Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-08 / 127. szám
2 TUI. BYW. 137. SZÁM. ’ , a régenstanácsban a dinasztiát ne Miidós herceg, hanem Mária királyné képviselje. A helyzet bizonytalanságát nagyban elősegíti — Seicaru szerint — Maniu határozatlan magatartása. Styrbei is a háttérben áll Az j&pggq cimii lap ezenkívül úgy tudja, hogy Mikiás iigflnsherceg és Styrbei hereeg között "is feszült a helyzet. Körülbelül hat hónapja annak, hogy Miklós régensherceg • kifejezte azt a véleményét, hogy az alkotmányos funkciókat nem akarja Styrbei gyámsága alatt gyakorolni, az utóbbi napokban pedig a legkategórikusabban ellenzett egy ol yan nagyobb, a hadsereg részére való megrendeAíkisérték az ügyészségre Czinóbert lést, amelyet Styrbei proponált és amely az államnak nagy károkat okozott volna. Cáfolják a felvetett kombinációkat A királyi család tagjainak külföldi utazását is különböző kommentárokkal kisérték a lapok. A kormány lapjai megcáfolják ezeket a híreket. Cáfolják azt, hogy Miklós régensherceg és kiária királyné között nézeteltérések volnának és hogy ezekkel a nézeteltérésekkel lenne kapcsolatban a kamara és a szenátus elnökének audienciája Miron Christea régenspatriarchánál. Bratu szenátusi elnök azért kért audienciát, hogy egy elhunyt államférfiéi szobrának a szenátusban való felállításáról kérje ki a régenspatriarcha véleményét, Pop Cicio pedig nem is volt audiencián (Budapest, június fi.) Ma folytatták a Szolnokon elfogott Czinóber József kihallgatását. A többnapos bujkálástól és viszontagságtól elcsigázott legényke könnyes szemekkel, sírva vallotta be bűnét. Elmondotta, hogy Kovács Jánoshoz gyermekkori barátság fűzi és állandóan együtt voltak. A beszélgetések során említette Kovácsnak, hogy a személyzeti‘osztályba osztották be és hogy minden elsején körülbelül 160.000 pengő megy a kezén keresztül. A mindennapos beszélgetések során határozták cl, hogy miután a borítékolás minden különösebb elővigyázat nélkül történik, el fogják rabolni a pénzt. Abban állapodtak meg, hogy osztozni fognak a 160.000 pengőn, de hogy mit fognak a rengeteg pénzzel csinálni, arról nem is beszéltek. Csak az lebegett előttük, hogy sok pénzük lesz és hosszú ideig mindennap járhatnak cirkuszba és moziba. Szökését ugyanúgy mondotta el, mint ahogy tegnap a szolnoki kapitányságon Fábry tanácsos előtt. Amikor nővérétől nem tudott pénzt kapni, gyalog vágott neki, hogy Szolnokra jusson, mert remélte, hogy ottartózkodó apja és vagyonos rokonai támogatni fogják. Háromnapos gyaloglás után érkezett Szolnokra. Útközben elkerülte a községeket és az emberjárta vidékeket. Éretlen cseresznyével, retekkel és kalarábéval táplálkozott. Szolnokon azonban nem merte rokonait felkeresni, a szőlőbe rejtőzködött, majd a pályaudvarra ment, hogy valamelyik Budapestre induló vonatra felkapaszkodjon. Azt hitte, hogy közben megszüntetik a lázas nyomozást és Pesten fog bujkálni, amig az egész dolgot elfelejtik. Kihallgatása után sirva fakadt és fogadkozott, hogy soha többé nem fog semmiféle bűncselekményt elkövetni. Kihallgatása után Szrnbián tanácsos kihirdette Czinóber előtt az előzetes letartóztatást elrendelő végzést és át is kisérik az ügyészség fogházába. Czinóber társát, a letartóztatott Kovács Jánost, Medvés Medico István dr, vizsgálóbiró szintén kihallgatta. Az ifjú bankrabló a vizsgálóbiró előtt is töredelmes vallomást tett. A kihallgatás után a vizsgálóbiró Kovács Jánost vizsgálati fogságba helyezte. A végzésben úgy Kovács, mint védője, Baum féld Lajos dr. megnyugodtak. Ma jobb, mint tegnap. Egv automobil ezen elv szerint kell megkonstruálva legyen. Sőt: a modern jármű problémájának a megoldását is kell reprezentálnia a gép tulajdonosának szempontjából. Más szavakkal, a ma autómobiljának nemcsak, hogy meg kell közelítenie bizonyos tulajdonságokat, hanem a legnagyobb mértékben ki kell hogy elégítse azt a sokféle követelményt, amelyre a vevőnek joga van, hogy szolgálatukkal megváltsa a fizetett pénzt. Ez magaután vonja a legtökéletesebb minőség jegyét és ezért a vételnél nem csak a modern kinézésre kell tekintettel lenni, hogy éppen a mostani Ízlésnek feleljen meg, nevezetesen a vonalak kirajzolása, a szinek megválasztása neves művészekre bízassék rá, azonban az összes mechanikus részletek úgy tanul mányozandók ésmegvaló- sitandók, hogy a tartósság és a szabályosság a legnagyobb fokot érje el. Ilyen szemszögből nézve a dolgot, az uj OVERLAND WHIPPET jóval megelőzi összes versenytársait. Friedrxchshafen fellobo- gózva várta a Zeppelint (Friedrichshafen, junius 6.) A Zeppelin' délután 1 óra 21 perckor 800 méter magasban elrepült Valence felett. Friedrichshafenbe való megérkezését este 7—8 órára várják. Az egész várost föllobogózták. Különösen nagy diszken van a Maybach motormüvek palotája, a légi kísérleti állomás és a hangár. A város és a német autóklub hivatalos fogadtatást rendez és babérkoszorút nyújt át Eekenernek. Elégett egjj amerikai cirkáló a Panama csatornában (Washington, jufiius 6. Az Északamerikai Egyesült Államok hadiflottája hivatalosan jelentette, hogy a flotta Colorado nevű cirkálója a Panama csatornában kigyulladt és elégett. A kár kétmillió dollár, a tiszteket és a legénységet sikerjilt megmenteni. Orkán a tengeren Regent/ Irta: KERTÉSZ JÓZSEF (27) — Hát ide akarsz menni ? Hát ide akarsz Aenni? Hát így gyűlölsz te engem? Én a boldogságra hívlak és te a halált választod inkább? Mária, szegény kicsi leány! Te azt hiszed, hogy a halál elintézi az élet problémáit? Nem gondoltad meg. hogy ittmaradok én, nyomorult fél- ember, mert a másik felemet elvitted magaddal. Mária, az élet maga intézi el a kiegyenlítést, anáut az eleven tengerek apály-dagálya. A halál kettétöri a dolgokat és otthagyja. Az élet tele van mélységekkel. Mária, a halál csúnya, förtelmes. Reád ragyogó boldog élet. vár és kacagni fogsz, kacagni fogsz, kineveted a mostani magadat, de félsz az élettől, nem ismered az utat, de én megfogom a kezedet és vezetni foglak. Most már tudom, hogy miket forgatsz a te buksi fejecskédben. Nem mersz élni, nem mersz szeretni, mert félsz, sajnálod őket... Nekik adtad az életedet, amikor még nem ismerted maga dat. De én nem hagylak, Mária. Most már hozzám tartozol. Viszlek magammal és azon az utón, ahol mi fogunk járni, sohasem találkozol velük többé. — De én szeretem őket, Mario... nyögte a leány. — Azért szeretheted őket. Azt montad, azért akarsz meghalni, mert a te életed bajt, fájdalmat hozott reájuk. Ha örökre eltűnsz az életükből, nem olyan az, mintha meghaltál volna? Elfelejtenek, boldogok lesznek. A vőlegényed ÎS megtalálja a párját, valami hozzávaló egyszerű halászlányt és boldog lesz vele. Téged többre terem tett az Isten, neked nem szabad elrejtened a szépségedet egyy sötét halász.kunylióban. Neked tündökölnöd kell, fényben, pompában kell élned. — A festő nagy, dagadó szavakkal, áradozva beszélt. A szavak megfogták a lányt és vitték magukkal. Nagybeteg lelkűre úgy hullottak reá, mint a kuruzsló gyógyírja, mely pillanatnyilag enyhülést hoz, de aztán, pokolian égeti az elrontott sebet. Halálra készült lelkében, mint az élet riadója harsogtak egyre megismétlődve a szavak: „Ha ölökre eltűnsz az életükből, nem olyas, mintha meghaltál volna?“ Ezer láthatatlan szállal a földhöz kötött élete úgy kapaszkodott ebbe a furcsa igazságba, mint viharban vergődő hajó az utolsó horgonyába. — Minek meghalni akkor? Hiszen az élet boldogságot igérőcn mosolyog reá és boldogok lesznek azok is, akiket szeret. ^ — Oh, ha mindez igaz volna, Mario! — mondta a jövőbe élő mosollyal, hivő szemekkel. — Igaz. Mindez igaz. Boldog leszel és boldoggá teszel engem is. — Gyakorlott szeme azonnal észrevette a leány lelkében a végbement változást. — Holnap este indulunk, Mária — folytatta hevesen. — Már reggel mehetnénk, de én holnap hajnalban ki akarok menni a tengerre. Álár régen vártam egy igazi vihart. Le akarom festeni a szabad háborgó tengert. Estére visszajövünk, addigra elkészülsz te is és megyünk Mária és kezdődik az élet... — Te, te? Ki akarsz menni a tengerre? — káltoft fel rémülten a leány, mikor szóhoz jutott. A festő mosolyogva bólintott igent. — Ebben a viharban? Nem lehet Mario. Nem lehet. Egy hajó sem visz ki téged.