Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-22 / 113. szám
XIII. WTF. m. SZÁM, Akkor vegyen Akai* ön jó gépselymet dolgosul ??? (Kiiternsssira gjépsely met mm mtm «te (MŰK Ins@«MOl Wisner, Bwwas^ Mm* loü Ss. S, mpmt üiin van a Zeppelin Délamerika felé Ess az ut a rendszeres ©ceşxf işt utolşp kísérlete SzevHlákan nagy ünneplésfosn részesítették a iégkafő utasait (bfadrid, májú? 20.) Á Grpf Zeppelin ma délelőtt Í1 órakor átrepült Gibraltár, déli fél keltőkor az afrikai Tanger felett és délután öt óra előtt elérte Sevillát. A léghajó körözött a város és a kiállítási terület felett és Eckeuer rádiógramban közölte, hogy háromnegyed órán belül, ha a leszállás kellően elő van készitve, a Graf Zeppelin leszáll. A város lakossága a léghajó megjelenésékor nagy izgalomban volt. Sürü tömegek lepték el az uccákat és háztetőket. A repülőtér parancsnoksága közölte Eckenerrel, hogy a rögzítéshez szükséges személyzet együtt van, s a léghajó 1{§ óra 40 perckor simán földet ért a kikötő árbocnál. Holnap reggel 8 órakor indul a léghajó az óqfiáni útra. Ma éjszaka egyébként nemzetközi rádió-riportáze igyeke?eij; végigkísérni a Gráf Zeppelint Sevillába vezető utján és Toulouse, valamint Barcelona rádióállomásai többször is megkísérelték, hogy a léghajó üzeneteit Stuttgartnak és a német rádióhallgatóknak, valamint a fricdrichsha- feni légi kísérleti állomásnak közvetítsék. Reggel öt óráig tartott a rádió-riportázs s éjféltől csak két— három jzjşen sikerült, rövid összeköttetést kapni a léghajóval, morf az atmoszférikus viszonyok kedvezőtlenek voltak- Tpjjjj francia és spanyol rövidhullámú veyőamatőr azonban közvetlenül vette a léghajó 33 méteres hullámhosszon Jcülrlött üzeneteit. (Sevilla, május 20.) A Gráf Zeppelint p sevillai repülőtéren leszálláskor a şpanypl ko'rnjány képviseletében Hşrrşra ezredes fogadta, aki üdvözlő begzp- det intézett a léghajó személyzetéhez. Ezután Alfonz spanyol királyi herceg és felesége, Beatrix hercegasszony megtekintették a Gráf ZeppeGnt. Regény Iriä: KERTÉSZ JÓZSEF Orkán a tengeren (16) — Én nem haragszom ropd. Én szeretlek téged, Pieró — mondta a leány, mint egy leikéből feltörő imát. Pieró óriás kezével gyöngében simogatta az aranyfürtöket, mintha napsugarakat fésülne s rajongó, boldog szemekkel nézett a leány édes arcába. — Emlékszel Mária, bogy mondta nagyapó! Pieró, te vagy a kapitány, ţe iggg Maria a kapi- tányné. — Emlékszem, Pieró. Itt voltunk ezen a helyen. Nagyapó már akkor tudta... Szeretsz? — kérdezte megsimognlva a nagyfiú arcát. — Szeretlek, édes — válaszolta Pieró. — Már akkor szerettelek. Akkor úgy szerettelek, mint kis testvérkémet, most már máskép. — Hogyan ? — kérdezte a leány ártatlan dévalykodással. — így válaszolta Pieró és hosszan megcsókolta a száját. — De azért a kistestvérkét is szeretned kell kicsi Pieró, mert rajtad fciyiil mg több bátyáin és olyan jó volf kisliugodnak lenni — mondta a leány a csók után és aranyos fejét odahajtotta a férfi ölébe. Nagy, sötét felhő vonult el felettük s lelkűk mint az aratásra érett föld, remegő, sejtelmes, döbbenetes szorongással nézett fel a terhes .