Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-06 / 78. szám

TIU. ÉVF. 78. SZÁM. Mezőgazdasági tanácsadó e53 Áprilisi gazdanaptár Az összes előmunkálatokat gyorsan el kell végezni; most van az ideje a zab, árpa, répa és tengeri vetésének valamint a bur­gonya ültetésének. A vetéssel egyidejűleg történhetik a trágyahordás a földekre. A traktor üzembehelyezése. A traktor mindig benzinnel, óvatosan indí­tandó és üresjárásnál sohasem szabad tel­jes gázt adni. Ügyeljünk a porlasztó helyes beállítására és a gyujtóberendezéet állan­dóan tartsuk rendben. Az elhasznált olaj naponta pótlandó, az olajcsere előírás szerinti egyenlő időközökben történjék. A zavarmentes üzem elérése érdekében csak magas;ríékü üzemanyagokat használjunk! A helyes kenésre Mobiloil BÍJEarzrn VtOMflY VACUUM OIL COMPANY S. A. d. R. BUCUREŞTI Két napig feküdt a paszta földön temeieilen&l dr. Dern^eg ggalni ág^véd, a volt kolozsvári posta­Igazgató fia Hátrahagyott levele megrendlístő doktimenkma a kisebbségi sors­tragédiának — „Nemcsak gyermekeimet, de magamat sem tadom eltartani!“ Hogy temetési költségeivel senkit se terheljen, vala­melyik orvostanhallgatónak ajánlotta fel csontvázát (Gyalu, április 4.) Szerdáról csütörtökre vir­radó éjjel megrázó tragédia történt Gyaln község­ben. Dernyey Tihamér 39 éves gyalui ügyvéd laká­sán az ajtó sarkára felakasztotta magát. A Kolozs­váron is széles körökben ismert fiatal, szeretetre­méltó ügyvéd megdöbbentő öngyilkosságára hátraha­gyott lovele vet világosságot. A rettentő nyomor és szegénység elleni küzdelem kergette a halálba. A román állam ügyvédi képesítést adott a kezébe, de a mindennapi kenyerét nem tudta biztosítani. Az öngyilkosság híre csak pénteken érkezett meg. Ko7 lozsvárra, ahol mindenütt nagy megdöbbenést „és részvétet keltett. Öngyilkosságát házigazdája, Szi­lágyi Márton vette észre,'aki azonnal értesítettea esendőrséget és az ügyészséget. Bűntény nem for­gott fenn, tehát csak a községi elöljáróság és a csendőrség szállott ki. A bizottság konstatálta: a halált, szokásszerüen elvágta a zsineget, . amellyel a szerencsétlen ügyvéd felakasztotta magát és a szoba padlójára (a bútorozott szoba, lakás és ügy­védi iroda volt egyúttal), lefektette a holttestet. Az öngyilkos azóta két napon keresztül a szobája padlóján feküdt, senkisem látogatta meg. Csak pén­tek este hat órakor érkezett ki a hullaszál­lító autó, amely a halottat Kolozsvárra szállította. Kolozsváron & tragikus öngyilkosságról külön­böző verziók keringtek. Gyaluban tehát legelőször a csendőrparancsnokságot kerestük föl, hogy az ön- - 'gyilkosságról és annak az indító okairól bővebbet tudjunk meg. A csendőrparancsnokságon Crăciun Petra őrmesterrel beszéltünk először. — Szegény ügyvéd ur, — mondotta az asztalá­nál ülve az őrmeiter — a lakásán szerdáról csütör­tökre virradó éjjel akasztotta fel magát. Jókedvű, bohém ember volt, Gyaluban mindenki szerette. — Miért lett akkor öngyilkos 1 — tettük fel a kérdést. — A nyomorúság, a szegénység kergette a ha­lálba. Négy esztendeje tartózkodik Gyaluban. Az egyik kolozsvári ügyvédnek volt a megbízottja, kli­enseket szerzett a számára. Nekem is mindig pa­naszkodott, de mindezt jókedvűéin és vidáman tette. Senki sem gondolhatott arra, hogy öngyilkos akar lenni. Házigazdája csütörtökön délután fél három­kor vette észre az öngyilkosságot. A bíró úrral nyomban kiszállottunk' és megállapítottuk a halál­esetet. Egyetlen levelet hagyott hátra: az édesany­jának. A házigazda az uccára akarta kitenni a holttestet — Éppen most volt nálam Szilágyi Márton és megkért arra, hogy a hatóság intézkedjék, hogy a halottat elszállítsák. Két nap óta fekszik és alttól fél, hogy oszlásnak indul. — Még nemi létogatta meg senki T — Nem. Nem volt itt kérem még senki. Szi­lágyi Márton most mondotta, hogy az uccára fogja dobni a holttestet, hogyha el nein vitetik. Éppen ekkor érkezik a csendőrségre Szilágyi Márton, az öngyilkos házigazdája. Ugylátszik, vala­mi anyagi differenciái lehettek Dernyeyvel, mert rendkívül ideges. Néhány ezer lejjel adós maradt, mert hónapok óta egy bani jövedelmű sem volt. Az öngyilkosságról és annak az előzményeiről az aláb­bi rendkívül érdekes dolgokat mondja el: — Szerdán beszéltem utoljára Dcruyey ügyvéd úrral. Ö azt mondta, hogy Kolozsvárra utazik, hogy a dolgait rendezze. Még átadtam neki egy 135 lejes váltót, hogy cserélje be. Nem látszott rajta semmi­féle idegesség. Jókedvű volt, tréfálkozott. Szerdán este hazamentem és nyugodtan lefeküdtem, mert azt, hittem, hogy az ügyvéd ur Kolozsváron elintézi a dolgomat. Csütörtökön reggel feltűnt nekem,' hogy nem jött haza. — Nem nézett be a lakásába? Az édesanya megsejti a tragédiáit — Nem. Azt hittem, hogy Kolozsváron van. Utána utaztam Kolozsvárra és az édesanyjához men­tem- Amikor érdeklődtem, hogy hol van az ügyvéd ur, a nagyságos asszony elsáppadt és látszott rajta, hogy valami szörnyű tragédiára gon­dol. — Alig tudtuk az öreg nagyságos asszonyt le­csillapítani. Az édesanya ugylátszik megérezte, hogy a fia öngyilkos lett. Én erre nem gondoltam, érdek­lődtem Vancea dr. urnái, de mindenütt azt mondot­ták, hogy az ügyvéd urat nem látták. Azonnal ha­zautaztam és megkérdeztem a feleségemtől, hogy nem látta-e Dernyey urat. Sem a leányom, sem a feleségem nőm tudott semmit. Ebéd után, ekkor fél­három lehetett, az irodájába akartam bemenni. Az ajtó azonban zárva volt. Nem kaptuk a kulcsokat sehol. Ekkor a lakásomból az átjáró ajtót nyitottuk ki. Megdöbbenve hátráltunk vissza, mert Dernyey ügyvéd urat az ajltó sarkára fel­akasztva találtuk, a lába éitte a földet és csodálatos módon még mosolygott. — A csendőrségre szaladtam és ott jelentettem az esetet. A bizottság azonnal kiszállott é3 a kihűlt tetemet levágta. A zsebében egyetlen bani sem volt. Csak egy levél, amit édesanyjához cimzett. Ekkor már Szilágyi Márton háza elé értünk. A Szamos bal partján, az országút tövében lakik a házigazda. A földszintes ház homlokzatán áll az ügyvédi tábla: Dr. A. Dernyey advocat. A ház előtt a falusiak nagy csoportja bámészkodik. Bemegyünk az udvarra. Egy oldalszobában lakott Dernyey ügy­véd. Lakás és ügyvédi iroda együtt. Szerény falusi bútorok és egy Íróasztal. A földön fekszik Dernyey Tihamér. Levél, egyben végrendelet: tragikiss doknmentum A sznrönyos csendőr a zsebéből kiveszi a levelet és előttem bontja fel. Váltók, zálogcédulák, személy­azonossági bizonyítvány és még a levél, az öngyilkos utolsó üzenete. Ez a levél a kisebbségi somnak a legsötétebb s a legjellegzetesebb tragédiáját tárja fel előttünk. Egy három kötetes regény nem tudná jobbau érzékeltetni a kisebbségi ügyvéd sorsát, mint a Dernyey Tihamér nyugodt, megfontolt, szabályos Írása és egyben végrendelete Édeseim! Ne haragudjatok és főt g egy cseppet se búsuljatok értem. Én csak sokkal jobban lehe­tek ott, mint ahol most vagyok. Mert nem tudtam tovább elviselni, hogy negyvenedik évemben járok és nem hogy nem tudok abbeli szent köteles­ségemnek megfelelni, hogy gyerme­keimet eltartsam és édesanyámat, test­véreimet segítsem, de még magamat sem vagyok képes eltartani Belefáradtam a rettenetes küzködésbe és kap­kodásba. Ahoz, hogy sorsom jobbra forduljon, semmi remény nincs! • Az idemellékelt iratokat (és itt nyilván a hátrahagyott váltókra gondolt) kérem égessék el. Semmiféle tartozást értem ne fizessenek, különben odaát sem lesz semmi nyugodalmam. Én már évek óta tépelődöm, hogy mit tegyek s ha kívül­ről nem is mutattam, de belülről min­dig végső kétségbeesésben éltem. Gyaluban van (és itt következik a Icgszo- morubb hagyatéki leltár!) három pár cipőm, azonkívül, ami rajtam van. Két háló, egy nap­pali ing, egy alsónadrág, három zokni, öt zseb­kendő és hét ruhatartó a jobb időkhőL Fényké­pek és egy paplanáthuzafc. Ar -

Next

/
Oldalképek
Tartalom