik, amig végre megtalálja az igazutat, felveszi Allah igaz hitét és felkérezkedik ő is a paradicsomba, hogy ott újra kardot vehessen a kezébe és visszaadja a kölcsönt a hősnek. Aziza, az arab lány hétszázezer frank hozománnyal feleségnek ajánlkozik Mialatt Achmed mesél, egy szükebb uccába jutottunk. “Egész sötét van és ez a táncosnők uccája, áz uled nailoké, akik délebbre, az Uled Nail hegyekben laknak és fiatal lánykorukban elmennek a faljvakba, városokba hozományt gyűjteni. Nincs ebben semmi szokatlan, semmi vétkes az arabok szemében, annyira nem, hogy a táncosnő ha már jó sokat keresett, gazdag és sok az aranya, férjet keres magának és pompás családanya lesz. Achmed kinyitja előttünk a rozoga faajtót és betessékel Aziza hajlékába. Aziza kissé mongolos arcú, ferdeszemü leány. Vad és 6zép az arca, csendesen néz ránk és figyel. Achmed megmagyarázza, hogy látogatóba jöttünk. Aziza odamegy a halványan pislogó acetilénlámpáhcz, vizet önt bele és a fellobbanó fényben szemügyre vehetjük a szép Aziza arcát, de még szebb, káprázatosabb a ruhája. Rózsaszín selyemből, damasztból készült, tele díszítésekkel, hímzésekkel és hosszú lánccá fűzött aranypénzek lógnak a nyakában. Arany, vertarany karkötők, tűk, fülbevalók és brossok Aziza ékességei, mert Aziza éppúgy, mint a többi lány, magukon hordják minden gazdagságukat. Hajlékuk szegényes és egyszerű. Kövezett padló, a falak puszták, néhány hatalmas réztálca függ rajtuk, egy rossz fotográfia abból az időből, amikor Aziza még egé- Bzen fiatal volt (ma sem öreg még, 26 éves csak). Az egyik sarokban földreteritett matrác, valódi import-francia áru, néhány gyékény, az itt készült és a másik' sarokban nagy halomba rakva még vagy tiz ilyen matrác. Aziza hellyel kinál. Nem látszik piszkosnak a hajléka, mégis nehezen szánjuk rá magunkat, hogy a matrácokra telepedjünk. Ő pedig leguggol, gyanús külsejű korsókból rézkannába vizet önt, spirituszt gyújt és teát készit. Mert az uled nailoknál a vendégség teaivással kezdődik. Ő maga nem iszik teát. Sört szeretne, magyarázza Achmed és már ki is kiált egy pöndölyös kis fickóért, aki kinn áll Aziza pirinyó, egyszobás hajléka előtt. A fickó bepördül, pénzt adunk neki és percek alatt visszatér egy sörösüveggel. _Aziza öccse,__magyarázza Achmed,__itt él vele, segit neki a munkában. A fickó leteszi a sörösüveget, Aziza szakértőén tölt a pohárba. Elhúzza az arcát. Nem jó sör, mondja arabul, vissza önti az üvegbe és visszaküldi a boltba. Ez a játék kétszer ismétlődik, a fickó minden ellenkezés nélkül szalad a sörös palackokkal vissza. Közben, közben Achmed és Aziza összetanakodnak, hogy honnan is kellene hozni a sört., hogy igazán jó legyen, habzó. Végre megérkezik Aziza söre, tölt belőle magának, iszik As odanyujtja a poharat Achmednek. Náluk nem szokás két pohárból inni. Közben mi- elénk nagy réztálcát tett Aziza, apró kis teáscsészékkel, megkóstoljuk illemből. Furcsa, édeskés illatú, kamillatea ize van. Azután beszélgetni kezdünk. Achmed a tolmács. Megtudjuk, hogy Aziza igen nagyra becsül minket, mert sört hozattunk neki. Meg is kérdezi, melyikünknek köszönje. Azután néz ránk, egyszerűen, minden hivalkodás, vagy udvariaskodás nélkül, de barátságosan. Aziza nem olyan, mint az algiri lányok voltak, Aziza komoly és hivatalos, de lelkiismeretes és becsületes. Aziza azt akarja, hogy vendégei jól érezzék magukat. Kissé meg is sértődik, amikor megtudja, hogy menni akarunk. Maradjunk még egy kicsit, szórakozzunk. Az sem kerül többe. A megalkudott árért még maradhatunk. (Elfelejtettem megmondani, hogy Achmed pontosan tájékoztatott az árakról. A tea-ivásos látogatás személyenként csak tiz frankba kerül, de ezért jogunk van ott maradni egy óra hosszat.) Nézzük Azizát, Aziza. néz bennünket. Szeretnénk a gondolatai mögé látni, szeretnénk egy pillanatra elfelejteni, hogy sok ezer kilométerről