Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-11 / 105. szám
13 XIII. ÉVF. 105. SZÁM. MWWMlllml. ífoá,. '-y-.a A falu tragéi!iája A kilátástalan gazdasági helyzet a teljes anyagi és erkölcsi megsemmisülésbe sóderja a falvakat — Az eladósodóit népnek csak a koldusbot marad — Az egész országot magával ránthatja ez az összeomlás (Kolozsvár, május 9.) Már rég elérkezett az ideje, hogy minden túlzás nélkül, a tagadhatatlan valóság komoly megjelöléseként le lehessen írni a faluval kapcsolatosan a katasztrófa szót. A már elviselhetetlen gazdasági helyzet rettenetes nyomora, a munkanélküliek hadserege, a tönkrement kereskedelem, megbukott ipar mellett a falu ritkán hallatja szavát és mindez- ideig nem vonta annyira magára a közfigyelmet, mint amilyen súlyos tényleg a helyzete. Pedig csak az a különbség ma a város és a falu között, hogy a városnak lapjai, memorandumai, gazdasági, társadalmi, szociális és más szervezetei vannak, amelyek napról-napra bocsátják ki a segélykiáltást, a falu azonban szótlanul pusztul el, problémáját kevéssé ismerik és alig sejtik azt a rettenetes veszedelmet, amely a föld- mives nép összeroppanásával egy csapásra az egész országot magával rántja. A falusi néppel egy tragikus, uj típust kell beleilleszteni a gazdasági helyzet vigasztalan tablójába. A munka- nélküliek mellett, akik meghalnak, mert nincs munkájuk, megjelentek azok a milliók, akiknek munka mellett kell meghalniok. A gazdasági leromlás Évszázadokon keresztül a födmivelő népnek megvolt az a biztonsága, hogy keze munkája után legalább a vegetativ életszükségleteit biztosíthatta magának. Ha egyes rossz években nem is hozott hasznot a föld, legalább nem fizetett rá, pótolta a jobb évekből. Ma az a helyzet, hogy ingyen munkája mellett is rá kell fizet- nie a földre. A mai búzaárak mellett még a ráfordított munka értéke sem térül meg és igy kénytelen adósságokkal terhelni meg birtokát a legigénytelenebb ember is. A föld hozama ma arra sem elegendő, hogy egy kis család szükségleteit biztosítsa. Végeredményében a falusi népnek többe kerül a kenyere, mintha városon pénzért venné. Amit termel, azt vagy feléli, vagy ha némi fölöslege maradt, képtelen megfelelő áron értékesíteni. Nemcsak azokat érte utói tehát a gazdasági leromlás, akik megdolgoztatják földjeiket, hanem azokat is, akik sajátkezüleg dolgozzák meg. A gabonaárak mellett a falusi ember tulajdonképeni pénzforrása az állattenyésztés, szintén kilátástalan. Ez a pénzforrása szintén csődöt mondott. Aki érdeklődik a vásárok iránt, könnyen meggyőződhetik, hogy a mai állatárak mellett csak veszteséggel adhat túl a jószágon a falusi gazda. A mult évben 30 ezer lejért megvett pár ökörért például ma is alig kap kihizlalva többet. A sertéstenyésztésről már évekkel ezelőtt lemondott ilyen okokból. Most kénytelen elkótyavetyélni marhaállományát is. Az államhatalom ahelyett, hogy segítene rajta, az uj legelőtörvénnyel teljesen megbénította az állattartást is. A közterhek áldozatai Viszont mikor a pénzszerzési lehetőségektől elesik, ugyanakkor a reánehezedő közterhek nemhogy apadnának, hanem évről-évre súlyosbodnak. Az adó, községi illetékek, iskolafenntartás, egyházi és kulturális hozzájárulások, közmunkák, jegyzők tartása stb„ stb. érzékeny terhet rónak a falusi emberre, amelyeket kikeresni nem tud, tehát kénytelen kölcsönhöz fordulni, mert ha nem fizet, elárverezik azt is, amije maradt. Ismerjük, hogy