Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-27 / 162. szám
'XIII. »7*. MS. SZÁM. EGYHÁZ ÉS ISKOLA * Kiket vesznek íei a kolozsvári egyetemi internátusba ? Ä kolozsvári egyetem rektora a következőket teszi közzé íz uj egyetemi év közeli megnyitása alkalmából: I. Ingyenes helyek természetben: (lakás, koszt, világítás, fűtés díjtalanul), a következő három egyetemi internátusbán nyerhetők el: a) Avram láncú diákliáz jogi és bölcsésztanhallgatók részére. b) Victor Babes diáikká« orvostanhallgatók részére. c) Căminul Studentelor az összes fakultáson lévő hallgatók részére. A reflektánsoknak kérvényt kell beadniok az egyetem rektorához cimezve, bélyeggel ellátva legkésőbb október 15-ig. A kérvényhez mellékelendők a következő (minden melléklet 2 lejes bélyeggel ellátva) eredeti vagy közjegyzőileg hitelesített okmányok: 1. állampolgársági okirat, 2. igazolvány, hogy a szülők nem laknak Kolozsváron, 3. a szülők anyagi helyzetéről és jövedelméről való bizonyítvány, amelyet ai helység elöljáróságának kell kiállítanál és az illető adóhivatalnak vagy pénzügyigazgatóságnak kell láttamoznia. Pontosan ki kell tölteni a modelt, amely az egyetem intendásánál kapható. 4. A pályázó anyagi helvzetéró'l szóló bizonyítvány. 5. Iskolai végzettsége (baccaleau- reatusi bizonyítvány az elsőéveseknek p index vagy vizsgálati bizonyitványok a felsőbb évesek számára). 6. Orvosi egészségi bizonyítvány hivatalos orvos által kiállítva. Az internátusokba való felvétel előtt az ösz- szes ösztöndíjasokat megvizsgálja az internátus orvosa is. A felvétel előtt az elsőéveseknek Írásbeli és egy szóbeli vizsgálatot kell tartamok az illető fakultás speciális anyagaiból választva a tárgyakat. A felsőbb- évesek számára az ösztöndíjak az előbbi lév vizsga- eredményei alapján osztatnak ki. A verseny október 35—25. között lesz minden évben megtartva. Akit sikerrel mennek át, azok felvétetnek az internálásokba november l-ţol fogva a médiák sorrendjében és szüleik anyagi viszonyait tekintetbe véve. Az internátusba való felvételnél bizonyos taxákat kell fizetni könyvtár és használati dij fejében. ________ FI. A fent elsorolt intemátusokban fizetők részére is vannak helyek. Az liyen helyekért szóló kérések október 15-ig adandók be az illető intemátns igazgatóságához, mellékelve a következő aktákat: 1. A szülők anyagi helyzetiéről és jövedelméről szóló bizonyítvány. 2. A pályázó anyagi helyzetéről szóló bizonyitvány. 3. A legutóbbi iskolai év végén letett vizsgák eredményeiről szóló bizonyitvány. 4. Orvosi bizonyitvány. A többi feltételek ugyanazok, mint az ösztöndíjasoknál. Lakásért, étkezésért, világításért és fűtésért hónaponként 2200 lejt kell fizetni. Az intemátustte való belépés alkalmával 4400 lejt kell fizetni (2200 lej az első hónapra szól, a másik rész pedig június hónapra számítódik be). Az interaátusok megnyílnak a régi fizető diákok részére, akik rendben vannak vizsgáikkal október elsején, az újak részére pedig november elsején. Milotay István megállapítja« hogy a magyarság“ uj helyzetében sem elégedne meg kisebb szereppel* mint korábban (Prága, julius 25.) A Prágai Magyar Hírlap munkatársa beszélgetést folytatott Milotay István-. naJ, a budapesti Magyarság főszerkesztőjével, aki rendkívül érdekes helyzetképet adott Európa mai külpolitikai helyzetéről és arról a szerepről, amely Magyarországra vár a legközelebbi jövőben. A magyarság jövő hivatásáról a Dunavölgyé- ben a következőket mondja Milotay István: _ A régi keretben a kettős monarchia keretei közt minden népnek meg volt a maga "hivatása, magától értetődik, hogy ezt a hivatást most is be akarja tölteni és egyik nép sem szeretne hátrább maradni az uj alakulásban. Ha a magyarság visz- szagondol régi szerepére, természetesen nem elégedne meg kisebb szereppel, mint az előző időkben, de ezalatt nem értjük azt, hogy ugyanúgy képzel el mindent. Bátran megállapíthatjuk azonban, hogy a magyarság földrajzi helyzete, egész struktúrája olyan a Dunavölgyében, hogy nélküle semmit sem