Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-26 / 117. szám

« i 3 9 1 öh&1 r.t n * *'ţ'e'r V * Claj*-Kolozsvár, 1930. május 26. Hétfő ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy bóra 100 lej. ORSZÁGOS M AGY ÁRPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fiaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Az erdélyi magyar színészei a magyar: társadalom ügye Irta: SZÁSZ ENDRE Azon az ankéton, amely szerdán folyt le Bu­karestben Rebreanu művészeti vezérigazgató dolgo­zószobájában, az értekezlet végén azt a kérdést in­téztem a yezérinspektor nrhoz, mondja meg nehány szóval, milyen impressziókat szerzett a megbeszélé­sek folyamán, mi az a konkrétum, amit leszűrt a hallottakból s a felvetett kérdésekre vonatkozólag megérlelődött-e benne legalább egyiket-másikat ille­tőleg olyan konklúzió, amelyet ő is magáévá tud tenni. Rebreanu ur, akiről különben fel kell jegyez­nem, hogy nemcsak modorának előkelőségével, a a nyugati diplomáciai formák nobilitásával vezet­te végig a tárgyalást, hanem olyan jóindulattal, megértéssel és becsületes segitni akarással, amire hamarosan példát sem találunk, ha az erdélyi ma­gyarság tízéves harcaira visszatekintünk, azt felel­te erre, hogy épen a probléma komolysága és fon­tossága tartja őt vissza elhamarkodott nyilatkoza­toktól és a döntés előtt át szeretné tanulmányozni a magyar irodalmi társaságok, az ujságirószervezot,. a szinigazgatók és a színészek memorandumait, Vekben tömören, de precízén összefoglalva szeretne látni a napirendre került kérdéseket. Még valamit mondott Rebreanu vezérinspektor ur, amit mi sietve le is akarunk rögzíteni: azt tudniillik, hogy véget akarja vetni a magyar színházi konces­sziók körül eddig jogszokássá kifejlődött hercehur­cának, amely mindig az utolsó órában döntötte el a színházi koncessziók sorsát, súlyos helyzetbe ál­lítva ezzel az igazgatókat is, elsősorban azonban a színészeket, akik ilyenformán teljesen ki voltak szolgáltatva a kényszerhelyzetet ürügyül használó színigazgatóknak. Amit tehát Rebreanu . vezérinspektor, akár diplomatikus előrelátásból, akár az ügy kényessége miatt is elmulasztott megtenni: az ankét rezüméjé­nek felállítását, arra vállalkozom én az alábbiak ban. Úgy láttam, hogy az ankét résztvevői majd­nem egyhangúlag a régi kerületi beosztás visszaál­lítása mellett foglaltak állást és az ezzel szembe állított gyönge ellenvetések egyáltalában nem ta­láltak visszhangra. Én ezt a majdnem százszázalékos egyhangúságot az ankét egyik legfontosabb ered­ményének tartom és bizonyos is vagyok benne, hogy Rebreanu vezérigazgató ur szankcionálni is fogja. Megértem ugyanis azoknak a kis igazgatóknak az elkeseredését, akik évek ótg panaszolják, hogy amióta nem a minisztérium álapitja meg a — ter­mészetesen az ő megkérdezésükkel és beleszólásuk­kal — a szini kerületek területét és a benne levő állomásokat, azóta életük a polgármestereknél való folytonos kilincselésekből, protekcióhajszolásból áll, de még ezek mellett sincs megfelelő garancia a birtokukban, mert a polgármester urak jó fiuk, akik a megállapodások ellenére is nem egyszer ajándé­kozzák oda a szezonengedélyt az idegen színigazga­tóknak. Ez az oka aztán annak, hogy beállít az ide­gen igazgató társulatával valamelyik városba, négy­öt napos szezonja alatt előadja a legfrisebb újdon­ságokat s az őt követő koncessziónál! színtársulat csak a biztos bukás ódiumával kezdheti meg repriz- szezonját. De az igazgató a kerületi beosztás hiányá­ban kalkulációt sem tud tenni, mert azt sem tudja, hova veti sorsának hányt-vetett hajója az évad alatt és megesik, hogy egv-két hétig várakozási állomány­ban kell lennie, mert egyetlen üres állomása sincs. Meg kell állapítanom tehát mégegyszer, hogy a kerületi beosztás rendszere fényesen győzött a bu­karesti ankétön. De hozzá kell fűznöm azt is, hogy ennek az álláspontnak győzelme feleslegessé tette azt, hogy egyes városokat pályázat utján kapjanak meg a szinigazgatók. Az értekezlet másik fontos eredménye Rebreanu vezérigazgató urnák az a kijelentése, hogy semmi akadályát nem látja az országos szinpártoló egye­sület és az országos magyar szinésziskola felállítá­sának. Konstatálnunk kell azonban, hogy ez a kije­lentés, még ha kötelező erejűnek is tartjuk, a kér­désnek csak egyik oldalát oldja meg. A megvalósi- tás már a mi dolgunk. És pedig sürgős dolgunk, mert hitem szerint, amit a bukaresti értekezleten kifejezésre is juttattam, csak a magyar színházak ügyének altruista alapra való helyezése jelentheti a probléma végleges megoldását. Hogy a színházat kizárólag csak, mint üzletet tekintsék, — ez történt eddig nálunk —- ez a taktika csúfos kudarcot ara­tott. Nem mondom, hogy valamennyi erdélyi ma­gyar színtársulatra áll ez. A szabad versenyt kizárni az egész vonalon, itt -;em lehet. Ellenben fentartom azt a régi prepozíciómat, hogy a kolozsvári állandó magyar színházat »- /ész erdélyi magyar társada­lom \édo szárnyai alá kell helyezni, mint az erdé­lyi magyar nép egyetlen komoly kuíturhiyatást be­töltő és a szinészlievclés problémáját is vállaló Ma­gyar Nemzeti Színházat. Nem vagyok olyan opti­mista, hogy ennek a kérdésnek máról-holnapra való, még átmeneti megoldását is remélhetném. Ez azon­ban mégis csak a legközelebbi néhány esztendő fel­adata. Nem halasztható ellenben a szinésziskola dol­gának haladék nélküli elintézése. Janovics igazgató a' szinigazgatók kötelességének tartja ezt. Ám le­gyen, de ez is csak ideiglenesen. Végső formájában ,a magyar társadalomnak kell gondoskodnia errőlis. Nyílt kérdés maradt az értekezleten a szín­igazgatói koncessziók számának és a szinigazgatók személyének megállapítása. A koncessziók számára nézve a felszólalók nagy többsége az átmeneti re­dukciót tartotta szükségesnek. Hangsúlyozom, hogy a redukció csak átmeneti lehet, mert az erdélyi ma­gyarság nem nyugodhatik bele abba, hogy a béke­évek tiz-tizenkét szintársulata helyett időtlen- időkig öt-hat magyar társulat járja Erdély és Bán­ság városait, felidézve az eehós-szekér és a dili- zsánc feledésbe merült korszakát. Éppen az ankét résztvevőinek tárgyilagosságát bizonyítja, hogy a mai nyomasztó gazdasági viszonyok között maguk vetették föl a színtársulatok számának átmeneti le­építését, úgy gondolkozván, hogy a kevesebb szín­társulat biztosabb anyagi bázisra helyezkedhetik és biztosabb és nagyobb darab kenyeret tud nyújtani tagjainak. Minden kényessége mellett is érintenünk kell a szinigazgatók szelektálásának kérdését. A közel­múlt szomorú tapasztalatai eléggé indokolják ama követelésünk honorálását, hogy a jövőben csak oly igazgató juthasson koncesszióhoz, aki vállalt köte­lességeinek teljesítésére nézve úgy anyagi, mint erkölcsi garanciákat tud nyújtani. De az ankét arra is rámutatott, hogy a'ma­gyar’ szinészek és szinigazgatók a protekcionált ro­mán színészettel szemben súlyos hátrányban van­nak. Megvonták a szinészek jegykedvezmény ét. a városok nemcsak, hogy nem adták meg az esetleg élvezett támogatásokat, hanem — mint Aradon is történt — többszázezer lejes bérösszeget róttak rá szubvenció helyett a színházra. Ezt. az egyenlőtlen­séget okvetlenül ki kell küszöbölni: ezt várja a ma­gyar társadalom Rebreanu vezérigazgatótól. ★ “ Hogy a bukaresti értekezlet fontosabb vita­anyagát a fentebbiekben röviden felvázoltam, an­ÎXI' m m CB oá sí !ü Angol-Román bizto- HIUlrtiUA. sitó R. T„ Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The Lxess insurance Company Ltd. londoni bLtositó társaságok­kal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszont­biztosítói és 55 miiliárd Lei vagyonnal ren­delkeznek. -- Kartellen kívül! nak okát is megmondom. Azzal kezdtem cikkemet, hogy Rebreanu vezérigazgató maga is sürgősnek látja a koncesszió halasztásnélküli kiadását. A dön­tés előtt azonban mégegyszer meg akarja hallgatni azokat a testületeket, amelyeknek véleményét dele­gátusaik utján kikérte. Engem bízott meg azzal, hogy ezt az óhaját továbbítsam az irodalmi társa­ságokhoz, az ujságirószervezethez és a színészekhez, azzal, hogy álláspontjukat még ebben a hónapban, május 3i-ig továbbítsák memorandum alakjában hozzá. Én ezt a kérdést úgy kívánnám megoldani, hogy gyűljünk össze itt Kolozsváron mi erdélyi ma­gyar irók és újságírók és alapos megbeszélés után fektessük fel azokat a kívánságokat, amelyeket a szinházkérdés megoldásánál teljesítve szeretnénk látni. Már érintkezésbe is léptem az Erdélyi Irodal­mi Társasággal és a Helikon vezetőségével s ezek mint házigazdák csütörtökre, máju3 29-ére orszá­gos ankétet hívnak össze Kolozsvárra, amelyre szí­vesen látják a többi irodalmi társaságok kiküldöt­teit, az ii j sági részér vezet helyi csoportjait. A ko­lozsvári ankét alapján küldenénk el aztán közös memorandumunkat. Azért már most csütörtökön, mert nem bríiszkirozhatjuk Rebreanu vezérigazga­tót, akinek pedig kevésbé lehet sürgős az erdélyi magyar szinészek ügye, mint az erdélyi magyarság­nak. Az erdélyi magyar színészeket pedig arra ké­rem, hogy a szindikátus hónapvégi gyűlésével kap­csolatban ők is tárgyalják meg ezt az ügyet, állás­pontjukat, kívánságaikat vitassák meg alaposan és haladéktalanul juttassák el emlékiratukat Buka­restbe. Végre akadt egy alkalom, hogy komoly kon­zíliumot tartsunk a magyar színészet betegágyánál és a konzílium eredményét van, aki meg is hall­gassa. Ne szalasszuk el ezt az alkalmat, mert a Wi késedelmünk súlyos ódiumot hárítana ránk, olyan ódiumot, amelyet soha senki sem vehetne le rólunk. Ma éjfél érkezik a Zeppelin Rio de Janelrofea (Newyork, május 24.) Az Associated Press pernambucoi tudósítója jelenti, hogy a G-raf Zeppe­lin brazíliai időszámítás szerinti éjjel 11 óra 52 perc óta útban van Rio de Janeiro felé. A léghajó üzemanyagának pótlása a nagy hő­ség mial t. csak az éjszakai órákban mehetett végbe. A gázzal töltés ideje alatt a legénység két tagja égési sebeket kapott, de sebesüléseik nem veszélye­sek. A léghajón utazik Pernambncoból Rio de Ja­neiroba a brazil kormány több minisztere, a per­nambucoi német konzul és a pernambucoi német ko­lónia közéleti szerepet játszó több személyisége. •• A Graf Zeppelin startját az éjszakai órák elle­nére nagyszámú közönség nézte végig. A felszállás zavartalanságát rendőrkordon biztosította. A felszállás könnyen ment végbe. Elengedték az utolsó tartóköteleket is s a Graf Zeppelin gyor­san eltűnt délnyugati irányban a trópusi éjsza­kában. Valószínűnek tartják, hogy a léghajó átrepül a brazíliai német telepek felett és nincs kizárva áz sem, hogy a rioi leszállás után esetleg le fog szál- lani San Paoloban is. A Graf Zeppelint ma éjszakára várják Rio ele Janeiroba. Mai számunk 20 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom