Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-30 / 146. szám
V 1Till. XTF. m. SZÁM. xammmtm 3 Hozzák rendbe a közkutakat a kolozsvári határban Jancsó Benedek 1854-1930 ' Tegnapi számunkban röviden jelentettük, hogy Jancsó Benedek dr. meghalt. Halála mély gyász minden magyar nyelvterület számára, de különösen Erdély magyar közönségét érinti fájdalmasan e munkásélet elmúlása, mert Jancsó Benedek izig- vérig erdélyi ember volt és az a terrénum, amelyen rendkívüli tudását és felkészültségét kifejtette, Erdély volt társadalmi, politikai és legfőképpen nemzetiségi problémáival. Hetvenhét esztendős volt ez az alacsonyter- metü, rendkívül mozgékony öregur, áld minden reggel hét órakor ott volt Íróasztalánál és késő estig dolgozott. Irodalmi munkásságát ezelőtt ötven évvel kezdette meg és több, mint negyven éve jóformán a nemzetiségi kérdés publicisztikai szolgálatának szentelte idejét. Tanár volt, Erdély tanára. Negyven év óta nem volt Erdélynek egyetlen egy olyan kérdése sem, amelyre neki azonnal biztos felelete nem adódott volna készségesen. Nem is csoda. Minden erdélyi kérdést a történelem tá latiból nézett és mielőtt a ma problémáihoz hozzászólott volna, már kisujjában volt Erdély históriája, legaprólékosabb részleteivel, hatalmas adatanyagaival. Miután önálló kutatásokat végzett világéletében _ az erdélyi románság szerepét Magyarország történelmében ő világította keresztül először és a legnagyobb alapossággal _ a história eseményei az ő szájáról egész sajátos értelmezést találtak. Az erdélyi nemzetiségi kérdés általában véve nem szűnt meg vizsgálat tárgyává tenni és az a munkakör, amelyet Budapesten a kultuszminisztérium megbízásából betöltött, legalább is lélekben, még jobban összeforrasztotta az erdélyi földdel. Azoknak, akiknek volt alkalmuk ezzel a csodálatos szellemi frisseségü tudóssal találkozniok a világháború utáni években is, _ méltán meglepődhettek Jancsó Benedek széleskörű orientáltságán. Ez a tudós ismert minden Erdélyben megjelent szépirodalmi könyvet, novellákat kisért kritkai megjegyzésekkel, hibákra mutatott reá és észrevételei minden esetben helytállóak és tanulságosak voltak. Miután specialitása a román probléma volt, természetesen a jelenkori tudományos irodalmon kívül az egész romániai sajtót nap-nap után végigolvasta és a politikai életnek olyan hajszáleves ösz- szefüggéseit találta meg, amire csak az képes, aki bizonyos távolságból nézi az eseményeket, de e történések eredetét saját tapasztalatai és összefüggései révén a mától messze, a tegnapba cs tegnapelőttbe tudta visszavezetni. Háromszéki származású volt, de szülőföldjéről kora ifjúságában elkerült, Aradon és Kolozsvárt volt tanár. Nyelvének izes zamalát, különös hangsúlyát a magyar fővárosban sem szokta le. Budapesten sokáig tanároskodott, a Munkás uccai gimnáziumnak volt tanára, aztán tankerületi főigazgatónak neveztek ki. A tanári pályáról csakhamar gyakorlati és általánosabb tevékenységre szólították: behívták a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba és három évvel a világháború előtt az országos szabadoktatási tanács ügyvezető alclnökévé nevezték ki. Amikor ezt a szervező munkát elkezdte, már egy egész irói oeuvre állott a háta mögött . Könyvet irt Szenei Molnár Albertról, Kölcsey Ferencről, Fábián Gáborról, nyelvtudománytörténeti tanulmányokat végzett és a román nemzetiségi politikáról szóló standard-müvei mellett az irodalomnak, sőt a szépirodalomnak is áldozott. Két évvel ezelőtt például, amikor a Keleti Újság tiz esztendős jubileumát ülte, Jancsó Benedek ünnepi számunkba terjedelmes novellát küldött, synely sejtetni engedte, hogy e novella regénnyé is kibővül. Dacára annak, hogy nagyi élckzetü történeti könyveket irt, ez a tudós egyben korának legtermékenyebb és legf aj súlyosabb újságírója is volt. Állandóan irt a napilapokba, hosszú időn keresztül dolgozó társa volt a Budapesti Hírlapnak, legutóbb főmunkatársa a Magyar Szemle cimü folyóiratnak. Tavaly ünnepelték meg közéleti pályájának ötven esztendős jubileumát, amelyen Magyarország tudományos világának szine-java vett részt. Egyszerű ember volt, elmekre nem törekedett, állásokat nem hajszolt. Egy munkahelyet keresett magának a magyar tudományos világban és azt legendás tökéletességgel, nap-nap után megújuló ambícióval, egy ifjúi lélek lelkesedésével töltötte be. (-i.) Mnes háztartás „PYRAM“ cipopaszta né kiii í! (Kolozsvár, junius 28.) Több hónappal ezelőtt, szóval a maga idejében a kolozsvári gazdák egyesületük utján kérést intéztek a városi tanácshoz és arra kértek intézkedést, hogy a város határán levő közkutakat javítsák ki és hozzák használható állapotba, Azóta az idő' szépen eltelt, a gazdák kilincseltek a különböző ügyosztályok ajtain. azonban a szénafü határrészén a kb, 16 közkút között alig akad olyan, amelyet használni lehetne. Ma a gazdák küldöttsége fel(Budapcst, junius 28.) A vizsgálóbíró szombaton délben fél egykor fejezte be Vay Kázmér kihallgatását. Vay álhatatósan maradt amellett az állítása mellett, hogy a kapott összegek baráti és rokoni kölcsönök voltak, Úgy őt, mint Halassyt a vizsgálóbíró szabadlábra helyezte, Ugyancsak Budapest(Bukarcst, junius 28.) A Cuvântul legutóbbi számában „Habsburg Ottó és mi“ címmel Nae Jonescu, a kiváló publicista rendkívül érdekes cikket ir, amelyet a következőkben ismertetünk: ».»> . — A román állam reprezentánsai kategorikus nyilatkozatot lettek a Habsburgoknak Magyarország trónjára való esetleges visszatérése ellen. Nem tudom, hogy vájjon helyes-e ez 1 Magyarországgal szembeni politikánknak bizonyos változtatásokra van szüksége, amint különben egész külpolitikánknak is. Én nem tudom, hogy vájjon azok a nyilatkozatok, amelyeket részünkről az utóbbi időben tettek, olyan természetüek-e, hogy ennetc a külpolitika módosításnak megadják azt o teljes eredményt, amelyet tőle elvárni jogunk van. Nae Jonescu ezután azt fejtegeti, hogy a kormányt most egy erdélyi ember vezeti, akinek nagyon jól kell ismernie a magyar politikát. Szerinte az erdélyiek nem a legalkalmasabbak arra, hogy a Magyarországgal szembeni politikában döntsenek, mivel a magyar uralom alatti szenvedéseik befolyásolják tárgyilagosságukat. A román részről megtörtént eddigi tiltakozások Magyarországon csak Románia ellen irányuló antipátiát fognak előidézni, amely különben is később is különböző nehézségeknek lesz okozója, ha a Sors könyvébe az van megírva, hogy Ottónak királynak kell lennie, előbb, vagy utóbb igy is az lesz. A Habsburg-restauráció Magyarország- belső ügye és ne mondják nekünk azt, hogy a Habsburgok restaurációja a trianoni szerződés csorbítását jelenti, mert ez nem igaz. Ha más indokok vannak, amelyekért szembe kell szállnunk a restaurációval, úgy qzt mondják meg nekünk. De az eddigi indokok nem nagyon helytállók. Mirevaló tehát az a törekvésünk, hogy Magyarországnak egy belpolitikai kérdésében vétót mondjunk. kereste szerkesztőségünket és a legnagyobb elkeseredés hangján panaszolta el, hogy most, a mezei munka legfőbb idején, nem tudnak vízhez jutni és emberek, állatok a legnagyobb kínokat kell elszenvedjék a vízhiány miatt. Amikor a gazdák jogos panaszának ö nyilvánosság előtt helyet adunk, felhívjuk az illetékes ügyosztály figyelmét erre a valóban csekély kiadással megszüntethető anomáliára és gyors intézkedést követelünk. ről jelentik, hogy a takarmányszállitási p«-* namával kapcsolatban letartóztatott Takács alezredesen az őrültség jelei mutatkoznak. Ugyancsak gyanús magatartást tanúsít Bihar főbadbiztos is. Mindkettőjüket megfigyelés alá helyezték. Arrogálhatjuk-e magunknak azt a jogot, hogy Európában gyámság alatt álló államokat kreáljunk és gyámságot gyakoroljunk fölöttük? Abszurdum. De ha már felvetettük a problémát, menjünk el annak végéig.^ Van egy elmélet: a Habsburgok restaurálása Magyarország megerősítését jelentené, ami hátrányunkra szolgálna. Az elmélet alapjában hamis. Európában nem teremthető meg a béke és az együttműködés atmoszférája, amig az európai államok közjogi viszonyai nem konszolidálódnak. Az utóbbi tiz év tapasztalatai azt bizonyították, hogy semmit sem tudtunk hasznosítani azokból az előnyökből, amelyekre Oroszország anarchizálásából számi tettunk. Ellenkezőleg: az oldalunk meletti állandó anarchia megakadályozta az uj román állam életének ujjáulkolását és normalizálását. — Valamely szomszéd áliam gyengeségének fenntartása, — folytatja tovább a cikk — nem érdeke csupán az olyan népnek, amely expanziós politikát folytat. Nekünk azonban más érdekeink és más szándékaink vannak. Éppen ezért külpolitikánk csupán ez lehet: Szimpátia a szomszédok konszolidálódási munkája számára, hogy ezek alapján rendezett viszonyokhoz jussunk. Nevetséges volna, ha mi Ottó trónralépését kérnők, de éppen olyan helytelen volna, hogy ellenezzünk egy ilyen aktust. Elsősorban érdekeinket kell nézni, az bizonyos. Ez a román politika posz- tulátuma. Jó azonban, ha mérlegeljük a dolgok értelmét. Szivemből sajnálnám, ha a mi eddig annyira eszes és matter of fact politikánkat ügyeskedő érvek és egy olyan sza- badkőmives okoskodásu perspektíva csábítaná cl, amely az utóbbi időben mind merészebb és aktívabb lesz közéletünkben. Nae Jonescu cikke, amely désinteresse- ment jegyében óhajtja ezt a kérdést tartani, a román politikai körökben méltó feltűnést keltett. A cikk jelentősége túlnő az elméleti publicisztika jelentőségén, hiszen Nae Jonescu a legutóbbi kormányalakítás alkalmával, mint udvari minis.tgkrjelölt került kombinációba. Vay Kázmért szabadlábra helyezték, Takács alezredesen az őrültség jelei mutatkoznak „fipposjáíhatjülH magüÉnÉ a logoi, hogy Európába n gyámság slett álló államokat kreáljunk rja Jone:cj, Románia legkiválóbb publicistája, volt udvari miniszter- íeíölt, aki szerint Romániának nem érdeke, bogy megakadályozza a Habsburg-restauráció!
