Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-02 / 122. szám
Till. »vr. ?**. 8ZÂM. Guza általános derültség mellett azt fejtegette a kamarában, hogy a zsidók megmérgezik a keresztényeket Az egészségügyi törvény elviselhetetlen terheit kifogásolta egy szász szenátor Bukarest, május 31,) A szenátusban a szombati ülésen folytatták az egészségüevi törvény tárgyalását. Az első szónok Fortunescu többségi szenátor. Részletesen foglalkozott a gyógyszerészek és droguisták közötti harccal, amelyben határozottan a gyógyszerészek pártjára áll. Â prostitúció kérdésére rátérve helytelennek mondja azt az intézkedést, amely négy hónap alatt akarja likvidálni a nyilvános házakat. Ez az eljárás csak a titkos prostitúció felburjánzását fogja elősegíteni. Jacobovici bejelenti, hogy a négyhónapos módosító intézkedés valahogy tévedésből kerülhetett bele a szövegbe, mivel a helyzet az, hogy a törvényt- tárgyaló bizottság egy szükebb bizottságot küldött ki s ez fogja a kérdést tanulmányozni. Olyan megoldásra van szükség, amely úgy a morális, mint az egészségügyi szempontokat szem előtt tartja. A lényeg a vencrikus betegségek elleni minél hatásosabb küzdelem. * Binder (szász) kifogásolja, hogy fontos törvényeket olyan tömegben és olyan gyoi’san kell a parlamentnek letárgyalnia, hogy az alapos megfontolás szinte lehetetlenség. A jelen törvényjavaslat ideális intencióit elismeri az egészségügyi intézteKATZ és FIA Férfi- és fiuruSia áruház, külön mérték szerinti osztály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 835. dések terén, a jogi és közigazgatási intézkedésekhez azonban nagyon sok szó férhet. 1919 óta rengeteg olyan törvényt hozott a román törvényhozás, amely az állampolgár önállóságát csaknem teljesen megsemmisíti. Lehet, hogy az ókirályságebli ember felfogásával megegyezik az, hogy minden iniciativa az állam kezében legyen, az erdélyi felfogás azonban inkább a magánkezdeményezés pártján van. A jelenlegi törvényjavaslat is olyan helyzetet kreál, hogy az egészségügyi szerveket az állam nevezi ki, helyezi át és nyugdíjazza, ellenben a községek és a megyék fizetik. Amint azt Gyárfás dr. magyarpárti szenátor pénteki beszédében kifejtette, a városoknak és községeknek túlontúl elég az a teher, amelyet a kormányok iskolapolitikája jelent, ezentúl azonban az egészségügyi politika pénzügyi következményeit is hordozniok kell, ha tudják. A beszédnek ezt a részét a többségi képviselők egv része is tapssal kisérte, amire a jelenlevő Vaida és Moldovan miniszterek rossSalólag néztek feléjük. A többségi képviselők tréfás mozdulattal igyekeztek kimenteni magukat. Binder végül a patikák átszármaztatási joga tekintetében kérte a régi rendszer fentartását s bejelentette, hogy a javaslatot felsorolt hiányai miatt nem fogadhatja el. Humorba fulladt Cuza beszéd® A kamara szombati ülésén folytatták a szesztörvény tárgyalását.. Pistiner szocialista helyesnek tartja azt, hogy a kormány korlátozza az alkoholtermelést. A délutáni ülésen Capatineanu (többségi) az i első szónok. Konnerth (szász) nem érti, hogy a kormány miért favorizálja a borszesz gyártását szemben a gabonaszesz gyártással. Egyetért az alkohol fogyasztás csökkentésére irányuló törekvéssel, ami azonban a javaslat intézkedésével nem éri el célját. Kéri különösen az élesztő és az ecetgyárak szempontjából a szerzett jogok respektálását. Guza a következő szónok. Kijelenti, bogy a törvényjavaslat pénzügyi tévedés, gazdasági mon- struozilás és nemzetellenes bűn. A képviselők nagyrésze hangos derültséggel fogadja Cuza megállapitását, amire a szónok rátámadt a szintén nevető Fischer Tivadar képviselőre: — Maga miért nevet? Persze, önöknek tetszik a törvény, mert megengedi, hogy tovább mérgezzék a román népet. Fischer: Magát nevetem, magán csak nevetni lehet. Cuza tovább beszél. Hangoztatja, hogy a román nép nem alkoholista, csupán a zsidók szoktatták reá a a alkohol fogyasztására. Szavainak megerősítésére régi okmányokat olvas fel Mavrocoráat fejedelem idejéből. Amikor már az ötödik okmány felolvasását kezdi el, Madgearu kedvetlenül szól közbe: — Cuza Ür! Bennünket ez nem érdekel. Foglalkozzék a törvénnyel. Ezeket az okmányokat negyedik gimnazista korunkban olvastuk már. Cuza rendíthetetlenül olvas tovább, majd végül rátér a javaslatra. Szerinte az egész szeszipar «. zsidók kezében van és a kormány tovább favorizálja őket. Rosgovanu szocialista: Cnsa fiának szeszgyára van Bukovinában. Rascanu egyetemi tanár: Na, ehez mit szól Cuza Ur? Cuza: Nem érdekel. Ha a szeszipar más nemzet kezében lenne, nem szólnék semmit, de bizonyítékaim vannak arra, hogy a zsidók az alkohol által meg akarják mérgezni a keresztényeket. Az alkoholba különböző esszenciákat kevernek, amelyek mérgező hatásúak. (Nagy derültség.) Rascanu: Nem a bordó tetejéről beszél a professszór Ur, itt a parlamentben vagyunk. Cuza tovább akar beszélni, az elnök azonban megállapítja, hogy a képviselők nincsenek kellő számban jelen és ezért bezárta az ülést. FIGYELEM! MEGÉRKEZETT A BREBfiEK HftGíSCNMACHER lOFOlM-SOT Naponta friss csapolás a „FLORIDA“ kertben jLiliomhereeg Irta: Sz^kula Jenő Távoli rengeteg mohos sötétzöld öléből idáig hangzott a szarvasbőgés. A királyfi merengő arccal bámult a déráztatta ködlő erdő felé. — Holnap vadászat lesz, — suttogta komor tekintettel. Szerette a bolyongást a szabad ligetekben, de nem barátja a vérontásnak, hogy leöldössenek egy csomó szabad és ártatlan állatot. De nem vonhatja ki magát kegyetlen urak vad mulatságából, akik máris szemére vetik, hogy túlsókat imádkozik. Részt szokott venni a üitanácskozás láthatólag untatja, fáradt kék szemét ilyenkor az ég fodros felhőin járatja, mintha lelke más világrészekben kalandozgatna ... Megmutatja, ha kívánják tőle, hogy nyillal, kelevézze! Ugyanúgy tud bánni, mint bármelyik hires vitéz. De ártatlanul kiontott vér nem fog az ő kezéhez tapadni soha. S tisz- taéletü papok között jobban érzi magát, mint ökör- bőrmcllényes dőzsölő urak között. — Milyen nyugtalan süvölt a szél, — ismételgeti viaszkfeliér arccal. Valami gyermekes fogadalomból hosszabb böjtöt tart, bár az udvari orvos tiltotta és óvta ettől. Ö már napok óta kenyéren és vizen él, ami erősen legyengítette. S meg lehet, hogy újra láz kínozza. S csak áll künn, a magas könyöklőn, s bámulja a Duna fodros vizét és hallgatja a szél orgonázását, amely messze rőt hegyekből magával sodorja a közeli ősz nyirkos lehelletét. A nagy szélben a hegyoldalban épült kirá lyi lak, minden eresztékében nyöszörgött és nyikor- gott, mint valami hajóroncs. Az egész olyan, mint valami deszkából épült óriási hodály. De ha az ősök sátorponyvák alatt hálhattak, akkor « magyar királyok élhetnek fából ácsolt palotában is. És a királyfi gőgös elégtétellel gondolt arra, hogy német anyja minden kincsét és ezüstmarliáját áldozta arra, hogy az Istennek székesegyházat emeljen Fehérvárott és később Veszprém városában, — addig nekik még nincsen kőházuk. És talán nem is lesz soha. Összerázkódik. Távolról mintha tüzek rémítenék. Mintha föllobognának a nyires szélén a harci tüzek, miket pogány, lázadó nagyurak gyújtanának. Pedig csak az ég szegélye pirosodik. S mintha felnyúlna a felhőkig egy szürke rém, árnyalakja a meggyilkolt Koppánynak. Pedig csak az esti ködben párló füzes fénylik olyan sejtelmesen. Nyilván láz nyugtalanítja, hogy már látomások kisérgotik. Merengéséből egy hang riasztja föl az erkély sötétjéből. — Te is jössz vadászni, Heinrich? Kis bajor unokafivére áll a háta mögött, hálóköntösben. Itt vendégeskedik ur. esztergomi kastélyban. S a fejedelmi kuzin, Heinrichnek szólítja őt, — miután erre a névre kereszteltotett, de a német nevet megtanulni nem tudó magyarok gyúrták át a nevet Imrének. S igy ismeri már mindenki. — Vadászni megyek, — rebegi fáradtan. — Hát nem vagy lázas? — Nem vagyok, — mondja tétován. Mert nem akarja bevallani rokonának sem, hogy betegnek érzi magát. Minek nyugtalanítaná övéit és különösen az apját, .akinek öregedő szeme az utóbbi időben annyi aggodalommal kémleli. Hadd gondolják, hogy vidám és boldog és egészséges, inig a vadat hajszolja hangos kürtszóra, figyelve az erdőn. De szobájába érve, térdre omolva órák hosszat imádkozik, inig akaratlanul megerednek a könnyei. S félájultan végigterülve a nyoszolyán, hirtelen kám- zsás árnyalak jelent meg elborult tekintete előtt, de csodálatosképpen nem Gellert püspöké, aki nevelője volt, hanem ama Mór nevű igénytelen mártonhegyi papé, — akit ő hétszer megcsókolt, mikor Pannonhalmán először megpillantotta, mert áhitatos gyermekszíve, már akkor megérezte, hogy ez a Mór szent volt. — Hozzá akarok lenni hasonlatos én is — dadogja, mig szédülő fejét elnyomja az álom. Nagy nyugtalanság és szomorúság fogja cl, mig hajnalban a várkatonák nyillövő- és gerelyvető gyakorlatában gyönyörködik. A nap kéklősen ragyog. Friss erőtől duzzad köröskörül minden és mig fölvonul az őrség, az az érzése, hogy ilyen katonákkal féleurópát meg lehelne hódítani. Deliát ő nem tör hatalomra, sőt még dicsőségre sem, olyanra, amit ezen a világon dicsőségnek tartanak. S mintha valamelyik szent oktatója szavát hallaná, most egész világosan megérti. — Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja. Deliát van-e megállás, vagy visszafordulás az utón, amelyen megindult, hogy apjának kedvében járjon. Lehet szent valaki, akit aranytrónusra ültet a kevélység. Szeretne eldobni magától mindent és visszavonulni nagy komor magányosságba, de akkor elszomorítaná az apját, akit pedig legjobban tisztel mindenkinél a világon. S mig szépjárásu paripája táncol vele az udvaron s a fehércselédek az ablakokból kihajolva megcsodálják szögfürtjeit és halovány arcát, csak a cilicium vasszögei, mit titkon hordoz selyem- köntöse alatt s amelyek véresre sértik bőrét — emlékeztetik arra, hogy a földi életben nem az örömet választotta kisérőtársául, hanem a szenvedést. De nem tud földerülni akkor sem, mikor a vadásztársaság kiér a pusztára s elvonulnak a karámok alatt, amely körül most is táboroz a ménes, amely valamikor a dédapjáé volt, aki még pogány volt és fehér lovat áldozott a sötétség isteneinek. A szent kancák feliérsörényü ivadékai ott nyihognnk most a réten, de tejüket senki sem feji már reggelente. S a királyfi arra gondol, hogy neki nagyon sokat kell szenvednie és imádkoznia, mert vezekelnie kell nemcsak a maga és rokonsága, hanem összes elődei vétkeiért is. Csak akkor dobban a szive nagyot, mikor a nyárfáshoz érnek. Innen már látszik a királyfi hitvesének nyári kastélya. A kertben talán még virágzik a liliom, a királyfi kedvenc virága. Heves szívdobogás fogja el hirtelen, s az arca visszanyeri eredeti haloványságát, amit a hajnali lovaglás kiszinesitett. Rákiált a fegyverhordozójára, Konrád nevű német vitézre. — Sarkantyúid a kablát, gyerünk! Vad vágy fogja el hirtelen, hogy karja közé ölelje a hitvesét, aki még mindig lány és gyermek, — II-ik Kesimir dalmát király lánya. Talán, hogy elbúcsúzzon tőle, mielőtt erre a vadászatra indulna, ami utolsó útja is lesz, meglehet. De a virágoskert előtt megrántja a féket, visszatoypan. — Minek nyugtalanítanám szegénykét? Taláni még alszik ... Öt éve nős a királyfi, de a dalmát királyleányt nem csókolta meg egyetlen egyszer sem. Hiven fogadalmához. Késő éjszaka egyszer szolgájának társaságában betért a veszprémi templomba, amelyet Gizella királyné építtetett s térden ájtatoskodva meghatva 4 #