jöttünk, hogy nem ismerjük, hogy ö sem ismer minket. Barátságosan nézzük, a német, hogy elrejtse megin- dultságát, preciz és baedekerszerü kérdéseket ad. Én hallgatok és nézem. Magyarul beszélgetek hozzá és Aziza mosolyog. Aziza jó lány, most már tudjuk biztosan. Elmeséli Achmed utján, hogy már van 200.000 frankja és ha lesz még száz, akkor visszamegy a hegyek közé és férjet keres magának. Azután hirtelen megnézi a kezünket. A németen karikagyűrű, az enyém még üres. _ Elmegyek hozzád feleségül, mondja Aziza komolyan. — Hogyan, hisz nem is ismersz? — Nem baj, _ mondja Aziza. _ Jó szemed van és én jó feleség leszek. Csak a tied leszek. Elmegyünk Párisba, vagy ahová akarod. _ Hát nem akarsz na aga dí aj tóhoz feleségül menni Î _ Nem. Az különben ia mindegy. A fontos, hogy at embernek férje legyen. A német türelmetlen. Eleget látott. Elbucau- zunk hát Azizától, de meg kell Ígérnünk, hogy máznap még eljövünk. Mit jelent az, hogy „Aziza“ _ kérdezem Achmedtől. _ Franciául azt jelenti „caresse" _ feleli Achmed. Magyarra nem lehet lefordítani. Achmed még körülvezet az uccákon. Bevezet nagyobb és népesebb házakba, ahol ámbitusos, oszlopos, tágas folyósókon köröskörül sorban világítanak az uled nailok szobái. Az ajtókon egy függöny, belül egyikben-másikban villanylámpa ég. Azoknál, akiknek már telik, magyarázza Achmed. Az egyik szobából egy kislány perdül ki. Alig négyéves. Hát ez mi? _ kérdezem Achmedet. Ez a Zora kislánya, feleli Achmed, a világ legtermészetesebb hangján. A ház folyósóján, udvarán nagy nyüzsgés, forgás. Mindenfelé korzózó arabok, mint nálunk odahaza, kis vidéki városokban este a főuccán. Egyikmásik csak sétálni, beszélgetni jön ide. Vannak közöttük olyanok is, akik be-be térnek egy-egy hosz- szabb órára valamelyik táncosnőhöz. Bőkezűek az arabok. Könnyen"adnak aranypénzt, de kell is, mert itt _ magyarázza Achmed a vallás tiltja az uled nail oknak a barátkozást arabbaL A vallás tiltja, tehát drágább. Achmed és a féltékenység Achmed jó vezető. Betartja, amit Ígért, ügyesen vezet az éjsötét folyosókon, sikátorokon keresztül, veszekszik az uled nailok ráheosképü mamájával, magyaráz, egyenget, alkuszik és az egész három óráért, amit velünk töltött, 20 frankot kér. Búcsúzóul még leülünk egy aperitifre egy francia bistro- ban. Achmed elmeséli, hogy házasember, pedig csak 17 éves. _No és mond csak,__kérdezem tőle,__nem féltékeny a feleségedÎ _Féltékeny?__mondja csodálkozva Achmed, _nálunk ez nem szokás. Nálunk a férfi parancsol. Azután meg, _teszi hozzászabódva,__a dolog úgy van, hogy nálunk együtt lakik az egész család. Apám, anyám, testvéreim. Egy szobában. Ott nem mulatozhat az ember a feleségével. Még azután nem is tisztességes dolog. A feleség az feleség. Az nem mulatozni való. Az ember hát elunná a házasságot, ha egyszer-egyszer nem mulathatná ki magát. Erre már ravaszul nevet Achmed, elbúcsúzik tőlünk. Tiz óra felé jár az idő, az uled nailok kvártélyából sip- és dobszó szűrődik ki. Egy ember dü- löng át a téren. Érzik a járásán, hogy ő nem tartotta be Mohamed bortiltó parancsát. Arabok jön- nek-mennek, sétálnak el előttünk. Igen, ez már egy idegen világ. Ez már nem Montmartre, ez már, ha idegenre is van berendezve, ha guidekkel járható dzsungel is, igazi, konzervált Arábia. A hotelben egy Írógép kattog. Egy szorgalmas kolléga dolgozik. A közeli forrás mellől békakurottyolás hallatszik. Egy bánatos csacsi elnyújtva bőg. Az oázis elpihen. Aigner László. ZSOLDOS tanintézet Budapest, VII. Dohány u. 84. Telefon: 424—47. Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete (24. tanév). — Előkészít közép* Iskolai magánvÉssgákra és érettségire felelősség mellet!. Fizetés» képtelenségeket gyorsan egyeztet KIRSCH DÍVID Braşov Str. Perül (Kapu-utca) 31. Megbízhatóságáról 33 év óta előnyösen ismert. Iparigazolványos kereskedelmi ügynök.
