Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-16 / 134. szám
XIII. ßYF. 134. SZÁM. «n Károlyréve nevet kap a biharmegyeiRév, ahoi Károly király repülőgépe leszállóit Emlékoszloppal és kápolnával öröksük meg a leszállás helyét A Keleti Ujnig munkatársa rekonstruálja a révi epizódot CRérr, junlus 14). 1930 junius 6-án, pénteken délután 1 éra után Nagyváradon egymásután két repülőgép tűnik fel. A gépek motorjának jellegzetes bugására sok helyen kitódulnak az emberek és bámulják a Nagyváradon még elég ritka látványt. Az egyik gép, amely északnyugati irányban repül a város fölött, majd meg egyszerre nyugati irányt vesz fel, oly alacsonyan száll, hogy szabad szemmel is jól látni az alsó részére pingált román nemzeti szinü kört. Az emberek gyönyörködnek benne, hogy a gép milyen szépen repül: — Vájjon ki ül benne? — Talán csak nem. Károlyért megy a magyar határ felé? •-■ találgatják. — Jön Károly — mondogatják, amikor körülbelül háromnegyedóra múlva egy másik gép is feltűnik, de most már mindakettö nyugat felöl jön. hs emberek akik azt mondták. „Jön Károly" maguk sem tudták; hogy igazat beszélték: Károly király repülőgépe a Királyhágó előtt visszafordult és végzett kényszerleszállást Délután 3 óra 10 perc. A révi vasútállomáson várják s vonatokat, jön a kolozsvári gyors és nemsokára be kel! futnia a Nagyvárad felől jövő gyorsnak is. Egyszerre csak a magasból repülőgépmotorbugás hallatszik és ahogy az emberek felnéznek az égbolt felé, látják, hegy egy repülőgép amely előbb magasan szállt lassan alább ereszkedik és csendes repüléssel száll-száll Nagybáröd felé. Napyháród felett egy nagy félkört ir le, visszafordul és a Kőrös mentép, a nagyvárad—kolozsvári országút felett lassú repüléssel Kiskakucs és Élesd községek irányában repül és amikor körülbelül ezer lépésnyi távolságra van a volt gróf Zieht, ezidőszerint Mateéscu- féle kastélytól, újból kört ir le és orrával Kolozn-ár felé fordulva leereszkedik a volt gróf Zlchi-féle földön, egy búzatábla szóién. A. mezön mindenfelé emberek dolgoznak, az őriáéi gépmadár leszállásának láttára mindannyian leteszik 1'cldiPÜvelő szerszámaikat és rohannak nézr.i a csodát. Elsőnek a iar.kózelebb dolgozó Pop .István ţevi földműves ér a géphez, amelynek üveges ' csukott részéből három fiatal férfi száll ki. Következő percekben már egyre többen gyülekeztek a bámészkodók. Az egyik, az alacsonyabb ur, aki a repülőgéppel érkezett, megkérdezi: —’ Hol lehet, benzint kapni? Jennek a tanácsok. Először beküldőnek Révre. Ott nincs. Száz lejbe kerül a kurír. Aztán azt mondják hogy Nagybáródra repüljenek be. ott biztosan lehet kapni, végül is amellett döntenek, hogy felfogadják fiéczt Imre révi magyar földművest, aki anélkül, hogy megkérdezte volna, mit fizetnek érte, vállalkozott, hogy szekerével a pilótát beviszi a 13 kilométerre fekvő Élesd községbe és onnan hoz benzint. „A maguk boldogsága lesz, lia segítőnek a gépet kitolni..." Az alacsonyabb ur azt mondta a gép köré gyülekezett parasztoknak, hogy segítsenek a gépet a busa közül kitolni hátrafelé a legelőre, a tisztásra, mert ha hoznak is benzint, máskép nem tudnak felszállani. Tizenkét paraszt bujt erre a gép alá, részben birti- nyiek, részben réviek. A tizenkét markos ember hátra tolta a gépet. A búzaföld mellett kukoricaföld van. azon kellett a gépet átvontatni, ki a Kiskakucs felé vezető községi útra. Amikor érre az útra értek a géppel és már körülbelül száz lépésre voltak attól a kissé dombos helytől, amelyet a felszállásra kijelölt az idegen ur, az utón egy mélyedéses részen nagy tócsa volt. A parasztok nagy része bocskorban volt, vonakodtak belemenni a sárba és ott hagyták a gépet, csak a mezítláb levő l*op István maradt a gép alatt. FIGYELEM! ( ( ( ( ( ( ( ( MEGÉRKEZETT A DS2EME35 MUGGEN’MACHER Korona»s5r ALA PILSEN ) ) ) ) ) ) ) ) — Fogják csak meg — szólt az Idegen alacsony ur — ne féljenek a sártól. Csak a maguk boldogsága lesz, ha megfogják. Persze a ţ'arasztok nem értették, hogy milyen boldogság lesz az nekik, inkább arról panaszkodtak, hogy nehéz és fáj bele a válluk. Végül aztán mégis belementek jó borravaló reményében és odavonszoiták a gyepre a gépet, amelyet orrával Kolozsvár felé állítottak meg. Innen körülbelül ötszáz lépésnyire, tűi a Körösön emelkedik a kastély, amelynek bástyaszerii. csonka tornya idillikus szépségében messze uralja a környéket. (Érdekes, hogy' senkinek sem jutott eszébe, hogy abból a kastélyból kérjenek benzint, pedig ott állandóan hordószámra van, mert három motor Is dolgozik az'uradalomban). A herceg szó nélkül kíséri a vontatott gépet A magas bőrkabátos nr szó nélkül követte 8 herse-- hupás szántóföldön és a rossz utón a vontatott gépet és láthatóan nagyon hosszns volt, különösen akkor, amikor azt jöttek jelenteni, hogy Rév községben nem lehetett benzint kapni. Látható hosszúságában egyik cigarettát * másik után szívta. De egyszerre csak felderült az arca, mert Nagyvárad felől feltűnik egy másik repülőgép. Ennek láttára kalaplengetve, az alacsonyabb Idegen ur meg eg)' barna sállal Integettek a repülőgépnek, hogy hogy szálljon le, ez azonban nem vette észre és tovább repült a Királyhágó, Illetve Kolozsvár felé. A barna bőrkabátos ur erre ismét Idegesen sétált alá s fel a gép körül és sürgeti, hogy benzint hozzanak. Károly herceg eléje ment Brindás révi jegyzőnek és úgy fogott vele kezet Naponta friss ssa&eiás a „FkORi&A“ kertben 1' Ezalatt előkerült annak a földnek a gazdája, Dubó Mihály, amelynek szép kalászos búzáját 12 lépés szélességben és 15 lépés hosszúságban legázolta a csodamadár. — Ki fizeti meg a káromat? — sopánkodott. Akkorára már körülbelül százötvenen gyűltek össze és odaérkezett Brindás Gábor révi községi jegyző es Manu Gábor állami iskolai ígazgató-tanitó. Az egyik ur megkérdezte a, parasztokat, ki a két közeledő n ad rágós ur és amikor ezek felvilágosítással szolgáltak, az alacsonyabb ur eléjük sietett és bemutatkozott: — Pop kapitány vagyok. Flgyelmezetetem Önöket, hog’ Károly herceg őfensége jött a repülőgépen, de erről senkinek som szabad tudnia, Károly herceg ott állt háttál 3 gép mellett. Hosszú bőrkabát, puha banta kalap és szürke gummilálpu cipő volt rajta. A főjegyző kételkedett a kapitány szavaiban. — Ha nem hiszi — szólt erre a kapitány — kész vagyok bemutatni őfenségének, de ne árulja el, hogy felismerte. Eizzel a kapitány felirta egy cédulára Erindás főjegyző nevét, és visszament a bőrkabátos úrhoz, aki a név elolvasása, után megfordult és közeledett a szintén előre menő főjegyzőhöz. A főjegyző bemutatkozott A bőrkabátos ur szívélyesen fogott vele kezet, de a nevét nem mondta meg. A főjegyző kétségtelenül felismerte benne Károly herceget, azonban a kapitány utasításához híven nem közölte felfedezését. Arca halálsápadt lett az elfojtott izgalomtól. A herceg igen bosszúsnak, rosszkedvűnek látszott. A pénzéhes paraszt — KI fizeti meg a káromat? — kérdezte újból a jegyzőtől Dubó Mihály?-— Ne féljen, megkapja. — Mit kér? — Legalább 1500 lejt. Brindás főjegyző közölte ezt a kapitánnyal, aki kijelentette, megadja. Bubú követelte a pénzt azzal, hogy mit tudja, kik az idegen utasok és ha elrepülnek, repülhet ö is a pénze után. De mivel Brindás főjegyző garan tálta. hogy kifizeti helyette, megnyugodott a páráért, de akkor meg félrehivta Brindást és azt mondta neki: — He fizetnek, tessék legalább 2500 lejt kérni, úgy látom azt is megadják, — Hogyisne, hiszen alig van pár száz lej kára. Az öreg Bubó azonban mindenáron jó üzletet akart csinálni. — Menjen be benzinért Elesdre — mondta a kapitány Búbénak. — Mit fizet? Á kapitány erre kijött a béketürésbBl: — Ne törődjék vele, hogy mit fizetek, csak galoppban hajtson be, még ha beledöglik is a lova. Hát az bizonyos, hogy' Dubó Mihály két gebéje a oonzines galoppba biztosan beledöglött volna, ezért aztán az előkerült Géczi Imre révi magyar földművest fogadták meg két jó lovával, szekerével, arra felpakoltak edényeket és Géczi azt se kérdezte, mit fizetnek, felült szekerére, ahol mellette helyet foglalt a pilóta Is és gyorsan behajtottak Elesdre. Károly király egy paraszt kérdésére másfél- millió lejre becsülte a repülőgépet, amelyen Révig repült Ezelőtt a parasztoknak, akik a gépet vontatták, Pop kapitány 1000 lejt adott, amit főjegyző osztott szét közöttük, úgyhogy egy-egyre 70—80 lej jutott. A parasztok cgyrésze pedig igyekezett szóba elegyedni a bőrkabátos úrral. Volt a parasztok között egy Domokos Péter nevű birtinyi, kicsit sokbeszédü ember, aki megkérdezte a gép mellett álló bőrkabátos urat: — Uram, mennyit ér meg ez a gép? — Másfélmillió lejt — válaszolt röviden a bőrkabátos ur. — Tyüh — kiáltott fel erre Domokos — milyen jól néznénk mi ki, ha nekünk volna Ilyen és még mellé négy köböl máié. A bőrkabátos ur, aki pedig láthatóan bosszús volt, nem állhatta meg erre a naiv megjegyzésre, hogy el ne mosolyogja magát. Mosolygott, de nem válaszolt. A parasztok egy Zichy grófnak Mitek Károly királyi Pop kapitány pedig odaszólt az emberekhez: — Hát maguk melyik párthoz tartoznak? — Mi — felelt igen okosan Pop István, aki legértelmesebb volt a parasztok között (Bécsben szolgált katonáéknál, a 37-eseknél, az Alser- és Favoriten kaszárnyákban, még németül is ért) — azzal a párttal tartunk, amelyik most a parlamentben van. — Bine faci — jól teszik — éljen Maniu! — Ki lehet ez az ur? >— töprengtek erre a parasztok. Az egyiknek mentő ötlete támadt: — Én tudom kicsoda — mondta —- megismertem, ez a fiatal Zichy gróf. — Hazajött, a régi gazdája ennek a földnek, azért néz folyton a kastély felé. Két vasutas fegyverrel ment a helyszínre Érdekes volt, hogy délután 5 óra tájban, amikor a révi vasútállomáson a forgalom már elcsendesedett, a vasutasok egyrésze szintén elindult a leszabott repülőgép felé. Az egyik vasutas propoziciójára két vasúti tiszt fegyveresen indult el. Vállukra vették vadászfegyverüket, arra gondolva, hogy hátha olyan idegenek érkeztek, akikkel még baj is lehet. — Tényleg a két fegyveres ember közeledtét Pop kapitány, sőt maga a bőrkabátos ur is már jó messziről észrevette és amikor néhány lépésre közeledtek, a kapitány eléje ment a két fegyveres embernek cs megkérdezte, hugy miért jöttek fegyverrel. — A két ur elmondta, hogy semmi rossz szándék nem vezette őket és amikor a kapitány meggyőződött róla, hogy a két fegyver csöve tényleg be van dugva, nem törődött többé a dologgal. Hogy ivott Károly herceg a révi kisleány cserépkorsó já ból Úgy fél hat felé járt az idő, amikor Pop kapitány azt kérdezte a körülötte állóktól, hogy lehetne-e vizet kapni, mert szomjas. — Eredj csak kis leányom — szólt oda Mudura Mariska nevű 16 éves leánynak — hozz nekem vizet. A leány elszaladt egy körülbelül négyszáz lépésnyire levő kis cserepes tanyai házhoz, amelynek közelében jó ivóvíz van, korsóját teleméritette és elhozta a vizet. A kapitány megköszönte és ivott a korsóból, aztán pedig elkérte tőle a bőrkabátos ur és ö is jót húzott az egyszerű cserépkorsóból. A kapitány ezután benyúlt a gépébe, kivett onnan egy termost és azt teletöltötte a korsó tartalmából. A kapitány 3 német márka borravalót adott a leánynak, aki nem akarta elfogadni, azt mondván, nem tudja miféle pénz az, inkább lejt adjon neki, mire Brindás főjegyző elvette tőle a három márkát, visszaadta a kapitánynak és ö adott, át 100 lejt a leánynak, aki persze ugyancsak nagyot nézett amikor látta, hogy' ilyen drágán fizetik ineg a friss vizet.
