Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-11 / 105. szám

Iß tfaosß Pl >gy *»a! Úri graí©!*®«* óa cheíromanta (kézjós) fo­gad naponként d.u. 2-3-ig Str, Avram láncú (Petőíi- utca) 5 fdsz. 3. K CIietdä szaktudással bíró filmrendező próbafilmet Készítésran- tí ez. Strada Avram Ianou Fetőíi-utea) 5. fsz 3, f g’t'rtak, sírok és bal- % koni díszítéseket vál­lalom, alkalmi csokrok, koszorúk, szalaggal, be­fűzéssel jutányos árban, Szabó, Moţilor 78. S zovála-Pskrl villában, központ­ban elsőosztályu pen- sio napi 150 leiért má­jus 15—junius 30. — Székely tanárné Aiud-Nagyenyed H *t ssnbébéS illő ssáHotía és étterem közel a vasútállomáshoz, teljes felszereléssel, be­rendezéssel, betegség miatt, jutányos áron sür­gősen eladó. ííunyady vendéglős, Beclean jud. Someş. 3 m QiianáadureioJ végzett jó csa­ládból való fiút tanuló­nak felvesz o Minerva könyv- és papirkeres- kedás, Cluj-Kolozsvár. RÉGI JÓ IDŐKBŐL A hítsorsosok Irta: Dózsa Endec _ 3iST5an az ídőbes torténf, mikor a Jog, törvény és igazság programmjával Széli Kálmán vette át a kormányzatot. Amíg az ország első bankárja volt Széli Kálmán, alig fordult meg a szabadelvű párt­klubban. Alig érintkezett képviselőtársaival. Úgy, hogy általában rideg pénzembernek tartottuk. De amint miniszterelnök lett, mintha kicserélték volna, olyan lekötelezőén barátságos légkört teremtett ma­ga körül. Ajtója is, ds szive is mindig tárva volt. Beák Ferenc rokona, a Vörösmarty veje tört fel be­lőle. Egyike volt azoknak a dunántúli magyar nagy- uraknak, akiknek nagyurasága nem abban nyilvá­nult meg, hogy mindenkivel szemben tartózkodó le­gyen, ellenkezőleg, lekötelező szívélyességével min­denkit magához emelt és valósággal elárasztott mindnyájunkat magyaros szeretetreméltóságával. Amíg a parlamentben fényes szónoklataival mind­nyájunkat elkápráztatott, a pártkörben a pártva­csorákon a legkedvesebb kozőmek bizonyult. Hire is ment ennek az ő nagy szeretetreméltóságának. A vi­déki üdvözlő küldöttségek egymásnak adták a mi­niszterelnöki fogadóterem ajtókilincsét. Az öreg Szimcsák, az ajtónálló alig tudta jelezni a titkárok­nak azokat az embertömegeket, akik, akárcsak az amerikai köztársaság elnökének, az uj magyar mi­niszterelnöknek is pár barátságos szavát és kézszo- ritását áhitották. Abban az időben hire járt, — igaz, vagy nem, ki tudná megmondani, — hogy valamelyik felsővi­déki csodarabbi nagy hitsorsos küldöttséggel szin­tén felment Budapestre. Tisztelegni jelentkeztek. Zsúfolásig telt a miniszterelnöki palota elfogadóter­me kaftános, pajeszes hitsorsösokkal. A csodarabbi megsimitja fehér szakádat, már otthon remekbe fa­ragott szónoklatba kezdett. Kissé jidisch hanghor­dozással ugyan, de ment a dolog pompásan. A nagy szakállak lengedeztek a lelkes bólogatásban. A be­széd végefelé a csodarabbi area édesdeden mosoly­góvá vált. Kotorászott kaftánja zsebében, kivett on­nan valami papirfélét. S ilyenformán végezte szó­noklatát: „Mikor az egész ország egy szívvel, lélek­kel osztozik abban az örömben, hogy excellenciád a jog, törvény és igazság programmjával az ország kormányzatát átvette, százszoros, nem, ezerszeres a mi eddig elhanyagolt zsidó nemzetünknek öröme, hogy excellenciád is Einer von ünsere leüt, hitsor­sos !” Széli Kálmán mosolyogva kérdezte: „Ugyan, honnan veszi ezt főrabbi ur?” A esodarabbi kisimí­totta a kezében lévő papírlapot, odatartotta a mi­niszterelnök elé. Széli Kálmán aeélmetszotü képe volt. A rabbi büszkén mutatott az acélmetszet alján levő jegyzésre, ott ez állt: „Metszette Moreili.” Széli Kálmán nevetni kezdett. Rosszul informálták magát, mert én római katholikus vagyok, a százszo­ros és ezerszeresből alkudjunk le valamit... „Úgy­sem alkuszunk” — zúgott a kórus. Hanem azért kezet fogott a miniszterelnök a csodarabbival és csaknem valamennyi hitsorsossal s a küldöttség nagy lelkesedéssel, éljenezve távozott. Azzal a meg­győződéssel, hogyha Széli Kálmán nem is hitsorsos, de olyan, mint azok a zsidó szentek, akiktől csak jót lehet várni. Ezt a zsidó epizódot sokféleképpen variálták akkor a pártklubban. A stréber asztaltól a kártya­szobáig, a miniszteri társalgóbeli sarkoktól a Széli Ignác udvaráig ez a bonmot végigjárta az egész klub­bot. Széli Ignácnak, aki Széli Kálmánnak testvér- öcese volt, de jóval idősebbnek látszott, a pártkör­ben nagyobb udvara volt, mint Szilágyi Dezsőt ki­véve, akármelyik miniszternek. Az ő urambátyám- modora és kedves közvetlensége éppen ugv rászol­gált erre a kitűnő környezetre, mint közismert be­folyása, mellyel testvérbátyjára hatni tudott. Belügyi államtitkári állása amúgy is a vármegyei urakkal állandó összeköttetésben tartotta. Nem is volt az országban sem főispán, sem alispán, sem főszolga­bíró, akit Széli Ignác kívülről is, belülről is a leg­alaposabban ne ismert volna. Azok a közigazgatási kongresszusok, amelyek abban az időben sűrűn érték egymást, nem is voltak elképzelhetők a Széli Ignác ezüstös feje nélkül. Az is természetes volt, hogy a vidéki vármegyei urak, főispánok, alispánok, főszol- gabirák, ha Budapesten megfordultak, barátságos szóváltás után a miniszterelnökkel a Széli Ignác- snrok kanapéjához húzódtak, jóval megnövesztve igy képviselőkből álló állandó udvarát Széli Ignácnak. A -Széli Ignác-udvar a társalgóterem balsarká­ban volt. A jobbsarokban a Szilágyi Dezső-udvar. Itt már több volt a nagy adout. Darányi, Wlassits miniszterek állandóan ott- tereferéltek. Barcsay Do­mokos volt itt a vidám hangulat képviselője. Itt pat­tant ki Barcsay jó mondása. Mikor Biró Jánost a főügyészi állásra kinevezésre ajánlotta, Szilágyitól azt a választ kapta: „Nem lehet, mert Biró része­ges is, goromba is.” „Nem részegesebb mint én és nem gorombább mint te. Kegyelmes Uram, —• felelte Barcsay — s lám én főrend vagyok, te pedig pláné igazságügyminiszter.” Az argumentum ad homi­nem volt és Biró János, csakugyan főügyész lett. # De mégis a Széli Ignác udvara maradt a legvi­dámabb udvar. A vidéki urak oda hordották fel a ami. ®VF. 1«. szám. vidéki adomákat és pikáns történeteket. Ott óva- lődtek egymással a tőtvidéki követek és vármegyé­sek a bunyevácokkal. Onnan vitték vidékre a buda­pesti adomákat, pletykákat, amik aztán bejárták az egész országot. A vidám hangulatú társaságba néha betévedt a sok udvarlástól kifáradt Széli Kálmán, letelepedett valamelyik öblös bőrfotőjbe és nem kia élvezettel hallgatta a vidéki kiskirályok zaftos mon­dásait. Ilyenkor a stréberasztal, ott, az elnöki emel­vény előtt, ahol a mameluk stréberek a miniszterek jövetelét lesték, nagyon megcsappant. Csak az öreg urak tarokkpartija és Gromon Dezső billiard asztala körül maradt változatlanul az első teremben a mindennapi társaság. Elpárologtak a frakkos, gomb­lyukvirágos urak is, akik még mielőtt az operára, vagy valami estélyre mentek volna, felruccantak a klubba, valamelyik miniszterre, vagy éppen Széli Kálmánra lesni. Ellenben szilárdan kitartott Boncza Miklós, aki mint atléta, a királynétól gyémántgyű­rűt kapott s mint a Magyar Közigazgatás szerkesz­tője, munkatársaiból, igy Némethyből, Ruffyból ál­lamtitkárokat nevelt. Ő csúcsai kastélyából hordotta fel i&z erdélyi levegőn összegyűjtött mondásait. Az összes miniszterekkel, minden hivatalnokkal és az összes vármegyék minden tisztviselőjével te-tu paj­tás lévén, az akkori közigazgatásnak mintegy or­szágos nagykövetévé emelkedett. Közbizalomban, áléiról is, felülről is. Boncza Miklós erős akaratú, keménynyaku at­léta volt. Legelőször úgy jutott be a parlamentbe, hogy kikérte magának a legszélsőbb mészárosok és csizmadiák által uralt választókerületet, Marosvá­sárhelyt, ahol emberemlékezet óta a szélsőbali Lázár Ádám volt » képviselő. Mikor mint mameluk kép­viselőjelölt a városban megjelent, a nagy ellenszenv­nek azzal adott kifejezést a polgárság, hogy a kis- templom alóli egész városrész a kutyáját Bonczának keresztelte. Hangos volt a város a „coki Boncza” kiáltásoktól. Szegény városi kutyák, soha annyi rú­gást nem kaptak, mint amennyit Boncza helyett el kellett szenvedniök. Valami olyan pletyka járt, ami Lázár Ádám ellen hangolta a város vezetőit. Ennek a hangulatnak adott kifejezést egyik városi polgár, mikor igy szavazott „Szivarcsutkásra nem szavazok, eselédszerzőre mégkevésbbé, éljen Kossuth Lajos!” Hogy, hogy nem, Boncza egyetlen szótöbbséggel Marosvásái-beíy képviselője lett. Mint képviselő sza­bad szájáról volt ismeretes., Jgg(Iţiozta elő Széli Ig­nácnak a Széli Kálmán áll it ej j^o&Jgtsorsos esetét & csodarabbival. Széli Ignác n^^isföt fújt britan- nikájából: „Mondok én nel, mast. Mikor engem is zsidónak néztek. Az egész .Ivar fülelt.” Hát utaz­tam bátyám családjához Kát^tgu . Sűrűn megvolt telve a vonat szombathelyi, vásárosokkal. A máso­dikos ztályból mind többen /sgmDfbgtak át az első­osztályba. Egy jólmegterroeft, vöröshaju, nagy aranyóra-láncos izraelita sanagene mellémtelepedett. Egy darabig izgett-mozgott és mind gyakrabban fiţi- rozott engem. Egyszer csak örvendezve felkiálts „Nagyccerő! Uraságos nem-é Wcisz Mór Szombat­helyről ?” Bosszantott a tolakodás, de nem akartam goromba lenni. „Nem. — Én Széli Ignáe vagyok.’’ Bíztam benne, hogy kivált azon a vidéken mindenki’ ismer s igy lerázom magamról a hitso.-sosomat. Nem az történt. Örvendezve ugrott fel, nyújtotta felém a pracliját. „Még nagyceerőbb! Én is pont Zé'ig Ná­ci vagyok!” Mit volt mit tennem, diskuráUank egésB Rátétig. Ott vár roám a bátyám fényes fogata, hu­szárral a bakkon, reá is várt valami egylovas kordé, pedig hát ő is Zélig Náci volt. De azért barátságo­san rázta a pracliját, nem törődve a fenyes fogattal, belső titkos tanáesosságommal és más ilyen külső cafranggal. így kezelték a hitsorsosokat a régi jó időkben a magyar urak. Száraz anyaffttóS készül! a nagv készletre való tekintettel e*r**£ lyen le- száíSilSoti árban áruljuk. Flsshe? Albert i3ia”®siÉ?iL3h32 Cluj, Calea Regele Ferdinand 61. Fióklerakat: Strada Regina Maria 10. 'KfÄ.:­Fizetés­képtelenségeket gyorsan egyeztet HIRSCH DAVID Sraaci? Sfr. P©r|3S gSíapu-isfeaJ 31. Megbízhatóságáról 33 év óta előnyösen ismert. Iparigazolványos kereskedelmi ügynök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom