Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-22 / 113. szám
XIII. ÉVF. 113. SZÁM. Kaacwmab IRoldovan tartomrîiigf igazgató Babarestbe átázik, hog$ ftlSar~ colja hatáskörének kiszélesítését Első ténykedése » kolozsvári képzőművészed főiskola nyilvánossági jogának kieszközlése lesz ~ Ötvenezer lejes segélyt utalt ki a nagybányai festőiskolának (Kolozsvár, május 20.) A Dobrcscu-éra utolsó napjaiban voltunk legutoljára az erdélyi tartományi igazgatóságon. Sivár képet mutatott. Akkor Dobrescu úrról furcsa dolgokat Írtak a lapok. Mélákkor biztos volt a bukása. A bukott tartományi igazgató csaknem megbuktatta az egész intézményt legalább is Erdélyben. Az emberek valósággal elkerülték az erdélyi igazgatóság épületét, ahol csak a bejáratnál posztoló egyenruhás csendőr jelezte, hogy itt valami nagy ur székel. Dr. Moldovan Valér, az újonnan megbízott tartományi igazgató, különben még ma is kultuszminiszteri államtitkár, bevonulása uj vérkeringést .adott a fiatal intézménynek. Amióta átvette hivatalának a vezetését, egyik küldöttség a másiknak adja a kilincset a kezébe. Még ) tartanak a hivatalos vizitek, bemutatkozások, ismerkedések. Az előszobákban tolong a közönség, egyszerre mindenkinek eszébe jutott, hogy tartományi igazgatóság van Kolozsváron. Uj ember — uj rendszer. Moldovan Valér tartományi igazgató működését kellemes hirek előzték meg. Erdélyi ember, a szomszédos Tordáról való, csaknem mindenki ismeri és mindenki azt várja tőle, hogy a tartományi igazgatóság megszervezése előtt annyiszor hangoztatott közigazgatási decentralizáció működése alatt közelebb jut a megvalósuláshoz. Mert az igazi megvalósulástól még ma is — messze van. Bukarest görcsösen ragaszkodik a centralizációhoz. Nagy erőfeszitésekre, nagy küzdelmekre és még sok időre van szükség, amíg az uj köz- igazgatási törvénybe foglalt holtbetü élettel telik meg. Hodor tartományi államtitkár mutat be Mol- 'dovan kerületi igozgatónak. Joviális, udvarias ember, mindjárt az első szavaiból meg lehet állapítani, hogy megbecsüli a sajtót és nagy súlyt helyez arra, hogy úgy a többségi, valamint a kisebbségi zsurnalisztika segítse nehéz munkájában. A kölcsönös udvariassági szólamok után a tartományi igazgatóság hatáskörének a kiszélesbitését hozza szóba: — Holnap utazom Bukarestbe. Nem kell mondanom, hogy a tartományi igazgatóság hatáskörének a kiterjesztése, részben pedig a már adott jo. gok megerősítése a célom. Nehéz feladat, de ha a kormány erre a posztra állított, akkor teljes erővel harcolok érte. — Végre be kell látnia a kormánynak, hogy a tartományi igazgatóság megfelelő hatáskörrel való ellátása, jogainak a megerősítése az egész erdélyi közéletnek az érdeke és a demokratikus alapokon nyugvó, tisztességes decentralizáció egyetlen módja. Meg kell oldanom a még függőben lévő tisztviselői kérdéseket és a tartományi igazgatóság székhelyének az ügyét is. Szeretném keresztülvinni a kormánynál azt, hogy jogot kapjon ideiglenesen arra, hogy egyenlő értékű végbizonyítványokat adhasson ki, mint a hasonló természetű iskolák. — Ez egyelőre nem sok, de remélem, hogy átmeneti megoldásnak elegendő. Viszont Kolozsvár város polgárságának, különösen pedig e nagy tradi- cióju város értelmiségének és vezető embereinek eminens érdekük, hogy az államosítandó képzőművészeti iskola ügyét felkarolják, abból közügyet csináljanak, támogassanak engem abban, hogy az intézet államosítását rövidesen keresztül viliessem. — A magam részéről valósággal rajongója vagyok a képzőművészetnek. Nemrégen meglátogattam a hires nagybányai festőkolóniát és ott nagyon kellemes impressziókat szereztem. Elragadtatással szemléltem azt a nagyjelentőségű kulturmunkát, azokat a komoly és értékes művészi törekvéseket, amiket a nagybányai hires festőiskola reprezentál. — Büszkék lehetünk, hogy ilyen nagynevű, tradíciókban gazdag festőkolóniánk van. Én, mint kultuszminisztert államtitkár mindent elkövettem & múltban L, hogy a nagybányai kolónia értékes kul- turmunkáját tovább folytathassa. Ebben az évben ötvenezer lej segélyt utaltattam ki az iskolának, ami, beismerem, csekély összeg, de azon leszek, hogy ezután jóval tekintélye, sebb állami -támogatásban részesítsem a kolóniát. Azután Moldovan tax-tományi igazgató a sajtó nagy és fontos hivatásáról beszélt. Megígérte hogy a tartományi igazgatóságon rendszeres információs irodát állít be. Meghatározott időben fogadja az újságírókat, minden közérdekű ügyben saját maga informálja a sajtót. Moldovan tartományi igazgató kijelentéseit örömmel regisztráljuk. Tudatában vagyunk a tartományi igazgatóság jelentőségének — ha valóban tartalommal telik ineg az, ami ma még csak keret. Ha ezt végre tudjad hajtani Moldovan igazgató és ha nemcsak szóval, de tettekkel is leépiti a Dobrescu által meghonosított kisebbségellenes szellemet, akkor működésének valóban maradandó hatása lesz. A tűzvésztől elpusztított Takácsi községben aligvan ember, ki meg ne sebesült volna Sokan betegeik hátrahagyásával menekültek — A kétségbeesett korcsmáros borral próbálta oltani a tüzet (Pápa, május 20.) A szerencsétlen Takácsi község helyén már csak üszkös romhalmaz van. A lángok itt-ott még megpróbálnak újból erőre kapni, ezeket a próbálkozásokat azonban gyorsan lefojtják. A lakosság a szabadban töltötte az éjszakát s mindenki úgy helyezkedett el, ahogyan lehetett. Jóformán senki sincsen, aki köny- nyebben, vagy súlyosabban ne sebesült volna meg. Mindenkinek vagy a karja, vagy a lába, vagy a feje van bekötve. Amikor a tűzvész hétfő reggel megkezdődött, olyan nagy volt az ijedelem, hogy a harangokat elfelejtették félreverni. Amikorra ez eszükbe jutott, akkor már a félfalu lángban állott. A nagy tüztengerben két épségben maradt sziget volt, az egyik a községháza és a másik a posta- hivatal. A postáskisasszony egész napon át hősiesen állott a maga posztján és adta le a segítségkérő telefonhívásokat. A füstöt a szél behord- ta a postahivatalba is és a lcözelbenlévő házak égtek, a bátor leány azonban nem menekült el. A rémült lakosság sebesültjei és betegei hátrahagyásával akart menekülni a házakból, úgyhogy a jegyzőnek töltött revolverrel kellett megfenyegetnie és ésZretériteni az embereket. A hatóságoknak az a gyanúja, hogy a rettentő tűzvészt gynjtogatás idézte elő. Ennek gyanúja alatt le is tartóztatták Fele Ignác kisgazdát, feleségét és szomszédját. Fele nemrég biztosította a házát 3200 pengőre s a biztosítás óta már négyszer kigyulladt, a szomszédok azonban mindig eloltották. Megállapitották, hogy most is az ő nádfedeles háza gyulladt ki először. A többi názak nagyrésze azonban nem volt biztosítva és ez még súlyosabbá teszi a szerencsétlenséget. Az oltást nehezítette az is, hogy nem állott elegendő viz rendelkezésre. A kutak mind kiürültek Takácsiban, ez a viz azonban nem volt elég a tüzveszedelem megfékezésére. A falu korcsmá- rosa első kétségbeesésében borral és szódavízzel próbálta oltani a tüzet. A kárt másfélmillió pengőre becsülik. • • Otszázhatvanötre szaporodott az éhségsztrájkoló hinduk száma A hadbíróság a lázadók újabb csoportját ítélte c! — A két értelmi szerző hét-hét évet, más két vezető öt-öt évi börtönt kapott, tizennégyet pedig két-két év »szabadságvesztésre ítéltek az erdőigazgatóság palotáját teljesen a rendelkezésemre bocsássák már csak azért is, hogy itt helyezhessem el az összes szekciókat és biztosíthassam a harmonikus együttműködést a különböző reszortok között — Most járt nálam éppen a kolozsvári képzőművészeti iskola küldöttsége, amelynek tagjai clpanaszolták, hogy az iskola véglegesítésének, illetve államosi. tásának az ügye már évek óta hnzódik. — Az iskolának még ma sincs állandó helyisége, tanárai és növendékei vannak, de nem tud olyan évvégi bizonyitványokat kiadni, amelyek egyenértékűek a hasonló természetű állami intézetekkel. — Hány képzőművészeti iskola van Romániában Î — tettük fel a kérdést. — Jelenleg Bukarestnek és Jasinak van képzőművészeti iskolája. A baj ott van, — mondotta tovább Moldovan tartományi igazgató, — hogy most készül» el az uj közoktatásügyi törvény s ennek a keretében nem talált megoldást uj iskola államosítása. Pop Sándor igazgatónak, aki a küldöttséget vezette hozzám,. ígéretet tettem arra, hogy a kolozsvári képzőművészeti iskola ügyét egyelőre pro- vizóriknaan oldom meg. Azon leszek, hogy egy minisztertanácsi határozattal az intézet addig is, amíg az államosítás megtörténik, (London, május 20.) Bombayból jelentik, hogy a whadalai sóraktárak megrohanása alkalmával a letartóztatás elől menekült nacionalista önkéntesek egy csoportja megérkezett Bombavba, ahol a nacionalista kongresszus házába beszállították .a sórak- tárból elhozott állami sót. A kongresszus végrehajtóbizottságának vezetősége közölte a hatóságokkal, hogy a sóadó levonásával hajlandó az államnak a só árát megtéríteni. Berbamporeban az önkéntesek attakra készülnek a naupadai állami sóraktárak ellen. Ma újabb küzdelem indult meg a nacionalisták és dharsanai védőöxrség között. A rendőrök az önkénteseket visszavonulásra kényszeritették. Madrasban uccai összeütközések voltak hinduk é3 a karhatalom között, melyeknek folyamán mindkét részen történtek sebesülések. A rendőrség csak hat hindut tudott elfogni, a többieket kiszabadították az őrizetbevételt foganatosító rendőrök kezei közül. A madrasi bombamerénylet egyik gyanúsítottját sikerült elfogni. (London, május 20.) Bombayi jelentés szerint 200 whadalai és 60 dharsanai nacionalista önkéntes, akiket a sóraktárak elleni attak megkísérlése miatt letartóztattak, a börtönben a részükre nyújtott táplálék silány volta és a fürdő hiánya miatt éhségsztrájkba kezdett. Az ügy felülvizsgálása iránt intézkedés történt. Pár óra múlva újabb 225 letartóztatott nacionalista önkéntes kezdette meg az éhségsztrájkot, kiknek igy a számuk 565-re szaporodott. Sholapurban a hadbíróság a lázadás vezetőinek újabb csoportjára mért büntetést. t A lázadás két értelmi szerzője 7—7 évi, két másik vezető 5—5 évi szigorított börtönbüntetést kapott és ezenfelül mindeniket nagyösszegü pénzbüntetéssel is sújtották. A per többi vádlottai közül tizennégyen két évig terjedő szabadságvesztést kaptak. Az Ítéleteket a katonai parancsnok megerősítette. Peshavából jelentik a lapoknak, hogy India északnyugati részében a helyzet sokat engedett feszültségéből. Az afgán bandák csaknem teljesen szétszóródtak és részben visszaszöktek Afganisztánba., j
