Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-06 / 78. szám
6 Hogy temetésemmel semmiféle költség ne, merüljön fel, az a kívánságom, a testemet egy orvostanhallgatónak adják oda boncolásra, a csontvázamat is nekik adóm, hátha valamelyik kifőzi és megtartja!? Irtózom m% a gondolattól is, hogy temetésem pénzbe kerüljön. Már a mnltkor voltak Bébvékkcl némi differenciáim. Miért nem hagyták már akkor, hogy végezzek önmagámmal!? Ez alatt a pár nap alatt is mennyit seznvedtem! Ne búsuljatok, hátha a halálom megbékíti a jó,, de haragvó Istent és még néhány jobb napot ad azoknak, akiket szerettem és akiknek csak mindég a terhűkre voltam. Tihamér.” A levél hivatalos felolvasása után a hatóság képviselője, Olteanu Mitra helyettes biró kijelenti, hogy mivel az öngyilkosság ténye kétségtelen, a levelet átadják az édesanyának. Szilágyi Márton, a házigazda elmondja, hogy rehány nappal ezelőtt Demyey ügyvéd Kolozsváron volt. Hogy ott mi történt, azt nem tudja. Csak arra emlékszik, hogy az ügyvéd ur hazatérése után nagyon idegesen viselkedett. Másnap meglátogatta a húga és a sógora. Az ügyvéd ur szobájából ideges hangok hallatszottak ki. Utóbb megtudtam, hogy revolvcrtt vettek el tőle, — Mit csinált Demyey ügyvéd ur az öngyilkossága előtti este t — kérdeztük. Részben a házigazda, részben pedig a szomszédok mondják el a történteket. Szerdán este egyik gyalui nőismerősét látogatta meg. Ez azonban nem fogadta. Sokan látták, hogy a késő esti órákban az erdőbe ment és ott sokáig bolyongott. Azután hosz- szu ideig a Szamos partján sétálgatott. — Mondtam is, hogy a Demyey ügyvéd nr nem töri jóban a fejét, — jegyzi meg az egyik szomszéd. Már szerdán sejteni lehetett, hogy Demyey öngyilkos akar lenni. A revolverét elvették, tehát a szegény ember legszomorubb öngyilkossági formáját, a zsineget választotta. Azt is beszélik, hogy néhány hónappal ezelőtt egy gyalui iparoslánnyal jegybe lépett. De erről nem tud senki biztosat mondani. Pénteken este hat órakor érkezett ki Kolozsvárról a hullaszállító autó, amellyel Demyey Tihamér holttestét Kolozsvárra szállították. A tragikus sorsú ügyvédet Kolozsváron mindenki ismeri. Édesapja dr. Dernyey Mihály hosszú éveken át kolozsvári postaigazgató volt. A magasállásu hivatalnok előkelő társadalmi szerepet töltött be Kolozsváron. Pia jogot végzett és tanulmányának befejezése után sokáig, mint törvényszéki jegyző működött. A jó modorú, gavallér fiút mindenki szerette. Kolozsvár egyik legszebb leányát, Kertész Loncit vette feleségül, akivel hosszú ideig boldog családi életet élt. Házasságából két gyermek született. Később a feleségétől elvált és Ghilezan dr. ügyvéd irodájában jelöltösködött. Egy ideig Magyarországon, Kalocsán élt, mint közjegyzőhelyettes. Négy év óta lakik Gyaluban. Tragédiája szomorú kisebbségi sors. Tanult, küzködött, harcolt az élettel, de egy időn túl nem bírta tovább viselni a sors csapásait és elbukott az élet frontján. Szegény Dernyey Tihamér, ő már megbékélt az élettel, ajkán boldog mosollyal ment a halálba. Talán odaát megtalálja a boldogságot... Olajos Domokos. KERELEM a fodrász urakhoz! Miután ünnepek előtt a köszörülések rendesen igen megtorlódnak és ezért a megrendelések lebonyolítása nagy nehézségeket okoz, igen kérem nb. megrendelőimet. szíveskedjenek a köszörülni valókat lehetőleg már most beküldeni és megrendeléseiket mielőbb feladni. Ezesetben biztosiíhaíom a szokott precíz munkát és pontos kiszolgálást. MEGJEGYZÉS: Minden fodrászüzlet jogosult egyíngyenpróbaköszörülésre! Kiváló tisztelettel: !f? ff ) W ntüköszörttf, fodrâsxkailâkek nagirraktára im Levélcím: UNICUM-KUN, CLUJ, Calea victoriei No. 2. XIII. ÉVF. 78. 8ZÄM. KkSsGZS&SSia*attWi>mm Wetzer „nem tudta“, hogy hamis igazolássa csempészték ki Magyarországra (Bukarest, április 4.) Wetzer, a többszörös I román válogatott középcsatár Magyarországra ! való, botrányokkal kevert távozásának minden részlete közismert Románia sporttársadalma előtt. Wetzer néhány nappal ezelőtt visszatért Romániába s Bukarestben telepedett le, ahol mint a Juventus trénere talált, szépen javadalmazott elhelyezkedést. Wetzer előbb az Újpest centere volt, nem hosszú ideig azonban, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ekkor a Pécs-Baranyához került, ahol egy szezonon keresztül működött. Meglehetős meglepetésként ható visszatérésének hire, először nem is nagyon talált hitelre. Wetzer azonban nem sokat gondolkozott, egyik napról a másikra Bukarestben termett. Bukarestbe érkezése után beszélgetést folytatott vele egy újságíró, amely alkalommal érdekes dolgokat mondott a nagyhírű, de már megkopott tudásu tréner. Kijelentései közül mindenesetre az a legérdekesebb, hogy — amint mondja — ő egyáltalában semmit sem tud arról, hogy hamis igazolással került volna ki Magyarországra. — Ha tudtam volna erről, — mondja — egyetlen napig sem ültem volna Magyarországon. Wetzer szerint a Romániából magyar proficsapatokba került 18 játékos nagyon rossz helyzetben van, ellenséges szemekkel nézik őket (?) s ha a román szövetség megbocsátana nekik, haladék nélkül visszatérnének. Különben Wetzer is azt tartja, hogy a Magyarországgal való futballkapesolat felvétele csak a román labdarúgás vezetőitől függ, mivel a magyarok az első barátságos lépésre felfüggesztenék az ellenségeskedést. A jelenlegi román futballról rendkívül lesújtó véleménye van. A játékosok gyengék, az egyesületek elvesztették nívójukat, a mérkőzések színvonala rendkívül közepes, — ez a véleménye. Teljesen reménytelennek látja a helyzetet a május 4-iki Jugoszlávia elleni meccsünk előtt. Csak négy embert talált, akiket be lehetne tenni a válogatott csapatba. Ezek a Venus Stan- ciu-ja és Demetrescu-ja és Vogl s Rafinski a Juventusból. Â ügyvédi kamara memorandumban tiltakozik a kormánynál az ügyvédek túlzott megadóztatása ellen (Kolozsvár, április 4.) A súlyos adókivetések ügyével már több izbeai foglalkozott a Keleti Újság az egyes foglalkozási ágak megadóztatása rendjén. Legutóbb az orvosok tiltakoztak egyhangúlag a súlyos adókivetések ellen. A bizottságok most kezdették meg az ügyvédek adókiróvását. Alig pár nap alatt azonban még a nem szokatlan, súlyos előzmények után is meglepető sszámba mennek azok az elviselhetetlen adótételek, amelyekkel a bizottságok az ügyvédeket sújtják. Ma Kolozsvárt egynéhány jobban menő iroda kivételiével az ügyvédi kar anyagi gondokkal küzd. A kereset alig elég a létfenntartáshoz. Többszáz ügyvéd harcol ebben a városban a kenyérért és ilyen szám mellett nem csoda, hogy a legtöbbnek nehéz gondot okoz a mindennapi kenyér kérdése. Ha sikerül i® itt-ott némi forgalmat csinálniok, hónapokba, sokszor esztendőkbe telik, amíg pénzükhöz hozzájuthatnak. A legtöbb esetben még a bélyegilleté- ; keket is nekik kell előlegezniük a kliens helyett, ami havonta többezex lejre menő kiadást jeelnt. Ilyen körülmények között, tehát sem nem reális, ssm nem indokolt az ügyvédi kar túlzott megadóztatása. A napokban ezért küldöttség kereste fel az ügyvédi k»inára dékánját, Dragomir dr.-t, aki előtt statisztikailag bizonyították az adókivetések irrealitását.. A tanácskozások rendjén elhatározták, hogy tiltakozni fognak az ellen a módszer ellen, amellyel az adókivetőbi'zottságok a kolozsvári ügyvédeket erejüket fclüíhaladó adófizetésre akarják kötelezni. Az ügyvédi kamara e végből április 12-re nagy tiltakozó gyűlésre hívta össze tagjait, amelyen memorandumban sorolják fel panaszaikat és úgy a pénzügyminisztériumtól, mint a kormánytól védelmet kémek a kolozsvári adókivetőbizottsácok eljárásával szemben. A volt magyar tisztviselők készére nyugdíj előlegeket folyósítanak Csak Egéréi törlésit, de a mini szteríanács a magy ar nyugdíj ásókról ismét megfeledkezel! • (Kolozsvár, április 5.) Az utóbbi hónapokban sokat írtak arról a lapok, hogy az országos nyugdijbizottság azoknak a nyugdíjasoknak, akik még nem kapták meg a nyugdijat és nagy ányagi nyomorral küzdenek, kivételes esetekben előlegeket folyósíthat. Erre vonatkozólag Boila Romulus dr., az országos nyugdijbizottság elnöke nyilatkozott és Hegedűs Nándor, a magyar parlamenti képviselő pedig a kamarában interpellált. Sőt, olyan hírek is kerültek forgalomba, hogy a nyugdijbizottság kérésére a pénzügyminisztérium már intézkedett is, hogy az előlegeket folyósítsák. Természetes, hogy a volt magyar tisztviselők, akik a nyugdijkéréseiket beterjesztették, szintén azt hitték, hogy indokolt esetekben nyug- dijelőlegeket kapnak. Szerkesztőségünkhöz ebben az irányban sok megkeresés történt, a kolozsvári pénzügyigazgatóságot pedig nap-nap után keresik fel a még nem nyugdíjazott magyar tisztviselők, hogy részükre előleget utaljanak ki. Ebben az ügyben érdeklődtünk a kolozsvári pénzügyigazgatóságnál, ahol a legnagyobb meglepetésünkre kijelentették, hogy a pénzügyminiszter rendelete a volt magyar tisztviselőkre és mindazokra a nyugdíjasokra, akik önként kérték a nyugdíjazásukat, nem vonatkozik. A kolozsvári pénzügyigazgatósághoz, valamint a többi pénzügyigazgatóságokhoz is valóban éi’kezett egy rendelet, de az csak azokra a nyugdíjasokra vonatkozik, akik a minisztériumok átszervezéséről szóló törvény 203. paragrafusa alapján, tehát hivatalból küldettek nyugdíjba. A minisztertanács ezek részére valóban hozott egy határozatot, a rendelet Kolozsvárra meg is érkezett, de az nem vonatkozik a volt magyar tisztviselőkre és nem vonatkozik azokra az állami nyugdíjasokra, akik nem a 203. paragrafus alapján mentek nyugdíjba. Mindenesetre csodálkozunk a minisztertanács határozatán. Éppen azokról a volt magyar tisztviselőkről feledkeztek meg, akik több, mint tiz év óta várnak a nyugdijuk kifizetésére és akik valóban a legnagyobb nyomorral küzdenek. Csodálkozunk azért is, mivel Boila Romulus dr., a nyugdijbizottság elnöke ebben az irányban obli got vállalt és az előre kiutalandó összeg alig tett volna ki pár százezer lejt. Mi, akik ismerjük Boila Romulus nemes intencióit, nem mondunk le a reményről, hogy rövidesen a volt magyar tisztviselők részére tett ígéretének érvényt fog szerezni s a kormányt rábírja arra, hogy a késedelmes nyúgdijkiutalások miatt a volt magyar tisztviselők részére is rövidesen előleget folyósítsanak.