égre. De a felhőből nem termésverő jégeső zuhogott alá, hanem langyos, üdítő, tiszta zápor s kalászba fakadt Jöld~ lelkiik boldog, fpişş állítatta! Itta fel pz égi vizet s szívta magába belőle a termésre csordult életet. Mpgfürdütt lelkűk, vidámmá tisztult. A szerelem csodás misztériuma, melyben mint süyü ködben botorkálva, félve tapogatóztak, hirtelen íijjjzía, széles úttá fényesült előttük. Megtalálták egymást és megtalálták magukat egymásban. Becsületes, gyormekEste a személyzet tiszteletére a spanyol kormány bankettet rendezett, amelyen a királyi hercegi pár is megjelent. A léghajó utasai a mai éjszakát sevillai szállodákban töltötték. Az esti órákban megérkezett két német repülőgéptől kísérve Berlinből a német Lufthansa póstarepiilőgépe, amely a léghajó számára újabb 3GOO Déiamerikába irányított levelezőlapot és levelet hozp,tt. A Graf Zeppelin ma reggel 7 óra 15 perckor felszállóit a délanjeyikai útra. A Sevillába érkezett né»WVVWVWWVVWWWVWVVWVWtfVVNAAnA^/WVe^WV'WWW’. A rendörügynBk-íanu kihallgatása alatt a Macsek-pör védői valóságos zendülésbe» törtek ki és csendőröknek kellett a rendet lielyreálítfaasiok met repülőgépek a tengerpartig eJkiaérték ş léghajót. A spanyol lapok közlései szerint a Graf Zeppelin utaşai útjukat kitűnőnek mondották. Szerintük az egész utón csak Svájo felett kérőitek rövid időre kisebb viharzónába, de «került a viibart később teljesen elkerülni. Alfonz herceg és Eerreia ezredes a délamerikai utón a Gráf Zeppelin fedélzetén vannak. Több lap munkatársa megkísérelte a banketten, hogy nyilatkozattételre birja dr. Eckenuri, de 5 kijelentette, hogy ezúttal interjút bem ad. Környezetéből az újságírók előtt mindössze csak annak hangoztatására szorítkoztak, hogy ez az nt a rendszeres óceáni forgalom atoltá kísérlete. A Graf Zeppelin ez alkalommal először fogj* átrepülni az egyenlítőt, amelyhez * vüágköxüli Bt alkalmával közel &em került. Belgrádiból jelentik: A Macsek-pörnek kedden újra zajos napja volt.  bíróság elsőnek Aiídjinovits rendpriigynököt hallgatta ki, aki Mocznaj letartóztatását rendelte el. Mocznajt azzal vádolták, hogy magasáljásu személyeknek fenyegető leveleket küldött. A védők több kérdést intéztek a tanúhoz, aki rendkívül fölényeskedően viselkedett. Amikor Trumbics megkérdezte tőle, hogy hogyan foglalta le Mocznaj papírjait, Andjinovits nevetve igy válaszolt: — Hogyan? Ha önnél alkalmam lesz házkutatást tartani, legyen megnyugodva, hogy önnek sem a evikkerét, hanem az aktatáskáját foglalom le. jjäWH“ '"giÜI ■.. kedvük isméit visszatért, mint kikacagó napsugár a fekete felhők közül. Nem féltek már egymástól és nem féltek önmaguktól, életük fáján virágbapattant a gyümölcsbe kívánkozó élet s ezt a lelkűkben nőtt csoclâlafoş virágot Jriförő örömmel, boldogan üdvözölték. Amint ott ültek szorosan egymás mellett, átkarolva egymást s néztek egymás szemébe, mint csffllogóvizü piciny tóba, úgy érezték, hogy a piciny tavacska, mely egymás szemében csillog, ellepi az egész vijâgot; a kékyizü tengert, a barna szárazföldeket, a falut, az embereket, a mennyboltot és mindent, amire szükségük lehet ebben az éleiben, ott egymás szemében megtalálhatják. Meg nem született gyermek-a-ngyalok csilingelő ezüst kacagása suhant keresztül lelkeiken, amint egymás kezét tartva, áradt beléjük a másik életének melege. Az áram pedig, mint egv óriási kék tenyér, vitte a fehér csónakot, mint a boldogság fájáról leszedett fészket, melyben aranyszámyra szőtt két emberfióka ült egymásba feledkezve, kifelé, egyre távolabb a parttól. A kormánynál mosolygósarcn. szárnyas tündér állott és irányította a csónakot egyenesen a Tündérországnak’, úgy mint egyszer régen, mikor még nagyapó is élt és ők kelten, olyan hiszékeny, apró, kiesi lelkek voltak. Néha összeért az ajkuk, néha egymáshoz simult a mellük, néha suttogva imádkozták cl egymás nevét, mint szentségtaftóba hullatott ostyát és nem látták a tenger megnyílt kék ölét, mely végtelen volt; nem látták a reájuk kacagó mennyboltot, mely végtelen volt. Az ő parányi mivoltuk túlnőtt a végtelenségeken, csak magukat látták, egymásban, mert ők voltak a végtelenség. Piefó riadt valóra először. Felállít a csónakban és l;öriili}ézetí az idpgen, fnrst?« világba- Hangos, egészséges kacagással zökkent vissza a jelenbe. — Hol vagyunk î Messze kinţjârtak az öbölben. Elütjük a meny- bolttal üsszeölelkczeít tenger kéksége nyílott, jobbra tőlük az „Ördög foga“ szirtjéi álltak, mint bibor- palaşţos mozduîş.tilaîf papok s a leáldozni készülő nap, mint süllyedő hajó dobta ki magából az aranyat. A kijelentésre a védők valóságos sendülésbe törtek ki, nagy lárma támadt, amiből olyan kiáltásokat lehetett kihallani, hogy ez a vallomás a legjobban jellemzi a rendőrség eljárását. A rendet a benyomuló csendőrök állították helyre. A köveikenő tarra Ribnics Mocznaj házigazdája volt, akinek nine» tudomása arról, hogy lakójánál' inkriminált leveleket foglaltak volna le. A keddi tárgyalás legnagyobb szenzációja az volt, hogy az elnök as óla** Ştefani ügynökség és a Corriera dela Sera tudósítóit nem bocsájtotta be a tárgyalóterembe. Az öböl homokos partja, ahonnét elindultak, csak mint vékony, keskeny vonal látszott a távolban. Mária is felállt és csodálkozó szemeikkel nézett körül. — Jé, hogy eljöttünk... és a nap im megy le már... Észre sem vettük... — Tudod, Mária, nagyapó mesélte, hogy Tündérországban, háromn'pp ez esztendő, azért nem vettük észre, hogy múlik ez idő... JÓI elhozott a» áram. — Messze vagyunk a parttól, aligha érünk sötét előtt haza. Apyó majd aggódni fog. — Oh, majd meghúzom én az evezőket. Meglátod, repülünk, de te énekelni fpgşz, hogy jobban menjen az evezés... Pieró az evezőkhöz ült s nemsokára hatalmas lökésekkel vitte a csónakot a part felé. Mária nem evezett. A hátsóp.a.don ült a kormánynál s kedves kiegi hangján énekelt egy tengerésznótát, melyre még nagyapó tanította. — Kicsi csónak, mint a sirály, Egy hullámról másikra száll, Gyorsan halad El nepj marad. A távolból int rá a part: Kicsi sziget, Pálmaiig^. Csodaország, Tündérország. Ej-haj hopsza... Húzd rá nosza Ne sajnáljad, húzd rá-rája, Otthon legyünk vacsorára. A njiy, kicsi nóta a tenger végtelen tükrén, úgy eşengctt“bongolt, ipint nesztelenül sikló szánkóról csilingplő csepgők hangja a vágtató lovak nyakában. Mintha a feszülő evezők nem a vízbe kavartak volna belé, hanem ezüstceengők közé és nem viz- eşeppgkeţ preekeltelí volna magasba, ,hanem apró, ezüstpsepgőkeí, melyek ütemes muzsikával hulltak (l'plyţatju^.)
