Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-02 / 122. szám
IXIII. "É7F, '122. SZÁM. Essmstm Udvarhelymegye és Marostorda nagy részét teljesen tönkretette a jégverés Kilenc székely község határában lü is alig maradt — Több ezer ember koldusbotra jutott (Kolozsvár, május 31.) Pár héttel ezelőtt egész Erdély területén hatalmas áradások pasztitottak és okoztak súlyos károkat. A már közel egy hónapja abnormissá változott időjárás tegnap újabb rettenetes katasztrófát okozott. Egy-kétnapos szép idő után, szombaton hirtelen beborult az ég és a délutáni órákban jéggel telitett felhőszakadás vonult át Erdély fölött. Kolozsvárt szerencsére a jégverés csak rövid ideig tartott és mivel esővel együtt jött, nem okozott katasztrófát, bár a gyümölcsösökben, veteményekben és a termésben igy is sok kárt tett. Annál megrenditőbb csapást jelentett a jégvihar Marostorda- és Udvarhelymegyékre nézve. Tudósitónk értesitése szerint, az átvonuló jégverés Marostorda- és Udvarhelymegyéknek nagyrészét teljesen tönkretette. A vihar a hajnali órákban meglepetésszerii- leg zudult a Székelyföldre. Hosszú időn keresztül hatalmas nagyságú jegek hullottak és amerre a jégverés elvonult, jóformán mindent megsemmisített. Makkfalva, Siménfalva, Kobátfalva, Kadács, Tordátfalva, Tarcsafalva, Malomfalva, Sükösd és Farcád határait annyira elverte a jég, hogy a legtöbb helyen fii sem maradt. Udvarhely város határában szintén jelentékeny kárt okozott. Az átvonuló vihar itt kétfelé szakadt, egyik rész tovább vonult át Udvarhelymegyén, a másik rész pedig Zetelaka községen át Gyer- gyónak húzódott, ahol szintén hatalmas károkat okozott. A vihar további pusztításairól lapzártakor még jelentéseink nem érkeztek be. A Nyárád mentén is pusztított a jégverés (Marosvásárhely, május 31.) Szombatra virradó éjjel és szombaton délelőtt Marosváfeléje özönlő jóságtól, azt kérdezi fennhangon, elfo- gódott szívvel. — Hát én mit adhatnék az égnek t S mintha tündéri fényárban úszna most a templom és a lángoló oltár felől hangtalan szólam fuvalna feléje: — Dicső dolog a lemondás. Hát tisztán és örömtel&nül fog élni... igen, hurcolja a jármot, ha a szive beleszakad, akkor is. Do most nagyon sápadt az arca, míg megsarkantyuzva a paripáját, vágtat a néma komor, hangtalan, kővé dermedt rengeteg felé. Konrád alig birja követni Az őserdőben valahogy elszakadt a társaságtól. Talán kereste is a magányt, hogy magára maradhasson a gondolataival. Magas fák sötét tetején hangos karban vidáman csicseregtek a madarak, mintha a napsugaras nyártól búcsúznának. De a királyfi mintha az angyalok énekét hallaná a feje fölött, önkéntelen tekint a magasság felé. — Milyen gyönyörű kórus! — kiált föl elmerengve. A királyfi tisztásra ért. A rét sűrűn borítva vadvirágokkal. A ló óvatosan lépked a magas fűben. — Liliomok! — kiált föl a királyfi és lehajol a nyeregből, hogy tépjen egy szálat a vadon tenyésző virágokból. Mert a liliom volt a kedves virága és ezért is hivják liliomos királyfinak. S féllábbal még a nyeregben, nem halja a kürtszót a csalit felől, s nem veszi észre a dühödten kitörő vadkant, amitől a ló megbokrosodik és féllábra ágaskodik ijedten. S elborítva a sűrűségből zuduló nyilzáportól, hurcolja megvadult lova a földön, gyökerek és sziklák között, míg fejét véresre sebzi a kő és testét véresre hasogatják a bőrőv befelé fordított szögei. Ott találták meg eszméletlenül balottfehér arccal egy százados cser tövében. — Rosszal vagy kisgazdám T — kérdezi Konrád, a haldokló fölé hajolva. — Boldog vagyok... 6... annyira boldog, — suttogja Imre herceg. Mert hallom most a felhők énekét és látom a nagy fehér bárányt... a fehér bárányt, a kék ég arany tükrében I sárhelyen, és környékén és a Nyárád mentén borzalmas jégeső vonult végig. A zivatar különösen Nyárádr-emete, Nyárádköszvényes, Mikháza és Sóvárad községeket látogatta meg és ezek határát tette tönkre. Kibéden és Sóváradon az épületekben is nagy károkat okozott. A szél leszakította a fedeleket és a jég sok ablakot bevert. A pusztító vihar egy másik része Székes, Jkland, Moson, Gálfalva, Szentháromság és Gyulakuta községeket látogatta meg. A gazdák között nagy az elkeseredés. A kár szinte felbecsülhetetlen. Emberemlékezet óta hasonló természeti csapás alig érte a Székelyföldet. A nép mondhatni A HAJ IFJÚKORI SZÍNÉT adja isásza a Á tzuBoiAim» SÍKhK®Wien KindtnijHkaphato! Wlerokat.BUCO'CemdufI30. pár óra alatt kodusbotra jutott. Az elpusztított termés nagyrésze nem volt biztosítva és a lakosság nagy nyomornak néz elébe. Egyelőre át sem lehet tekinteni azt a veszteséget, amelyet a jégverés okozott.^ A fél vármegye lakossága az éhségnek néz elébe. Az amúgy is súlyos anyagi körülmények között küzdő székely népre nézve halálos csapást jelent a katasztrófa. Ezrek és ezrek maradtak kenyér nélkül, veszítették el egész évi munkájuk eredményét és kerültek a legkilátástalanabb helyzetbe. Az államnak és a magyarságnak mindent meg kell tennie, hogy a tragikus helyzetbe került elpusztított vidék lakosságát megmentse. Â Zeppelin hamarább érkezett meg Délamerikából Lakehurstbe, mint várták (Newyork, május 31.) A Graf Zeppelin érkezését amerikai időszámítás szerint a késő délutáni órákra várják Lakehurstbe. Bizonyosra veszik, hogy a léghajó a leszállás előtt ellátogat Newyork fölé és a világvárost körülrepüli. A lakehursti repülőtérre eddig még nem érkeztek nagyobb tömegeié. A repülőtér körüli országutakon mindössze száz gépkocsi táborozik. Newyorkból több pénzember utazott ki Lakehurstbe, hogy Eckenerrel tárgyalásokat folytassanak az óceán feletti légi közlekedés rendszeresítéséről. A léghajó mai leszállásánál kipróbálják a hordozható kikötő-árbocot is. A Los Angeles, amerikai léghajó a keleti partvidékig a Graf Zeppelin elébe repült s annak kíséretében tér vissza a lakehursti repülőtérre. Newyorkból jelentik: A Délamerikából jövő Zeppelin amerikai időszámitás szerinti déli 1 órakor simán leszállóit Lakehurstben. Megérkezését későbbre várták, a léghajó útját azonban a kedvező szélirány elősegítette. A budapesti Leszámítoló Bank betörőjét elfogták A betörést Kovács János asztalossegéd követte el, akit Révész György, az „Est“ munkatársa leplezett le (Budapest, május 31.) A Loszámitolóbank főintézetében elkövetett rablótámadás tettesét elfogták Kovács János asztalossegéd személyében, akinél az elrablóit pénzt hiánytalanul megtalálták. Kovácsra az a körüjmény terelte a gyanút, hogy érintkezést, tartott fenn a pénzintézet tegnap óta eltűnt egyik hivatalnokával, CzinoberreL Bevallotta, hogy a rablás értelmi szerzője a hivatalnok volt. Czinober József tartózkodási helyéről pillanatnyilag nem tud a rendőrség. Jellemző, hogy a tegnapi nap folyamán Czinober Józsefet, aki a megtámadott pénztárossal, a 60 éves Petrik Elemérrel volt egy szobában, 1 kihallgatták és Czinober részletesen előadta a rendőrségen a rablás részleteit. Péntek reggel kilenc óra tájt ért be a bankba s azonnal az orvosi rendelőbe sietett, ahol a fizetési borítékok cimzéséhez kezdett. Később bejött Petrik is s ozutáp ketten folytatták tovább a munkát. Tiz óra előtt néhány perccel egy gépirókisasszony jött ho a szobába, de azután hamarosan elment. Féltizenegy órakor kiment a szobából, ahol a pénzt rakták a borítékokba ős néhány percig távol maradt. Amikor visz- szajött és benyitott az orvosi rendelő előtt lévő szobába, önkcnytelenül visszanézett s ekkor egy embert látott, aki mindkét kezében egy-egy revolvert fogott rá, a hóna alatt pedig aktatáskát szorongatott Az ember, aki utánajött, rárivallt, hogy menjen beljebb, abba a szobába, ahol Petiik dolgozott. Amikor belépett a szobába, nyomában az ismeretlen férfi rájuksizegzett revolverekkel, a rabló elkiáltotta magát: — Fel a kezekkel! Mindketten meg voltak ijedve 8 szó nélkül engedelmeskedtek a felszólításnak. Petrik fölemelt kezében tartott néhány bankjegyet, amelyeket valószínűleg éppen be akart borítékozni. Az ismeretlen férfi ezután balkezébe vette az aktatáskáját, jobbkezében tartotta az egyik revolvert s rájuk parancsolt, hogy az asztalon heverő pénzt rakják be az aktatáskába. Még az ércpénzt is becsomagoltatta s amikor Petrik megkérdezte, hogy miért kell ez a kis érték is, a rabló rájuk kiáltott, hogy ne törődjenek vele, hanem mindent csomagoljanak be gyorsan. Mikor már az aktatáskában volt az összes pénz, a rabló rájuk szegezett revolverrel azt parancsolta, hogy menjenek be a szekrénybe. Kényszerűségből megtették. Elől Petrik, mögötte Czinober bementek a nagy szekrénybe, amelynek az ajtaját az ismeretlen férfi rájukzárta. Körülbelül kiét percig lehettek a szekrényben, ahová behallották egy ajtó csapódását. Ekkor kijöttek a szekrényből és azonnal jelentést tettek a történtekről a bank főfelügyelőségén. A rendőrség széleskörű nyomozást indított és megállapította, hogy a tettes egy 26—30 év körüli fiatalember, szürke ruhát visel, sovány és napbarnított. A rendőrség személyleirása birtokában egész nap keresték a tettest, aki állítólag Hatvanba szökött. Szomţja| délelőtt el is fogták a betörőt, de a sikeres nyomozás dicsősége nem a rendőrséget, hanem egy hírlapíróit, Révész Györgyöt, az „Est’1 munkatársát illeti, aki Kovács János asztalossegéd személyében kibogozta a tettest. Kovács Jánost a rendőrség kihallgatta és a kihallgatás során a tettes elmondotta, hogy a betörést a fiatal Czinober Józseffel készítette elő, aki őt pontosan informálta a helyszíni viszonyokról. fi Mai Alagút nevezetű étterem bérbeadó teljes berendezésével együtt. Téli és nyári kerthelyiség. Bővebbet Lengyel S. oki. mérnöknél, Torda, Főtér 25 sz.
