Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-05 / 100. szám
Az erők egyesítése Több, mint egy fél esztendeje annak, hogy a Keleti TJjság „Magyar kisipar“ cim alatt vasárnapi mellékletet ad ki. A rovatot kizárólag az erdélyi magyar kisiparosság számára Írjuk. Ezalatt az idő alatt a kisipar érdekeiben heves csatákat vivtunk meg és sok esetben eredményes akciókat vezettünk le. önmagunk lebecsülése volna, ha indokolatlan szerénységből letagadnék, hogy a kisiparosság érdekeiben eredményeket értünk el. A hangunk Bukarestben is meghallották. Kormánytényezők figyeltek fel a szavunkra. Egy idő óta kormánykörökben is jelszó lett a kisiparosság érdekeinek a felkarolása. Törvény- tervezet törvénytervezetre készült. Bizalmas rendeletek érkeztek a pénzügyigazgatóságokhoz, hogy az adók kivetésénél a kisiparossággal szemben méltányossági szempontok érvényesüljenek. A hatóságok előtt is a kisiparost ma már kezdik megbecsülni. A községi választásoknál nem egy helyen a kisiparosságnak a képviselői bekerültek a törvényhatósági bizottságokba. Az egyik kiváló magyar kisiparos-vezető a törvényhozó testületek házában ül és onnan hallatja a kisiparosság érdekeit védő filippikáit. Mindez letagadhatatlan tény és bizonysága annak, hogy a kisiparosság sorsával ma már kormánytényezők is törődnek. Nem akarjuk még csak a látszatát sem kelteni annak, hogy mindez a mi érdemünk. Mindenesetre azonban mi is szerény hajtóereje voltunk e rovat hasábjain annak az általános mozgalomnak, ami az erdélyi magyar és általában a romániai kisiparosság katasztrofális helyzetére terelte a közfigyelmet. Ez a körülmény a korábbihoz képest jelent ugyan már némi haladást, mert a kisiparosság nehéz helyzetét sikerült a közvéleménnyel és a kormánykörökkel megismertetnünk s igy reményünk lehet arra, hogy a segítség sem fog sokáig késni. Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hogy vajmi kevés, ami ezenkívül történt. A kisipar pangásának okait rengeteg ankét és tanulmány kutatta. A mi megítélésünk szerint az általános pangásnak és különösen a romániai kisiparosok siralmas helyzetének a következők az okai: 1. A nagyipar erős konkurrenciája. 2. A kisiparosok egymásközti versengése. 3. Az elviselhetetlen adózás. 4. A kisipar védelmére alkotott törvények és állami intézkedések meg nem felelő volta. 5. A szervezkedés hiánya. A gyáripar konkurrenciájával, mint adottsággal, a jövőben is számolnunk kell. Sőt, a modem nagyipar a maga hatalmas tőkéivel, kartell- jeivel és egyéb koncentrációival, továbbá épp e koncentráció következtében mind erősebbé váló rációnális termelésével oly munkaterületeket is elfoglal a kéziipar elől, amelyeket eddig a kisipar joggal tekinthetett kisajátithatlan tulajdonának. Ezen a téren tehát a kézműipar vajmi keveset tehet. Az előbbi felsorolás következő pontjain azonban a kézmüiparos társadalomnak módjában áll változtatnia a megfelelő szervezkedéssel, ha egyrészről saját erőit koncentrálja, másrészről pedig úgy,a törvényhozást, mint az államhatalmat megfelelő intézkedések megtételére kényszerűik. Tudatában vagyunk annak, hogy a kézmüiparos társadalom megszervezése nem könnyű feladat. Tudjuk, hogy százezrekre menő egyesületek, szövetségek megteremtése és adminisztrálása csaknem megoldhatatlan nehézségeket okoznak. Azonban bármily nagyok is legyének az akadályok, a mai kézmüiparos generációnak minden lehetőt-el kell követnie, hogy megfelelő tömörüléssel cs megfelelő szövetkezéssel létét biztosítsa. És ez alkalommal utalunk arra az általános érvényű igazságra, hogy bármily hatalmas fejlődést vegyen is a gyáripar, a termelésnek minden körülmények között szüksége van a kisiparos munkájára, mert a gyáripar mellett örök időkre megmarad egy oly hatalmas munkaterület, amelyet a kisipar joggal tarthat magáénak. E munkakör lelkiismeretes betöltése egyrészről a kézmüiparos társadalomnak exisz- tenciáját biztosit ja, másrészről a társadalom gazdálkodásának egyik legfontosabb feladatát oldja msg. Ily módon tehát a kézműipar boldogulása és egészséges fejlődése nemcsak a szükebb értelemben vett kisiparos társadalom érdeke, hanem érdeke az egész társadalomnak is. Csak csodálkoznunk kell azon, hogy e nyilvánvaló igazság az arrahivatott hivatalos tényezők figyelmét mindeddig elkerülte és sehol sem látunk oly intézkedéseket az állam részéről, amelyek hivatva volnának a kézmüiparos exisztenciák megszervezésének kérdését előmozdítani, vagy legalább is (Kolozsvár, május 3.) Amint már a mult számunkban megírtuk, a kolozsvári pékiparosok április 29-én közgyűlést tartottak, amelyen a süteményeik szabad árusítási jogának megvédése érdekében sikra szállottak. A közgyűlésen viharos jelenetek játszódtak le és hosszú és beható vtia után azt az egyhangú határozatot hozták, hogy a pékiparosok a törvényben biztosított jogaikat semmiféle körülmények között nem hajlandók feladni, sőt ha szüksége mutatkozik annak, ügyükkel a legmaga- sebb fórumokig is elmennek, hogy szerzett jogaikat megvédhessék. A szakosztály megkereste az ipartestülotet, hogy egy alaposan megindokolt memorandumban álláspontját ismertesse az illetékes hatóságokkal és védje meg a pékiparosok érdekeit. Ennek az alapján az ipartestület az elsőfokú iparhatósághoz és a kereskedelmi s iparkamarához felterjesztést készített, amelyben a pékiparosság igazolt küzdelmét az alábbiakban sorakoztatta fel: Mindenekeló'tt csodálkozásának ad kifejezést, hogy a pékiparosok elleni akciót egy kereskedelmi és ipari képviseleti orgánum kezdeményezte, amely azonban abban a szépséghibában szenved, hogy csak a kiflit és a zsemlét akarja kizárni a házaló kereskedelemből, de ugyanakkor megengedi a sósperee árulását, mintha ez nem volna a sütó'iparosok terméke. Tehát az akció már kezdettől fogva hibás plattformon mozog. Az akció még komikusabbá válik, amikor nem tiltja meg a házalást a tulajdonképpeni házalási cikkekre, mint amilyen a cukorka, csokoládé, virág, újság, posztó, vászon és több más ipari cikk, amelyeknek egy jelentékeny része házalási tilalom alatt áll. Ilyenek például a cukorka, csokoládé, mézeskalács stb. Ismeretes, hogy a pékiparosok is a mai gazdasági viszonyok mellett sok nehézséggel küzdenek. Ezek között első helyen állnak a maximális árak, amelyeknek létjogosultsága régen megszűnt, de még ma is fennállanak. Egy olyan rendelkezés, amely a péksüteményeknek a házhoz való szállítását megtiltaná, tömegesen kergetné csődbe a pékiparosokat, anélkül azonban, hogy ezzel bárkinek is használtak volna. Nem lebecsülendő indok a jelenlegi helyzet fenntartása mellett az sem, hogy a süteményeknek a fogyasztók házához való szállítása, éppen a fogyasztóknak a kényelmét szolgálja, tehát ez a kereskedelem éppen a fogyasztók érdekeinek a képviseletében lendült fel. Tagadhatatlan, hogy ma az iparosnak és a kereskedőnek kell alkalmazkodni a fogyasztó kívánságához és nem a fogyasztónak az iparoséhoz. De mindezektől eltekintve is a fogyasztónak ebből a rendszerből még az az előnye is meg van, hogy a péksüteményeket közvetlenül a’termelőtől szerzi be és nem másod- vagy harmadkézből, ami csak megdrágíthatja a péksütemény árát. A földmi veiésiitryi, ipari és kereskedelemügyi minisztérium 22S68—1885. számú rendeletével nem tekinti házalóknak azokat az iparosokat, akik iparigazol* vánnyal rendelkeznek és kirakó, heti és egyéb vásárokon termékeiket áruba bocsáthatják. Ez a rend?* a kezdeményező lépéseket megtenni. De ha már az állam erre hivatott tényezőinek közreműködő sére nem lehet számítani, az érdekelt kézmüiparos társadalomnak magának kell a kezébe vennie ezt az exisztenciájára nézve oly fontos kérdést. Az elmúlt tiz esztendő szomorú tapasztalatainak nem szabad csüggesztően hatniok, sőt ellenkezőleg. Éppen e sikertelen kisérletekből kell megállapítani az eredménytelenség okait és az okok ' felismerése után mihamarább hozzá kell fogni a szervezkedéshez és az építő munkához. Ha ez a munka soká késik, a kisiparos exisztenciák gyé- rülése csak tovább tarthat és odajutunk, hogy még azokat a tömegeket is elveszítjük, amelyek az egész társadalom egészséges fejlődése érdekében a kézműipar elvitázhatatlan területei. let megengedi az iparosnak, hogy megrendelésre a fogyasztók házához is szállíthassa a süteményeket, sőt a házról-házra való eladást sem tiltja meg, ha az illető rendes házalási engedéllyel rendelkezik. A felterjesztés kifejezést ad annak, hogy Kolozsváron a péksüteményeknek ily módon való árulása évtizedes jogszokáson alapszik és nemcsak Kolozsváron, hanem az összes erdélyi és ókirályságbeli városokban a kereskedésnek ez a módja megszokott dolog. Tehát senkinek sem lehet érdeke, hogy ezt a régi jogszokást megváltoztassa és ezzel az intézkedéssel a fogyasztók és pékiparosok érdekei ellen dolgozzék. A sütőiparosok a munkaügyi minisztériumhoz fordultak, hogy a kiskorúak védelméről szóló törvényt változtassák meg. Ismeretes, hogy a kiskorúak védelméről szóló törvény hatarozottan megtiltja, hogy a 18 éven aluli ifjak éjjeli munkát végezzenek. Ez a tilalom sérelmesen érinti a sütőiparosokat, akik csak éjjel dolgozhatnak. A törvény értelmében tehát 18 évnél fiatalabb tanoncokat nem vehetnek fel szolgálatba. Viszont, aki a 18-ik évét betöltötte, nem hajlandó semmiféle körülmények között inasnak beszegődni. Tehát a sütőiparosok abba a kínos helyzetbe jutnak, hogy a kiskornak védelméről szóló törvény értelmében nem tarthatnak inasokat, mivel arra senki sem jelentkezik. Most aztán a sütőiparosok megkereséssel fordultak a munkaügyi minisztériumhoz, hogy adjon engedést a részükre, hogy az éjjeli munkára 18 évnél fiatalabb tanoncokat is alkalmazzanak. Minden valószínűsége meg van annak, hogy a sütőiparosok indokolt kérését a munkaügyi minisztérium meghallgatja és engedélyt ad arra, hogy a sütőiparban 18 évnél fiatalabb tanoncok is éjjeli munkát végezhessenek. Szakelőadás a fésülésről, ügy értesültünk, hogy egy jeles külföldi iparos szaktekintély május 15-én este fél 9 órakor a kolozsvári ipartesiilet üléstermében ipari szakelőadást tart a fésülésről. Ez a szakelőadás a kolozsvári fodrásziparosokat érdekli és ezúton is felhívjuk a figyelmüket arra, hogy azon minél nagyobb számban jelenjenek meg. Helyreigazítás. A mult heti „Bata ante portás” cimü cikkünkben téves információ alapján azt irtuk, hogy a kirakattal biró cipészüzletek és műhelyek minősítése érdekében a bukaresti lábbelikészitő iparosok szövetsége interveniált. Ezzel szemben a tény az, hogy ez az intervenció a Brassóban székelő Erdélyi-Bánáti, Kőrös- és Máramarosvidéki lábbelikészitő iparosok szövetsége részéről történt, amelynek az elnöke Dánér Lajos és a titkára Rátz András. Dr. RÉVÉSZ MARGIT IpmíssziMfíM Budapest, t. Zugliget. Remet«-«I 13. telefen 64C-9S, ©41 -33. Klimatikus gyógyhely 300 m. a. t. sz. f. ütlüiésre szoruló vérszegény, ideges gyermekek részére. — Állandó rendszeres iskolai oktatás Érdeklődés esetén készséggel küldünk tájékoztató prospektust. Â kolozsvári pékiparo&ság közgyűlésén egyhangúan elhatározták, hogy a szabad- kereskedelem mellett kitartanak Felterjesztés az iparhatósághoz és a kamarához
