Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-21 / 157. szám
2 A Cuvântul és az agrárreform Köszönettel tartozom a Cuvántulnak. Emlékezetembe hozta ugyanis néhai való jó gróf Teleld Sándor ezredes egy kedves, humoros Írását. Ez az irás arról szólt, hogy menynyire megkapta volt Teleki Sándort a régi Magyar Állam a hires klerikális újság egyik cikkének címfelirata. „A szahadoncok vaszar- kodásai“ — ez volt a Magyar Állam említett cikkének cime és „én amint elolvastam ezt a zseniális cimet — Írja gróf Teleki Sándor — eszemet vesztve szaladtam a postahivatalba és egy fél esztendőre előfizetője lettem a Magyar Államnak.“ ... Bizony ha sok pénzem volna, most én is sietnék a postahivatalba s legalább egy negyedesztendőre előfizetője lennék a — Cuvántulnak. Egyik közelebbről megjelölt cikkének éppen olyan zseniális cime van ugyanis, mint a Teleki Sándor által honorált Magyar Államénak. „Tragedia produc- tiunii naţionala agrara...“ Ezt a cimet viseli homlokán a Cuvântul közleménye. Körülbelül azt jelenti, hogy „a nemzeti mezőgazdaság tragédiája“. Tehát már nem is válság van a mezőgazdaságban, hanem éppen tragédia. Nagy dolog. Még nagyobb, hogy a Cuvântul nagy adathalmazzal igazolja, hogy a termelő ráfizet a gabona előállítására. Ez a nagy adathalmaz valóban megdöbbentő. Jó harminc esztendeje annak, hogy a magyar mezőgazdasági termelés is némi válsággal küzdött. Az amerikai túltermelés által előidézett ezt a válságos helyzetet jelezte az a tény, hogy a buza árát métermázsánként hat forinttal jegyezték. Egyik kiváló publicisz- tánk a Cuvántulhoz hasonló cikket szentelt volt ennek a kérdésnek. Nem dolgozott a számok akkora apparátusával, mint most a Cuvântul, de azért mégis sikerült kimutatnia, hogy a rendes gazdára nagyon gyenge üzlet a gabonatermelés. Hangsúlyozom a „rendes“ szót, mert az a több, mint harminc esztendővel ezelőtt Írott közlemény éppen a rendes gazdák számítására volt tekintettel, olyan tételeket is figyelembe vett állítása igazolására, ami nőkről a Cuvântul cikke megfeledkezett. Megemlékezett például a gazdasági cselédpénztárba fizetendő járulékról és a jégkár ellen eszközlendő biztositás költségéről mint a rendes gazda részéről nem mellőzhető kiadásokról. Jgy hozta aztán ki, hogy hatforintos búzaár mellett, nincs haszon a mezőgazdasági termelésen. A Cuvântul Írója az ilyen „bagatel“ tételekre nem is reflektál, mikor kihozza azt a hajmeresztő eredményt, melynél fogva a nemzet mezőgazdaságának tragédiáját bekövetkezettnek' tekinti. Az ö „rendes“ gazdája, ugy- látszik, nem fizet mezőgazdasági cselédpénz- tári járulékot, nem is biztosit a jégkár ellen és mégis rosszul jön ki. Hát ez valóban tragikus dolog. Érthetetlen azonban az, hogy a különben rendkivül nagy számadattal operáló közlemény semmi tekintettel nincs fejtegetésében az úgynevezett agrárreformra. Mit jelent ez? Hiszen az agrárreformot, mely a földbir- lokososztály nem is tagadott sérelmével vitetett keresztül, a nemzeti többtermelés jelszavával igazolták volt. És a többtermelés bizto- sitására irányzott reform után mégis a nemzetgazdaság tragédiájáról lehet beszélni1?... Itt ismét eszembe jut egy régi ujságlcöz- lemény. Ez a brassói Gazeta Transilvaniei hasábjain jelent meg. És pedig abból az alkalomból, hogy a kolozsvári magyar Nemzeti Színház vállalkozó igazgatója fizetési kérdések miatt ellentétbe keveredett társasága nagy részével és emiatt az előadásokat néhány estén át nem tudta megtartani. A Gazeta Transilvaniei gúnyosan emlékezett meg erről az eseményről és cikke végén, vonatkozással a kevéssel azelőtt megindult magyar közművelődési egyesületi mozgalomra, azt kérdezte: „hát a kulturegylet hol van? Avagy működése csak a bankettek és külső manifesztációk rendezésére terjed ki?“ Till. ÉVF. 157. BZÁM. Most nekünk van jogunk és okunk a Cuvántulhoz hasonló kérdést intézni. A kérdést körülbelül igy formulázhatjuk: hát az agrár- reform? Avagy annak áldását csak az agro- nomok és consilierei, meg egyéb kiváltságosok hada jogosult élvezni?... Bizony szeretném, ha a Cuvântul ezt a kérdést megszívlelné. ígérem, hogy ha komolyan teszi, még ha nem is lesz sok pénzem, sietni fogok a postahivatalba és egy fél esztendőre éppen úgy elő fogok fizetni rá, mint a Magyar Államra előfizetett volt ama zseniális cikk címért néha való jó gróf Teleki Sándor. F. rA. ^Feriié népe hétssázötven aláírással ellátott memorandumban teszi ssówá sérelmeit a kormány elétt Egy háromtagú küldöttség: ma átadta Vajdának a gyer^yészenímiklósi népgyiilés határozatát — A helyettes miniszterelnök mindent aláír, de — türelmet kér Ä iirergyéiak felségtérvényt "v:■■ . mt uralkodóhoz Is (Bukarest julius 19.) Néhány hónappal ezelőtt a Keleti Újság cikksorozatban mutatott rá arra a nyomasztó gazdasági helyzetre, melyben a Székelyföld, de különösen Gyergyóvidéke szenved. Nem elég az, hogy a székely betevő falatját sem tudja előteremteni, maga és családja számára, az ajtókon nap-nap után kopogtat a végrehajtó, úgyhogy a hajdan virágzó gazdaságokból maholnap csak a puszta falak maradnk meg, családok szóródnak szét a szélrózsa minden irányában s becsületes gazdák százai jutnak koldusbotra. Egy óriási méretű népi tragédia szemtanúi vagyunk, ahol a könyörtelen adó ugylátszik, a lakosság fokozatos kiirtásában leli örömét. A Magyar Párt parlamenti képviselete ezt a kérdési úgy a kamarában, mint a szenátusban néhányszor igen erélyes formában szóvá is tette. Látva azonban, hogy a kormány intézkedése, dacára a tarthatatlan hely-' zetnek, még mindig késik, ma már a székely nép maga száll síkra ügyének védelméért s a napokban tartott gyergyószentmiklósi népgyülésen egy memorandum készült el hétszázötven székely gazda aláírásával, megjelölve benne azokat a legégetőbb problémákat, melyek sürgős és haladéktalan intézkedéseket kivannak. A memorandum szövege a következő: „Veszede ;m©sefa közeledik a.z idő, amikor ősi vagyonúnkból az uccára kerülünk!“ Miniszterelnök Ur! Erdély délkeleti részében,,,Csik vármegye gyergyö: járásában szomorú idők járnak. E járás népe nemzetiségi különbség nélkül eddig mindig megtalálta itt mindennapi megélhetését, só't némelykor jómódúvá is vált. Megélhetését elsősorban állattenyésztésben és mezőgazdálkodásban, másodsorban erdei munkálataiban, harmadsorban pedig, mint napszámos, a fürészgyárakban találta meg. Az agrárreform által azonban elvesztette közös legelőjének nagy részét, amelyen az ősi gazdálkodási rendszer alapján legeltette állatait. Ősi erdeinek fái a háború utáni tervszerűtlen gazdálkodás folytán kiapadtak s részint ennek, részint pedig az általános pénzhiánynak volt a következménye, hogy a vidéken működő íürészgyárak teljesen leépített, egy kis része pedig a legnagyobb mértékben leredukált üzemmel dolgozik:. Gyergyóvidékéaek népe az éghajlat zordsága miatt sohasem volt abban a helyzetben, hogy fölös mezőgazdasági terményeiből keresete lehetett volna, sőt, amint , a rmHban, úgy ma is, ebben a tc-k ntetben behozatal ra szorul. A világháború után lassanként bekövetkezett és évről-évre fokozódó gazdasági válság következménye ként e vidék polgárságának minden rétege bank- cs egyéb adósságokba keveredett, ezen adósságainak terheit addig, amig keresete és munkaalkalma volt, bár. ha nagy nehezen is, de mégis tudta hordozni. 1 Most azonban munkaalkalma és kereseti lehetősége elvesztésével és a nyomasztó pénzhiány folytán abba a helyzetbe jutott, hogy nemhogy kötelezettségének nem tud eleget • tenni, hanem napről-napra ölhetett kezekkel kell tehetetlenül néznie, hogyan fogy lei utolsó ingóságaiból cs ingatlanaiból, s veszedelmesen közelgőnek látja azt az időt, amikor ősi, kicsiny, örökölt és véres verítékkel megszerzett vagyonából egész családjával együtt uccára kerül, vagy pedig mindenéből kifogyva, vándorbotot vehet kezébe. Miniszterelnök Ur! Gyergyö népe mindig szorgalmas és törekvő volt, a mai nyomorúságos^ helyzet okául tehát önmagát nem tarthatja. Éppen ezért e veleszületett szorgalma és élni akarása miatt kétszeresen fáj neki az, hogy dolgozni akarna, de nincsen kinek és nincsen mit és legnagyobb kétségbeesesére arra a meggyőződésre jutott, hogy önmagán már többé segíteni nem^ tud s igy kénytelen ahhoz a legfelső fórumhoz fordulni segítségért, mely kezében tartja az ország kormányzását, amelynek egyedül áll módjában a mai nyomasztó hely. zeten segíteni. Gyergyó egész népe a Gyergyőszenfcmiklóson megtartott népgyülé3 határozataképpen pontokba foglalta panaszait és kívánságait, melyek a következők: Mit kémek a gyergyóiak7 1. Adassák két évre terjedő moratórium minden jelzálogilag biztosított bank és váltó tartozásra, s függesszen fel a kormány két évre minden ilyen tartozásra vonatkozó végrehajtást és árverést. 2. Rendezze a kormány törvényhozási utón a bank kihelyezések után szedhető kamatot országosan egyformán és szállítsa le a jelenlegi uzsora kamatokat emberséges nívóra. 3. Intézkedjék a kormány minisztertanácsi rendelettel az adók behajtásának mikéntjéről és otasittassanak az összes alárendelt pénzügyi szervek az állami adók és köztartozások kíméletes behajtására. 4. Létesítsen a kormány törvényhozásilag munka és kereseti alkalmat közmunkák beállításával, vámok, szállítási tarifák leszállításával. 5. Létesítsen a kormány sürgősen törvényhozásilag amortizációs kölcsönök kihelyezésével foglalkozó állami pénzintézetet és lássa el azt megfelelő szubvencióval s építse ki annak hálózatát kivétel nélkül, egyformán az egész ország területén. A memorandumot a népgyülés megbízásából dr. Makkay Domokos ügyvéd, a Csikmegyei Gazdasági Egyesület elnöke, Csik Péter és Török Tamás gazdálkodók nyújtották át ma délelőtt Vaida Sándor helyettes miniszterelnöknek. Vaida a küldöttséget igen barátságosan fogadta s a két (román és magya /) nyelven megszerkesztett kérvény figyelmes elolvas/aa utaü a következőket mondta: — Ismerem a székely nép sérelmeit és a kormány programjának megfelelően azon lesz, hogy azokat orvosolja. A memorandumban kifejtett kívánságokat jo. gosnalk tartom és aláírom mind az öt pontot s úgy gondolom, hogy a miniszterelnök ur is aláírja azokat. A kérdés most azonbau az, hogy ezen a helyzeten, amely általános jellegű, hogyan tudunk segíteni. Mindenesetre biztosítom Önöket arról, hogy mi részünkről mindent megteszünk a krízis enyhítésére, hiszen a kormány munkája legnagyobb reszt ebben merül ki, éppen ezért a végső megoldásig is kérem türelmüket és bizalmukat. A küldöttség ugyancsak a mai napon a királyi marsallátus utján felségkérvényt nyújtott be az ural, kodóhoz, mely szintén az előbb vázolt sérelmeket tartalmazza. (k. e.)
