Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-10 / 81. szám

fKtemgBiMfe r mil. BTV. 81. SZIU. 1 Akkor Tegyen Akar ón jó gépselymet dolgozni ??? Gtttermann gépselymet FSbÉpeiselet cgfsa Rraáila: Emanuel Wlsner, Bucureşti, iHlmrd teia No. 8. kételkedéssel lehet fogadni azt az állítást, hogy a magyar társadalom az értelmiségi pályára tuí- termelt volna. A magyar közönség tömegesen veszi igénybe a más nemzetbeli ügyvédet, orvost, mérnököt, kereskedőt, tanult iparost, vállalati hivatalnokot. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a magyar társadalomnak több értelmiségi mun­kásra van szüksége, mint amennyi a saját köré­ben található. Vagy azt bizonyítja, hogy a ma­gyar közönség akár félénkségből, akár kényelem­ből, akár egyéb célszerűségi okból elfordul a sa­ját értelmiségi munkásaitól. Ha ez az utóbbi eset az igaz, akkor se vá­dolhatjuk magunkat az értelmiségi pályára való túltermeléssel. De vádolhatjuk magunkat az­zal, hogy félénkségből, kényelemből, vagy egyéb célszerűségi érdekből, tehát minden­esetre szüklátkörü önzésből cserben hagy­juk az értelmiségi pályán levő egynem- zetbeli testvéreinket. így pedig minden felnevelt emberünk csak túltermelés lesz, akármilyen ke­veset termelünk is belőlük. És ha igy haladunk tovább az értelmiségi pályán levők iránti maga­tartásunkban, akkor magunk tesszük lehetetlen­né, hogy alsóbb néposztályainkból uj és uj értel­miségi osztályok fejlődjenek. Ha pedig erre a lehetetlenségre dolgozunk, akkor magunk is bű­nösök leszünk benne, hogy értelmiségi rétegünk mai nyomora alsóbb néposztályainkban is álta­lánossá váljon, 8 még a kétgyermekes családok is tultérmelők és munkanélküliséggel sújtottak legyenek. 'Az értelmiségi pályán levő ifjú nemzedé­künkben immár szomorúan jellemző tünetté kezd válni az Öngyilkosságok ismétlődése. Gondolnunk kell arra is, hogy az élettel való végzésnek ezt az ultima rációját sok tűnődés, sok gyötrődés, vég­telen hosszú lefolyású vergődés előzi meg. Az öngyilkosságok csak végső kitörései annak a tengernyi izzó lávának, ami ott zuhog, ott ör­vénylik, ott zokog a mi társadalmunk életének a keserű mélységeiben. Merem állítani, hogy ép­pen értelmiségi rétegünk a nyomor állandóságá­nak ezt a forró láváját túltelítve görgeti magá­ban, s csak idő kérdése, hogy mind több és több öngyilkos kiömlés legyen belőle. Akármennyire megfeszítem is a nézésemet, más nemzetbeli társadalomnál nem látom a ha­lálba menekülő keserűségnek azokat a tüneteit, amelyek a magyar társadalom értelmiségi réte­geiből olyan gyászos járványossággal törnek elő. Halálra hajszolt, fáradt kilátástalanság van a szemekben, fásultság az arcokon, s mikor az ilyen szemek és arcok mögül az öngunyoló és ci­nikus nevetést is hallod, érzed benne a hidegrá­zást, aminek a vacogása fáj és mégse lehet ab­bahagyni, vagy visszatartani. Ez a mi különle­gességünk, ez a mi magyar társadalmunk forró­lázas életválsága, Ha csak a magunk speeiálitása ez a baj, magunknak kell önvédelmet találni ellene. Hoz­záértők kiszámították, hogy a eélzatos hatalmi kezelések eddig már százmilliárd léjét megha­ladó gazdasági károsodást okoztak nekünk, s ezt érzi meg összes társadalmi fejlődésünk, tehát ér­telmiségi pályán levő emberanyagunk is. De ha igy van, akkor legalább erről legyen meg az ön­tudatunk, s ami életlehetőség a kezünk ügyében még megmaradt, azt ne osztogassuk másnak, ha­nem tartsuk meg a magunk embereinek. Nem alamizsnaosztásokat értek, hanem a magunk kö­zött levő munkaalkalmak, keresetek, foglalkoz­tatások, ügyletek, megbízatások ezer mindenna- piságát, amiket egyesek is, intézetek is, vállala­tok is bőven juttatnak olyan befolyásosoknak, akik rá nem szorultak. Minden ilyen keresése és szolgálata a befolyá­sosoknak, minden kedvezményes lakás, minden ingyen osztalék, minden iroda-közösités, minden kijárási díj, ez mind értékelvcnás azoktól, akik közöttünk várják a munkát és kereseti lehetősé­get, de mégse tudnak foglalkazást találni. Min­den olyan tény, mellyel elkerüljük nemzetbeli társunk munkájának az igénybevételét, s he­lyette a mások mosolygását és kiméletét, a jó összeköttetéseket keressük, az mind egy-egy ta­szítás valaki dolgos emberünkön, hogy rohan­jon az öngyilkosság felé ... Mégis meg kell gon­dolnunk, hogy ilyen szörnyűségeket ne cseleked­jünk a mi kapkodó öntudatlanságunkban! (Bukarest, április S.) Már fel sem tűnik Buka­restben, ha egy tüntető felvonulást valamelyik főbb útvonal felé való özönlésében feltartóztat a rendőr­ség vagy katonaság kordona és a vezénylő tiszt szét­osztásra, távozásra szólítja fel a nagy lendülettel neki-induló demonstrál ókat. Eddig csak a ßzegtany munkanélküliek, kommunista színárnyalatú munkás­mozgalmak, vagy antiszemita diákok tüntető felvo­nulásainak meghiúsítása szolgált az eseményreéhes fővárosi publikumnak uccai látványosságul. Újab­ban azonban sűrűn éri ez a sors a politikai pártok tüntetőit is, nem is szólva például a kereskedők­ből, akikbe csak nemrég fojtotta hamuba a békés kalmár-félék forradalmi fellángolását a demonstrá­ciós útra készülők ellen ki vezérelt karhatalom. Ezért viszonylag kevés nézője akadt annak a jelenetnek, amely vasárnap délelőtt a legforgalma­sabb, legnépesebb déli korzó útszakaszán, a Bule­vardul Eiisabetán játszódott le. Valami kétszáz főre ingó tömeg közeledett né­gyes sorokban a Calea Victoriei felé. Mind jól öl­tözött, megállapodott polgár-külsejű emberek, akik­ről első pillantásra látni lehetett, hogy nem tartoz­nak a kenyeret és munkát követelők társadalmi osz­tályába. És mégis volt felvonuló léptük erejében, tekintetűk tiizeben és mozdulataik elevenségében ná­lam! mélységes elégedetlenségtől szított forradalmi jelleg. Nem kiabáltak jelszavakat, nem hadonásztak, hanem haladtak határozottan, elszántan tás indula­tosan a tavaszi korzó közönyös, hiú hullámai között és vitték a gondjukat, vitték a bajukat az ország luxusának és nyomorúságának hivalkodó kirakatá­ba: a Calea Vietorieire, hogy miután ott megmutat­ták békétlen arcukat, elvigyék gondjukat, bajukat es követelésüket sz igazságügyminiszterium elé, ‘onnan pedig a pénzügyminisztérium palotájához, ahol, úgy gondolják, segíteni lehet és segíteni kelle­ne rajtuk. Kik ezek ? Az eladósodott, a jelzáloggal terhelt háztulaj­donosok, akik egész külön szervezetbe tömörültek itt, s akiknek intézőbizottsága közgyűlést közgyű­lésre, kongresszust kongresszusra hív össze, bog}’' kieszközöljék a magas kamatú adósságokkal meg­terhelt háztuíajdonok ügyének megoldását. Sok ezerre rúg a számuk Bukarestben. A háziak n y ol c v an s z á z a 1 ék a a rájuk kebelezett adósságok sú­lya alatt roskadozik és tekintélyes százalékukat vég­leg letaposta a kamatláb, amely ma is tizennyolc és harmincöt százalék között ingadozik. Harminc- mi! Harcira teszik a jelzálogos bukaresti háztulajdo­nosok össz-adosságát, s ennek az elképpesztő Ösz- szegnek a béke első éveitől számított kamatai mu­tatják azt a számot, amely a jelzálogos háztulaj­donosok nyomorúságának mértékét, elkeseredettsé­gének, indulatának hőfokát és követeléseinek szél­sőségeit érthetővé teszi. Mert mit is követelnek a szegény tüntető, jel­zálogos háztulajdonosok, akiknek jelentékeny része mái1 csak a múlt szép emlékeit visszaidézve tekint­heti magát „proprietar”-nak ? Nem, kivannak keve­sebbet, mint a kényszerű házieladások hatálytalaní­tását, a tartozások kiegyenlítésére hároméves mo­ratóriumot és a fizetett magas kamat bonifikálását a békebeli kamatoknak megfelelően. Hal vau laa annyi pénz liomániában, atneny­Igen, az öntudatlanság, bajaink közösségé­nek a föl nem ismerése, az halmozza elviselhe­tetlenné azokat a bajokat, amiket a sors zuditott reánk. A sorssal porolni nem lehet, cje a magunk öntudatát mégis magunk kijavíthatjuk, átfogób- bá tehetjük, bajainkra vigyázó erkölcsi erővé fo­kozhatjuk. És ilyen élesen látó öntudattal elke­rülhetjük a bajok sokasodását. Kiépíthetjük az egymásban való bízást, s ezzel együtt megszerez­zük a vigasztaló és biztató erőt is a nehéz sors­sal szemben. A 6ors aztán csak úgy enged, ha idők múltával is nem tud bimi velünk... nyivel ezeknek a követeléseknek eleget lehetne fen­ni? S s kormány köreiben állítólag mégis akadnak, akik a háztulajdonosok mozgalmát rokonszenwel kisérik. loanitescu volt belügyi államtitkárt tekin­tik a szélsőséges akció egyik patrónusának. Azért a vasárnapi felvonulás programpontjai közé a Ioani- teacn melletti szimpátia-tüntetést is beillesztették az eladósodott háztulajdonosok, akik most a magas kamatláb elleni törvényjavaslat elkészítése alkal­mával is a lakás-kiadások aorsdöntő időpontjának, Szent György napjának közeledtével fokozott mér­tékben érzik szükségesnek az erélyes megmozdulást, s a nagyarányú tüntetést a «ulyos vagyoni válságo­kat eredményező, háború utáni pénzvsizonyok ellen. A kormány azonban természetesen nem barátja fez ilyen megmozdulásoknak . . . Vasárnap is egy félszázad katona várta a tüntetőket a Calea Victo­riei közeliben és mikor a nehéz anyagi gondoktól elgyötört, jórészt vagyon-vesztett háztulajdonosok merészen, komoran, majdnem vésztjóslóan igyekez­tek céljuk felé ia Bulevardul Elizabetán, egyszerre váratlanul a karhatalom kettős acólfalával találták magúkat szemben . . . Nagy zür-zavar keletkezett, összeomlott a me­net-oszlop lés a tüntetők gomolygó tömegben árasz­tották el «a uccát. Heves szóvita támadt a felvo­nulók vezére és a félszázad, katona parancsnoka kö­zött, majd egy kisebb csoport vállára emelt egy ősz, pirosarcu nrat, aki mérgesen szónokolt néhány per­cig és ezzel végétért az eladósodott, jelzálog adós­ságokkal terhelt háztulajdonosoknak a forradalma. (j. b.) fi Keleti Újság budapesti utazásának kirándulói a japán-magyar tennisz- mérfcozésen Május 2., 3. és 4-én játsszák le Budapestien a japán-magyar Davis Cup mérkőzést. A legnagyobb tenniszvándordijnak, a Davis Cup-jaak uj beosztása a sárgák országát, Japánt is az európai zónához csa­tolta s igy ez évben elsőizben fognak a japán tenni- szezők európai nemzet ellen kiállani a Davis Cup küzdelmeiben. A sorsolás Magyarországot adta első ellenfélül a, japánoknak és a rendkívül érdekes mér­kőzés május 2., 3. és 4-tón fog lefolyni Budapesten, A japán tenniszesapat nagy erőt képviselő tagjai közül Harada az ősszel a francia világbajnok Ccchet-t is megverte, míg a többiek Abe és Sato is jelentős nemzetközi eredményekkel dicsekedhetnek. A japánok már hónapok óta Európában tartózkod­nak s már április 22-én Budapestre érkeznek, hogy a versenyig magyar pályán trénirozhassar.ak. A nagy,jelentőségű és az előjelek szerint rendkívül iz­galmasnak Ígérkező háromnapos tennisamérkőzést á Keleti XJjság kirándulásának résztvevői is inegtc- ír.inthstik, mive! éppen beleesik a hatnapos budapes­ti kirándulás időtartamába. , Az eladósodott bukaresti háztulajdonosok forradalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom