Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-10 / 81. szám
sieti Újság Cluj-Kolozsvár Képviselőház Cív ^Kolozsvár, 1930. április 10. Csút&ftök Kélé,tiWs]6m ELŐFIZETÉS ÖELÉÖLKÖN: 1 évre 1200 lej, félévvé: 600 lej,'negyed évre SOO lej, egy tóra jOO l/j. 12 oldalas szám Áyá 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség ős kiadőhlvataI:.Viaţa EnlrU (Főtér) 6 Telefon: 6—08, 6—04 XIII. évfolyam 8i-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYAItOBSZAGON; 1 évre 56 pengő, félévrs 29 pengő negyedévre U pengő. es szám ára 20 fillér« 9 tesiariiai pírítailás után Hsain nieierásMütínÉ érzi a tananyí (Bukarest, április 8.) A besszarábiai politikusok negyedik napja tanácskoznak és megrázó, mondhatni tragikus jelenetek követték egymást, amelyeknek vége az, hogy az erős besszarábiai csoport megbomlott. A kormány mostani helyzetén ez javit, azonban Besszarábiáb&u a hangulat Stere mellett erősödik. A régenstanács nem akar konuányváltozást A Curentul a politikai helyzetről azt irja, hogy Stere akciójának sikertelenségé, az a tény, hogy a besszarábiaiak nem csatlakoztak teljes egészükben hozzá, véglegesen megszilárdította a kormány helyzetét. A régenstanács mindenképpen el akarja kerülni az uj választásokat és ezért nem gondol kormány- változásra éa egyáltalában nőm nézi szimpátiával a liberális akció hevességét. A kormány szélesebbkörü átalakítását közelebbről végrehajtják, mint a régenstanács bizalmának bit- toe jelét. Ez alkalommal Popovici Mihály és D. R. Joanitescu lépnek be a kabinetbe. A hadügyminiszter a lap szerint Condeescu tábornok lesz, Ferdinand király volt katonai tanácsadója. Szó volt Mo- rozzi tábornokról is, tekintettel azonban arra, hogy neki ónnak idején Mardaroscu tábornokkal konfliktusa volt, a kormány nem akarta, hogy kinevezését az operai incidensnél' jelenlevő tábornokok elleni gesztusnak magyarázzák. Titkos kormány működik a háttérben A jelenlegi politikai helyzetet a miniszterelnök környezete ezerint, maga Mánia teíjes nyugalommal és az események lefolyásában való bizakodással ítéli meg. Az Adeverul szerint a régenstanács a legteljesebb bizalommal van a jelenlegi kormány iránt és ez a bizalom adja meg a miniszterelnök nyugalmát is. Ilyen körülmények között ki van zárva, hogy a liberálisok másfél év előtt kormányra kerülnének. A kormány a régeasianées bizalmának birtokában meg fogja oldani a függő kérdéseket, közöttük a telefonkoncessziók kérdését, amellyel bizonyítani akarják a külföld bizalmát az ország iránt. Végül pedig a kormány a lap szerint intézkedéseket fog foganatosítani, amelyek biztosítják a polgári hatalom szupremáciáját. Az Adeverul ezután fölveti a kérdést, hogy miért van a régenstanács olyan bizalommal Maniu iránt? Azzal válaszol, hogy azért, mert Maniu folytonosa« ngeduiényeket tesz, úgy annyira, hogy tulajdonképpen két kormány van: egy felelős és egy felelősségre nem vonható. A liberálisok azonban nem fogják megszüntetni támadásaikat, sőt erősíteni fogják, amikor észreveszik, hogy Maniu az ő hatalmukat akarná letörni. A cikk — amely valószínűleg Stere gondolatait tükrözi vissza, — azzal fejeződik be, hogy a besszarábiaiak ellen fölhozott vádak, melyek ellen fölhozott szélsőséges és centrifugális törekvésekről szólanak, egyáltalában nem helytállóak. Jorga szerelne kormányt alakítani Jorgs lapja, a Neamul Românesc azt irja, hogy jelenleg még a legoptimistább kormánypárti sem tagadhatja a krízist, amelybe a kormány a saját hibái miatt került. A kormány a saját helyzetét maga komplikálta, azonban a liberálisoknak a kor- mányrajutása a jelenlegi körülmények között olyan szenvedélyeket keltene föl, amelyek az állam rendjét és egységét is veszélyeztethetnék. A lap véleménye szerint egyetlen megoldás áll a kormány előtt és ez az, hogy mielőtt még késő lenne, könnyítse meg a hatalom átadását, úgy, hogy a liberálisok ki- kapcsolhatók legyenek. Szóval Jorga azt kivan ja, hogy az uj kormányra őt vegyék kombinációba s valamilyen mesterkedéssel az ő kezébe adják át a kormányaidat. Pan Halipa és Stere egymás ellen A besszarábiai politikusok tanácskozása különben Pan Halipa és Stere párviadalává élesedett ki. A hétfői tanácskozáson szentimentális jelenetek játszódtak le, amint hogy Stere mindig nagy barátja volt & színpadiasságnak. Pan Halipa nagy beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy nem Stere Besszarábia egyetlen reprezentánsa s különben is az egész besszarábiai csoportnak nagy szerepe van abban, hogy Stere ilyen szerephez jutott. Elég volt a besszarábiaiak érzelmeire való liivatkozásból, most politikai megoldásról és érvekről van szó. A pártból való kilépése nagy hiba volt és ezt nem lehet tetőzni azzal, hogy Besszarébiával szemben is hibát kövessenek el. A kormány nevében Madgearu pénzügyminiszter járt közbe és megoldás formulájaként azt ajánlotta, hogy a besszarábiaiak vállaljanak szolidaritást Stereveí s annak kijelentése mellett, hogy nem akarnak a kormánynak neiliézségeket okozni, maradjanak benn a parlamentben független csoportként és támogassák a kormányt mindaddig, amíg annak elvei megegyeznek a besszarábiaiak politikai nézeteivel, Stere pedig vonuljon vissza a politikai élettől. A formula elfogadását Maniu miniszterelnök eddig még ismeretlen okból történt beavatkozása akadályozta meg. Maniu magához kérette Pan Halipát, aki, amikor visszatért, kijelentette, hogy álláspontját kénytelen megváltoztatni, ami természetesen a bösszárábiaiakat izgatta fel módfelett. Este 10 órakor, amikor az értekezlet újra meg- nyilt, Stere, miután belátta, hogy Pan Halipát nem tudja a maga számára megnyerni, dühösen, az ajtót becsapva, otthagyta a tanácskozókat és lakására, az Esplanade-szállodába ment. Távozása elölt kijelentette, hogy politikai életét befejezte és többé nincs keresnivalója eddigi besszarábiai politikai Pa* rátái között. Stere távozása után Codreanu, a tanácskozás elnöke, Stere régi barátja, elhagyta az elnöki székét, mivel, amint mondotta, jelenlegi lelki állapotában nem tudja az elnöki tisztet betölteni. Pan Halipa vette át ezután a vezetést és kérte a jelenlevőket, hogy fogadják el javaslatait, különben a kormány bukása is bekövetkezhetik. Közben Codreanu visszatért és heves szavakkal támadt Pan Hal ipára. Szemére vetette, hogy C, akit Stere gyermekének tekintett, odaadta magát a Steret ütő kalapács nyelének. — „Belerúgtál édesapádba“ — mondotta Codreanu Pan H slip áriak és sírva fakadt. Pan Halipa szobájába vonult vissza s látszott rajta, hogy ő sem tudja kivonni magát a jelenet hatása alól. Az ülést ekkor fölfüggesztették s a tárgyalásokat, kedden délelőtt folytatták tovább. A magyar társadalom válsága Irta: Paál Árpád Akármilyen robbanó hangú és idegizgatásra menő események mutatkoznak is a hatalomkeza- lés körüli viadalban, nekünk, itteni magyaroknak ezek az események csak legfölebb érdekesek lehetnek, de nem fontosak. Itt a hatalomért való nyilt, vagy titkos harc állandóan úgy folyik, hogy a felülkerülők számára mi csak leltári tömeg vagyunk. A mi sorsunkat ezek a látványos birkózások, vagy nagystilusu alattomosságok mind nem gördítik előre; legfölebb csak mélyebbre tapossák. A hangos híreknél sokkal fontosabbak ránk nézve az olyan szomorú hirek, hogy ma itt, holnap ott, de mindig van valakink, aki a nyomor elöl a halálba menekül. Legutóbb az a gyalui fiatal magyar ügyvéd hivta magára a megborzadó figyelmet, ki csak azért félt az öngyilkosságtól, hogy temetési költsége zavart okoz hozzátartozóinak. Végtére is önnönmaga hullájának orvosi célokra való elhagyományozásával elrendezte ezt a végső költséget, s akkor megnyugodva szivébe fojtotta azt az életet, amit a természet rendje még Ígért neki. Menekült. Eldobta magától az élet terhét. Nem is eldobta, hanem nehéz kínlódással fejtette le magáról. Itthagyta nyomorát azzal a végső hittel, hogy ezzel is megkönnyebbülést okoz hozzátartozóinak, akiken csak tehernek érezte magát. Nem is a nyomortól menekült, hanem a szégyentől, hogy gyermekei vannak, özvegy édesanyja van, s ő azokon mind nem tud segíteni. Hiába van ügyvédi diplomája, hiába volt jólne- veltsége, tanultsága, jó összeköttetése, még« az élhetetlenségbe kellett züllenie. Ennek a szégyene űzte ki az életből. Az eset önmagában is megrendítő, de még megrázóbb, ha arra gondolunk, hogy hányán és hányán buktak már le közülünk a csüggedésnek és kétségbeesésnek ezen a meredélyén. Fekete jellemzője értelmiségi pályán levő társadalmi rétegeink sorsának, hogy mind többen menekülnek belőle öngyilkossággal. És nem is abból a korosztályból valók, akik a múltat jelzik, s akik a múltbeli összeomlás utórobajaival zuhannak alá. A negyvenes korúak önkéntes halála már azt jelzi, hogy a történelmi forduló után a magyar társadalom, első nemzedéke nem tudta megtalálni helyét az életküzdelemben. Mi az oka ennek? Talán valami túlérzékenység, hogy a legújabb értelmiségi rétegünk fájlalja a múltbeli vezető szerepből való kiesését? Duzzog miatta és nem ragadja meg a kisebb, az aláhullottabb életkoncokat? Szégyenli az aláren- deltebb sorsot és válogat benne ? óh nem! Éppen az ellenkezőjét lehet látni. Talán túlságos megalázkodásra is hajlandó az értelmiségi pályán levő minden nemzedékünk, az ifjabb ép- penugy, mint az öregebb, — csakhogy az uj fészekverést, a megkapaszkodást biztositani tudja. Az alkalmazkodásnak és meggörbülésnek minden változatát kész végigszenvedni. Talán ez is hiba. Talán az önérzetességnek ez a hiánya is olyan erélytelenséget jelent, mely miatt mások tolulnak elő arra a helyre, ami a saját társadalmunkban minket megilletne. Mindenesetre ebből a szempontból csak nagy Mai számunk 12 oldal
