Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-16 / 134. szám
JRŞSiamXQEHA' XIII. ÉVF. 134, SZÁM A brítt Simon-bizottsá tésének végső konzekvenciája: India nem érett még meg az alkotmányra Az angol politikai életnek nagy szenzációja van, megjelent az Indiai viszonyok taiiulraányozására kiküldött Simon-bizottság jelentése. A Simon-bizottsá- got még 1927-ben a Baldwin kormány bizta meg ennek az Angliára nézve nagyon kényes kérdésnek a Tanulmányozásával. Hogy a® angolok mily fontosságot tulajdonítottak a dolognak, abból is látszik, hogy a bizottságban, minden parlamenti párt helyet kapott. Az elmúlt bárom év alalt a megbízottak három Ízben is jártai; Indiában és valóban alapos munkát végezlek. Tanulmányuknak még csak az első része jelent meg, de már az első rész is 15 kötetben, 13.000 oldalon, 12 millió szóban ismerteti Indiát. Az első rés® leiró természetű, a második rész, amely r a. problémák megoldását célzó javaslatokat tartalmazza,'10—-12 nap múlva fog megjelenni. Alig van ország, amelynek politikai, gazdasági, társadalmi és egyéb viszonyairól ily hatalmas tanulmány jelent volna ímeg. Szükség is volt erre a komoly tanulmányra-, mert Indiáról meglehetősen, homályos fogalmaink vannak. A Simon-jelentésből meg tudjuk, hogy India területe húszszor nagyobb1 az anyaországénál, politikái szempontból két részre oszlik. Brit-In- diára és közel (100 „független” államra. Ez utóbbiak szintén elismerték az angol fennhatóságot és' fejedelmek (maharadzsák) kormányozzák. Brit-India lakossága 240 millió, n fejedelemségekben 72 millió ember él, az utóbbiak közül hat körülbelül akkora terjedelmű, mint az anyaország, a: többi kisebb-nagyobb or- sMgocska, van köztük olyan is, amely alig pár hektár területen gyvakorol.ja az imperiumot. A hinduk száma 216 millió, a mohamedán hitet 70 millió vallja, • a többi 36 millió, a számtalan kisebb szektát nem tekintve, öt nagyobb felekezet között oszlik meg. .V hinduk 2300 kantban cinek, a páriák száow 53 millió, utóbbiak a legnyomoruságosabb körülmények között élnek, ,a társadalom kiközösitvittjei, akikkel a kunfbeli minden közösséget megtagad. E szerencsétlenek — akik hindu felfogás szerint előző életük bűneiért vezekelnek — az állatnál is rosszabb sorsban élnek, „érinthetetlenek”, mert puszta megérintésük is kárhozatot és romlást okoz. Az angolul tudók száma csak ,2Vá millió, választójoga csak 3%-nak van, a nagy távolságok miaiţt azonban a jogosultak túlnyomó nagy része nem vesz részt a politikai küzdelmekben. A választók és megválasztott képviselők között ugyancsak a nagy távolságok miatt vajmi kérés a kapcsolat. Az analfabéták száma 85%, a közlekedésügy kétségbeejtő. A lakosság 80%-a földművelésből él. A babona különösen a hinduk közötit európai ember előtt hihetetlen módon el van terjedve, ami a szomorú közegészsiégügyi statisztikának egyik legfőbb oka. A kolónia hadügyei terén a legnagyobb zavar uralkodik, a nagy terület jelentékeny részén a lakosság oly ellenszenvvel tekinti a katonáskodást, hogy az általános katonakötelezettség bevezetése a jelentés szerint lehetetlenségnek látszik. A bizottság kiküldését az tette szükségessé, hogy amint ismeretes, a háború után, 1919-ben az angol kormány széleskörű autonómiát biztosított Brit-Indiá- nak. Az alkotmányos élet bevezetésének, amint a királyi kísérő irat mondja, az volt a célja, hogy Indiának oly lehetőségeket' biztosifson, amelyek a kolóniát az angol domini irmok sorában az őt méltán megillető helyre emelik. Az alkotmányos jogok biztosítása elismerés akart lenni azokért a vér- és különösen pénzáldo- zatokért, amelyekkel India az anyaországot a háború folyamán támogatta. Az alkotmányt próbaképpen tiz évre léptették éle.tbe, n próbaidő letelte után kellett volna dönteni a további teendők felett. Az alkotmányos élet azonban nem váltotta valóra Anglia reményeit. Az angolok t. i. azt remélték, hogy ép az alkotmányos éra fog oly közvéleményt kialakítani, amelyre az angol impériumnak biztosan lehet támaszkodnia. A szabadságjogok kiterjesztése azonban nemcsak hogy nem csökkentette a már háború előtt megindult ifjú indiai mozgalmat, hnnem e népmozgalom további megerősödését eredményezték. Az angol kolonizáló politika a történelem tanúsága szerint mindig a legnagyobb szabadságjogokat biztosította gyarmatainak. Ausztráliát, Kanadát és a többi dominiumot vajmi laza kapcsolat fűzi az anyaországhoz, csakhogy inig ezekben a domíniumokban a tervszerű kolonizálásnak sikerült az angolszász kultur- közösséget örök időkre biztosítania, Indiában és az angol gyarmatpolitika másik Achilles sarkában, Egyiptomban erről szó sem lehet.i Indiával pedig az angol impériumnak. még mesz- szemenő tervei vannak, nemcsak gazdasági, hanem hatalmi téren is. ’Gazdasági szempontból Indiának az angol gazdasági egységből való kiválása egyenesen katasztrófát jelentene az anyaország termelésére nézve, politikai nézőpontból India birtoklása biztosítja Anglia hatalmas ázsiai gyarmatait és Ausztráliát, érthető tehát, ha az indiai kérdés ma az angol közvélemény érdeklődésiének tengelyvonalában áll. A különböző pártokból összeállított bizottság minden határozatát egyhangúan""hozta, ami mindenesetre a tárgyilagos, pártokon felülemelkedő irányelvek bizonyítéka. A tanulmány Végső konzekvenciája: India nem érett meg az alkotmányra. Ezt a véleményét a bizottság sok mindennel indokolja. Az indokolás egyik részé az ország nemzetiségi, vallási, társadalmi és politikai viszonyaiban keresi azokat a ható. erőket, amelyek a hatalmas birodalom egységes alkotmány alapján való adminisztrálását lehetetlenné teszik. Hogy lehetne egységes alkotmány oly- területen, amelynek lakói 223 féle nyelven beszélnek, 600 önálló imperiumot alkotnak és a különböző vallásfelekezetek követői a legnagyobb antagonizmusban élnek egymással. teszi foil a kérdést a Simon-bizottság. Az alkotmányos élet szükségtelenségét a jelentés azzal igyekszik bízó nyitani, hogy azokban a tartományokban, abol a maharadzsákon keresztül központi angol közigazgatás működik, sokkal jobb az eredmény, mint az alkotmányos részekben. A tízéves kísérlet kezdeti hibájául rója fel a jelentés, hogy annak idején az önálló fejedelemségeket teljesen kihagyták az alkotmányos életből, amelyeknek bevonása nélkül egészséges megoldást a jövőre nézve sem lehet elképzelni. A jelentés a Gandhi mozgalommal nem sokat foglalkozik és India belső ügyének tekinti a kérdést. Az angol sajtó pártállás nélkül a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg a bizottság munkájáról C3 a kérdés tisztázását reméli tőle. A mérsékeltebb indiai lapok szintén örömmel üdvözlik a hatalma* tanulmány megjelenését. Ellenben a Gandhi lapjai a legnagyobb ellenszenvvel kommentálják a Simon-bizottság megállapításait, amelyekből India újabb mega látását olvassák ki. Bár a bizottság javaslatait tartalmazó második rész még nem hagyta el a sajtét, az első részből «ejthetjük, hogy az önkormányzati jogok eltörlése mellett foglal állást. Lehet, hogy a bizottság nem mindig tudott a teljes pártatlanság magaslatára «melkodni, azonban annyi bizonyos, hogy munkája döntő hatást fog gyakorolni az ősz folyamán Londonban tartandó tanácskozások liuiáldozataira. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, azonban minden valószínűsége meg vaa annak, hogy Anglia az önkormányzati jogok szűkítésével szorosabban magához fogja fűzűi legnagyobb gyarmatát. A külpolitikában pedig oly orientációt fog keresni, amelynek segítségével indiai helyzetiét erősíteni tudja. Minthogy pedig ezt a segítséget csak Amerkiától remélheti, a gazdasági ellentétek dacára is, kénytelen az amerikai szövetség ki mélyítésén dolgozni. T. J. Miért állott meg Kolozsváron egy háromemeletes bérpalota építkezése ? Pamaíicscu proSssszornak asm tetszik az építkezés — Mikor a liberális potentát közbenjárása eredményesebb, mint a szakbízottságvéleménye (Kolozsvár, junius 14.) Kolozsváron már évek óta megszűnt az építkezés, nincs lakás, dühöng a lakas- uzsora, pang az építőipar és nő a munkanélküliség. Vezércikkek harsonáznak, riportok siránkoznak erről, ankétek hangoskodnak és amikor végre Kolozsváron akad egy bátor és vagyonos ember, aki Amerikából jött, koncepciózus építkezési tervei vannak, már egy bérpalotát építtetett és még többet is akar építtetni, — a kolozsvári városi tanács nagyszabású terveinek a megvalósítása elé kicsinyes