Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-26 / 117. szám
Tin. wvF. m. mm."* Parlamenti vihar a gilreg exkirályné birtokának 94 millió lefes megvásárlása körül Sándor Jézsei s „Ml magyarok soha sem vonluk bele a d'naszUát a vitába“ — A szenátus elfogadta a iorvéayjavaslatoft «51. Nagy (apa fa fijetofa u «gira KSKifafteO. Gradlşteans: Nem fogadok «I Uekét a Idiebbrfgeí(Bukarest, május 24.) A szenátus ülésén Canancu •zenátor a pénzügyminiszterhez intéz interpellációt. •Felhívja a (miniszter figyelmét arra, hogy milyen nagy ( adóterhek alatt szenvednek jelenleg a kisiparosok, akik néhol jövedelmük 75 százalékát is adóba fizetik s c többiből képtelenek családjukat fenntartani. Napirenden a szenátus először megszavazta a kémkedési törvényt, majd áttértek Eilsabeta volt görög királyné Zorleeni-i birtokügyének tárgyalására. Ezt a birtokot, amint ismeretes, az állam vásárolja meg 94 millió lejért. G-radisteanu szenátor, ekl tulajdonképen s liberálisokhoz tartozik, szólalt fel. Élesen kritizálja a kormány javaslatát és azt állítja, hogy a birtok 20 millió lejt sem ér meg. A kormány nem tesz ezzel szolgálatot a dinasztiának, hiszen csak a. köztársasági eszme terjedését segíti elő. A szenátus nagy méltatalnkodással fogadja a beszédet és az elnök minduntalan fölhívja a szónokot arra, hogy ne használjon a dinasztiával szemben sértő kifejezéseket. A javaslat átment a szekciókon és ott Gradişteai'.u nem tett ellenvetést. Eolintin: Legyen tárgyilagos és ne sértegesse a dinasztiát. Gradişteanu: Ez lelkiismeretlenség. A kijelentésre óriási vihar tör ki. A szenátorok felugróinak helyeikről és követelik, hogy vonja vissza a kijelentést. Gradişteanu erre nem hajlandó. Sándor József kioktatja a liberális szenátort Sándor József magyarpárti szenátor a tribün elé megy: van szó és mi beszélünk, vádaskodásokkal szakit félbe. Engedje meg most, hogy kijelentsem, eltekintve a szőnyegen forgó kérdéstől, "hogy mi, magyarok a régi Magyarországon az uralkodóházat soha sem vontuk bele a parlamenti vitába. (London, május 24.) Bombayből jelentik, hogy Nandu asszonyt kilenc hónapi fogházra, Manilái Gandhit pedig egy évi börtönre Ítélték el. Bombayban ma óriási tömegek felvonultatásával újabb tömeggviilés volt, amelyen Pátel fogadalmat tétetett a néppel a polgári ellenállás mozgalmának végsőkig való folytatására. A hatalmas tömegek felvonulását a rendőrség parancsnoka először nem engedélyezte és a karhatalmi kirendeltség 500 embere már kezdte is a tömeget a Viktória pályaudvar környékéről visszaszorítani, de a nacionalisták leültek a kövezetre és emberi erővel nem voltak elmozdíthatok. A karhatalom 4 óra hosszat nézett farkasszemet a tömeggel, míg végre törvényhozótestületi tagok garanciavállalására a nagygyűléshez való felvonulást engedélyezték. A tömeg ekkor egetverő diadalkiál- . tásokban tört ki és mértföld bosszú menetben voI ‘ müt a gyűlés színhelyére. Az állami sóraktárak elleni akcióról ma nem érkezett hir. Surat környékén voltak zavargások és ezért tankok, gránát- és aknavetők érkeztek Suratba, hogy a karhatalom Sándor: Mi itt is dinasztikus»!: vagyunk, e szenátusban pedig egyenlők. Gradişteanu beezédéde Mikalache válaszol. Megindokolja a birtok megvásárlását morális, történelmi és anyagi szempontokból. Az állam forgalmi áron vásárolja meg a birtokot, amely különben idegenek kezébe került volna. Az ügyet nem lett volna szükséges parlamenti tárgyalásra vinni, ahogyan a liberálisok mindig cselekedtek, a kormány azonban szükségesnek tartotta a közvélemény megkérdezését. A szenátus ezután a javaslatot egyhangúlag elfogadta. A szenátus ezután a hágai egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot fogadta el egyhangúan. szembeszállhasson minden próbálkozásai. (London, május 24.) Kalkuttából jelentik, hogy Bengáliábnn, a Gangesz egyik mellékfolyója, a Meghana mellett fekvő Daecaban tegnap a mohamedánok és hinduk között véres összeütközések voltak, melyeknek csak a rendőrség erélyes közbeavatkozása vetett véget. Az összetűzéseknek számos súlyos sebesültje van. Több mohamedán üzletet kifosztottak és fel is gyújtottak. A karhatalom őrszemeket állított ki a mohamedán negyedben az üzletek elé. Bombayban a tegnapi tömegtüntetés a legnagyobb arányú volt, amilyet eddig a polgári ellenállás mozgalmának megindulása óta fel tudtak mutatni. A menetben Bombay egész hindu lakossága részt vett. Egyes becslések szerint a tömegben felvonuló hinduk száma meghaladta a félmilliót is. (Bombay, május 24.) A legutóbbi tüntetéseket egész Indiában Gandhi nagy győzelmeként méltatják, mivel ezek megmutatták, hogy mozgalmával sikerült egy frontba egyesíteni a különböző felekezetekhez és kasztokhoz tartozó indiai lakosokat. Patel, az indiai nacionalisták még szabadlábon lévő vezére kijelentette, hogy ha a békés eszközök nem hoznak eredményt, úgy a bombavetők fognak mun- kába lépni. Glavior államban Morénában egy rend- őrcsapat összeütközött a felkelőkkel, akik egy rendőrt megöltek. — Uram, On minket, valahányszor a magyarokról Jom ALEXANDER MOIS: a világ- legnagyobb művésze. feüi s' 'CM! MIKOR? HOL? Naidu assssmyi kilenc liónapl feg^Sfaázraj Manila! Gfaastdíi egy évi börtönre Ítéltek Orkán a tengeren Regény írta : KERTÉSZ JÓZSEF (18) Elkényeztetett kegyeltje volt a sorsnak. A nagyváros szülöttje. Nevét ismerte az egész ország. Braccioduro Manónak hívták. Az asszonyok rajongtak éi-e, a férfiak irigyelték. Mióta első képe a főváros télitárlatán a nagy dijat megnyerte, mindenki úgy nézett reá, mint a nagy mesterre, aki valami egészen uj művészetet teremtett bele a régibe, valami ismeretlen gyönyörű övénynek egy pici ágát oltotta bele az ősi fába s az uj hajtásból, mely a régi törzsből kapta erejét, csodálatos, soha nem látott virágok fakadását várták. Szakadatlan ünnep volt az élete. A hir, siker, gazdagság úgy hullt az ölébe, nint megrázott fáról tavasz utóján az érett virág. A festő először mohó élvezettel örült az ünnepeknek, élvezte a hir, siker, gazdagság ragyogását, az emberek tiszteletét, az asszonyok rajongását, a neki ajándékozott szerelmek mámorát, aztán megszokta, természetesnek találta, később pedig megunta. Vágyott a csendre, az ismeretlenségre. Vágyott arra, hogy úgy élhessen, mint a többi ember. Most itt volt a csöndes, kicsi halászfaluban. Megszökött a várostól. Egyik barátjának és pártfogójának, Montefaleki hercegnek volt itt egy régi-régi kastélya fent a hegyen. Nem lakott benne senki már emberemlékezet óta, csak egy öreg cseléd, aki minden héten egyszer felsepert, letörötgette a port a régi bútorokról, kiszellőztetott és levágta az ajtók és ablakok körül a repkények indáit, melyek kívülről az egész kastélyt belepték, mint valami zöld moha. Ide, enbe a csendes kastélyba menekült Braccioduro Mario a város elől s innen járt ki a tengerpartra vagy a hegyekbe, csodálni a pompázó természet szépségeit. Már alig pirkadt a hajnal, a festő már felkelt és állványával a hóna alatt megindult, neki a reggelnek. A hajnal, ez a koránkelő gazda iszony söpörte az eget. Szorgalmas seprűje aló! elszállt a sötét s hosszú, rózsaszínű nyomokat hasított a láthatatlan söprű, a tej&zkrä égbe. A születő fény végigöntötte színnel, ragyogással a hallgatag világot s a színek cresceudója vibrált a levegőben, imánt egy halhatatlan himnusz. A festő, hosszú séta után egy sziklánál állott meg. Messze be lehetett látni innét a kanyargó földnyelvek között a tengerbe. A kikötő is megnyílt s a lomha halászbárkák, ácsorgó nagy barna teste úgy pihent bent a párás sötétben, mint homályos istálló mélyén fekvő nagy háziállatok. A végtelen viz lent és a végtelen ég fent, úgy hajlott egymásra, mint két óriási kagyló, melynek közepében, mint clrcjettt drága gyöngy fekszik az ébredő világ. A festő ezt a sziklát választotta. Bcigazitotta a festőállványt cs daloló kedvvel fogott a munkához. Az ébresztő hajnal megnyitogatta a csöndes halászi- kunyhók ajtajúit s meglóditotta a kenyér szolgáit a napi munka felé. A hegyi utón barnaruhás, tarisznyái halászok indultak a kikötőbe, hogy felébresszék a lomha alvó bárkákat s életreverjék a petyhüdten lecsüngő vitorlákat. Pieróék háza is megnyílt s Pieró és Mária fordultak ki rajta a reggelbe és indultak egymás mellett a hegyi utón lefelé, mely mellett az ő nagy barna sziklájuk feküdt, mint egy hallgatag, jámbor komondor. Anyó az ajtónyilásban állva meghatódott, aggódó szemekkel kisérte őket, ,majd hirtelen elkíáltotta magát: — Pieró! Pieró visszanézett, majd anyó integetésére vissza- szaladt az ajtyg. — Mi az, édesanyám? — kérdezte. ■ Anyó szótlanul ölelte magához és megcsókolta az arcát. — .. .csak mégegyszer meg akartalak csókolni — mondta azután aggodalmas arccal — olyan rossz sejtelmeim vannak. — Ugyan, édesanyám — legyintett Pieró mosolyogva — írni bajom lehetne? Csoda szép idő van, csupa rogyogás, fény minden. Az anya tapadó szeretettel sigi nafta a fiú barna ruhájúi: és tapogatta a testét, miuth nem akarná kiengedni a kezéből. — Az, a.:, fiam, csupa ragyogás... és mégis... — Hirtelen összeszedte magát és eltolta a fiút. — Na, menj most már! — Viszontlátásra fiam!-— Viszontlátásra édesanyám. — Ne féljen, nem lesz semmi baj — szólt Pieró, megölelve mégegyszer az anyját, aztán kacagva szaladt az utón, hogy utolérje Máriát, aki lassú léptekkel előrehaladt. — Mit akart anyó? — kérdezte a leány, mikor Pieró utolérte. — Semmit, csak mégegyszer meg akart csókolni, azt- mondja, hogy rossz sejtelmei vannak — mondta Pieró mosolyogva és átölelte a leány derekát. — Istenem, csak ne történjen valami bajod 1 Néha én is úgy félek — szólt a leány, odasimulva a fiú erős vállához. Pieró, én nem élném túl, ha elveszítenélek téged. —- Kis csacsi — nevetett Pieró, — hogy jutnak ezek a dolgok eszedbe? Régen nem volt ilyen pompás reggelünk, mint most. A tenger olyan sima, mint egy nagy legelő. — Igen, igen, Pieró, de miért vannak anyónak rossz sejtelmei. Az anya megérzi a bajt. Vigyázz nagyon magadra Pieró édes! Ugy-e, vigyázni fogsz magadra? — kérlelte aggodalmasan s két kezével simogatta a fiú arcát. Ekkor már a nagy barna szikla lábánál voltak. Megálltak és Pieró belehajtotta az arcát a simogató kézbe s úgy nézett bele nevetve, a leány anyásán aggodalmas szemébe. — Vigyázni fogok nagyon-nagyon és hozok neked két ikrás rákot vacsorára, ha bátor, jó kisleány leszel — mondta tréfásan. A leány rajongó szemekkel nézte a hatalmas erős fiút, kinek domború mellen, széles vállán a barna vászonruba simára feszült, s pajtáskodó kék szemeiből kacagott a fiatal, tele élet. Elszállt szivéből az aggodalom s helyébe büszke, boldog tudat költözött, hogy ez a hatalmas, feszülő élet az övé, az övé. — Nemi, nem, — nem érhet téged semmi baj, hiszen erős vagy, mint egy szikla — mondta ragyogó szemekkel s végigtapogatta a fia kemény karjait s végigsimogatta a széles váltakat. Pieró büszkén, boldogan nevetett fel. Na, látod. Van itt erő. Nem félek én az ördögtől sem — s kérkedve húzta össze hatalmas karjait, úgy, hogy az izmok gömbölyűre feszitctté.k a barna vászonujjakat. A kikötőben már megmozdult az elet. Nagy, barna vitorlák feszültek rá a csupasz árbocokra 8 egy nagy sötét bárka lassú csúszással indult a szürke vizen a kijárat felé. Pieró letekintett az öbölre s meglátta a felébredt kikötőt, mely feléje intett. (Folyt.)
