Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-21 / 157. szám
istm» XZ77. ÉVF. 1S7. SZÁM. Két évi szenvedés egy fiatalos öallépésért Sifay 3sióm 6eszét a öörtönéíet szenvedéseiről (Kolozsvár, julius 19.) Iskolatársain volt mind a kettő. Silay jó pajtás és eszes gyerek volt, aki diáktársai közt kedves cimbora és megértő barát tudott lenni. A diákszobák humorát és a diákélet aranyos vidámságait szőtte, ő volt a kollégium diákzenekarának prímása, tehetséges és szenvedélyes hegedűs. Bányai lágyabb, barna fin, poetikus, érzékeny lélek. Már a kollégiumi diákmükedvelő előadásokon nagy hajlandóságot mutatott a szinészet iránt. Érettségi után színésznek is ment s csak négy évvel azután utazott Szegedre, ahol végül komolyabb fővel egyetemi stúdiumokra szánta magát. Mint elsőéves orvostanhallgató találkozott Szegeden Silay Istvánnal, akivel már a kollégiumi évek alatt jó barátságot kötött. Bohémek voltak mind a ketten, Szegeden már megismerték valamennyire az élet keserűbb oldalát is, de a naivitás és vidámság nem veszett ki belőlük. Megkezdődik a kálvária 1928-ban aztán mindketten rásodródtak a tragikus és hosszantartó kálváriás útra, egészen véletlenül. A Keleti Újság annakidején részletesen ismertette az ügyet. A két nehéz körülmények közt élő szegedi diák hírszolgálatra vállalkozott. A két tapasztalatlan fiú hazajött Erdélybe, de mielőtt még csak egy lépést tehettek volna, haditörvényszék elé kerültek. 1928 januárjától kezdve ez év áprilisáig tartott a kálváriájuk. Kolozsváron három hónapi vizsgálati fogság után Silayt négy, Bányait három és fél évi börtönbüntetés, re Ítélték, a felebbezések után a krajovai hadbíróság Ítéletet az isanitai börtönben várták ki ugyancsak három hónapos vizsgálati fogságban, in: :u a szebeni hadbíróság elé kerütlek, ahol niabb három hónapos vizsgálati fogság után kémkedési kísérlet vádjával Silay bün- teltését egy, Bányaiét félévre szállították le. A galaci fegyházban ülte le büntetését a két szerencsétlen fiú, mig végre Bányai 1929 októberében, Silay pedig 1930 áprilisában mint szabad emberek mehettek haza, édesanyjukhoz. Félbemaradt emberek voltak. Silay huszonhat, Bányai pedig huszonnégy éves volt. Mielőtt azonban lélegzethez juthattak volna, besorozták őket katonának. A napokban Silay egyhónapos szabadságot kapott s igy meglátogatta annyi esztendő után Kolozsvárt. Erősen megöregedett, harminc-negyven év körüli, nek látszó férfi lett belőle, aki minden régi arcnak, minden diákköri emléknek szinto gyermekes naivság- gal örül. Patkányok, egerek, éhség, verés... Elmesélte letartóztatásának és védekezésének körülményeit. Borzalmas epizódokat beszél el a különböző börtönökről, ahol megfordultak. Már Kolozsváron elkezdődött a sanyargatás. A cella szűk és büdös volt és nem egy éjszakát töltöttek álmatlanul az egerek és patkányok miatt, melyek nemcsak a padlót, de a dcszkapriccsct is ellepték néha. — Legembertelenebbüi bántak velünk a Ivrajova melletti işaniţai börtönben, ahol egy brutális és szadista őrmester a legkisebb ok nélkül ütött és vert minket. Ez az ember apró holmiainkat, fehérneműinket és ruháinkat elkobozta, az újonnan jött foglyokat emberségesebb bánásmód Ígérete mellett néha a szó szoros értelemben levetkőztette. Egy Ízben minden ok és minden felső parancs nélkül karcerbe akart hurcolni, mire én tiltakoztam. Rúgni és ütni kezdett. A sok ütés és verés már amúgy is valami kábult „minden mindegy’’-el érlelt meg bennem, összeszedtem maroknyi erőmet és az ütéseket amennyire csak tudtam, viszonozni igyekeztem. A börtönigazgatóság vallatásán aztán tanukkal igazolva adtam elő az őrmester sorozatos kínzásait. Nagy elégtételemre szolgált, hogy a lojális és emberséges felettesek menesztetlek az őrmestert a fogházból. Legelviselhetetlenebb volt azonban a hiányos táplálkozás és a tisztálkodás lehetőségetiől való elzárás. Bányainak és nekem minden fehérnemükész- letiinket elvette az őrmester, egyetlen ingünket magunk mostuk és szinte megváltás volt a kéthetenként megismétlődő fürdő. A hideg puliszka, a lehetetlenségig hig és ehetetlen káposztalevesek s a hetenként kétszer feltálalt bendő bármilyen éhesek voltunk, pen: tudták meghozni az étvágyunkat. Silay rajzol, Bányai csókapaprikást fő? — Bányai többször idegrohamot kapott, néha órák hosszat feküdt a doszkapriccsen és üveges szemekkel nézte a mennyezetet, többször volt sirógörcse. Szótlan- ná és félénkké vált. Én .eleinte igyekeztem hasznossá tenni magamat rabiá rsaim között, amivel pénzt is kerestem. Soha életemben nem tanultam rajzolni, a cellák unalmas falai között azonban ceruzát és papirt szereztem be, sokat próbálkoztam és emlékezetből igyekeztem egy két dolgot megkonstruálni, később portrékat is rajzoltam, fényképnagyitás»kat csináltam. Ez egvszer-niásszor valami kis pénzt is jelenteti., amiből a fogház kantinjában túrót, beringst va^y dohányt vettünk. Egyéb tudniillik nem volt. Işaniţâban néha sikerült feljutnunk a börtön padlására, ahol csókafiókákat szedtünk össze. Bányai csókaiafrikáifc készített és a paprikás jó volt, nagyon jó volt, nem is tudtuk elképzelni, hegy van ennél jobb éltei a világon. — Én eleinte tanultam, úgy terveztem, hogy kiszabadulva, leteszem az első orvosi szigorlatot. Kémiából, fizikából és élettanból teljesen elkészültéin, anatómiából is sokat tudtam már, Bányai azonban letört és passzív volt, az emlékein és a jövőjén töprengett, a börtönben elolvasta Dostojevszkij nteltn munkáját, a Bűn és bünhödést hatszor is. A szabadulás Azután elmesélte Silay, hogy milyen meghatóan búcsúzott el mult év októberében Bányaitól, akinek a büntetése előbb járt le, mennyire súlyosabbak voltak az egyedül eltöltött napok. — Husvétkor néhány napra hazaengedtek a szülőfalumba, ahol a fél falu várt az állomáson. Rendctletí külsejű, megviselt és fáradt voltam, de nj emberré tett az a ragaszkodás és részvét, mellyel a falubeli egyszerű emberek vártak haza engem. — Mig otthon tartózkodtam besztercemegyei falumban, egy ismeretlen nr jött hozzám, a nyakamba borult és mint régi ismerőst üdvözölt. Minthogy ezt az embert én sohasem láttam, érdeklődni kezdtem kiléte felől. Elmondta, hogy Jakobenszkinck hívják, a radnai havasokról készített tervrajzot á magyar hadsereg részére, iratait elvesztette cs kért, hogy segítsem kijutni Romániából. Éltem a gyanúperrel, hogy agent provokátor. Azt mondtam neki, hogy várjon tiz percig, van egy barátom, aki motorbiciklivel elviszi őt a határig. Elmentem a csendőrőrshöz, Jakobenszkit elfogták és a vallatás során kiderült róla, hogy egy nemzetközi szélhámos, aki mindenre kapható. Besztercén egy információs tiszttel ismerkedett meg, aki próbaképpen küld. te őt a nyakamra, hogy újabb bajba ránthasson be. Végül Bányairól beszélt, aki Tárgu (Jenában katonáskodik, sok megaláztatás közepette. Fclebbvalói eleinte kémként kezelték, szabadságát megszüld tett ék, állandóan ellenőriztették, később azonban annyira megnyerte viselkedésével felebbvalói bizalmát, hogy fog- házőrnek tették meg. Silay Besztercén katonáskodik, ahol kezdetben neki is kijutott a lenézésből és megaláztatásokból, de akadt egy humánus gondolkodású kapitány, Ureche Silvestru, aki meghallgatta őt és belátta, hogy fiatalos könnyelműsége, kivált ha százszorosán meghünhődött érte, nem lehet ok arra, hogy egész életén keresztül megbélyegzettnek tekintsék. Silay a jövőjéről gondolkozik. Jogot vagy teológiái szeretne végezni. Nagy ambíciója és akaratereje van. Még kissé aggodalmaskodik, hogy a tanügyi hatóságok bizalmatlanul fogadják majd a kérvényeit, de bízik éa hisz abban, hogy Erdély földjén meg fogja tudni állam a helyét. Eováts József. A Rém. Katii. Népszövetség Zarándoklatja az Eucharisztikus Kongresszusra A rom. kath. Népszövetség kolozsvári ta- gozata zarándokutat rendez Budapestre, az augusztus 19-én tartandó Eucharisztikus Kongresszusra, melyen í'elekezetre való te- kintet nélkül férfiak és nők jelentkezhetnek. A zarándokút indulása 1930. augusztus 16-án Kolozsvárról a déli gyorssal. A vissza-, térés két részletben történik és pedig augusztus 21-én és augusztus 26-án a Budapestről reggel i*tfuló gyorsvonattal. Az utazás csoportos, részvevőink közös útlevéllel lépik áti a határt, melynek kiállításához az állampolgársági és személyazonossági igazolványols közjegyzői másolata szükséges. Részvételi dij 1420 lej, mely összegben a vonatköltség Kolozsvár—Budapest^ útvonalán a 111. osztályon, az utlevélilleték költségei és vizűm foglaltatnak benne. A rendezőség nagyon olcsó elszállásolásról gondoskodott. Iskolai tantermekben, tiszta ágyakban! lesznek részvevőink elhelyezve, melyért naponta 50 lejt fizetnek. Akik szállodai szobát teljes ellátással igényelnek, azok 380 lejt fizetnek személyenként kétszemélyes szobában, naponta. Egy ágyas egyszemélyes szobában a teljes napi penzió 450 lej. Jelentkezéseket elfogad a Keleti Újság kiadóhivatala, hová a szükséges ^okmányok, a részvételi díjjal együtt küldendők be. A jelentkezés alkalmával feltétlenül szükséges, hogy a résztvevők jelentsék be, melyik csoporttal óhajtanak visszajönni: aug. 21, vagy aug. 26-án. ■Teleatkezés ntolsó napja ;jnlius 20. □nananoani * xx gKKjrjQmnr v.ttaoinnuiaaa.'rK *.*: Mines háztartás ?3P¥1AM“ eipöpaszía né kUS!! /ra-axajnrii bxítl»* Mjnacax r ArijsV.-. * vn novt c «u.mr.Tn:taiM E jiu TX'tncjuaj-raq FIOKOK BBASOV sibiu kívánságba UTAZÓT KÜLDÜNK BÁTOROK. ZONGORÁK. RiSliiTFiliTÉSfti IS SZÉKELY* RÉTI EMÉlVBfSZI BÚTORGYÁR R ínál TÂRGU-MUREţ
