Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-06 / 78. szám
XIII. ÉVF. 78. SZÁM. 3 Hogyan vitte lejtőre a Bukaresti Magyar Népköri a de tehetetlen alapostól ? Hogyan arrogálía magának a la vitéz táti adléapieéS a it özúletf vezúrfórfiu szerepét “? — & bukás után újra a denuneiánsl gatyán (Bukarsat, április 4.) A háború előtt kilenc magyar egyesület működött Bukarestben, amelyeknek nagyrészét elsodorta a nagy világégés, úgyhogy azok a magyar tömegek, amelyek a béke első éveiben a román fővárosba özönlöttek, hiába hozták magokkal Erdélyből az egyesületi élet szükségességének gondolatát és a vágyat, hogy ily irányban tevékenységet fejtsenek ki: nem találták meg itt a kereteket, amelyek között elhclyezkezdhettek volna. A magyarsága tudatára ébredt bukaresti munkás És ehhez hozzájárul Bukarestben egy másik tényező is: a társtalanság, az elhagyatottság érzése, ami hamar úrrá lesz a bukaresti magyaron és buzgó tagokat toboroz a magyar egyesülés számára azokból a rétegekből is, amelyek másutt ebből a szempontból nem jöhetnek számításba. A kenyérkereseti küzdelem terén ugyanis itt is, ott is többé- kevésbbé erős román fronttal találkozik a magyar munkás és a háttérbehelyezések, méltánytalanságok, amelyek magyar-volta miatt érnek minden magyart, nemzeti hovátartozóságának tudatára ébreszt. Épp a napokban beszéltem egy magyar összejövetelen egy derék kovácsmcsterrel, aki igy helyezte ezt a kérdést saját élményeinek megvilágításába : — Én, uram, erős munkásmozgalmi ember voltam s ez volt egyik oka annak, hogy idegenbe kényszerültem megélhetést keresni. Itt Bukarestben egy nagy mechánikus üzemben helyezkedtem el, ahol mint jó szakembert elismertek ugyan, de ahol nem lehetett sokáig maradásom születési hibám miatt: magyar vagyok. Ezt itt jobban tudom, jobban érzem, mint azon a tiszta magyar-lakta vidéken, ahonnan idekerültem. Jellemző, hogy azok a munkavezetők részesítettek a legtöbb lekicsinylésben, szemrehányásban, sőt gúnyban és megvetésben, akik nem is olyan rég változtatták át jó magyar-hangzásu neveiket escu-végzetüre ... El lehet képzelni, hogy ezek eztán pápábbak a pápánál, dühösebb soviniszták és nemzet-védők a fajrománnál, aki sok esetben tanusit jóindulatot . . . Bukarest pedig a renegátok városa. Nagy konglomerátum ez, amelyben keresve is alig lehet egy-vérü román embert találni. A renegát mentalitáshoz pedig hozzátartozik a merevség, a rosszindulat és elzárkózás azokkal szemben, akik nem tartoznak ahhoz a néphez, amely magába olvasztotta őket. Ilyenformán beszélt az én magyar iparosom, bevallom, nem éppen szóról szóra igy, mert például a konglomerátum kitétel helyett ezt a kevésbbé parlamentáris kifejezést használta: zagyvalék ... De ez a magamévá nem tett kiszólás nem csökkenti emberem meglátásainak értékét és nem odázza el a következtetést, amit észrevételeihez fűzött: — Én. a munkásmozgalmi ember, beláttam ezek után, hogy valami szervezkedésre, valami nagy, soksok embert magába foglaló egyesület alapítására van szükség, amely elsősorban magyar legyen, s amely bennünket, magyarokat összetart és ha teheti, gyámolit. Uj egyesület alakul Ezen a gondolatmeneten jutott el a mult évben Bukarest magyarsága, — amely főleg iparos és munkástársadalmat egyesit magába, — a Bukaresti Magyar Népkör megalapításához. Az ilfovi törvényszékhez már benyújtott alapszabályok szerint az egyesület nem akar politizálni, nincsenek szakszervezeti törekvései sem, hanem csupán kulturális és jótékonysági tevékenységet akar kifejteni, magyarajka tagjainak boldogulására . . . Nem is gördítettek a hatóságok akadályt az egyesület működése elé. Tagok is szépszámmal jelentkeztek, a bukaresti