Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-22 / 139. szám

mu, *m. m, szám. 1 3 azt kérdezi Rush tói, hogy milyen nemzetiségű: — Szocialista vagyok! _ kiáltja Rusu. A blokk tagjai újból a terem közepén lármáz­nak. Az izgatott atmoszférában szólásra emelkedik Docan Sidonia úrasszony is, aki messze hallható hangon jelenti ki: — Mi nem csinálunk politikát ! Erre általános helyeslés tör ki minden oldalon. A rövid, de bölcs felszólalás egy pillanatra észre- tériti a közgyűlés férfi tagjait is. Â délelőtti botrányok záróakkordja A nagy lármában és tumultusban megkezdődött a szóbeli szavazás. Ez úgy történt, hogy a közgyűlés jegyzője olvasta a nevet és arra kellett válaszolni, hogy a bizottsági tag négy, vagy két alpolgármes­tert akar. A magyar tanácstagok közül először Réthy Károlynak a nevét olvasták, aki magyarul mondotta, hogy a négy alpolgármester mellett szavaz. Az óriási lárma szólamát Catuneanu profesz- szor adta meg azzal, hogy Réthy provokálja a ro­mánságot. Réthy erre felállott a paciban s harsány hangon adta meg a választ, hogy joga van magyarul szavazni. Ä blokkisták őrült zsivaja azt akarta elérni, hogy a magyarul leadott szavazatot érvénytelenitsék. A liberális-cuzisták kiugráltak a padokból és a kisebb­ségi padsorok felé kiáltoztak. A padok végéről a szociáldemokraták mentek velük szembe és egy­szerre tulkiáltották az egész zsivajt. Előbb Rusu Simonnak, majd a többinek lehetett hallani a hangját, majd amikor a lárma igy sem ült el, Bru­der Ferene ment ki az elnöki asztalhoz s stentori hangon kiáltotta mély felháborodását: — Minket akarnak terrorizálni!? _ kiáltotta, többek között. Itt mindenki olyan nyelven beszél, ahogyan tud. A magyar tanácstagok, nehogy a sza­vazataikat megsemmisítsék, egymásután igy sza- avztak: négy __patru. Négy alpolgármestere lesz Kolozsvárnak A délutáni gyűlésre a választások maradtak s ter­mészetesen a liberális-cuzista blokk nem változtatott s viselkedésén. Kiabáltak, süvítettek, zajt csaptak, pa­dokat verdestek. A kisebbség és szoeiáíisták hol moso­lyogtak, hol méltóságteljes komolysággal néztek el a zsivaj felett. A négy helyettes polgármester megválasztását is ebstrukciós vitával akarták minél jobban elhúzni. A vitatkozó blokkisták hosszú obstrukciós beszédeire hol Soeol Aurel dr., hol Pop Jonel dr. adták meg a vá­laszt. Hosszasabb vita és felkavart botrányok között ment végbe különösen a tanácsválasztmány ötödik tag­— Fordulj vissza! Fordulj vissza! — kiáltozták a többiek is egyszerre. Áttüzesedett, ó'rületbe hajtott, vad tekintetek meredtek mindenfelől a fiatal halász felé. — A Vészmadár előre megy — kiáltotta rendíthe­tetlenül. — Félre onnan kölyök! — ordította Martin és fel­ugrott a kormánypadra. Pieró belerúgott a mellébe s az ember egyetlen hörgő kiáltással hátrabukott. — Giacomin apó, Beppo, Paolo és azok, akik ve­lem vannak, ide hozzám! — ordította Pieró. A bárom öreg és még két matróz kilépett a csoportból. Mária, fogd a kormányt! Ti vigyáztok reá, hogy senki hozzá ne érjen! — rendelkezett. — Nektek mégegyszér mon­dom; fel a tartalékvitorlával... — Mozgás! — ordí­totta a mozdulatlanul álló csoport felé. — Húzd fel magad! — válaszolta szemtelen han­gon az egyik matróz. — Fel a 'tartalékvitorlával!... Azt mondtam! — ordította Pieró. Leugrott a kormánypadról s az öklével belevágott a matróz arcába. Vér és véres nyál bugy- gyant elő az ember szájából s a vérrel együtt állati kiáltás. — Húzd fel magad!... Azt mondtam — válaszolta és öklével Pieró felé sujtótib. Az erős ököl az állán érte a fiatal halászt. Hátratántorodott s egy pillanatig mereven nézett maga elé, majd rettenetes hörgő kiáltás tört elő a melléből. Reávetette magát az előtte álló matrózra, egy lökéssel a földre dobta. Az estében bele­kapaszkodott és magávalrántotta. Pieró rettenetes öklével belecsapott az arcába, de az nem engedte el, lábával, kezével átkarolta és a földön tartotta. — Gyertek! — kiáltotta a többiek felé vinnyogó, hörgő hangon s szétvert szájából kibuggyantak a véres fogak. Pieró öklének kemény ütései reázuhantak az arcára, torkára, mellére, de ő nem törődött vele, ádáz kapaszkodó erővel szorította magához. — Gyertek, gyertek! lihegte. Az emberek reádobták magukat, csupán két matróz maradt állva és félre húzódott a csoporttól. Egy halom vonagló, vergődő kar csapkodott a fedélzeten, összefonódott lábak rugdosták, hörgő, fuldokló, dühös, fájdalmas orditások hallatszottak, néha Pieró hatalmas karja kicsapott a többi közül és bele vágott, mintegy óriási barna korbács. (Folytatjuk.) sági helyének betöltése. A törvény szerint egy hely a blokkot illeti meg s a blokkisták Bornemisa Sebes­tyént akarták beválasztatni, a többség azonban két­szer egymásután a blokk tagjai közül más nevekre szava­zott. A többséget kapott tagok szolidaritásukra hivatkoz­va nem fogadták el a megválasztást. Egyszer a többség fehér lappal szavazott s Bornemisa ekkor sem kapta meg a szükséges szavazatokat. Bomemisának állan­dóan tizenegy szavazata volt, ellene mindig 28 esett. Végül kérésre fordították a dolgot, majd Mihali pri­mar és Rakovitza professzor békítő beszédeire kiadták a nemzetipártiak a jelszót, hogy be kell engedni Bor. nemisát a tanácsválasztmányba. így nehány szavaza­tot kapott a nemzeti pártból és sikerült is bejutnia. A verifikáló bizottság választásánál is felajánlott a blokk számára a többség egy helyet. A választások eredményei a következők: Helyettes polgármesterek: János Gáspár dr. ma­gyar, Bartalis Sándor szociáldemokrata, Marton Ernő cionista és Tuffli Riehard nemzetipárti. (Bukarest, junius 20.) A szenátus pénteki ülésé­nek eseménye Dori Popovici bukovinai nemzeti paraszt­párti szenátor, volt avereseánus miniszter hatalmas in­terpellációja volt az általános politikai helyzetről. Dóri Popovici harmincéves politikai múltjára hivatkozik, amikor vállalkozik a helyzet kritizálására. A kormány szerinte rossz utón indult el és a pártja belső válságai miatt nem tudja feladatát megoldani. Véleménye szerint a közélet minden ágában a felbomlás jelei mu­tatkoznak, úgy közgazdasági, mint erkölcsi, közigazgatási és politikai téren. Igaz, hogy másfélévi kormányzás nem elég a teljes konszolidáláshoz, a javulás jeleinek azonban már mu­tatkoznia kellene. A gazdasági helyzetet vizsgálva, kri­tizálja az agrárreform megvalósítását. A falusiakat azonnal jó mezőgazdasági felszereléssel kellett volna ellátni, fel keltett volna állítani a földhitelintézetet. Ha 1922 óta összegyűjtöttek volna a falusiak részéről a föl­dek megváltására befizetett összegeket, most ez hatal­mas tőkét jelentene. A jelenlegi Kormány sem tett eb­ben az irányban majdnem semmit, csupán plátói tör­vényeket alkotott. Van földhitelintézeti törvény földhi­telintézet nélkül. Az állami javak értékesítéséről is tör­vényt hoztak, de az értékesítéshez nem áll rendelkezésre tőke. A politikában nem elég a szorgalom, elsősorban sikerekre van szükség. Egy lépés sem történt aziránt, hogy o telekkönyvi rendszert, amelyet pedig a külföld óhajt, bevezetnék az ókirályságba is. Madgearu közbe akar szólni, amire Dori Popovici erélyesen válaszol: Senkinek sem engedem meg, hogy megzavarjon. A szónok sorra veszi ezután az ország főbb problé­máit. A nép közhangulata szerinte a legnagyobb mér­tékben elkeseredett és a kormány még sem javít a hely­zeten . A pénzpocsékolás tovább tart, a hivatalnokok számát nem csökkentették. Jó, becsületes hivatalnoki karra volna szükség. — Ismerem a hivatalnokok helyzetét — mondja — mivel én is voltam hivatalnok, háld* Istennek, nem Ro­mániában. Nagy tumultus támad, Dóri Popovici azonban nem zavartatja magát és igy folytatja: — Igen, igen. Ausztriában jól kezelték a hivatal­nokokat és nem volt szükség arra, hogy sneg nem en­gedett eszközökhöz forduljanak jövedelmeik szaporítá­sára. Ezután azt fejtegeti, hogy a nyugdíjazások nem csökkentették a hivatalnokok számát. Madgearu: Ez nem áll. Dori Popovici: Sehol sem volna megengedhető, hogy egy miniszter az igazságnak meg nem felelő módon vá­laszoljon. Popovici: Mennyibe kerültek azok a külföldi uta­zások — kérdi — amelyeket a földhitelintézet felállí­tása ügyében tettek. Bírálja a közigazgatási reformot, amely megint csak pénzpocsékolást jelent. Az igazgató­ságoknak semmi lényeges szerepük nincs cs csak feles­leges összegekkel terhelik a költségvetést. Beszéde végén Az állandó választmány tagjai: Decin dr.-né, Mol­dovan Antal nemzetipártiak, Ujvárossy Miklós ma­gyar, Russu Simon szociáldemokrata, Bornemisa Se­bastian a liberális-» verescanus blokkból. Póttagok: Bernád Ágoston dr. magyar és Noszin Mór cionista. Az igazoló és ellenőrző bizottság tagjai: Pop Jo­nel dr. nemzetipárti, Zágoni István dr. magyar, Stroj* György szociáldemokrata, Schwartz Jakab cionista* Az állandó választmányi tagok részéről dr. De- ciuné mondott beszédet, megköszönve a bizalmat a kiemelte annak a jelentőségét, hogy nőt választottak be ilyen fontos helyre. A tartományi tanácsba a város képviselőinek a megválasztását, tekintettel arra, hogy erre még lesz idő, a következő ülésre halasztották. A délutáni gyűlés, bár csak nehány választást kel­lett megejteni, három óra hosszat tartott. Ez minden­nél jobban bizonyítja, hogy tervszerűen akarták meg. akadályozni kisebbségellenes tüntetésekkel kormányel­lenes politikából minden komoly munkát. kifogásolja, hogy a kormány folyton változtatja össze­tételét, ami csak arra mutat, hogy a párt kebelében nagy elégedetlenségek vannak. A közvélemény várja, hogy a kormány aktiv és erőteljes munkát végezzen az ország érdekében. Dóri Popovici beszéde után Simionovici bukovinai képviselő nyilatkozatot olvas fel, amely kijelenti, hogy Dóri Popovici csupán a maga nevében és nem a buko­vinai képviselők nevében beszélt. Az interpellációra Madgearu válaszol és azt igyek­szik bizonyítani, hogy Popovici interpellációjának sze­mélyes sértődöttség cs a mellőztetés érzése az oka. Han­goztatja, hogy a költségvetési év befejeztével, amikor majd kiderül, hogy a kormány másfélmilliárdot takarí­tott meg, világos lesz mindenki előtt, hogy eredménye­sen dolgoztak. Nyilvánvaló, hogy 18 hónap alatt a párt nem tudta programját teljesen megvalósítani, de hiszen annak teljes megvalósítására 18 évre is szükség volna. Természetes, hogy a kormányban is vannak súrlódások, hiszen a nemzeti parasztpárt demokratikus és elismeri az egyéniségeket. A lényeges kérdésekben azonban a párt egységes és munkáját a legnagyobb határozottság­gal fogja folytatni. Dóri Popovici válaszában kijelenti, sajnálja, hogy Maniu nem volt jelen, mivel ő magasabb nívóra emelte volna a vitát. Madgearu válaszát személyeskedésnek mondja, amelyre nem tartja érdemesnek válaszolni. A szenátus ezután a királyi család civillistájárőL szóló törvényt szavazta meg. Megválasztják a kamara alelnökeit A kamara délutáni ülésén Cuza a kormány műkö­dését kritizálja és kifogásokat emel, különösen a pénz­ügyi politika ellen. Helytelennek tartja a külföldi köl­csönöket. Az antiszemita liga másképpen orvosolná az ország pénzügyi helyzetét — mondja — ha kormányon lenne. Vaida: Mi sem könnyebb, mint kritizálni. Az Ön pártja semmiféle pozitiv munkát nem végzett. Taná­csait köszönettel visszautasítjuk. A kamara ezután az újságírók nyugdijintézetéröl szóló törvényt szavazta meg néhány kisebb változtatás­sal, továbbá a Nemzeti Bank birtokából az állam által átvett értékpapírokról szóló törvényjavaslatot is. Az alelnökök választására tértek át s kamarai ál. elnökökül Toncescut, Haţieganu Emilt, Capatineanut és Perieteanut választották meg. A kamarának ilyen mó­don két erdélyi alelnöke van a most megválasztott Ha­ţieganu Emil és a régiek közül Lazar Aurel. Az egészségügyi törvény szakaszonkénti tárgyalá­sát folytatták s ehhez Wilier József módosító javasla­tot terjesztett elő, amely szerint az orvosokat a községi tanácsok válasszák meg és ne a központi bizottság ae­vezze ki. A kamara efölött még nem szavazott, a mi­niszter azonban a maga részéről kijelentette, hogy azt elfogadja. A délutáni ülésen terjesztették be a marealli rang létesítéséről szóló törvényjavaslatot. Az nj méltóságot Averescu és Presan tábornokok kapják meg. Don Popovici bukovinai ex-miniszter súlyos kritikát mondott a mai kormányrendszer fölött Két erdélvi alelnöke van a kamarának: Lázár Aurél és Haíiegar.u Emi! - A kamara megszavazta az újságírói nyugdíjpénztárról szóló törvényjavaslatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom