Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-20 / 137. szám
da j-Kolozsvár, l?30 fvnias 20. Féntek ’húz UDAPEST V. VJAXA FOSTAXA PBA- ITTA CNF KUMERAR No. 24256—93?. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 31 érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre SCO lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára ORSZÁGÚ» MAGVAKPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. XÎIL évfolyam 137-ik szánra ELŐFIZETÉS MAtYABORSZÁOON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A dinasztia civílüstájanak kamarai vitájánál Jorga élesen támadta a javaslatot, amely Elena királynénak aránytalanul kis összeget állapit meg (Bukarest, junius 18.) A kamara szerda délelőtti ülésén napirend előtt Mitache többségi képviselő kéri, hogy az adóhátralékok befizetési határidejét tolják ki december 31-ig, s egyben tiltakozik az ellen, lxogy a falusi kismalmokra is forgalmi adót vessenek ki. León lupista tudomására hozza a belügyminiszternek, hogy az egyik ilfovi község Mitu nevű primárja ellen gyilkosság gyanúja miatt eljárás folyik s ktérde- iri, hogy az illető hogyan töltheti be mégis a primári állást»" Rosnoveanu szociálist« * közoktatásügyi miniszter figyelmét felhívja a tanítók súlyos helyzetére. , Nem szállítják le a szolgálati időt Napirenden az ujoncozási törvény szerepel. Az első felszólaló Romulus Dán szociálista. Csodálkozását fejezi ki, hogy a jelenlegi kormány, amely az ellenzéken a katonai szolgálati' idő leszállítása mellett volt, most olyan törvényt hoz, amely mindent a régiben hagy. Szerinte a katonai szolgálati időt maximum hat hónapra kell leszállítani, mivel ennyi bőségesen elég az ismeretek elsajátítására. Tiltakozik az ellen, bogy a törvény nem ismeri el a családfenntartók hadmentes- ségí jogát s így nagyon sok család fog fenntartó nélkül maradni. Szükségesnek tartja a tisztiszolgai intézmény megszüntetését is. A törvényt nem szavazhatja meg. Popescu kapitány, a javaslat előadója hangoztatja, hogy a leszerelés egyelőre még csak a távol jövő zené je, addig azonban a hadsereg erős szervezetéről kell gondoskodni és a katonai szolgálat' idő leszállításáról nem lehet. 6zó. Condeescu hadügyminiszter szerint. 10—15 év szükséges még ahoz, hogy a katonai szolgálati idő leszállításáról beszélni lehessen. Ennek a kérdésnek az intézését azonban megkönnyíti a prcregimeutális kiképzés, mivel azok szolgálati idejét, akik ebbon ré szegültek, esetleg leszállíthatják. A kamara délutáni ülésén az, ujoncozási törvényi szakaszonként tárgyalta és szavazta meg a képviselőház. " V Kényes vita a dinasztia civiílístája körül Ezután Spincanu képviselő parlamenti inicia- tivából beterjesztette a király és a dinasztia eivillis- tájárói szóló törvényjavaslatot, amelyhez elsőnek Jorga szólalt fel. Nem tartja helyesnek, hogy a törvényjavaslat a dinasztia egyes tagjai között fölosztja az összegeket. Ezt a fölosztást a királyra kellett volna bizni. Hasonlóképpen helytelen az is, hogy a javaslatot parlamenti inioiativából nyújtják be, mivel annak előterjesztése a kormány kötelessége lett volna. Kifogásolja, hogy Mária királynénak 20 milliót juttat a javaslat, mig Elena királynénak és a trónörökösnek csak 7 _7 milliót. Mária királyné nagy érdemei előtt meghajol az egész ország, de sértőnek találja az összeg felosztását azokra a lelkekre nézve, akik elég sokat szenvedtek ahhoz, hogy ne érdemijének további sértéseket. Jumanca szocialista a törvényben foglalt ősz- szegeket relative kicsinyeknek találja, amikor köztudomású, hogy Romániáabn vannak privát személyek, akiknek évente sokkal nagyobb összegek állanak rendelkezésükre. Fel említi Barbu Slirbey herceget és Tancréd Constantinescut, végül kijelenti, hogy a szociáldemokrata párt a régi álláspontjához híven a javaslatot nem szavazhatja meg. Pomcescu többségi leszögezi, hogy ő volt az, aki több képviselő kollegájával kezdeményezte ezt a törvényjavaslatot, ügy érzi, hogy kötelessége volt ez, teljesen az alkotmány alapján áll. A kamara a nemzetet képviseli és a javaslat így helyesen kerül parlamenti inioiativából az ország képviselőtestülete elé. Az összegek ugyanazok, mint amelyek a régi törvényben szerepeltek s illetlenségnek tartotta volna azokat megváltoztatni. Maniu miniszterelnök emelkedik ezután szólásra. Bejelenti, hogy a kormány a maga részéről hozzájárult a törvényjavaslathoz. A királyi civillistára vonatkozó törvényt mindig parlamenti kezdeményezésből terjesztik elő. A király nem oszthatja Sei az összegeket, mivel csupán az ő részére járó összeg nemzeti hozzájárulás. Ami az összegek kicsinységét illeti, az ország csak elismeréssel lehet uralkodója iránt, hogy igényei ilyen szerények. Mária királynénak 20 milliót irányoztak elő, mivel a királynénak nagy kötelezettségei vannak. Elena őfelsége és a trónörökös részére hét-hétmillió lejt állapit meg a törvény. Jorga: Miért mondja, hogy Őfelsége, miért nem mondja, hogy királyné? Maniu: Ez a kérdés nem tartozik a parlament elé. A király a dinasztia feje és ő állapítja meg a dinasztia tagjainak helyzetét Mi nem vagyunk hivatottak erről beszélni. Á kérdés tárgyalásába nem bocsátkozhatom, kérem a kamarát, szavazza meg a javaslatot. Jorga kijelenti, hogy ő nem az összegek ellen beszel. A király civillistáját a maga részéről is kicsinynek találja, azonban azt kifogásolva, hogy a javaslat az összegeket felosztja. Popovici pénzügyminiszter megállapítja, hogy Ferdiuánd király civillistáját annakidején hasonló törvénnyel állapították meg s ebben is fel voltak osztva azok az összegek, amelyeket a trónörökösnek és az özvegy királynénak juttatott a nemzet. Jorga: önök ne hivatkozzanak a múltra. Junius 8-án a helyzet teljesen megváltozott. Értsék meg, teljesen megváltozott. Elena királynénak is meg vannak a maga kötelezettségei. Miért tesznek kivételeket? A kormány magatartását nagyon különösnek találom. A kamara Jorga szamait nagy csendben hallgatja. Jorga leül, majd a csendben nehány pillanat múlva feláll és a többség felé kiáltja: Önök hallgatnak, de lelkiismeretűk igazat ad nekem és igazat ad nekem az egész ország. Maniu kér ismét szót. Hangoztatja, hogy távol áll tőle az, hogy disztingejókat tegyen, Mária királynénak azonban nagy anyagi kötelézettségei vannak. (Tudósítás önk folytatása a 3-sk oldalos,) Mai számunk 12 oldal Sajtóhiba Irta; SZÁSZ ENDRE A kamara igazságügyi bizottsága tárgyalás alá vette már az újságírói nyugdíjpénztárról szóló törvényjavaslatot. Ez a rövid mondat nem látszik sokatmondónak és a közömbös olvasó szeme anélkül siklik keresztül rajta, hogy talán érdemesnek tartamú megjegyezni a tartalmát, pedig a kérdés éppen nem jelentöségnélküh. Az újságírás úgynevezett szabad pálya, amely művelőitől a tehetségen és rátermettségen kívül nem kivan oklevelet és nagy példák bizonyítják, hogy ennek a mesterségnek kiválóságai nem dicsekedhettek egyetemi és más mngasabbfoku kvalifikációval. Rákosi Jenő gazdatiszt volt, Szterénvi József, aki egy sepsiszentgyörgyi hetilap szerkesztői íróasztala mellől indult el ritka karrierjének csúcspontja, a miniszterség és a bárói rang felé, úgy tudjuk, még érettségi bizonyítványt sem tud felmutatni. De Kunt Hamsun is újságíró volt, Mark Twain újságíró«kodása előtt rikkancs, Jack Loudon, akinek negyven-őtven halhatatlan regénye voltaképpen egy óriási riportsorozat, sohasetn járt egyetemre, ámbár egyik- másik könyvét most amerikai egyetemeken, mint az angol művészi stilus iskolapéldáját tanítják. .Tói tudjuk, hogy erre áz a válasz, hogy nem minden újságíró Rákosi Jenő, Jack Loijduti, vagy Knut Hamsun, azonban mégis ennek a pályának dicsősége, hogy olyan nagy neveket emelt ki és tett maradandóvá, mentett meg a végleges elmerüléstől, amelyek ha a sajtó nagy nyilvánossága előtt nem kapnak fórumot, talán örökre elvesznek az emberiség számára. Hogy nemcsak frázis az. hogy a sajtó a hetedik nagyhatalom, hanem még a legkisebb és legjelentéktelenebb újságíró kezébe is olyan nagy hatalmat ad a toll és újság vivő ereje, azt bizonyítani felesleges. De éppen az újságírók különleges helyzete, a hatás, amelyet egy pársoros kis hireeske is elő tud idézni, mindez megköveteli, hogy a társad»- Jotn és az állam már saját jól felfogott érdekében is tegyen meg mindent az újságírás szellemi szintjének emelése és az újságírói pálya konszolidációja érdekében. Nevezhetjük hálának is ezt, egyrészt azokért a nagy szellemekért, akiket az újságírás adott a világnak, másrészt azért a megbecsülhetetlen nevelő munkáért, amelyet a sajtó mégis csak elvégez. Hála is, de közérdek is egyúttal. Ha az újságírói pálya nemcsak a pillanatnyi máról-holnapra való exisztenciát tudja biztosítani, hanem művelőinek jövőjét is, akkor éppen a legtalcntumosabbak, a legérdemesebbek nem fogják átfutó állomásnak tekinteni a hivatást és az újságírás nívójának magasabbra fokozása hasznára válik a köznek is. Hogy ezek a meggondolások vezették-e a Malim-kormányt az újságírók nyugdíjpénztár törvénytervezetének elkészítésére, nein tudjuk. Bizonyos azonban, hogy a javaslat már a megvalósulás stádiumába került n a tárgyalás alatt levő tervezet szerint öt esztendő múlva meg fogják kapui Románia első nyugdíjasai törvényben biztosított illetményeiket. Mint szakemberek, ennek a pályának régi művelői állapítjuk még, hogy a törvény elképzelése haladott szociális elveken épül föl, lendkivűl humánus szempontokból tárgyalja az özvegyek és árvák sorsát s a je-