mit jelent kölcsönt felvenni a mai világban. A kamat minimum 20 százalék, de ez a kedvező eset. Sokszor harminc-negyven százalékos kamatterheléssel jut a pénzhez, amelynek semmi effektiv hasznát nem fogja látni, mert közterhekbe kell fizetnie. Az első kölcsön azután anyagilag teljesen magával rántja a szerencsétlen embert. Képtelen a legtöbb esetben még a kamatját is fizetni és igy a felvett összeg megduplázódik. Kereseti lehetőségei a mai viszonyok mellett nincsenek. Rövid időn belül tehát jön a katasztrófa. A teljes összeomlás és a koldusbot, vagy a kivándorlás. Ez történik még abban az esetben is. hogyha minden igényét megtagadva, csak napról-napra próbál élni. Nem meglepő tehát ilyen körülmények között, hogy talán sohasem volt annyira a föld, a falu népe, annak otthona, háza, vagyona annyira megterhelve, mint most. Tudunk eseteket különösen a Székelyföldön, ahol egyetlen községben tizennégy ház áll árverezés alatt. A legmegdöbbentőbb statisztika volna, hogyha a falvak népének adósságát valaki összeállítaná. Tény azonban az, hogy átlag •minden falunak van egy-két millió lej tartozása. Az alig pár száz lelket számláló kis község is erején felül be van adósodva. Bünhődés a mások bűne miatt Ilyen körülmények között a kulturális igények kielégítésére alig is gondolhat. A gyermekek százezreinek meg kell elégedniök azzal a képzettséggel, amit a falusi iskola pár év alatt nyújt. A szellemi fejlődésnek teljesen útját vágja az anyagi erők hiánya. Nem gondolhatnak arra, hogy gyermekeiknek magasabb képzettséget nyújtsanak. Az intellektuális érvényesülés tehát a nini körülmények között teljesen kizártnak láts*ik. Az ipari pályák szintén elérhetetlenek számára, mert a tanoncévek kiadásait sem birja jelenlegi helyzetében fedezni a falusi ember. Nem marad más hátra, mint kivándorolni, vagy cselédnek menni. Az évek óta tartó állapotok rá is kényszeritették a népet erre a kétségbeesett útra. Ma egész Erdély területén alig van község. amelynek jelentős százaléka ne vándorolt volna ki. Életerős, javakorban levő munkaképes férfiak eladják meglevő vagyonkájukat is és Brazilia, Kanada nyeli el őket napról-napra. Akik itthon maradnak, asszonyok és gyermekek, természetesen még súlyosabb helyzetbe kerülnek. Mondanunk sem kell, hogy a kivándorlási álmok nem teljesülnek, a terv, hogy majd Amerikából küldik a dollárt az itthonnagyott családnak, meghiúsul és a család tagjai, hogy el ne pusztuljanak, \ kénytelenek szétszóródni, cselédnek menni, vagy elmerülni az élet fertőjében. Az anyagi összeomlás útjáról igy siklik át tehát a népsors az erkölcsi katasztrófába. És az erkölcsi baj már otthon kezdődik. Az elkeseredett emberek, mikor a kilátástalanság a földre sújtotta, a lassú öngyilkosság utolsó eszközét, a szeszt, pálinkát veszik igénybe. Könnyen ellenőrizhető, hogy milyen hatalmas összegekre rúg a szeszfogyasztás Erdélyben. Az uj idők jele, hogy ma már a szesztartozás, a pálinkakontó is megdöbbentő összegekre rúg. Alkalmunk volt meggyőződni, hogy Erdély egyetlen vidékén csak a húsvéti ünnepekre szállított szeszesitalok kontója falvanként hatvan-nyolcvanezer lejt tett ki. Az a tartozás, amit a korcsmárosok hitelbe rendeltek. Nincs benne tehát a készpénzzel vett szeszesitalok árának összege. A harmadik stádium maga a halál A lelkileg, testileg igy tönkretett népanyag ellenálló ereje, fizikuma rohamosan omlik össze, fertőző és más betegségek végzik be aztán a munkát. Az egészségügyi hivatalok, megrázó adatokat szolgáltatnak ebből a szempontból. A tüdővész és sifilis, e két rém napról-napra szedik áldozataikat. A jelenlegi generációval együtt igy pusztul el a jövendő generáció is. Az élet néma harcának elesettje-' és halottjai sokkal többen vannak, mintha a legrémesebb világháború dúlna közöttünk. Néma Laokcmok Mindezekkel szemben áll a: tehetetlenség. Nincs az a szociális lehetőség, amely hirtelen segíteni bírna rajtuk. Minden elképzelés csak theória marad mindaddig, amig az ország kormányzata nem gondoskodik a nép életlehetőségeiről. A rossz gazdasági politika betetőzte munkáját. Nehány kivételt leszámítva, nyomorban tengődik földmives, iparos és intellektuell egyaránt. Ma már nincsenek Anteusok, akik ha a földdel érintkeznek, újból visszanyerik erejüket. A föld temeti a saját Anteusait. Mindez áll, kivétel nélkül minden Erdélyben lakó emberre. Mondanunk sem kell, hogy fokozott mértékben igaz a szerencsétlen kisebbségekre nézve. Igaz, hogy az ódium megoszlik az államhatalom és a különösen Középeurópára ráfekvő, alig-alig kivédhető agrárválság között. A segítség valóban nehéz, de szabad-e ezt rezignál- tan konstatálni és nem keresni az orvoslás módszereit? Más országokban gazdák, társadalom- tudósok és politikusok súlyos problémának tartják ezt, amelyet nem lehet egyszerűen tudomásul venni, az erők végső megfeszitésével kell megtalálni a kiutat. Mindenütt tisztában vannak azzal, hogy az újjáépítés végrehajthatatlan mindaddig, amig a társadalomnak minden egyes osztálya, sőt minden egyes tagja latba nem veti munkaerejét, teljes energiáját. A rekonstruáció kereséséből a falu a maga építő, konstruktiv tevékenységével nem maradhat ki. De meg kell adni, meg kell találni azt az utat, amelyen elindulva, ezt a munkát teljesíteni is tudja. Egy kimondottan agrárállamra nézve ma még mindig áll az a megállapítás, hogy a földmives nép összeomlása magának az országnak összeomlását jelenti. Hol vagyunk azoktól az elképzelésektől, amelyek az egyébként kincsekben bővelkedő országrésznek szinte mesébe illő lehetőségeit nyújtják a modern gazdasági rendszerek és eszközök alkalmazása mellett. Fejlődés helyett nemcsak szeileini, hanem gazdasági téren is az analfabétizmusig sülyedünk maholnap. Nem mondhatja senki ilyen körülmények között, hogy „A falu baja — a falu baja, rám nem tartozik.’’ A gazdasági, kulturális és népösszefüggések eddig legéleterősebbnek hitt szerve bomlott fel, amely ha megszűnik funkcionálni. minden más egyebet magával ránt a végső pusztulásba. Ha a föld népe elpusztul, elpusztul az ipar, kereskedelem, kultúra, minden. Nem lehet tagadni, hogy a nagy népi szervezet szive haldoklik. Sötét ez a kép, de sajnos, ragaszkodik a valósághoz és a kilátások még sö- tétebbek. Még arra sem gondolhatunk, hogy legalább injekciókkal némileg életre galvanizálják a nagy nép testeket, amelyek végsőt vonag- lanak, amikor fölöttük mit sem sejtő kormányok és politikák a hatalomért versengenek. Nyirő József jHraaBMSMBMEBfcSetESVIM WB» Uj Sérti- és fíu-rufea üzlet I! Kész ruhák, valamint saját szabóságom által, saját szöveteimből készült férfi- és fiw-rwkákJit, trexcfecot és kabátokat legújabb divat szerint készítve, legelőnyösebben szerezheti be MENDEL LAiOS-náfl CLUJ Szabott árak ! Gál. Reg. Férd. (Wesselényi u.) 2-A. Szolid kiszolgálás gHBfflámai Î23S VgmSWSBBEBaWSSSa IJf Sérti- és fia-ruha üzlet!! CT.