leket csinálni. A magyar aspirációk kielégítése nélkül egy kombi náció sem tökéletes. Ez korántsem imperializmus. A tiszta ráció kívánja ezt igy a béke érdekében. A magyarságnak még ma is az a nagy hivatása, hogy ő a gát, amelyen a szláv és német hullámok összecsapnak, neki kell félnie legjobban attól, hogy valamelyik elnyeli a kettő közül. — A magyarságnak az a vágya, hogy régi szerepét betölthesse, nincs ellentétben a monarchiában egykor vele együtt éH^yspek érdekeivel sem. .Hiszen nem mindig a formális államjogi keretek a fonto- sak. Minél szorösábbaii’ván kötve két nép egymáshoz, annál nagyobb akadálya az ilyen helyzet ^ a külön nemzeti fejlődésnek. Sokkal inkább helyénvaló egy lazább, de megértésen alapuló összeköttetés. Ezeket a törekvéseket az utóbbi időben Magyar- országon nagy szimpátiával fogadják. Szakadékok a magyar lélekben Itt a Prágai Magyar Hírlap tudósítója azt kérdezi, vájjon nem veszélyezteti-e a nemzeti szellem egységét a magyar faj négyfelé szakadása? — A három különböző uralom alá került lengyeleket — válaszolja Milotay István — a különválás egészen más emberekké tette, más lett a porosz, az osztrák uralom alatt élő és más az orosz birodalomban élő lengyel. Szakadék jelentkezik a magyar lélekben is. Ezzel az elváltozással számolni kell, de viszont ez az elváltozás egy percig sem lehet akadálya a lelki együvétartozás érzésének. A magyar fiatalság belső meg- hasoniása csak pillanatnyilag kedvező az utódállamokra Végül a magyar fiatalság problémájáról beszél Milotay István. A magyar fiatalságra nem lehet másképpen gondolni, csak a legőszintébb megrendüléssel. A fiatal magyar értelmiséget itt is és odaát is, alapjában véve közös sors sújtja, mert közös nemzeti tragédiának részesei. A történelmi magyarság sorsa őket is magával rántotta és az a sok lelki meghasonlás, szélsőséges hajlam mind ebből a helyzetből fakad. Ez a meghasonlott állapot azonban csak momentán kedvező az utódállamokra. Megjött a bizonyitvány! Irla: Komáromi János Mennyire más tnuló az Ágnesbe lányom! Ö, mihelyt hazaér az iskolából, nyomban a könyvet veszi elő... Mennyi dolga van pedig! Növendéke a Zeneakadémiának, ami teméntelen idejét veszi igénybe: németül is tanul, amit azért szükséges kiemelnünk, mivel a gimnáziumi első osztály legtöbb kisasszonya kifogástalanul beszél a germánok nyelvén s ő szegényke __ lépést igyekszik tartani ezekkel is. Mennyit kell törnie magát azonfelül idehaza is, mialatt szabadkézi rajzait készíti el, avagy térképvázlataival bajlódik... Az én kedves kislányom ő, akit az a kitüntetés ért legutóbb, hogy helvét hitvallású nyolcadikos kartársait, tehát az érettségizett kisasszonyokat ő búcsúztatta cl az intézet nevében. Magakészitette beszédben persze. Akik ott voltak a buesuünnepen, állítják, hogy a bucsuóráció __eleganciájával s egész béltartalmával .— mély hatást gyakorolt mindenkire. Ágnes lányom dolgában tehát biztos voltam meglehetősen. De mi lesz Jánossal? Ahogy közeledett volna a vizsga határnapja, egyre nagyobb nyughatatlahságba estem... De hogy is ne, Istenem! Ereztem, hogy alig ússza meg egykét szekunda nélkül. Mennyit korholtam pedig egész esztendőben! Nem volt nap, hogy ebéd után elő ne vettem volna s ne intéztem volna hozzá egy-két intelmet. Ilyenformán körülbelül: _ Tudd meg, hogy apád már kisdiák korában is kétkézzel törte magát előre e részvétlen világban... Tizenegyéves voltam, mikor a kollégiumi városkában visszahagyott az édesanyám s attól fogva lélekszakfldva igyekeztem... Mert szegény, nagyon szegény g^éi-^k voltam! De annyit mondhatok, hogy nem is vallotttam szégyent évvégi bizonyítványaimmal ! János pillanatig mintha meghökkent volna, de nyomban utána annyit, mondott hideg vérrel: __ Hadd látom azt a bizonyítványt! Nem feleltem. Mert igaz ugyan, hogy az egykori bizonyítványok Íróasztalom fiókjában vannak elraktározva, de melyik fiókban? Nem olyan könynyü dolog előkaparni őket. Azért hagytam a dolgot. Aközben megjött a hittanvizsgának napja. A többi csak azután következett. E nap reggelén már hat órakor kihúzták Jánost az ágyból, hogy kellőkép kicsinositsák. De olyan is Jett háromnegyednyolcra, mintha skatulyából húzták volna elő. Édesanyjuk az izgalomtól csillogó szemmel állt elém: — Hát maga nem jön?-— Nem! __ válaszoltam elkeseredve. __ Nem akarok szem- és fültanuja lenni a világ leggyászosabb kudarcának! Akkor odajött hozzám János is, hogy iskolábamenet — szokása szerint __ elbúcsúzzon tőlem. Megcsókolt s annyit tett hozzá, de olyan hangon, mint akit legtávolabbról sem érdekel a dolog: — Megyek vizsgázni hittanból. Elképpesztett ez a fölényességgel párosult cinizmus. Jó másfélóráig, ültéin tűkön. Akkor megérkeztek a vizsgáról, amelyet __: mint meglepetéssel értesültem — brilliáns eredménnyel állt ki János. Nem is lehet azt elmondani! A többi között Saulról, Dávidról, meg Jonat- han-ról kellett volna felelnie... Rég volt, igen rég, mikor az ószövetségi történeteket tanulgattam magam is és noha gyakran forgatok a Bibliában, alig- alig rémlik föl csak valami mindabból, ami Saul, Dávid meg Jonathán közt mehetett végbe egykor. Úgy látszik azonban, valami acsarkodásról lehetett szó, mert e kényes pontnál János ilyenformán adta meg a precíz feleletet, amint hallomásból tudom: .... .az egyik aztat hitte, hogy a másik le akarja őt rúgni a trónról, pedig ez nem úgy volt, mert nem akarta lerúgni. Eszébe se nem jutott neki egyszer se.. Mondják, hogy a felelet, melyet a föltett kérdésre adott János, általános derültséget s még nagyobb tetszést aratott. Édesanyja ennélfogva/ama reményének adott kifejezést, hogy valószínűen „egyes“ lesz hittanból. Ő maga semmit sem mondott. Úgy tett, mint akit hidegen hagy a dolog. Egyszerűen: nem érdekelte. Aközben pedig vizsgák következtek vizsgára, amelyek minden érdeklődésemet és szorongásomat lekötötték. Jánosról egyelőre alig esketik szó, mivel Ágncske vizsgái kerültek sorra előbb Mennyi mindent álltam ki érte, amin esak mosolygott a kislány: __Apukám, ne drukkolj, mert úgy tudok mindent, mint a vízfolyás! Egyetlen vizsgájára nem mentem el: nem birtam volna el az izgalmat. Ő maga csak mosolygott rajtam s mosolyogva felelgetett a vizsgái kérdésekre. Édesanyja biztosított diszkréten, hogy valamennyi felelete frappáns volt. így jött el az utolsó nap, amelynek déli tizenkét órája előtt kellett kikapnia bizonyitványát a gimnazista-kisasszonynak. Jánosnak viszont ugyané nap délután egy órájáig kellett vizsgáznia valamennyi tantárgyból. Ágneskével tehát a cselédleány ment az iskolába, Jánost viszont az édesanyja fogta kézen, hogy elvigye az inkvizícióra. Ám a lehetetlen ifjúval még az utolsó negyedórában is konfliktusaim támadtak. Mert még abban a szempillantásban is, amikor indulnia kellett volna, a szobájába húzódott vissza s ott egyvégben fújta a havasi-kürtöt. Ő nevezte el igy azt a csonttrombitát, amelyet arra a fogadkozására vettem neki vagy két héttel előbb, hogy minden erejét ösz- szeszedve, alaposan fog előkészülni a vizsgákra. A mai napig azonban, árva betűt nem tanult. A kürtzengésből én riasztottam föl. Mert fel voltam bőszülve ekkora közömbösségen: __Még most sem tudod elővenni az ABC-s könyvet? Mi lesz veled, szerencsétlen ember? Hidegen mondta rá: __Én mindent tudok. E konok állításából egyetlen betűt sem hittem el. S úgy is maradtam vissza tépő aggodalmaimmal. Mert akkor már elköszöntek mind a ketten. Ágneske a leánnyal ment el s előzőén megcsókolt. Jánost az anyja vitte, ő azonban ezúttal sem érzékenykedett, mindössze kezet adott: __ Szervusz és ne féjjél! Pedig féltem s elsősorban éppen miatta... Egész délelőtt nyugtalankodva jártam fel és alá a szobák hosszában... Szörnyű volt! Szörnyű volt! Tizenkét óra elmúlt már, amikor hallottam, hogy ketten is belépnek az előszobába. Ágneske volt a lánnyal. Kedves kislányom kipirultan lobbant be, örömtől berekrenyilt szemmel s alig tudta kimondani, mialatt átölelt: __Apukám, mindenből egyes vagyok, csak németből van kettesem! De abból is hajszálon mult, hogy nem egyesre vizsgáztam!
