Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-06 / 78. szám

gţsmgSsgte ÍJTÁhNYOUÁS TILOS Xm. ÉVF. 78. SZÁM, ä EURÓPA CS 71 marséiifei feánykereskeőők — „harmincegy feány (jani is ut(évéilel“ — Tílegcsipünk egy to (vaj társaságot Tlfcik engedély né ifiül szöknek át TUgriáöóf»- A KELETI ÚJSÁG CIKKSOROZATÁNAK BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNYE — (Marseille.) — És sohasem sikerült még lefogni a leánykereskedőket? — kérdezem hi­tetlenül. — Dehogy is nem. Egy bizonyos százaléka mindig hurokra kerül, de a zöme kereket old. Amint említettem az imént, a bűntársak juttat­ják a rendőrség kezére a szervezőket. Ekkor megszűnik a „szállítás“, a leánykereskedőket le­tartóztatják s átadják a bíróságnak. Az áruló rendszerint örökre eltűnik. Mi lett belőle? Min­denki vonogatja a vállát, a tenger néma és a tit­kos rekeszek az öreg házakban szintén tudnak hallgatni. -1— De lépjünk be ebbe a bárhelyi­ségbe. Ez a helyiség úgy ismeretes a rendőrség előtt, mint a legnagyobb szabású leánykeres- kedö-börze. Legyen vigyázatos. Nem lehetet­len, hogy gyorsan van szükségem rendőrségi se­gítségre. Vegye ezt a kártyát magához. Néhány sort reáir, — és ha önnek jelt adok, azonnal hagyja el a lokált és adja át e kártyát a legelső rendőrnek. A szakma Rotschildja Belépünk. Olyan bár, mint a többi. A be­rendezés egyenesen impozáns. A magas széke­ken néhány elegánsan öltözött úriember ül. Há­tul az asztaloknál fiatalabb és öregebb vendé­gek össze-vissza. A szomszédos teremben egy néger jazz ütemeire táncolnak. Különös, hogy á délután dacára oly számosán látogatják a helyi­séget. Kevés a férfi, rendkívüli sok a hölgy. Szép, elegáns, előkelőén öltözött leányok... Egyik nagy asztalnál néhány ur élénken be­szélget egymással, néhány idegen is van közöt­tük. Lesült arcok, szúrós szemek, kéjsóvár aj­kak. Spanyolul beszélgetnek. Amikor észrevesznek bennünket, hirtelen megszakad a beszélgetés. Elkezdenek az időjá­rásról és az aratásról és más hasonló dolgokról csevegni. — A legjobb időben jöttünk, — mondja a rendőrbiztos. — Nézze csak meg ezt a társa­ságot. Az öreg jobbról többszörösen büntetett leánykereskedő, dúsgazdag, mondhatni Ro­tschildja a szakmájának, De a többiek se kol­dusok. Senki sem tudja, miből élnek és állan­dóan autón látni őket. Amott a bárban, az ele­gáns gavallér mindnyájuk között a leghitvá­nyabb. Egyéni módszerekkel dolgozik, szerelmi nyilatkozatokra ragadtatja magát, házasságot igér a leányoknak. Váratlanul kijelenti, hogy külföldön jó állást kapott, magával viszi a menyasszonyt a délamerikai örömtanyákra, ahonnan a nő többé nem tud elszabadulni. Na­gyon jól tudjuk, hogy mivel üzérkedik, de még mindig sikerült neki a törvény hatalma alól ki­bújni... Az a kövér mellette „versenyistállótulaj­donos" néven ismeretes. Lovacskái, azaz leá­nyai futnak az egész kontinensen... A vörös- hajú a sarokban egy „színházi ügynökség" igazgatója. A Sanghaitól Buenos-Ayresig a leg­jobb összeköttetései vannak az ilyen lokálok­kal. Fiatal, művészet vágyától égő leányokat szerződtet, mesébe illő gázsit igér nekik, a sze­rencsétlen áldozatok elutaznak és többé sem­mit sem hallani róluk. Vannak „filmvállalkozá- sok" is, amelyek hasonló módon kerítik a leá­nyokat. Az a három ur ott argentiniai... Mind­egyik közülük legalább néhány esztendőt ült a fegyházban... Amint látja uram, a legcsunyább bitnüzem képviselői: tekintetében sincs Marseil- leben hiány. Most a megbeszélt jelre figyelmeztetett. Felállottam, könnyedén elbúcsúztam tőle és ki­mentem. Az utcasarkon odaadtam egy rendőr­nek, elolvasta a kártyát és eltűnt a régi házban. Pár perc múlva rendőrök jelentek meg minden oldalról. Körülvették a helyiséget, a megláncolt emberek karavánja lépett ki és hevesen tilta­kozó hölgyek is. — Harmincegy leány hamis útlevéllel. — akik önként akartak elutazni Délamerikába — szólott a rendőrbiztos. — Itt vannak a papírok, mindegyik hamisítva van. Egy jegyzőkönyvet húzott elő a zsebéből és azt mondta: -— Látja mennyit keresnek ezek az emberek. Minden év­ben 538.000 frankot. Hallatlan! A vállalkozó ur szemmel láthatóan szereti a rendet. Majd lesz része benne a fegyházban. A tengeri rakományok tolvajainak nyomában A marseillei uj kikötő egyike a francia ten­gerpart legszebb látványainak. A tenger kitágul előttem, a hullámok alig mozdulnak, a szél csendesen remeg és a szám­talan hajónak, csolnaknak vitorlái álmodoznak. Sokszáz docker, minden emberi faj képviselője munkában van. A gőzhajók kidobják tartalmu­kat a széles rakodópartokra, az elevátorok szü- netlcnül munkában vannak, vaskarmaikat a ha­jó gyomrába sülyesztik és fáradhatatlanul eme­lik ki a hatalmas ládákat, zsákokat, kosarakat és óvatosan a kikötő fal mellé, vagy egymásra helyezik. A „dockerek" hangyarakása szünetlenül zsibong. Kemény a munkájuk, de többet keres­nek, mint a legjobb tanult munkás. Csöndesen ereszkedik le az alkonyat. A ki­kötő csendes, csak hamar fölvillannak a vilá­gítótornyok színes fényei. Hajókürtök hangza­nak minden irányból. A tengeren még vidáman megy a munka, A vizi rendőrség és a vámhiva­tal fürge csolnakjai ide-oda siklanak... A docke­rek elhagyták a kikötőt és eltűnnek a marseil­lei alvilág keskeny uccáiban, ahol a biin, a sze­génység és a szenvedés tanyázik. Ismét eltelt egy nap, egy olyan nap, mint a többi. A régi trükk Ködös homályban pihen a kikötő, a fölhal­mozott áruk megmérhetetlen kincseivel. A ke­reskedői társaságok őrei körsétáikat végzik, cse­vegnek egy percig egymással és azután tovább folytatják útjaikat. — Itt nyitva kell tartanunk a szemünket, jelenti kísérőm, a rendőrbiztos. — Ha az őrök eay percig nem vigyáznak, néhány láda és zsák azonnal eltűnik. A régi trükk, amelyet a kikötő- tolvajok alkalmaznak; mindig beválik: egy asz­szony segélykiáltása( akit megtámadtak, hang­zik föl az éjszakában, az őrök hozzárohannak és elhagyják posztjaikat. Ezalatt egy sereg árut fölraktak az autóra és a tolvajok mai munkája véget ért. Egy csapat szemmel láthatólag ittas mun­kás dalolva megy el mellettünk. — Kisérjük csak nyomon ezt a társaságot, — vélekedik gondolkozva a rendőrbiztos. — Fo­gadni mernék, hogy ezek az emberek ép oly jó­zanok, mint Ön, vagy én. Néhány ismerősnek .tetszik nekem. Tüzbe merném tenni a kezemet, ha az az utolsó nem Titin, az összes kikötő­munkások között a legfélelmetesebb. Llgylát- szik ismét valami ravaszságon töri a fejét. Utána megyünk a lármázó csoportnak. Szembejön velünk 1 rendőrőrszem. Az emberek óvatosan elsiklanak mellettük. — Kövessetek bennünket néhány pillanat múlva és igy bizonyos távolságra leszünk egy­mástól — adja ki az utasítást a rendőrfőnök a2 őrjárat vezetőjének. A rendőrök engedelmes­kednek, a lármás társaság egyre csendesebb és csendesebb, hirtelen eltűnnek hangtalanul a számos farakások egyike mögött, amelyek a ki­kötőben állanak. — Aha — mondja a rendőrbiztos — a Be­szerző társaság raktárára vásik a foguk: Titin specialista e szakmában. Jöjjön gyorsan és ma­radjon mindig a hátam mögött. Ravasz fickók ezek: csupa fegyháztöltelék. egy if- J- Egy :n. Az Senkit se lehet látni... De egyszerre eg tas ember a barrakok mögül előtámolyog, fütty szalad végig az éjszaka csendjében, ember tovább támolyog. Csend lesz. Mi egy sarokban fekszünk és látom, amint körülnézek, hogy egyik rendőr odacsuszik óva­tosan a farakások mellé. A part szélén vezető utón még mindig ide- oda támolyog az ittas ember. Nem láthat ben­nünket és útját az oldalt fekvő rakodóhely felé veszi. Észrevétlenül jövünk mind közelebb és közelebb. Egy deszka előugrásnál reácsap a rendőrbiztos, az ember, mint egy darab fa le­esik a földre. Semmi zajt észre nem venni, pár másodperc múlva fölhangzik a kiáltás: föl a ke­zeket! A betörők dühösen állanak meg a rend­őrök lámpavilágosságában. — Vaches — kiáltja az egyik betörő tor- kaszakadtából. Azután sorra kerül a testi motozás, csak­nem mindegyiküknél revolvert, boxert, vatgy tőrt lehet találni. — Jól fel voltatok szerelve. — kacsint a sze­mével a testes rendőr, miközben a betörőszer­számok egész halmát gyűjti össze. A letartóz­tatottakat elvezetik. — Ez is egy mindennapos, nagyon is min­dennapos jelenet, vélekedik a rendőrbiztos. Ilyen kicsiségek fölött mi már nem is izgató- dunk. De most menjünk a kikötőbe. Ha a sze­rencse kedvez, látni fogunk egyet s mást. Embercsempészés nagyban Visszasétálunk a parti utón. A quai falá­nál a biztos füttyjelet ad le, messze a vizen vil­lámgyorsan fölragyog egy fény, ismét elalszik. Pár perc múlva a vizi rendőrség csolnaka áll meg a kikötő kapujában. — Nos? — kérdi a rendőrbiztos a kikötő- őrjárat vezetőjétől. — :Két hajó befutott Algírból. Különben semmi újság. A fényszórókat leoltják és a motorcsolnak alig ha'Íhátolag előre megy, azután eltűnik két óriási hajó árnyéka között. Értem: megfigyelő hely. Egy félórái izgalomteljes várakozás.-- Pszt. Ott, — suttog a rendőrbiztos. Látja azokat a sötét alakokat? — ezek „clan­destinele". potyautasok. Egy bárka leoldódik a gőzösről és a partra visz. A mi csolnakunk szintén előre, a fényszó­rók világítanak, egy matróz ugrik ki a bárkából a vízbe, „ Sikerül elmenekülnie. A bárkát lefog­juk és a 12 algiriait, akik titokban Franciaor­szágba akartak jönni, nem minden erőszak nél­kül a rendőrcsolnakra szállítjuk. — Ki hozott ide benneteket? — kérdi a rendőrbiztos az embereket. — Nem tudni, nem ismerni, mi magunk jönni,— hangzik a felelet és többet nem lehet kipréselni Algir fiaiból. — Modern emberkereskedelem, — mondja a biztos, — engedély nélküli beutazás algi- riaiak számára tilos. Ezek megkerülik az intéz­kedést. Lelkiismeretlen matrózok átcsempészik Franciaországba, megfelelő ellenszolgáltatás fe­jében. Csaknem mindennap elfogunk egy ilyen truppot. A bennszülötteket szárazra viszik és be­szállítják a fogházba. A motorcsolnak uj raz­ziára indul. Láthatatlanul csúszik bele a ködbe. A vi­lágítótornyok szemei melankolikusan csillognak. Egy sziréna bug az éjszakába. Valahonnan ki­áltás hangzik. Eles fütty követi válaszképpen. A kikötő titkai... Marseille... B. U. Vogel (Marseille). BÚTORT ló ntlnósógben* modar.i kivitelben, Jutányos árban Székely & ^éti álénál TSr^u-Mureie ft vásárolhat — Hitelképes e^yénokneV kedvező fizetési lel tételek. — Világ­márkán zongorák nn/fy választókban IBM (HS TAVASZ AZ MDIUÁM FEBRUÁR-MÁJUS m\ A vezető nagy szállók: REGINA, volt Stephanie/, PALACE BELLEVUE a tenger mellett, — Előnyös pen sió 10 márkától kezdve, 500 ágy. Mindenféle mo­dern komfort. Privát tengeri fürdők a házban. Kér- jen azonnal prospektust a vezetőségtől: E. K U N Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom