Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-21 / 157. szám
i v’rîRw*^ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 érre 1200 lej, félévre 6C0 lej, negyed évre S00 lej, ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telefon: 5-08, 6 94. XIH. évfolyam 157-ík egy hóra 100 lej szá.aö 20 oldalas szám ara 6 lei. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén« 15 pengő. cs szám.*Ara 29 fillér. • áriet. Kér*' 1 ófX TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERÁK No. 2425«—927. Cla {'-Kolozsvár, 3930 fa Has 21. mm IlIpSiíiíiS a heípi löiipiptásÉií Irta: Paá! Árpád A legutóbbi napokban igen érdekes kijelentések történtek Szatmáron az ottani városi tanács vezetésének az irányadó szempontjaira nézve. A kijelentéseket a prefektus megbízásából az újonnan kinevezett polgármester tette, aki bizonyára nem a saját egyéni nézeteit hangoztatta, mert az illető város vezetésének a rendezése már hónapok óta vitatott témája úgy a kormánynak,., mint a kormánypártnak. Emiatt meg is akadt az, hogy a város a választási megegyezésben kikötött magyar helyettespolgármesterre nézve a belügyminisztérium megerősítő kinevezését megkaphassa. Az illető érdekes kijelentések éppen arra irányultak, hogy magyar helyettespolgármestert addig kinevezni nem lehet, mig a városvezető tanácsválasztmányban a hat tagsági hely felerészét a románság meg nem kapja. Evégett tehát a tanács többséget tevő magyar és szociáldemokrata pártok közül valamelyiknek kellene egy-egy tagját a tanácsválaszt- raányból visszavonnia. Hogy mi jog történni, az természetesen a további helyi megfontolásokra Tartozik. Azonban amiért ezt az ügyet szélesebb kör elé visszük, az nem egyéb, mint ama bizonyos érdekes lei jelentéseknek két elvi jelentőségű kihangsulvozása. Egyik akként szól, hogy a románság presztízse kívánja meg a városvezetésben való .felerészesedést. (Megjegyezzük, hogy Szatmár közel hatvanezerionyi lakosságából az 1920-iki hivatalos statisztika szerint tízezernél kevesebb a románok száma, tehát a város nyolcvan százaléknyira magyar). A másik kihang- stilyozás azt mondja, hogy Szatmár határszéli város lévén, külpolitikai érdekből is szükséges, hogy a város magyar jellege a helyi közigazgatás utján fel ne tűnjék. Ezek a kijelentések olyan felfogást árulnak el, mely igen alkalmas lehet a népkisebbségi magyarság megdöbbentésére. Eszerint hiába van általános választói törvény, hiába van önkormányzat elvére fektetett közigazgatás, ezek a törvények a magyarság javára mind nem érvényesülhetnek, ha a magyarság az ország bizonyos vidékein helyi többségben van. Román presztízs és külpolitikai érdek kívánja meg, hogy ez a népkisebbség még a saját otthonterületein se lehessen a maga helyi ügyeinek a vezetője. A szatmári kijelentések erre a kormányzati felfogásra világot vetvén, most már érteni kezdjük, hogy az ország többi magyar vidékein is miért nem akarják a magyar elemet a helyi vezetésbe odaengedni. Presztízskérdésből és külpolitikai érdekből. De hát akkor mi lesz a törvény előtti egyenlőségünkből és mi lesz egyáltalán a népkisebbségi kérdés megoldásából ? Hiszen ha ellenünk még a kész önkor mányzati törvényt is kivételesen és néparányaink eltüntetésével akarják alkalmazni, akkor ránknézve se törvényelőtti egyenlőség nem létezik, se népkisebbségi kérdésünket meg nem oldják. Végzetesen hibás felfogás az, mely a néptöbb- ségtől különböző népek helyrajzi megjelenését akár presztízskérdésből, akár külpolitikai érdekből szám- bavenni nem. akarja. Minket legalább a magunk lakóterületein a magunk életének saját szempontjaink szerint való intézésére szabaddá kell tenni. Akkor ebből megnyugvás lesz, a megnyugvásból megbecsülés lesz, s a megbecsülés adja az uralmon levőknek az igazi presztízst. Ami pedig a külpolitikai szempontokat illeti, abban is úgy áll a dolog, hogy akár a határszélen vannak helyi viszonylagos magyar többségek, akár Serlacfe és DumiSrescu lelkészekkel! ai élen harminc tajtogaté parasztot fogefostak össze Borsén A megSélcaiHícií parasztok egyelőre Ibeszünlették akcióikat Moldovas» tartományi igazgató jelentésében leplezetlenül tárja lel Máramaros súlyos helyzetéi — Zelea Codreanu, Tot« és Danilo ízgaté-körnton Bukovinában (MÂRAMAROSSZIGET, július 19.) Tudósítónk szombaton délután azt jelenti a borsai hadi helyzetről, hogy a nagyszámú fegyveres készenlét nek a felvonultatása teljes sikerrel járt s a rend ét nyugalom, legalább is egyelőre, helyreállott. A hat óságok végre teljes eréllyel léptek fel s az izgatók- nak nagyrészét, köztük a két lázitó lelkészt, letartó itatták. Máramarosszigetröl a prefektus intézkedésére egy autóbuszt küldtek ki, hogy a letartóztatottakat beszállítsák az ügyészség fogházába. Pénteken este a kivonult katonaság teljes hadi felszereléssel jelent meg a faluban és az egész, nagykiterjedésü községet, amelynek házcsoportjai szórványosan nyúlnak oe a hegyek közé, az est folyamán megszállotta. A megyei prefektus a törvényszék vizsgálóbírójával szombaton reggel érkezett meg Borsára, hogy a katonaság által lecscndesitett és megszállott faluban összefogdossák az izgató paraszt-vezetőket. Valamennyinek ismerték a- evét és magokkal vitték a letartóztatásra kiszemelteknek a névsorát. Ezúttal a lakosság már a legnagyobb csendben viselkedett, a fegyvereknek meg volt oz a hatása, hogy támadásra, lázongásra, ellenállásra már senkisem mert gondolni. Ez bizonyítja azt, hogy az idejében történő komoly hatósági fellépésnek mindig meglehet a maga kellő sikere. Ha annakidején ugyanilyen erélyességgel léptek volna fel a hatóságok, nem következtek volna be a sajnálatos események. A prefektus a vizsgálóbiróval és kíséretével sorban bejárta azoknak a házait, akik a borsai zavargásoknak a felbujtói voltak. Minden házból előszólitották a letartóztatásra kiszemeltet, a vizsgálóbíró foganatosította a letartóztatást és fegyveres kísérettel küldték őket a gyűjtőhelyre, így látogatták meg a két felbujtó lelkésznek a lakásait és a letartóztatottak között van úgy az aqresz- 1 szív antiszemita Berinde lelkész, mint Du- mitrescu, a másik borsai pap is, de a letartóztatottak között van Berinde lelkésznek a felesége is, aki a lázitó akciónak egyik legtevékenyebb agitátora. A letartóztatottak között van egy diák s a többiek valamennyien parasztok, összesen harmincat fogdosták össze s a községházán gyűjtötték össze valamennyit, A borsai zsidó lakosság a történtek láttára láthatóan megnyugodott s a faluban ezidőszerint csend van. A parasztság nem mutatja semmi jelét az izgatottságnak, passzíve, illetve ijedten viselkedik. A hatóságok úgy intézkedtek, hogy szombaton este a katonaság kivonul a falúból és visszatér Máramaros- szigetre, a csend biztonságáért azonban nagyobb számú csendőrkülönitményt hagynak Borsán. Máramarosszigeten is megnyugvással fogadták a végre foganatosított komoly hatósági intézkedéseket s a városban hamar elterjedt a híre annak, hogy autóbuszt küldtek a letartóztatott, bujtogatók- nak a beszállítására. A közönség kíváncsian várja, a Borsa felől érkező autóbuszt, amely azonban csak a késő esti órákban fog minden valószínűség szerint befutni. A prefektus intézkedett 3gy, hogy ne nappal, hanem este érkezzék be a foglyok autóbusza. A szigeti törvényszék fogházában az ügyészség már elkészítette a cellákat az uj lakók számára. (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon) 1 bennebb a határokon, ez a határkérdésre egymagában semmi befolyással nem lehet. A rádió és repülőgép korszakában a néprajzi elhefyezkedések ilyen, vagy olyan távolságai már közömbösek. A jövendő európai alakulások szempontjából is, még a közelgő páneurópai szövetség érdekéből nézve is nem az a fontos,, hogy milyen, mennyi és hol elhelyezkedő külön népelemek vannak egy államban, hanem az, hogy az az állam tud-e alkotni a határain belül. Ha tud alkotni, akkor akármilyen népmozaikot tart is magában, megbecsült, és értékes lesz a nagyobb európai egység előtt. Tehát megtartja és egyre jobban megszilárdítja azokat a határokat, melyeken belül alkotást tud létrehozni, s különböző népeket tud együtt tartani. Ha azonban ilyen alkotások helyett csak visszafejleszteni tud korábbi értékes népeket, kultúrákat és gazdasági szervezettséget, s folytonos elnyomások vibrálásával és kicsinyességeivel izgatja és bizonytalanitja a maga különböző népeinek a sorsát, akkor bizony határai kiterjedését is kockáztatja. Az európai nagy egység ilyen vibráló és bizonytalankodó népkezelést a maga fejlődési szempontjaival, s a maga nemzetközi biztonságot követelő érdekeivel nem tarthat összeegyeztethetőnek. Az államhatárok kérdésére tehát egyedül ez a szempont fog irányadó lenni, s nem az, hogy a középső és a keleti európai részek néprajzi sokfélesége hol és milyen államban helyezkedik el. Ehhez képest tehát g néptarkaságok Zónájában levő államoknak nem a maguk különböző népei eltüntetésében, hanem azok megtartásában és megnyugtatásában kell keresniük a maguk igazi liatárvédelmét. Következik ebből, hogy itt a mi országunkban is nem a külpolitika felé való látszatok szempontjából kell a népkisebbségeket kezelni, hanem ezeknek a népkisebbségeknek a saját valóságos életszükségeí szempontjából. Szinte elemi követelmény ebből a szempontból, hogy a különböző népek a saját lakóterületeiken a saját életarányaiknak megfelelően érvényesüljenek Ha akár presztizsérdekből, akár azért, hogy a külföld ne lássa őket, ezeket a néptöredékeket a sa ját helyi ügyeik vezetéséről is lemondásra kényszerítik, mi egyéb ez, mint az illető népeknek eszközként való felhasználása. Ha a legmagasabb külpolitikai szempontokat emlegetik is, egy népnek eszközként való felhasználása nem egyéb, mint, annak a népnek még körülményesebb elnyomása. A békeszerződések pedig nem ez elnyomások végett alkották az uj államokat. A jövendő európai népközösségek erkölcse aztán az ilyen elnyomásokat még kevésbé fogja bevenni. Látnivaló tehát, hogy külpolitikailag is igen időszerűtlen fogás, ha a népkisebbségeknek a közigazgatási önkormányzatból való eltüntetésével akarnak _külpolitizálni. Mai számunk 20 oldal