magyar előkelőségek áldozatkészsége folytán nagyobb pénzösszegek is állottak a vezetőség rendelkezésére s a fiatal népkör mégis rohamosan haladt a válság felé. E válság elhárítása körül támadt munka, izgalom és személyi harc a fővárosi magyarság érdeklődésének legelső terébe nyomult probléma és valóban nem kis fontosságú ügy lett az utóbbi napokban. Miről is van itt szó? Arról, hogy a bukaresti magyarság megszervezése elkerülhetetlenül, égetően szükséges; arról, hogy sokan felismerték ezt a szükségességet s végül arról, hogy akadt egy mozgékony kalandor, aki be- ügycskedte magát az újonnan létesült egyesület vezetőségébe, ahol grandiózus megvalósítások inkább raffinált, mint naiv kísérletével kátyúba rittte a fiatal alakulatot. Apostol jelentkezik Klein Józsefnek hivják ezt az élelmes férfiút. . . . Olyan ember, aki népies kifejezéssel élve, „nem nyugliat” sohasem, akinek örökké bent kell lennie valahol, aki folyton harcolni kénytelen s akinek muszáj vezetnie, erős szellemi tevékenységet kifejteni, szónokolni, szervezni s lehetőleg e hajlamainak kiéléséből élni meg. Természetes, hogy ezek a szenvedélyek elszólitották őt a kaptafától, a becsületes munka e tisztes szimbólumától és munkásmozg’al- mak vezetőségeibe sodorták. Ilyen (minőségében gyakran támadt konfliktusa a hatóságokkal, úgyhogy egy Ízben, — saját elbeszélése szerint — jóidéig bnjdo- kolt a Kolozsvár melletti Hója erdőben is, ahonnan a Rcgát dzsungele felé nyert egérutat ... De viharos múltjában többek között szerepel Doftana is, ahol hosszabb ideig szállásolták el, továbbá Temesvár, ahol azonban egy Bukarestben közkézen forgó jegyzőkönyvi kivonat tanúsága szerint mint teljcs- sen megbízhatatlan, kizárták az egyik munkás-szakszervezet tagjai sorából. Ezek előrebócsújtásával mindenki logikusnak fogja látni, hogy Klein József, aki közben felvette egy olteniai szeszgyár adóeltitkolásának denunciá- lásáért neki kijáró pénzügyminisztériumi honoráriumot, miután egy bukaresti cionista-jellegü egyesület nem volt hajlandó diktátornak elfogadni, felfedezte magában a busmagyart, tudatára ébredt a bukaresti magyarság megmentése érdekében rá váró nagy kötelességeknek és elhatározta, hogy szervezője. vezére, világitó fárosza lesz az ottani szenvedő magyaroknak. Kapóra jött neki az említett magyar egyletet- alakitó megmozdulás. Nagy tervekkel lépett elő, amelyeknek sikerült megnyernie néhány erdélyi származású intellektust, fiatal, bukaresti orvosokat, akiknek Klein hihetetlen vakmerőséggel egy nagy bukaresti, magyar egészségügyi intézmény megvalósítását ígérte az egyleti szervezkedés kapcsán . . . Sikerült „megfőznie” az egyik magyar lap munkatársát is, aki öles, klisés cikkekben zengte el a kitűnő szervező érdemeit és igy óriási apparátussal, sajtóharsona kíséretében, nagyszerű megvalósítások délibábjának rózsaszínű reflekszébcn megindult a munka a Magyar Népkor keretei között. A Potenxkin-székház Első dolog volt: helyiséget bérelni. Egész emeletes házat vettek ki a város szivében, kétszázötvenezer lej évi bérért. Itt valóban szemkápráztató intézményieket létesített Klein József. Heteken át renovált, festett, tisztogatott. Egy jómódú magyar iparossal a bőséges hozam Ígéretével népfürdőt rendeztetek be, ami a jóhiszemű iparosnak közel százezer lejes károsodását eredményezte, magyar szabóságot, fodrászmübelyt, órás, cipész-műhelyt, női varrodát, étkezőt, orvosi ambulatóriumot, fogászati műtermet szervezett 'a belvárosi palota számtalan helyiségében, amelyek rövidesen egy földreszállott álomvilág képét mutatták, könnyezni valóan szép teremtő munka eredményét, kis tündérországot, melynek Klein József volt az uralkodó hercege tízezer lejes titkári fizetéssel . . . Minden elővarázslódott, amit szem-száj kívánt. Sakk alosztály, sport alosztály, műkedvelő alosztály, dalárda, s a jó ég tudja mi még és pedig fittyet hányva az evolúció törvényeinek, átugorva a csirától való fejlődés lassú, de biztos fokozatait, minden egyszerre virággá bomólvft, gyümölccsé érve. Mondom: paradicsom. Mindenki csodálkozott, hogy nem emlékezik meg a Keleti Újság egy árva szóval sem erről a bukaresti magyar paradicsomról? Nem irtunk róla, mert előre láttuk, hogy az egész a levegőbe épült, láttuk, hogy humbug az egész, egy pozíciót hajhászó ember merész gründo- lása, aki kabátot akar a gombhoz, hatáskört a titkári fizetéshez, amit a félrevezetett egyleti vezetőséggel megszavaztatott magának. És rövid két-három hónap alatt nyilvánvalóvá vált ez a kör tagjai előtt is, akik számra nézve négyszázan csoportosultak a titkár által megejtő meggyőződéssel hangozhatott és a pompás egyesületi székház termeire vezérigékként kiirt jelmondatok köré: — Százezer bukaresti magyar nagy müvekre képes! . . . Mindig csak alkoss, sohase rombolj!.... Egyesülésben rejlik az erő!... Dolgozz és művelődj!... Szertefoszlik a varázslat Magyar iparosok: szobafestők, asztalosok, villanyszerelők, műszerészek, akik azt hitték, hogy itt minden komoly alapokon áll és örömmel hiteleztek munkát, anyagot, kezdték benyújtani számláikat, a háziúr állandóan kilakoltatással fenyegetett; a tagok elvesztették bizalmukat a hatalmaskodó titkárral szemben, nem fizették a tagdijakat és kUnara- doztak az egyleti összejövetelekről; a fodrász, cipész és órás műhelyek, szabóságok az alapjában rendezetlen viszonyok s a várt nagyarányú kliensszerzés ellnmradása miatt beszüntették működésűket; az étkező megbukott; a népfürdőt leszerelte és elszállította a követelését hiába váró magyar mesterember; az ambulancián, a forgovosi műteremben meg sem indult a munka, az egész vonalon Csődbe ment minden vállalkozás, a magyar iparosok fiihöz- fához szaladtak pénzükért, semmire sem telt már, a házbérre sem, csupán a titkári fizetésre, atmig egy viharos közgyűlés meg nem szüntette a borsos tisz- telctdijat, ami viszont epilógusát jelentette Klein József dísztelen szereplésének. Maradt az egyesület a belvárosi hatalmas székházzal, a kihasználatlan puszta termekkel, a het- venszázalékban fiktívnek bizonyult tagokkal, a torzsalkodással, amely a szinte hetenként újjászerveződött vezetőségnek a nehézségekkel megküzdeni nem tudó tagjai között kialakult és a gonddal: hogyan lehetne a lemondott titkár csávájából kievic- kélni. A detronizálít titkár bosszúhadjárata A kiváló közéleti férfin pedig most bosszút liheg a tőle elfordult magyar népkör ellen, denun- eiálással fenyeget, irredenta, vádakat kohol s a kiskutya és elefánt meséjére emlékeztetőén, csaholva, rágalmazva nekiront nyugodtan tovább linladó másik nagy ellenfelének, a Magyar Pártnak és a parlamenti csoportnak is, amely Imerészclte rossz szemmel nézni Klein József .vezéri működését s elkövette -azt a rettentő bűnt, hogy az ő távozása után támogatásban részesítette a válságba jutott egyesületet. Ez a mulatságos erőfeszítés azonban természetesen nem akadályozza meg azt, hogy az egyesület uj elemek bevonásával uj, szerény alapok kiépítésével meg ne kísérelje a bukaresti magyarság szervezetbe tömörítésének és kulturális pártfogásának azt a munkáját, amely egy ilyen körnek egyedüli célja lőhet s ami nemcsak hogy megvalósítható, hanem egyúttal a Bukarestben élő magyarok elsőrendű létérdeke is. De erről a munkáról talán egy későbbi tudósításunkban számolunk be. (j. b.) FIGYELEM DREHER-HAGGENMACHER feoii-w oia Filsen rövidesen forgalomba kerül!
