Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-05 / 100. szám

'i iselőház Clrj-KoIcMSvár, 1930 májas 5. Hétfő KelbtiUisjíg STES BELFÖLDÖN 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lőj. 20 oîdalas szám ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:.Plata Unirii (Főtér) * Telefon : 5-—08, 6—SH XIIL évfolyam 100-ik szám f ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON. 1 érre 56 pengő, félévre 29 peng* negyedévre 18 pengő. I Egyes szám ára 20 fillér. Sándor József külön szekciót kért az egyesitett vallás és közoktatás- ügyi minisztériumban a székely autonómiának Rend kívül sérelmes a lsét minisztérium össase olvasattá- sárét szol© törvény a kisebbségi egyházakra nézve Fe! szeretnék vonultatni a tábornokokat a hadügyminiszter ellen (Bukarest, május 3.) A szenátus szombati ülése alig néhány percig tartott. Bratu elnök megnyitotta az ülést, konstatálta, hogy tárgyso­rozat nincs, azonnal be is zárta és a szenátorok a szekciókba vonultak az egyesített vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló tör­vény megvitatására. A Magyar Párt részéről a szekciói tárgyalásokon Sándor József szenátor vett részt. A magyarpárti szenátor a napokban kolozsvári tartózkodása alatt érintkezésbe lépett Balázs András dr. kanonokkal és Makkai Sándor református püspökkel és kikérte az egyházi té­nyezők véleményét a törvényről, amely nagymér­tékben érinti a kisebbségi egyházakat és a fele­kezeti iskolákat. Sándor József a Keleti Újság munkatársát tájékoztatta a törvényjavaslat in­tézkedéseiről és a Magyar Pártnak ezzel szem beni álláspontjáról. A 283 szakaszos, terjedelmes törvényja­vaslat az állam és az egyházak közötti viszonyt nagyon közelről érinti. Főhibája az. hogy össze­zavarja ugyanis sok helyen az államrendi és az egyházi hatáskört és nincs érzéke az egyházak autonómiája iránt. Az indokolásban a törvényja» vaslat elkészítője azzal dicsekszik, hogy a minisz­térium munkáját lényegesen decentralizálta, mi­vel minden tartományi főnökség mellett külön szakosztályt létesit. Ez azonban az egyházakra hátrányos lesz akkor, ha emiatt nem tudnak közvetlenül a minisztériumhoz fordulni szükséges esetekben. A kultuszminisztériumban külön igazgató­sága volt a kisebbségi egyházaknak, most az ösz- szes egyházaknak lesz egy közös igazgatósága, amelyeMci egy alosztálya fog a kisebbségi egy­házak űáykezei ésével foglalkozni, ami magyar terminológiával élve azt jelenti, hogy eddig a ki­sebbségi egyházaknak miniszteri tanácsosa volt, ezentúl csak osztálytanácsosa lesz. A bukaresti lapok élénken foglalkoznak Dobrescu erdélyi tartományi igazgató ügyével. Az Adeverűl véleménye az, hogy sokkal jobb lett volna, ha Dobrescu a vizsgálóbirói kihallgatás előtt lemond és mint magánember tisztázza ma­gát a vádakkal szemben. Jellemzőnek tartja a A bukaresti Ordinea cimii lap, amely köztu­domásúlag a liberálisok lapja, támadást intéz Condescu hadügyminiszter ellen. A lap szerint a hadügyminiszter közelebbről az újságíróknak adott nyilatkozata során arra a kérdésre, vájjon a tábornokok a május 10-iki ünnepségen felvo­nulhatnak-e Moldovanu tartományi főnök, előtt. __akit a hadseregből való szökéssel vádolnak a A törvényjavaslatban a kisebbségi iskolák­kal szemben minduntalan szerepel az a kifeje­zés, amely a kormánynak a kisebbségi iskolákkal szembeni utasítási és intézkedési jogát jelentené. Sándor József a szekciói tanácskozások alkalmá­val hevesen tiltakozott a kifejezés ellen s hivat­kozott arra, hogy a kisebbsqfyi iskolákkal szemben az ál- t lamnakMfak felügyeleti joga van. jţv- . *£’*'*! Sikerült iftozt a I;.tc,,ez6s1 a legtöbb helyen tö­röltetni, máshelyen pedig a törvényszövegbe ha­tározottan bevették azt, liögy utasítási jog csak az állami iskolákra értendő. Hasonlóképpen tö­röltek több helyen a törvényszövegből az olyan kifejezéseket, amelyekből az államnak az egyházi ügyekbe való szoros beleszólása következett, vol­na. Különösen szerepei ez a 15-ik szakasznál, amelynél még e pillanatig nem sikerült enged­ményt elérni, a szövegezésre azonban a szekció­ban még visszatérnek.. Sándor József a íárgvadá­sokon kifejezte a Magyar Pátinak azt az óhaj­tását is, hogy a közoktatásügyi tanácsban és más ta­nácskozó szervekben a magyar egyhá­zaknak is biztosítsanak képviseletet. amire azt a választ kapta, hogy a felekezeti is­koláknak két vezérinspektora van s mivel eze­ket az állásokat külön vizsga segítségével töltik be, ezekre az állásokra arra alkalmas kisebbségi egyének is vállalkozhatnak. A törvényjavaslat 16 minisztériumi igazgatóságot kreál, Sándor Jó­zsef egy tizenhetedik igazgatóság felállítását kérte a székely autonómia részére. amire a miniszter azt válaszolta, hogy ez a kérés mindaddig tárgytalan, amig a székely autonómia, amelyet a nemzetközi egyezmény kétségtelenül biztosit, nem szerreztetett meg. bukaresti sajtó azt a tényt, hogy Mihalache mi­niszter a kamarai támadások során nem kelt Dobrescu védelmére, amiért az erdélyi nemzeti- parasztpárti képviselők egy csoportja meglehe­tősen neheztel is á földmivelésügyi miniszterré. liberálisok — azt válaszolta, hogy a hadseregnek továbbra is meg kell őriznie a régi tradícióját és nem szabad belekeverednie a politikába. Az Or­dinea a kérdést igyekszik élére állítani, olyan formán, hogy május 10-én véleménye szerint a tábornokoknak joguk van megtagadni a Moldo­vanu előtti felvonulást. Român, francia, nímeUaiiöi (Két cikk) Irta: PAÁL ÁRPÁD II. A közigazgatási tanfolyamok román, né­met, francia nyelvű tulzsufolása csak uj nyelv­iskolát jelentene, de nem közigazgatási művelő­dést. És a nyelviskolai jelleg egészségtelen tulten- gését kellene erőszakolni, hogy az ország többi népnyelveit is felkarolják. Viszont a tanfolya­mok vidékenkinti megszervezése, s vidékenként az ott jellegzetes népnyelvnek az államnyelv mel­letti felkarolása: ez a gyakorlati óéinak is jól megfelelne és amellett a tanfolyamok közigazga­tási nyelvszükségleteit is tökéletesen kielégítené. Ha nem így történik a megszervezés, akkor az illető vidék másnyelvü népeivel szemben a köz- igazgatási tanfolyamok csak idegenséget fognak jelenteni. Ezek a másnyelvü népek joggal mondhatnák, hogy a közigazgatási tanfolyamok az ő szándé­kos elhanyagolásukra törekszenek. Joggal pana­szolhatnák, hogy ilyen sok idegen nyelvűség csak mind az ittélő másnyelvü nép saját fiait szorítja vissza a közigazgatási tevékenységtől. A tanfolyamok csakugyan az illető néptől idegen nyelv tudóinak az öncélú előretolását és erre a népre való ráterhelését idéznék elő. És ez a nép fizetné erre az intézményesített kihasználásra a maga adóit, s amellett a saját fiai magasabb tár­sadalmi helyzetbe jutásától is el lenne zárva.^ te­hát ezzel is megkétszereződne az ő életvesztesége. Van még az ország különböző nyelvű népei kárára erkölcsi nagy veszteség is abban, hogy a közigazgatási tanfolyamok tervezői a román nyelven kívül két világnyelv tudását is követelik, de a népkisebbségek nyelveit, még számba se vet­ték, csak a népkisebbségi pártok közbelépésére kezdenek gondolni ezekre. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási tanfolyamok tervezői a népnyelve­ket nem. veszik közigazgatás szempontjából fon­tosnak. Ennélfogva az illető nép lelkét, saját mű­veltségét, a saját nyelvében élő anyagi és.szellemi érdekeit, s e nyelv forgalmi és megélhetési jelen­tőségét se hajlandók számbavenni, Mintegy arra akarják nevelni a jövő közigazgatását, hogy a másnyelvü népeket ne értse, tehát érdekeiket se igyekezzék felkarolni. Megvetés, lenézés van eb­ben y. gondolkozásban a másnyelvü népek iránt. Pedig ezek is százezernyi, sőt sokszázezernyi, sőt milliónyi cs több milliónyi sokaságban^ or- szágícnntartók, adófizetők, dolgozók, katonásko­dó!;. Életük megbecsüléséhez tehát joguk volna. Legalább a saját nyelvterületeiken az otthon érzésében való megmaradásukat az államtól em­beri jog alapján megkövetelhetnék. De hogyan juthassanak ilyen otthonosságba, ha az állam még a nyelvükről se akar tudni, s hivatalnokait is úgy akarja nevelni, hogy ezt a nyelvet ne tud­ják és ne becsüljék? Hogyan kap akkor^az a nép megbecsülést, hogyan érezhet jóságot és figyel­met maga iránt, ha még a saját otthonterületein se becsülik meg az ö nyelvét? Ennek a kérdés­nek a felvetése még keserűbbé válhatik előtte, ha arra gondol, hogy csak a saját nyelve ilyen ül­dözött és hazátlan, de viszont van olyan nép, aki nem is lakit- ebben az országban, s annak a nyel­vét mégis kötelesek tudni az ország hivatalnokai. Francia nép Romániában nincsen, a francia nyelvet mégis kell tudni a tervezett közigazgatási tanfolyamokon. Mi köze van a mi másnyelvü né­peinknek a francia nyelvhez? És mi népüdvözü- íés támadhat abból, ba a tanfolyamokról kikerült urak franciául tudnak, s a. jövőbeli falusi jegy­Dohrescn miatt Mihalachera neheztelnek A tábornokokat Ismét politikába akarják ksverai Mai számunk 20 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom