Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-02 / 122. szám
16 ■ perlekedések. Roppantul elmérgealtette a helyzetet az uj kertész Francois, a sasorru, kenderszőke német Bvájoi fiú, akit a korai robot C3 a bolondok házában való kertészkedés idő előtt valóságos idegronccsá avatott. De a munkához pompásan értett, úgyhogy Avalanche hamarosan kinevezte a jellemgyönge Francoist chefnek. Rémes dolog volt vele együtt lakni. Tisztán láttam, hogy féltékeny rám, mert sok postát kapok, mert (ahogy ö állítja) több szerencsém volt az életben, mint neki és mert az asztalnál, amikor beszéltem valamiről, egyszerre rámfigyeltek a többiek. Jaj de ki voltam éhezve a napi 13—14 órás gyors- tempóju munkától és be szánalmasak voltak mégis ezek az étkezések. Jómagam évek óta gyömölcsön és fözetlen növényi tápanyagon élek, a belépésemkor Avalanche meg is nyugtatott, hogy alig pottyanhattam volna jobb helyre .mint hozzá, ahol tejben-vajban fogok fürdeni. Most pedig gyümölcs cimén rothadt narancsokat kaptam (autóbuszokkal hordták ingyen a trágyadombra egy genfi gyarmatáru üzletből) meg napokkal azelőtt kigyomlált, teljesen elszáradt salátát és hozzá meg tegnapelőtt! kenyeret szervíroztak. Ebből azután kétségbeesésemben annyit ettem, hogy utána alig bírtam mozogni. És reggel egyre kedvetlenebből keltem föl... • Alig volt érintkezésem a külvilággal. Néhanapján a Suisse cimü népszerű svájci újság közölt le egy-egy cikket romániai élménysimröl és a lap szerkesztője, Eugen Fahre Írásaim átböngészése után vidáman állította ki a huszonötfrankos utalványokat könnyed tárca- stilusban irt riporteri termékeim fejében. De bármennyire is jól jött ez a pénz, a trágyadombon való foglalatosság közepette bizony alig jutottam többé hozzá olyan témához, amiben hercegek szerepeltek és ami Monsieur Fabre szerint érdekelhette volna a Suisse olvasóit. Martin, az orrán keresztül beszélő levélhordó közölt csak néha újdonságokat a nagyvilágból. — Emerio — igyekezett a lelkemre hatni a derék fiú — buta vagy, ha itt maradsz. Itt senki sem birta még tovább egy hónapnál. De mit tegyek, ha hozzákezdtem, be is kell fejeznem a tanoncságot. Az egész életemet azért hibáztam el eddig, mert nem volt meg az alapom. A fenyő is azért dacol a szélviharral, mert mély gyökere van. Egész életemben valami kilátástalan harcot vívtam az ügyetlenségem ellen. Hogy ebből a tragikus fogyatékosságomból nagyobb baj nem származott, azt eddig is esak annak köszönhettem, hogy igyekeztem az ösztöneimre figyelni és tetteimben, életmódomban is a természetesség felé hajoltam. Igaz hát, hogy az ujratüzdeléssel, ültetéssel, meg a naphosszat való fizikai munkára koncentrált figyelemmel ügyetlenségem néhány darabja eltünedezett, viszont szellemi tornáimat meg kellett szakítanom. Különben kevés időm és semmi kedvem nem maradt az Íráshoz és olvasáshoz. Este elbámultam a menyasszonyom fényképén, ö kitart mellettem és hisz bennem. Vájjon lesz-e erőm ahhoz, hogy megteremtsem a boldogságunkat? Kint zuhogott az eső, magam elé tettem a kéziratlapot, hogy Írjak valamit. Erről, erről a sorsomról kellene Írjak, a coppainemröl, aki esőszagu, durva plüssruhájában hanyatdölt az ágyán. írni kellett volna magamról, de ehhez nem volt meg a bel3Ő erőm. Ulysse is bedugta az orrát a szobánkba harmonikástól. A mandulavékonyságu falon pedig át- ezürődött a bajnak született szegény kicsi Madeleine sirdogálása, Avalanchené keserű méltatlankodása és a mindenre elszánt Avalanche bömbölése. És az eső szakadt egész éjszaka... * Meg kell hagyni, amilyen jó volt Francois a munkában, époly elsőrendű besúgónak is bizonyult. Szorgalmasan elmondta rólam, ha a szénáskazal mögött pillanatra lefeküdtem a pázsitra, vagy ha vacsora előtt levágtam magamnak egy karéj kenyeret. Ulysse még mindig nem szívta mellre az intrikákat. Nappal akármennyire is leszidták, este, amikor ezüstfolyamban fürödtek a chaletek és a domb, az ég pedig átérezhetetlen csöndet lehelt magából, hárman, Francois, Ulysse, meg én, a robotot besugást, meg a korholást, mindent feledve, dalolva járkáltunk a néptelen országúton. Ulysse muzsikált a szájharmonikáján, Francois énekelt és olyanok voltunk mindhárman, mint az állatok a maguk meg- békült és fölfoghatatlan primitívségükben. Egy vasárnap azután, mikor Ulysse éjfélkor jött haza a délutáni kimenőjéről, Avalanche örült módon berontott a szobájába és úgy fölpofozta az ágyban lévő fiút, hogy az mentem elájult. Másnap a tikkasztó hőségben, ebédután, mikor az ébresztőóra zörögni kezdett, a fiú nem tudott elöván- Hzorogni a melegházból. — Gyere — sittettem — megint veszekedés lesz. De ö meg sem moccant. — Mon Dieu... tu es fou... Bolond vagy hát Emeric? Csak kissé hagyj még, olyan jó pihenni... És egészen különösen fénylettek a szemei és olyan gyorsan beszélt, hogy szinte megriadtam. ... A vége az volt, hogy Avalanche a járókelő parasztok szemeláttára pofozta ki a fickót a házból. Egy este a ház mögött találkoztam Avalanchenóval. Gyönyörű szemében bánat égett. Szegény alig tudta visszafojtani a zokogását. Ura egy soust sem hoz haza a piacról, anyósa pedig minduntalan fölhecoell a városban ellene Henryt. Egy kutyának jobb dolga van mint neki... Megsimogattam a haját és attól fogva a legjobb barátságban voltunk. És a gömbölyű race-asszony egyre több gondolatomat foglalta le. Jött az ősz, a dermesztő bise csak úgy süvített a magnóliák és málnabokrok között. Avalanche egy bűzös bödöny elé vezetett. — Siettetni kell a krizantém növekedését, mert kell a pénz. Tessék ezentúl állandóan vérrel öntözni a krizantémot, meg a cikláment, a xm, ftVF. Iff. SZÁM. Ivókúrák Hydrotkerapia Természetes szénsavas meleg fürdők Sfcmcrfeaiofi és vérszeaáBgséfl esetáa 250 szoba Éttermek — Tennis Brassótól 24 km. Autóbusza legíiaítís^sabb. járatok. FüítíSItíáns Son. 15—szept 15, üőpuíaíi spffiFÉ A palackokban forgalomba hozott Elénataki Minden csepp érzésem fellázadt ez ellen a növénykultuszellenl merénylet ellen. Meg azután a szagát sem viselhettem el a vérnek. — Ilyet nem csinálhatok — szóltam, mire Avalanche kegyetlen mosollyal végigmért és a faképnél hagyott. Aznap este óriási lármára lettem figyelmes. — Nem kellesz nekem — ordította a gazdám a feleségére. A kertészt teljesen vádállattá tette a vér. * Legközelebbi piaci napon, mikor Francios is bement a városba és egyedül maradtam a fiatal asszonnyal, Avalanchené intett, hogy menjek utána a konyhába. — Nem bírom tovább: Odébb állok és magammal viszem Madeleinet, a kisebbik gyerekemet, aki úgyis csak bajnak van itt. — Most már nekem senkim sincs — szipogott szegény. Világgá megyek, vagy cseléd leszek... Maga jó volt hozzám... Ne felejtsen el engem Emeric... És azzal felémközeledett és az ajkunk egyszerre összeolvadt. Éjszaka segítettem neki a szökésben. Reggel pedig, mikor Avalanche fölébredt, az asszonynak, meg a cseresznyeajku Madeleinenek már hült helye volt. — így is jó — morogta a patron. Talán még jobb lesz asszony nélkül. Én kínlódtam, szenvedtem, Francois pedig szitkozódott. Mindkettőnknek hiányzott az asszony. Csakhogy neki mint bűnbak hiányzott, akin levezethette a rossz- indulatát, én pedig most éreztem csak igazán, mit jelentett számomra a jólelkü asszony eltitkolt rokonszenve, szelid nyugalma és fölkorbácsolt élete. Akkor hónapokig nem láttam nőt. Nem is beretvál- koztam. Fáztam munka közben és vacsorára egy falatot nem tudtam enni. Izmaim ellanyhultak, a bronzszin meg lassan lekopott rólam. Egyszer a városban egy brasserieben ültem. Avalanchenéra gondoltam, mikor egy szőke nőcskét pillantottam meg, aki kocktailt szürc3Ölt és ingerkedön rám mosolygott. Fölszakadt a mult, oda telepedtem a szőke pilléhez és aznap este szépen lekéstem az éjféli vonatot. ...Másnap a tanyán Avalanche rámmordul: „Föl is ut, le is ut“. Ez volt az első téli nap... Megcsókoltam a kékszemü Gigit és körülnéztem a kopár kerten, meg az árva cseresznyefákon, amire a tél fagya lehelt rá. Azzal hónom alá vettem a betyárbutoromat és mint a kivert kutya, úgy indultam el az annyiszor látott é3 most az egyszer nem tűző verőfényben, hanem a szelid dombon fagyott téli kilátástalanságban szunnyadó falucska vasúti állomása felé... Loíerfa Sanator ger második ImzásíTsi Köztudomásra hozzuk, hogy a belügyminisztérium 1930 febr. 25.1200/Ä számú rendeletével engedélyezte a Loteria Sanator sorsjáték második mely visszavonhatatlauul 1930 augusztus 26-án lesz megtartva. Az első húzásnál (1930 március 9—12) nem nyert sorsjegyek ezen húzásnál tovább játszanak. Jegyek az ország minden jelentékenyebb városában, valamint cluji irodánkban kaphatók (Str. Baba Novac) Bethlen u. 8. Dr. RÉVÉSZ MARGIT gyraetansiam Budapest, I. Zugiig«!. Remate-ut 18. Telefon 640—96, 641-33. Klimatikus gyógyhely 300 m. a. t. sz. f. üdülésre szoruló vérszegény, ideges gyermekek részére, — Állandó rendszeres iskolai oktatás Érdeklődés esetén készséggel küldünk tájékoztató prospektust. ZSOLDOS tanintézet Budapest, VII. Dohány u. 84. Telefon: 424—47. Magyarország lecrégihb és legjobb előkészítő tanintézete (24. tanév). — Előkészít fcösép- iskelai RíagáRwistsgákra és éreiiíégíre leíe'.öss&g' mell®«. ]umxx-6aji a SZClÚcucUjgl! A frissítő fürdőzés utáni strandolásnál, játéknál nem szabad, hogy fürdőruhájának kifogástalan volta miatt gondjai legyenek ! ... A divatban járatosak meggyőződésszerüen csak forrna - fúj^LőriiháÍ viselnek, mert azok mintákban, szabásban és minőségben a legdivatosabbak. ROSENBERG & HERTZ London-Paris-Köln. Vezérképviselő és nagybani árusítás Keleteurópa , Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia részére : Aczél Gyula Budapest, VII. kér., Rakóczi-ut 32. ______ Beuişeii Lípőt Cluj, —B— W-BWl I imíTagWBBCMBggWgWMBBMBHMMWBMMBBWtP (gyögykatása mellett a legkitűnőbb asxtalivlz
