Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-27 / 162. szám

'XIII. »7*. MS. SZÁM. EGYHÁZ ÉS ISKOLA * Kiket vesznek íei a kolozsvári egyetemi internátusba ? Ä kolozsvári egyetem rektora a következőket teszi közzé íz uj egyetemi év közeli megnyitása alkalmából: I. Ingyenes helyek természetben: (lakás, koszt, világítás, fűtés díjtalanul), a következő három egyete­mi internátusbán nyerhetők el: a) Avram láncú diákliáz jogi és bölcsésztanhallga­tók részére. b) Victor Babes diáikká« orvostanhallgatók ré­szére. c) Căminul Studentelor az összes fakultáson lévő hallgatók részére. A reflektánsoknak kérvényt kell beadniok az egye­tem rektorához cimezve, bélyeggel ellátva legkésőbb október 15-ig. A kérvényhez mellékelendők a követke­ző (minden melléklet 2 lejes bélyeggel ellátva) erede­ti vagy közjegyzőileg hitelesített okmányok: 1. állam­polgársági okirat, 2. igazolvány, hogy a szülők nem laknak Kolozsváron, 3. a szülők anyagi helyzetéről és jövedelméről való bizonyítvány, amelyet ai helység elöljáróságának kell kiállítanál és az illető adóhivatal­nak vagy pénzügyigazgatóságnak kell láttamoznia. Pontosan ki kell tölteni a modelt, amely az egyetem intendásánál kapható. 4. A pályázó anyagi helvzetéró'l szóló bizonyítvány. 5. Iskolai végzettsége (baccaleau- reatusi bizonyítvány az elsőéveseknek p index vagy vizs­gálati bizonyitványok a felsőbb évesek számára). 6. Orvosi egészségi bizonyítvány hivatalos orvos által kiállítva. Az internátusokba való felvétel előtt az ösz- szes ösztöndíjasokat megvizsgálja az internátus or­vosa is. A felvétel előtt az elsőéveseknek Írásbeli és egy szóbeli vizsgálatot kell tartamok az illető fakultás spe­ciális anyagaiból választva a tárgyakat. A felsőbb- évesek számára az ösztöndíjak az előbbi lév vizsga- eredményei alapján osztatnak ki. A verseny október 35—25. között lesz minden évben megtartva. Akit sikerrel mennek át, azok felvétetnek az in­ternálásokba november l-ţol fogva a médiák sorrend­jében és szüleik anyagi viszonyait tekintetbe véve. Az internátusba való felvételnél bizonyos taxákat kell fi­zetni könyvtár és használati dij fejében. ________ FI. A fent elsorolt intemátusokban fizetők részére is vannak helyek. Az liyen helyekért szóló kérések október 15-ig adandók be az illető intemátns igazgatóságához, mellékelve a következő aktákat: 1. A szülők anyagi hely­zetiéről és jövedelméről szóló bizonyítvány. 2. A pályá­zó anyagi helyzetéről szóló bizonyitvány. 3. A leg­utóbbi iskolai év végén letett vizsgák eredményeiről szóló bizonyitvány. 4. Orvosi bizonyitvány. A többi feltételek ugyanazok, mint az ösztöndíja­soknál. Lakásért, étkezésért, világításért és fűtésért hónaponként 2200 lejt kell fizetni. Az intemátustte való belépés alkalmával 4400 lejt kell fizetni (2200 lej az első hónapra szól, a másik rész pedig június hó­napra számítódik be). Az interaátusok megnyílnak a régi fizető diákok részére, akik rendben vannak vizs­gáikkal október elsején, az újak részére pedig novem­ber elsején. Milotay István megállapítja« hogy a magyarság“ uj helyzetében sem elégedne meg kisebb szereppel* mint korábban (Prága, julius 25.) A Prágai Magyar Hírlap munkatársa beszélgetést folytatott Milotay István-. naJ, a budapesti Magyarság főszerkesztőjével, aki rendkívül érdekes helyzetképet adott Európa mai külpolitikai helyzetéről és arról a szerepről, amely Magyarországra vár a legközelebbi jövőben. A magyarság jövő hivatásáról a Dunavölgyé- ben a következőket mondja Milotay István: _ A régi keretben a kettős monarchia kere­tei közt minden népnek meg volt a maga "hivatása, magától értetődik, hogy ezt a hivatást most is be akarja tölteni és egyik nép sem szeretne hátrább maradni az uj alakulásban. Ha a magyarság visz- szagondol régi szerepére, természetesen nem elégedne meg kisebb szereppel, mint az előző időkben, de ezalatt nem értjük azt, hogy ugyanúgy képzel el mindent. Bátran megállapíthatjuk azonban, hogy a magyar­ság földrajzi helyzete, egész struktúrája olyan a Dunavölgyében, hogy nélküle semmit sem leket csinálni. A magyar aspirációk kielégítése nélkül egy kombi náció sem tökéletes. Ez korántsem imperializmus. A tiszta ráció kívánja ezt igy a béke érdekében. A magyarságnak még ma is az a nagy hivatása, hogy ő a gát, amelyen a szláv és német hullámok össze­csapnak, neki kell félnie legjobban attól, hogy va­lamelyik elnyeli a kettő közül. — A magyarságnak az a vágya, hogy régi sze­repét betölthesse, nincs ellentétben a monarchiában egykor vele együtt éH^yspek érdekeivel sem. .Hiszen nem mindig a formális államjogi keretek a fonto- sak. Minél szorösábbaii’ván kötve két nép egymás­hoz, annál nagyobb akadálya az ilyen helyzet ^ a külön nemzeti fejlődésnek. Sokkal inkább helyén­való egy lazább, de megértésen alapuló összekötte­tés. Ezeket a törekvéseket az utóbbi időben Magyar- országon nagy szimpátiával fogadják. Szakadékok a magyar lélekben Itt a Prágai Magyar Hírlap tudósítója azt kérdezi, vájjon nem veszélyezteti-e a nemzeti szellem egységét a magyar faj négyfelé szakadása? — A három különböző uralom alá került lengye­leket — válaszolja Milotay István — a különválás egé­szen más emberekké tette, más lett a porosz, az osztrák uralom alatt élő és más az orosz birodalomban élő len­gyel. Szakadék jelentkezik a magyar lélekben is. Ezzel az elváltozással számolni kell, de viszont ez az elváltozás egy percig sem lehet akadálya a lelki együvétartozás érzésének. A magyar fiatalság belső meg- hasoniása csak pillanatnyilag kedvező az utódállamokra Végül a magyar fiatalság problémájáról beszél Mi­lotay István. A magyar fiatalságra nem lehet máskép­pen gondolni, csak a legőszintébb megrendüléssel. A fia­tal magyar értelmiséget itt is és odaát is, alapjában véve közös sors sújtja, mert közös nemzeti tragédiának részesei. A történelmi magyarság sorsa őket is magával rántotta és az a sok lelki meghasonlás, szélsőséges haj­lam mind ebből a helyzetből fakad. Ez a meghasonlott állapot azonban csak momentán kedvező az utódálla­mokra. Megjött a bizonyitvány! Irla: Komáromi János Mennyire más tnuló az Ágnesbe lányom! Ö, mihelyt hazaér az iskolából, nyomban a köny­vet veszi elő... Mennyi dolga van pedig! Növen­déke a Zeneakadémiának, ami teméntelen idejét ve­szi igénybe: németül is tanul, amit azért szükséges kiemelnünk, mivel a gimnáziumi első osztály leg­több kisasszonya kifogástalanul beszél a germánok nyelvén s ő szegényke __ lépést igyekszik tartani ezekkel is. Mennyit kell törnie magát azonfelül ide­haza is, mialatt szabadkézi rajzait készíti el, avagy térképvázlataival bajlódik... Az én kedves kislá­nyom ő, akit az a kitüntetés ért legutóbb, hogy hel­vét hitvallású nyolcadikos kartársait, tehát az érettségizett kisasszonyokat ő búcsúztatta cl az inté­zet nevében. Magakészitette beszédben persze. Akik ott voltak a buesuünnepen, állítják, hogy a bucsu­óráció __eleganciájával s egész béltartalmával .— mély hatást gyakorolt mindenkire. Ágnes lányom dolgában tehát biztos voltam meglehetősen. De mi lesz Jánossal? Ahogy közeledett volna a vizsga határnapja, egyre nagyobb nyughatatlahságba estem... De hogy is ne, Istenem! Ereztem, hogy alig ússza meg egy­két szekunda nélkül. Mennyit korholtam pedig egész esztendőben! Nem volt nap, hogy ebéd után elő ne vettem volna s ne intéztem volna hozzá egy-két intelmet. Ilyen­formán körülbelül: _ Tudd meg, hogy apád már kisdiák korában is kétkézzel törte magát előre e részvétlen világ­ban... Tizenegyéves voltam, mikor a kollégiumi vá­roskában visszahagyott az édesanyám s attól fogva lélekszakfldva igyekeztem... Mert szegény, nagyon szegény g^éi-^k voltam! De annyit mondhatok, hogy nem is vallotttam szégyent évvégi bizonyítványaim­mal ! János pillanatig mintha meghökkent volna, de nyomban utána annyit, mondott hideg vérrel: __ Hadd látom azt a bizonyítványt! Nem feleltem. Mert igaz ugyan, hogy az egy­kori bizonyítványok Íróasztalom fiókjában vannak elraktározva, de melyik fiókban? Nem olyan köny­nyü dolog előkaparni őket. Azért hagytam a dolgot. Aközben megjött a hittanvizsgának napja. A többi csak azután következett. E nap reggelén már hat órakor kihúzták Já­nost az ágyból, hogy kellőkép kicsinositsák. De olyan is Jett háromnegyednyolcra, mintha skatulyá­ból húzták volna elő. Édesanyjuk az izgalomtól csil­logó szemmel állt elém: — Hát maga nem jön?-— Nem! __ válaszoltam elkeseredve. __ Nem akarok szem- és fültanuja lenni a világ leggyászo­sabb kudarcának! Akkor odajött hozzám János is, hogy iskolába­menet — szokása szerint __ elbúcsúzzon tőlem. Megcsókolt s annyit tett hozzá, de olyan hangon, mint akit legtávolabbról sem érdekel a dolog: — Megyek vizsgázni hittanból. Elképpesztett ez a fölényességgel párosult ci­nizmus. Jó másfélóráig, ültéin tűkön. Akkor megérkez­tek a vizsgáról, amelyet __: mint meglepetéssel érte­sültem — brilliáns eredménnyel állt ki János. Nem is lehet azt elmondani! A többi között Saulról, Dávidról, meg Jonat- han-ról kellett volna felelnie... Rég volt, igen rég, mikor az ószövetségi történeteket tanulgattam ma­gam is és noha gyakran forgatok a Bibliában, alig- alig rémlik föl csak valami mindabból, ami Saul, Dávid meg Jonathán közt mehetett végbe egykor. Úgy látszik azonban, valami acsarkodásról lehetett szó, mert e kényes pontnál János ilyenformán adta meg a precíz feleletet, amint hallomásból tudom: .... .az egyik aztat hitte, hogy a másik le akarja őt rúgni a trónról, pedig ez nem úgy volt, mert nem akarta lerúgni. Eszébe se nem jutott neki egy­szer se.. Mondják, hogy a felelet, melyet a föltett kér­désre adott János, általános derültséget s még na­gyobb tetszést aratott. Édesanyja ennélfogva/ama reményének adott kifejezést, hogy valószínűen „egyes“ lesz hittanból. Ő maga semmit sem mondott. Úgy tett, mint akit hidegen hagy a dolog. Egyszerűen: nem érde­kelte. Aközben pedig vizsgák következtek vizsgára, amelyek minden érdeklődésemet és szorongásomat lekötötték. Jánosról egyelőre alig esketik szó, mivel Ágncske vizsgái kerültek sorra előbb Mennyi mindent álltam ki érte, amin esak mo­solygott a kislány: __Apukám, ne drukkolj, mert úgy tudok min­dent, mint a vízfolyás! Egyetlen vizsgájára nem mentem el: nem birtam volna el az izgalmat. Ő maga csak mosoly­gott rajtam s mosolyogva felelgetett a vizsgái kér­désekre. Édesanyja biztosított diszkréten, hogy va­lamennyi felelete frappáns volt. így jött el az utolsó nap, amelynek déli tizen­két órája előtt kellett kikapnia bizonyitványát a gimnazista-kisasszonynak. Jánosnak viszont ugyané nap délután egy órájáig kellett vizsgáznia vala­mennyi tantárgyból. Ágneskével tehát a cselédleány ment az iskolába, Jánost viszont az édesanyja fogta kézen, hogy elvigye az inkvizícióra. Ám a lehetetlen ifjúval még az utolsó negyed­órában is konfliktusaim támadtak. Mert még ab­ban a szempillantásban is, amikor indulnia kellett volna, a szobájába húzódott vissza s ott egyvégben fújta a havasi-kürtöt. Ő nevezte el igy azt a csont­trombitát, amelyet arra a fogadkozására vettem neki vagy két héttel előbb, hogy minden erejét ösz- szeszedve, alaposan fog előkészülni a vizsgákra. A mai napig azonban, árva betűt nem tanult. A kürtzengésből én riasztottam föl. Mert fel voltam bőszülve ekkora közömbösségen: __Még most sem tudod elővenni az ABC-s könyvet? Mi lesz veled, szerencsétlen ember? Hidegen mondta rá: __Én mindent tudok. E konok állításából egyetlen betűt sem hittem el. S úgy is maradtam vissza tépő aggodalmaim­mal. Mert akkor már elköszöntek mind a ketten. Ágneske a leánnyal ment el s előzőén megcsókolt. Jánost az anyja vitte, ő azonban ezúttal sem érzé­kenykedett, mindössze kezet adott: __ Szervusz és ne féjjél! Pedig féltem s elsősorban éppen miatta... Egész délelőtt nyugtalankodva jártam fel és alá a szobák hosszában... Szörnyű volt! Szörnyű volt! Tizenkét óra elmúlt már, amikor hallottam, hogy ketten is belépnek az előszobába. Ágneske volt a lánnyal. Kedves kislányom kipirultan lobbant be, örömtől berekrenyilt szemmel s alig tudta kimon­dani, mialatt átölelt: __Apukám, mindenből egyes vagyok, csak né­metből van kettesem! De abból is hajszálon mult, hogy nem egyesre vizsgáztam!

Next

/
Oldalképek
Tartalom