Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-01 / 97. szám
4 Jöwmnjwafe XIII. fíVF. 97, SZÁM. yi/m» „Ne higyjék, hogy dollárt kívánatra házhoz hordják!“ Amerikai magyar mérnök, aki tréfás uersikében oktatja ki a kivándorlókat — Hat év után látogatott haza Kolozsvárra Rosinger Arthur newyorki vegyészmérnök Frissen borotváltarcu, ruganyos Járású, igazi amerikai yenki-tipus: ismét egy azok közül, akik még pár évvel ezelőtt hamisítatlan kolozsvári ben- sziilöttn'ek számítottak, most pedig már csak előkelő idegenek, számunkra pár napos látogatásra haza- kukkintó amerikai állampolgárok. Bámulatos az Egyesült Államok külsőt és talán karaktert is átformáló ereje. Régi ismerősünk, aki most impozáns külsejű amerikai útlevéllel a zsebében egy-két napra hazalátogatott, még hat évvel ezelőtt egy kolozsvári gyár vegyészmérnöke volt. Most is vegyész- mérnök, ugyancsak egy gyárban, azonban ez a gyár nem a vasúti síneken túl elterülő, úgynevezett gyári negyedben, hanem Newyork nehány százezer lakosú gyári negyedében, New-Yerseyban található. Julius elsejéig azonban Rosinger Arthur európai globetrotter. Őszintén szólva, nem gondoltunk interjúra, amikor a kávéházban szembekerültünk a márványasztal mellett. Akármilyen kicsi város Kolozsvár, any- nyira nagy azonban mégis van, hogy egy innen elkerült amerikai vegyészmérnök még nem „városunk nagy fia”, akitől loyális nyilatkozatokat várnánk Kolozsvár amerikaias lendületű fejlődéséről lokálpatrióta érzelmeink legyezgetésére. A beszélgetésből azonban mégis csak újságcikk kerekdik ki. Amit ugyanis Rosinger Arthur 43 éves, nőtlen, newyorki illetőségű, nagyváradi születésű vegyészmérnök mond, az tagadhatatlanul érdekes, sőt tanulságos. Emlékszünk rá, hogy amikor Rosinger mérnök ur hat évvel ezelőtt pénzzé tette, amije volt és megváltotta amerikai hajójegyét, arról álmodott, hogy az akkor még embrióban levő rádió tökéletesítését szolgáló találmányait fogja értékesíteni s rövid idő alatt — legalább romániai értelemben — milliomos lesz. Ezért mindenekelőtt ezt kérdeztük tőle: — Ugye rádiógyárban van? — Nem, sokkal prózaibb a foglalkozásom. Egy kémiai gyár második mérnöke vagyok és a bőrcserzéshez szükséges anyagok előállitásával foglalkozom. — És mi van a találmányaival T — Hát bizony Amerika azokra nem igen volt kiváncsi. És hogy őszinte legyek azt is elmondom, hogy hét hónapon keresztül nem is végeztem mérnöki munkát, voltam kifutóira, közönséges gyári munkás, egy rádióüzletben is alkalmaztak, de csak, mint szolgát. Végre bejutottam abba a gyárba, ahol azóta is alkalmazásban vagyok. Kezdtem harmincdolláros heti fizetéssel és ma havi háromszáz dollárt keresek. Nem panaszkodom, jól megélek belőle, havonta félre is tudok tenni száz dollárt. — Mindezt, — folytatta Rosinger mérnök — annak köszönhetem, hogy energiámat, bizonyos testi ügyességeimet és munkakészségemet átmentettem Európából Amerikába és az első sikertelenségekkel nem hagytam elkedvetlenittetni magamat. Amerika annak, aki dolgozni akar, a kenyeret legalább is biziositani tudja. Pretenziókkal azonban senki se tegye rá a lábát az Egyesült Államok földjére. Talán két évvel ezelőtt levelet kaptam egy régi debreceni barátomtól. Azt kérdezte tőlem, tudok-e neki valamelyik amerikai gyárban szerződést biztosítani, mert csak éppen annyi pénze vám, amiből kitelik egy hajójegyre és ha nem kapna állást, ez „katasztrófa volna számára.” Azt is megkérdezte, ne küldje-e ki az oklevelét? Sietve válaszoltam: azt tanácsoltam, hogy maradjon Európában. Akinek a számára ugyanis katasztrófa az, ha előre nem biztosítanak állást neki, aki nem érez magában elegendő önbizalmat arra, hogy kiverekszik valamit magának, az nem való Amerikába. Az oklevél itlt nem fontos. Szóban is bejelentheti bárki a végzettségét, hisznek neki. Ha aztán egy-két napi próba után kiderül, hogy akár van oklevele, akár nincs, nem ért ahoz a mesterséghez, aminek az ellátására vállalkozott, szó nélkül, könyörtelenül kiteszik a szűrét. Ha beválik, akkor szerződés nélkül is megtartják, sőt fizetésemeléssel is kifejezésre juttatják megelégedésüket. — Vágyik-e haza Európába? — Én már amerikai állampolgár maradok halálomig. Nehezen tudnék beletörődni abba, hogy a fizetésem egyötödét az államnak adjam adóban. Nálunk nagyon egyszerű az adófizetés technikája. Nőtlen ember évi 1500 dollár keresetig egyáltalában nem fizet adót, a nős 3500 dollárig. — És mennyi az Ön adója? Rosinger mérnök ur benyúl a tárcájába és előveszi egy postautalványnak a szelvényét. — Éppen elutazásom előtt küldtem el posta- utalványon az egész évi adómat: öt dollárt. Amerikában az adózás progresszív. Én az adómat pár órai munkámmal meg tudom keresni, a milliárdosok azonban jövedelmüknek tekintélyes részét kénytelenek a köz céljaira adni. — Szóval, mégis csak jobb amerikai állampolgárnak lenni? — Engedje meg, hogy erre a kérdésre egy tréfás versikével feleljek, amiért bizonyára nem kerülök a Parnasszusra, de azért mégis elmondom: Bizonyára nem lesz nektek Megoldhatatlan talány, Az EKE alapszabályainak jóváhagyása a hivatalos lapban Hogy nem éppen pont reám várt A Vanderbilt kisleány. És az Equitable-trösztnek Elnöke sem jött elém, Bár bevallom, hogy jómagam Sem egész’ úgy képzelém. Az bizonyos: Amerika Szerencsés és boldog ország, De ne higyjék, hogy a dollárt . Kívánatra házhoz hozzák. A dollár egy keskeny papír, Az alakja hosszúkás, Erősen fogják a végét S érte dolgozni szokás. Eddig tart az amerikai magyar mérnök verses figyelmeztetése a kivándorlóknak. Bizonyára nem akar vele a Baumgarten-dijra pályázni, de aki betartja, az legalább is elér annyi anyagi eredményt, mint amennyi a legnagyobb Baumgarten-dji. Rosinger mérnök ur a példa rá. (Kolozsvár, április 29.) Egy közel évtizedes kulturális ügy kedvező elintézése nyert befejezést azzal a törvényszéki hirdetménnyel, mely a „Monitorul Oficial“ f. évi április 12. számában az EKE-ről megjelent. Az EKE tisztikari tanácsának legutóbbi értekezletén megilletődéssel vették tudomásul az elnökség errevonatkozó bejelentését, elismeréssel adózva mindazok iránt, akik az ügy érdekében közreműködtek. Különösen kiemelték Merza Gyula buzgó közbenjárását, ki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy még április 3-án átvehette és Bukarestbe küldhette a nagyiontosságu okmányt, melynek nyilvános közzététele most a magyar turisták közt élénk örömet keltett. «ÜESZ VILÁGON 5S5 PORTABLE*Í tuam , MASK. AZ AMERIKAI ROYAL-IRÓGÉP a legkedveltebb Írógép! minden civilizált országban nagy keresletnek örvend és ezért nemzetközi jelentőségű. — Az AMERIKAI gtOYAIi-IRÓGÉP minden modelljét a tökéletes gyártás, gyors és könnyű működés, szép kivitel és a rendkívül tartós, megbízható szerkezet jellemzik. «W* A a: 1- . ROYAL TYPEWRITER COMPANY. INC.,NEW YORK VEZERKÉPVISELŐ ERDÉLYBEN ÉS BÁNÁTBAN: Goldstein Emanuel Oradea,StP. Pvromlansug. Tel.Z-97
