Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-09 / 128. szám
«in. ävf. 128. szm POLITIKA - GÖRBE TÜKÖRBEN A KÉPVISELÖHAZBAN LA CAMERĂ — Ön feltalálta ? És mondja, mit talált felf — Törvénykészitő gépet... íme néhány javaslata... Percenként ötszázat gyárt... fűz, aláir és megszavaz... Manlut Madgearu a Morgan-müvekért rángat, Popovici Mliiály az Ericcaon-ajnnlatát, vájjon, melyik lesz az erősebb Î (Ordinsa.) NYELVKÉRDÉS A banketten, amit a kormány Lóul lie or «3 Tithleseu tiszteletére adott, Maniu másra bántotta a francán pohárköszöntőt, (Â hírlapok.) Lonchenr: Ki az a hölgy, aki dikciózik? Titnlescu: Manin francia tanárnője, a miniszterelnök ngyis csak magyarul tud.. (Ordinea.) KELLEMETLEN HELYZET A román politikai pártok Loucheur, St. Aulaire és Bertheloí látogatása alkalmából ideiglenes fegyver- szünetet kötöttek. Pártelnökök egymás között: Te jó Isten, ha sokáig a nyakunkon ülnek még az idegenek, végül is kénytelenek leszünk román nemzeti politikát űzni. HARAKIRI A Viitorul javasolja, hogy a pártelnökök, akik szerencsétlenné tették az országot, harakirit kövessenek e? Eratianu Vintila: Robespierre, követni fogsz ? Mit gondolsz lesznek követőim ? Duca: Pardon, én csak alelnök vagyok. (Dreptatea.) >VVVVWVVVVVVWWWWAA<WVWWVWWV Orkán a tengeren Regény Irta: KERTÉSZ JuZSEF (28) A festő mindebből semmit sem vett észre. Görcsösen megkapaszkodva állott a fedélzeten s őszint elragadtatással nézte a nagy rajokban hömpölygő hullámokat, melyek alázatosan bújtak a hajó alá és magasba kapták, nagy- néha megtorpanva fölfreskeltek és átcsaptak az elsőrész alacsonyabb fedélzetén. — Úgy látszik, most már kezdünk belemenni — ! szélt Bustard apó felé. — Ezek mér igazán hullámoknak látszanak. — A ja, úgy létezik kezdünk — válaszolt az öreg. — Néz apó, az ott egy hullám! — kiáltott a festő lelkesülten, fejével a tenger felé mutatva. Hatalmas, szürke gerinc dagadt fel magasra, mintha pásztora volna a rohanó hnllámnyújnak. Magasan és komoran nézett el felettük és hajtotta maga előtt a nyargaló csordát. A menekülő kisebb hullámok gyors mozdulattal buktak előle a hajó alá s csak a túlsó oldalon merték felütni ismét fejüket s eszeveszetten száguldottak tovább. A nagy szürke hullám már egész közel ért a hajóhoz. Előre lendült, habzó gerince, a megdült árbocok magasságába meredt. Harsogó zúgása betöltötte a lármával telített levegőt. Ez egy hullám — hagyta rá Bustard apó. A következő pillanatban a bullám rohanó törzse megtorpant a hajó oldalában s mintha kiütötték volna alóla a lábakat, a gerince előrevágódott s a nekilendült orom millió részre robbanva, fehér tajtékosan zuhant reá a hajóra. A Delfin eltűnt alatta. Tajtékos tenger rohant keresztül a fedélzeten. Egyetlen zugó, harsogó tengerré vált az egész mindenség. Emberek, tárgyak, parányi atomjaivá válva az egyrecsapó víznek, kavarogtak, sodródtak benne a rohanó bullámfergetegben. A hajót elnyelte a végtelen tenger. A fedélzet emberestül, festőstül, festményestül együtt eltűnt a habzó hullámok alatt, csak a megdőlt árbocok és a rajtuk feszülő szürke-vitorlák meredtek magasra, mintha a tengerből nőttek volna ki, hogy a rohanó hullámokat hajtsák. Aztán jött egy másik hatalmas hullám. Alábukott az elnyelt hajónak, felkapta izmos széles vállára és felrántotta a magasba. A viz széles zuhatagban ömlött vissza róla a tengerbe. A fedélzet egyes tárgyai, a korlátok, kabinbejárat dobja, a kor- mánykerók egymásután bukkantak elő, ,a lezuhcgó viz alól. Az emberek prüszkölve, vizet köpködve kapaszkodtak elő. Bustard apó ott állt víztől csurogva a kormány- kerék mellett, mintha egy fából volna kifaíagva vele s néhány gyors mozulattal igyekezett visszaállítani a hajót előbbi irányába. Hosszú fehér, borzas szakálla olyan volt, mintha úgy ragadt volna az arcára, — abból a roppant tajtékból, mely végigvert rajtuk. — Öreg szemeiben ravasz, csintalan fény kacagott. A festőállvány a bekent Vászonnal együtt, eltűnt. A festő, tikácsolva, prüszkölve kapaszkodott a megdőlt oldal korlátjába, a rohanó viz, mely elragadta, megszűrte magát, mielőtt visszahúzódott a tengerbe * ő ottmaradt a koriát bácsán, mint leszűrt salak a rost ölyukacsai között. A tántorgó hajó fedélzetén még ide-oda düllör.gött a benlmíuntit víz 9 harsogó robajjal csapódott egyik oldalról 0 másikra A festő kétségbeesett erőfeszítéssel kapaszkodott a korlát fájába « rémült szemekkel nézte a lábainál rohanó síennyea vizet. it — Hát « egy hullám volt — kiáltott felé Bustard apó jókedvűen. •— Csak nedves volt egy kicsit, nem igarí — Fordulj meg! Fordulj meg! — kiáltotta a festő kétségbeesett hangon. i — Ne félj! Jó hajó a Delfin. Elbír még egynéhányat. Tudod, azért is kereszteltem Delfinnek, mert úgy bukdácsol a vizen, mint a névrokona. Hol alatta van, hol kiugrik belőle. — Fordulj meg. Elég volt! Én nem vagyok delfin! és nem akarok hol alatta lenni, hol ki ugrani belőle. — Hol a képed? Csak nem etted a zsebedbe? — kérdezte csufondárosan az öreg halász. — Elnyelte a tenger. Az az átkozott hullám elsodorta magával. — No, nem baj. Majd előkerül. Ha a tenger efféléket elnyel, rendszerint ki is hányja s ha az emberek ráakadnak a parton, azt fogják hinni, hogy megkölykö- zött a tenger. Hanem ereszjl már el azt a korlátot, mert még kirángatod a helyéből és utánamész a képednek. Gyere ide! A lejárat dobja erősebb. Abba fogózz! — Küldj valakit ide, hogy segítsen. Hogy menjek oda? A fedélzeten csapkod a tenger. — Lépj belé. Félsz, hogy megázik a topán kád? — De hátha egy másik hullám bevág, mielőtt odaérek? — kérdezte rémüldöző hangon a festő s elengedve a korlátot, tántorogva, neki-neki szaladva, visszabotorkálva, indult a liajóközép felé, időnként, mint az ostortól félő rabszolga, egy-egy rémült, alázatos, meghunyó pillantást vetett a tenger felé. El-elbukott a vizes hullámzó fedélzeten. — Ne félj! Nincs semmi baj, festő. Nem csap be a hullám, jöhetsz bátran — kiáltotta Bustard apó. A esősisakos matrózfejek újra fölbukkantak a lépcsőnél és összekacagtak az öreggel. A festő nagy nekifutással elérkezett a hajóközépre s lihegve ölelte át a kabindobot, mint üldözött bensziilött a tabut jelentő mentófát. — Fordulj meg! Fordulj meg! — kiáltott az öreg feló. — Azt hittem lefested mégegyszer, ha már elveszett az első képed. Most már a hullámok is megfelelők lennének — válaszolt az öreg gúnyosan. — Ne csufolkodj 1 Nem látod, hogy össze vagyok törve? Az az átkozott hullám nekivágott valaminek. Fáj a derekam, a lábaim alig bírom — panaszkodott nyomorúságos hangon a festő. Szánalmas állapotban volt, Hosszú fekete haja reáragadt a homlokára és csörgött róla az arcába a viz. A sapkáját elvitte a tenger. A nadrágja mind a két térdén ki volt hasadva, mint a vásott gyerekeké. Az öreg mosolyogva nézte. —■ Látod, téged megbüntetett a tenger, mert ki- esufoltad. Nézd, nekem semmi bajom, csak nedves vagyok egy kissé. A tengert tisztelni kell Scskös. — Csak már egyszer otthon legyünk! — sóhajtotta a festő. — Megfordítottad már? — Hátha mindenképpen haza akarsz menni, én nem bánom, de jogod van estg kintmaradni... Megfizettél élre — gúnyolódott tovább az öreg. (Folytatjuk) ! a ka r okoskod.jék ! Biztosítson az er délyi magyar egyházak biztosítóintézeténél a MINERVA BIZTOSITÓ~nál l Kérjen ajánlatot! Olcsó díjszabás. Kedvező fizetési feltetelekl A MINERVA BIZTOSÍTÓ RT. címe: Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (volt Ferenci József uí) 37. szám.Telefon 12-57. IltfltorviitsürMk ügyeiméi!©! Pásztori & Mettmann brassói bútorgyár cluji fiókja Székely Leó és 'Veres isiire vezetése alatt Strada Regina Maria (v. Deák Ferenc-ucca) 13 szára. Telefon 334. megnyílt Raktáron tart vas, réz és fabútorokat kárpitosárul, valamint mindennemű sodronyárut. Olcsó árak mel- ett kedvező fizetési feltételek. — (CarentuL)