akadályokat gördít. Már tegnapi számunkban irtunk a dologról. Most csak az ügy kulisszái mögé akarunk bevilágítani. Salamon Józsefnek nagyszabású építkezési tervei vannak. Amerikából, a bátor lehetőségek országából jött. Kolozsváron már épített egy bérpalotát. Most a Fürdő uccá- ban a megszűnt Diama-uszoda helyén fogott hozzá egy háromemeletes, újabb bérpalota építéséhez. Megszerezte az épitési engedélyt, megvásárolta a hatalmas teret s megkezdte az építkezést. Mindenki tudja, hogy egy bérpalota felépítéséhez építőanyagokra, mészre, cementre, téglára, terméskőre van szükség. Mindezt az építkezés megkezdése előtt valahol csak el kell helyezni. Lehetőleg az épülő ház közelében. Az épitő cég ép pép azért a városi tanácstól a Sétatér mellett lévő Minerva uccában lerakodási engedélyt kért. Ez a világon mindenütt csak formalitás. Még nem történt meg, hogy egy városi tanács az engedélyt ne adja ki. Világvárosokban, ha építkezésről van szó, forgalmas útvonalakat zárnak el és a forgalmat, amíg az építkezés tart, más uccába terelik át. Csak Kolozsvár kivétel. Itt megtörténhetett az a szokatlan dolog, hogy a városi tanács határozatilag mondotta ki, hogy a Minerva uccában nem szabad épületanyagokat lerakni. Ekkor az épitő cég azt kérte, hogy a Sétatér egyik sarkában, ahol nincs forgalom, adják ki a lerakodási engedélyt. A bölcs tanács azonban újból elzárkózott. Ez annál meglepőbb, mert Ujvárossy tanácsos cs Ciordea városi főmérnök, mint a szakbizottság tagjai kiszálltak a helyszínére és megállapították, hogy a lerakodási engedélyt ki kell adni. A kérést mégis elutasították. Mi lehet a feltűnő tanácsi határozat hátterében? — merül fel a kérdés. Azt is megmondjuk. Az építendő házhelytől háromszázméternyi távolságban lakik Vanaitescu professzor. A tanár ur kényes és ideges ember. Nem törődik a város fejlődésével, lakásuzsorával, nincs gondja a munkanélküliségié, csak a saját nyugalmára. Regáti és liberális. Városi potentát és nagy befolyású ur. Neki nem tetszett az építkezés és nagy dérrel-durral a városi tanácshoz fordult, hogy az építkezéssel járó zaj őt idegesíti s abba sem megy bele, hogy az útvonalat elzárják. Habár a Minerva uccában két és fél méter szélességű területet a forgalom lebonyolítására meghagytak, erre sem volt szüksége a professzor urnák, mert az építkezéstől háromszáz méternyire fekvő lakását más utón is meg lehetett közelíteni. Csodálatosképpen a városi tanács a szakbizottság döntése után is deferált Panaitescn professzor ur előtt és újból megtagadta a lerakodási engedély kiadását. Azonban az épitő cég sem hagyta a maga igazát. Erélyes hangon kérte és követelte az engedély kiadását. Erre Mihali polgármester újabb szakbizottságot küldött ki. Közben az Universulban nagy cikk jelent meg arról, hogy a kolozsvári tanács az „idegenek“ pártján van és nem védi eléggé a románokat. Nyilvánvaló, hogy a cikket Panaitescu professzor sugalmazta, de az már kevésbé érthető, hogy a tanács nyomban beugrott a rosszul informált Universulnak. Ilyen előzmények után ma Ciortea városi főmérnök vezetésével újabb szakbizottság szállott ki a helyszinéro, amely a tanácsi határozat ellenére, sőt Panaitescu professzor ur és az Universul cikke ellenére is vette magának a bátorságot és ismételten azt a határozatot hozta, bogy a lerakodási engedélyt azonnal meg kell adni, mert az ellene felhozott érvek részben nem felelnek meg a valóságnak, részben pedig komikusak. Sőt a szakbizottság még tovább ment. Leckét akart, adni a meghunyászkodó városi tanácsnak és kimondotta, hogy az egész Minerva uccát el lehet zárni, ott építőanyagokat lehet elhelyezni anélkül, hogy abból bárkinek, legkevésbé pedig Panaitescu professzor urnák kára lenne. Most már kíváncsian várjuk, hogy a bölcs tanác* mit fog határozni. Újból megtagadja a lerakodási engedélyt, vagy pedig dezavuálja önmagát? — A kolozsvári tekézők hódoló táviratot küldöttek II. Károly királynak. A Kolozsváron székelő Te. kéiö Társaság Szövetsége’ nevében Móricz Béla elnök hódoló táviratot küldött trónrálópésc alkalmából II. Károly királynak. A hódoló táviratot Dumitrescu, » király titkára meleghangú táviratban köszönte jneg a kolozsvári tekézőknek.