-—- Bustard apóval már megbeszéltem. Hajnalban indulunk a Delfinnel — válaszolta a festő. —- Istenkisértés! Te nem tudod, mit akarsz tenni... — Pieró, most is kint van. — Pieró?... — mondta csendes, elgondolkozott hangon a leány. Egy pillanatra megjelent előtte a legény hatalmas, szálas alakja, amint összeszoritott ajkakkal mosolyogva áll a kormánykerék mellett és kacagva nézi a vihart. Sokszor látta őt igy Mária, mikor együtt járták a tengert s a vihar kint fogta őket. Magában összehasonlította ezt a kemény, férfi alakot a festő törékeny, nőies alakjával. — Oh, Pieró, az más. Ő a viharban született — folytatta. — Én már nem emlékszem Mária, hogy milyen idő volt, amikor én születtem, de lehet, hogy akkor is volt egy kis vihar. Hajnalban, azonban mindenesetre indulok — válaszolt nevetve a festő. — És estére itt vagyok érted — tette hozzá. — Kérve-kérlek Mario, ne menj. Rossz sejtelmeim vannak, könyörgött a leány. — Nézd, kiesi Mária! Nekem már régi vágyam egy igazi vihart látni cs lefesteni kint a szabad tengeren. Most alkalmam van reá. Bustard apóval megegyeztem, ki is fizettem. Hajnalra cl van készítve minden. Most már nem lehet visszamondani, aztán mi baj érhet? Bennünket nem fog kint a vihar, mi megyünk beléje. Ha túlságosan erős a Delfinnek, visszafordulunk és jövünk haza. Nem lehet semmi bajunk. — Te azt nem érted, Mario. A tenger nem ismer tréfát. A hajóval mindig történhetik valami; letörhetik az árboc, elrepülhet a vitorla, a kormány felmondhatja a szolgálatot és akkor már nem lehet többé visszafordulni... Oh, Istenem, Mario, ügy félek. Ne menj, ne menj! A leány sokáig, aggodalmasan kérlelte, de a festő csak nevetett az aggodalmán. — Kimegyek, kimegyek — válaszolta nevetve. Végül a leány belenyugodott a negvá Itozhatatlanba. — Imádkozni fogok érted, hogy az Isten óvjon meg minden bajtól.— Magára vette az esőköpenyegét.— Most Isten veled, Mario, mennem kell haza — mondta búcsúzó hangon. A festő megcsókolta a kezét. Nem erőltette a maradásra. Holnap úgyis az övé lesz. Eiviszi innét a félvad halászok közül a városba, ahol senki sem törhet reája, senki sem kérheti számon tőle. így még jobb, gondolta magába. — Isten veled Mária. Viszontlátásra holnap este. — Isten veled Mario 1 Vigyázz nagyon magadra — búcsúzott a leány. Megrázta a férfi két forró kezét, majd hirtelen kiszakítva magát, kiszaladt az ajtón. — Holnap este — hallatszott utána a festő hangja. Egy pár pillanatig belevilágított a sötétbe az ajtónyilá- son kitóduló vöröses fénycsóva. Aztán becsukódott az ajtó. A végtelen sötét reáborult. A szól, amely bemenni látta, vad, gúnyos hahotával kacagott az arcába, mintha azt ordította volna: — gyáva, gyáva, gyáva. — A zápor, fájó, éles vonalakban zuhogott. Villámok cikáztak. A fák sötét koronái recsegve hajoltak le a sáros földre. — Istenem, Istenem, óvd meg őket I — sóhajtott fel a leány remegő szívvel és megindult hazafelé. A fel-fclgyuüadó villámok mutatták az utat. ♦ A tenger olyan volt, mint valami végtelen üst, amelyben forr valami. A forrongó, zugó hullámok felett, mint párolgó gőz szállott a tenger fehér füstje, melyet millió atomra szakadt hullámtarajbóly vert össze a szél és hurcolt magával, amerre elrohant, mint hosszú fehér fátyolt. A tenger kilátott óriás szájából beleáradt a nedves pára a reggeli fénybe és szürkére festette azt, mint a go- molygó nedves felhők szürkére festik az eget. Szürke volt a levegő, amely harsogva zúgott keresztül a végtelen térségeken, a millió hullámból álló tenger, ez a darabokra szakadozott végtelen viz, szürke volt és szürke volt az ég is, melyen rohanó felhőkaravánok húztak végig és szürke volt a pici hajó, mely mint valami magányos bogár haladt a roppant szürke vizen, megmászva minden hullámhegyet, belecsúszva minden hullámvölgybe, melyeket
